Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)
1906-07-29 / 60. szám
XXXVIII. évfolyam. SzatiPáf, 1906. julius hó 29. (vasárnap) 60. szára. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész éTre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Kegyedén-e 2 kor. Egyes szám ára IQ fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. féindeur.^rrii álját Szaimaroo, a iaj.- kiftdöhivatalafcaD fizateadok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Gazdasági feladataink. in. Itt az ideje, hogy a kereskedelmi tisztesség és megbízhatóság érdekében törvényhozási intézkedéseket követeljünk a takarékbetétek elfogadásával foglalkozó számtalan intézetekről, melyek közül sokan ma még minden anyagi és erkölcsi biztosíték nélkül, a betevők minden hozzászólhatása hijján kezelik a takarékosság utján ösz- szegyüjtött milliókat. Nemkülönben gondoskodni kellene valahára az összes pénzintézetek felügyeletéről és ellenőrzéséről, hogy a sikkasztás és hűtlen kezelés esetei, valamint egyéb visz- szaélések minél ritkábbak és nehezebbek legyenek. Hangsúlyozzuk, hogy nem gondolunk itt holmi nehézkes, bürokratikus, hanem csupán a gyakorlati kereskedelmi szempontokkal mindenben összeegyeztethető rendszabályokra. Meg vagyunk ugyanis győződve, hogy a lelkiismeretesen sáfárkodó intézeteknek semmi kilogásuk sem volna oly intézkedések ellen, amelyek az akadálytalan üzletkezelésnek és vezetésnek sértetlen megóvása mellett, őket a közönség érdekében az érintett irányban ellenőrizzék. Igen nagy érdekek károsodásával jár törvénykezelésünknek még mindig nem kielégítő gyorsasága. A kereskedőkre nézve a különbségek gyors behajtása, a vitás kérdések gyors elintézése életkérdés lévén, nem lehet eléggé gyakran foglalkozni azzal, hogy miként lehetne ezt az érdeket legjobban kielégíteni. Nem bíróságainkban van itt a baj, mert ezek valóban igen nagy és igen lelkiismeretes tevékenységet fejtenek ki, hanem törvénykezelésünk egész rendszerében, melyre azonban most nem akarunk kiterjeszkedni. • Nézetünk szerint a választott bíróságok minél gyakoribb alkotása és igénybevétele volna legjobban célhoz vezető ut, mert szakértelem, megbizhatóság, de egyúttal gyorsaság egyaránt szól mellettük. Az egyes szakmák a maguk körében minél több választott bíróságot szervezzenek s már ezzel igen sok pernek lehetne elejét venni. Azonfelül igen kívánatos lenne külön kereskedelmi és iparbirósá goknak szervezése a laikus elem bevonásával. Ausztria és Németország tapasztalatai e tekintetben igen kedvezők és ezeket a mi javunkra is értékesíteni kellene. — Különösen kívánatos volna a főnök és segéd közt felmerülő vitás kérdéseknek a mai iparhatóságok köréből való elvonása. Nemcsak azért, mert határozatába a felek igen ritkán nyugosznak bele, hanem azért is, mert sérti azt az alaptörvényt, amely a közigazgatást az igazságszolgáltatástól elválasztotta, ami a modern állam egyik alapvető elve. És itt kell érintenünk a magán- tisztviselők nyugdijának kérdését is, bár érezzük e kérdés nehézségeit és a megoldásával az éppenséggel nem vagyonos magyar kereskedőkre háramló nagy terheket. Itt is Ausztria példájára kell utalnunk, mely annyi politikai baja közepette sem feledkezik meg soha sem a gazdasági érdekeknek legelsősorban való megoltalmazásáról és amelynek parlamentje a magán- tisztviselők nyugdijkérdését is csak az imént vitte dűlőre. Az alkalmazottak érdekével ösz- szefügg a vasárnapi munkaszünet kérdése is. Óhajtjuk