Szamos, 1906. augusztus (38. évfolyam, 61-69. szám)

1906-08-09 / 63. szám

XXXVtll. évfolyam. Szatmar, 1906. aagusztus hó 9. (csütörtök) 63. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. /ftindennamü obiak Saatmaroo, a lap fciadohtvaialaöac fUöieiitíok Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár közegészségügye. A napokban jelent meg a bel­ügyminiszternek közegészségügyi jelentése, melyben statisztikai ada­tok igazolják, hogy Magyarorszá­gon az 1904-ik év folyamán 78 ezer egyén halt meg tüdővészben, ezzel szemben a többi összes ler- tőző betegségekben 48 ezer egyén halt el. Minket leginkább érdekelhetnek a városunkra vonatkozó adatok, melyekből kitűnik, hogy Szatmár- Németiben az 1904-ik év folya­mán 108 egyén halt meg tüdő­vészben, a többi fertőző betegsé­gekben pedig 36 egyén. E számok, jóllehet arányosak a más városok népességéhez, mégis világosan beszélnek nekünk arról, hogy mig egyéb fertőző betegsé­gek meggátlását célzó óvintézke­déseket több-kevesebb sikerrel al­kalmaztunk, addig a tüdővész- gümőkór terjedését majdnem össze­tett kezekkel néztük. De vájjon áll-e módunkban ered­ményesen küzdeni a tüdővész el­len s csökkenthetjük-e a betege- dések számát ? Ezen kérdésre ha­tározottan igennel kell felelnünk, hiszen külföldi példák is igazolják, hogy megfelelő eljárásokkal felé- nyire lehet csökkenteni a gümőkór okozta veszteséget. Ma már kétségtelen bizonyíté­kaink vannak arr t nézve, hogy a tüdővész, melyet a Koch által fel­ismert gömőbacilus okoz, fertőző betegség s ha a beteg nem hasz­nál megfelelő fertőtelenitő köpő­edényt, a beteg köpete a lakás porába jutva, fertőzheti a beteg könyezetét. Magát a gümőkór betegséget senki sem örökli a szülőktől, leg- fennebb a gyengébb testalkatot s ezáltal a csekélyebb ellentállási ké­pességet, mint mondani szoktuk, a hajlamot örökli. Szerezni ii lehet a hajlamossá­got, mert a tisztátlan, szűk, ned­ves és zsúfolt lakás, elégtelen táp­lálék, kimerítő testi, vagy szellemi munka, rendetlen életmód fogé­konnyá teszik testünket a gümő- kórra. Koch Róbert az elmúlt év dec. 12-én, a Stockholmban tartott nemzetközi kongresszuson különö­sen kiemelte, hogy nyílt gümökór­ban szenvedő egyének, (akiknek köpetükben, vagy sebváladékukban gümő-bacilus van) évekig élhetnek családjuk körében anélkül, hogy fertőzést okoznának, ha köpetük- kel óvatosan bánnak, ha tiszta, rendesen szellőztetett s egészséges lakásuk van ; ellenben a fertőzés gyakori, ha a lakás egészségtelen s a tisztaságra kevés gondot for­dítanak. A gümőkór sok esetben gyó­gyítható s ez áll különösen a helyi gümőkór-folyamatokra, midőn még nincs az egész szervezet fertőz- tetve. Sok esetben, a kezdődő stá­diumban levő tüdővész gyógyítá­sánál szép sikereket lehet elérni klimatikus gyógyhelyek felkeresé­sévei, főképen pedig az e célra berendezett szanatóriumokban, de mikor leszünk képesek a Magyar- országon levő félmilió tüdővészes betegnek huzamosabb időn át sza­natóriumi gyógykezelést biztositni ? Már az elmondottakból is kitű­nik, hogy ha a tüdővész okozta halálozást városunkban csökken­teni akarjuk, sokkal célravezetőbb­nek ígérkezik tevékenységünket a fertőzés és az újabb megbetegedé­sek lehető korlátozására irányítani, mert ez által indirekt utón ugyan, de leginkább csökkenthetjük a gümőkórban elpusztultak számát. Az államtól és a hatóságoktól Ásókat ne várjunk, inkább tár­sadalmi utón tegyünk meg min­den lehetőt. Tudomásunk szerint közelebbről szabályrendelet utján fog gondos­kodás történni arra nézve, hogy a munkásokat és gazdasági cseléde­ket legalább a legszerényebb egész­ségügyi követelményeknek meg­felelő lakásokban helyezzék el a gazdák. Legtöbbet várhatnánk azonban városunkban egy kiterjedt társa­dalmi mozgalomtól, mely rang és vallási különbség nélkül szervez­kednék a tüdő vész elleni küzde­lemre s a siker nem lógna elma­radd, ha olyan egyének vennék kezükbe a vezetést, kiknek társa^ dalmi tevékenységük eddig is eredményes volt. Több várost ismerünk már, hol megalakult a szanatóriumi bizott­ság, mely gondoskodik arról, hogy a beteg és családja egészséges la­kást kapjon, amely jól szellőztet­hető. elég tágas, könnyen tisztít­ható, melyben tehát a fertőzés veszélye kevesebb ; a szegénysorsu beteget ellátják köpőcsészével, az élelemben szűkölködő tüdővészes beteget és hozzátartozóit élelem­mel, adván naponta 1—2 liter in­gyen tejet, kenyeret, húst, levest, fűszert, világitó és tüzelő anyagot, fertőtlenítő szereket stb., gondos­kodik a beteg gyógykezeltetéséről és gyógyszerrel való ellátásáról; maid közvetlen felvilágosítással és jó tanácsokkal óvja a beteg kör­nyezetét. Ha meggondoljuk, hogy váro­sunkban 144 íertőzés utján történt haláleset közül 108 áldozat, azaz háromnegyedrész esik a tüdővész­ben elhunytakra, humánus érzésünk elsőrangú kötelességünkké teszi, hogy ez ellen a veszedelem ellen mi is szervezkedjünk ! Hadgyakorlaton. Mikor Kende főhadnagy a kőhalmi állomáson hajnalban álmos arccal ki­bújt a vasúti kocsiból, jókedvű kaca­gás ütötte meg füleit : — Jé! Maga az Kende! No ez nagyszerű! — Nagyságos asszonyom . .. — No, no ! szólitson csak úgy, mint leánykoromban . .. Pista nem harag­szik meg azért. S azzal egy futó pillantást vetett a mellette álló férjére, aki fanyar mosollyal mormogta el a nevét s aztán dörmögte : Hát persze hogy nem ! — Annuska ! — ügy, úgy kacagott a szép szőke teremtés, miközben hófehér fogai előtűntek piros ajkai mögött. Szólit­son csak Annuskáuak. Hiszen mi mar tiz éve ismerjük egymást, nekünk szabad. Ugy-e Pista ? A férj uram nem valami elragad­tatással hallgatta ezeket a szavakat, de azért csak ráhagyta: Hát persze, hogy igen. — S maga most mit csinál itt ? — Én manőverre jöttem, de maga ? — Én... én, hát én is manőverre jöttem, hahaha ! Holnap esküszik Er­zsiké nővérem ! lesz ott manőver, ta­lán három napon át ! — S meddig maradnak Kőhalmon ? — Azt hiszem, három napig. De mondja csak, lehetne-ó meglátni egy csatát ? — Hogyne, hogyne ! Legyen sze­rencsénk ! Jöjjenek ki holnapután a Gaisbergre; tudják, hol van? igen ? no jó; délelőtt fél tízkor legyenek ott okvetlen. — Jó édes Kende, mindenesetre ott leszünk. Ugy-e Pista! — Hát persze, hogy igen ! — Aztán, látogasson meg ám min- ket! Ugy-e, nem haragszol Pista ? — Hát persze, hogy nem ! Mor­mogta a férj uram, miközben az arca lángolt s a szeme villámokat szórt. Mikor elváltak, Annuska és férje egy kocsiba, a főhadnagy pedig a maga előfogatába ült. Annuskának volt mit hallgatni. Özönével zúdultak fejére a féltékenység szemrehányásai ki tudja, hányadszor ? S a szép kis asszony egy darabig tűrte, de végre már nem bírván uralkodni magán, hegyes nyelvecskéjóvel ügyesen ri­posztozott, hogy mit beszélt, biz én nem hallottam, mert kocsijuk na- gj’ou zorgött;, csakis ezek a szavak vobak kivehetők : — Utoljára is, akárhogy beszól, Kendét még ma is szeretem ... Arra aztán meg is eredtek a könnyei szép­séges szép fekete szemeiből. Hagyjuk őket sírni, veszekedni, majd megunják, van idejük a váro­sig, amely ide hat kilométer. Menjünk vissza Kendéhez, aki immár egy hosszú hajú becsületes oláh ember szerény fogatán a fürósztelepi ven­déglő előtt kocog és álmatag szemei­vel a porral körülvett, már messze haladó hint.ót nézegeti. Szép, napbarnított fiú, első pillan­tásra különb legény, mint Pista. — Zubbonya délcegen feszült mellére és kigombolt gummiköpenyege alól ki­kandikál az a sokat irigyelt sárga vállöv, mely a vezérkari minősitetsó- get jelenti. Most elkacagta magát, mert eszébe jutott, üogy Annuskának ezelőtt hét évvel, mikor mint viruló bakfist utol­jára látta, örök hűséget Ígért s ime! a „hűség“ még mindig megvan, mert ahogy most váratlanul meg pillantotta őt, vére mind a fejébe szökött, hisz az asszony oly felségesen szép, mint egy kifejlett rózsa. S úgy látszik, no, az bizonyos, hogy ö is a régi még. Eszébe jutott, hogy lopott ő már mózédes csókot azokról az ajkakról melyeket most, más csókol, a nyo­morult ! — A nyomorult ! mormogá ismét. Szegény fiú! Hagyjuk őt is nemes haragjával, mert még mi is elkese­redünk. Menjünk ki inkább két nap múlva a javában folyó hadgyakor­lathoz. Kende főhadnagyot parancsnoka egy fontos paranccsal a jobb szárnytól egész a legkülsőbb balszárnyra kül­dötte el azon utasítással, hogy a pa­rancs átadása után maradjon ott a lefújásig s akkor csendesen lovagol­jon haza. A főhadnagy gyönyörű telivérén alig pár perc alatt tette meg a csak­Róth. Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — SmííMf és vidéke legnagyobb czipőraktíra. ,a nYkri idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik box es schevraux borból készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. valódi

Next

/
Thumbnails
Contents