a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény következetes, becsületes végrehajtását és minden kijátszás szigorú megfenyitését. A cheque törvényhozás szabályozása körül is megelőzött Ausztria, dacára annak, hogy e kérdés minden részleteiben teljesen tisztában van. Most taián már szabad remélnünk, hogy mi sem fogunk késni, ezen annyiféle szempontból fontos fizetési eszköz népszerűsítését törvény utján is terjeszteni. Mivel pedig nálunk ez idő szerint főképen a posta-takarékpénztár cheque-íorgalma dominál, hangsúlyozzuk annak elkerülhetlen szükségét, hogy a posta-takarékpénztár működése gyorsittassék, nevezetesen, hogy a cheque-számla tulajdonosa sokkal gyorsabban értesüljön a javára történő befizetésről, mint ahogy ma történik. Ennek kapcsán felvetjük az adótartozásoknak a posta-takarékpénztár utján való lerovásának eszméjét, amely az adófizetést a telekre kényelmesebbé, az adókezelést a hatóságokra nézve egyszerűbbé és olcsóbbá tenné. Nagy mulasztás és sok kárral jár a biztosítási törvényhozás stag- nációja is. Azóta, hogy Magyar- országon megindult a biztosítási ügy törvényhozási reformjának a kérdése, Ausztria, a német birodalom, Olasz- és Franciaország már óriási lépésekkel haladtak előre ezen a téren is, csak hazánk maradt még mindig a meddő tervez- getések terén, pedig sehol olyan nagy és sürgős szükség nincs a biztosítás ügyének uj törvényes szabályozására, mint nálunk. Természetesen nem a biztositó társaságok ellen kell ennek a reformnak irányulnia, hanem ellenkezőleg, arra, hogy a biztositó társulatok iránt a nagyközönség bizalma fokozódván és megszilárdulván, a biztosítás minden ága, mind az életbiztosítás, mind pedig az oly számos nagy bajokat üdvösen orvosló kárbiztositás az eddigihez képest nem is sejtett arányokban Hazajön a fiam. Kócos, szőke hajú kis parasztleány kocog a gyalogúdon. Alig nagyobb, mint az üveg mit a kezében szorongat. — Az üveg nyakára kócmadzag van kötve, annak végén megkopott fadugó himbálódzik. — A mint a kis lány egyet lép, a dugó oda ütődik az üveghez. Ez a csilingelős módfelett mulattatja Esztikét. — Szeretné, ha egész nap ezt hallgathatná, csakhogy már oda ért a „Kis Abris“ boltjához a hol majd kókitöt mérnek bele. — Elszomorodva nyújtogatja maszatos kezecskéjét a pult felé alig, hogy feléri. „Tessék adni ides anyámnak egv garasért kókitöt, meg egy tojás ára fekete borsot.“ (Gegőfalván még nem igen hajlik az ember nyelve a fillér szóra, még a krajcárt se tudták megszokni, oszt már megint újat tanuljanak ?) Alacsony töpörödött alak veszi el az üveget. Ossze-vissza horpadt rozsdás kis tölcsért illeszt az üveg szájára, aztán a decis bádoggal kiméri a kókitöt. Az ujja kékitös lett öntés közben, azt betörli az ajtó sarkán lógó kendőbe, majd meg a pult fiókból valami régi ujságpapirost vesz elő, kúpot formál és abba kanalazza a fekete borsot. A kislány megindul Kis Abrisnak eszébe jut valami, hát vissza hívja. — Gyere csak Esztike, ezt a cukrot neked adom. Mond meg anyádnak hogy másszor is téged küldjön, de vigyáz el ne ess ! A kis lány nagyot néz, bele harap a krumpli cukorba és siet-siet nagy örömmel haza felé. — Tessék már nézni ides anyám mit adott Kis Abris. Kérkedve mutogatja az ajándékot, aztán hozzá teszi: — olyan jó kedve van neki, még meg is simogatott. Csakugyan Kis Abrisnak jó kedve volt. Fel és alá járkált a boltja előtt és látszik rajta, hogy nagyon kedves dologra gondol. Mosolyog magában, kiveszi szájából a görbe szárú, ku- paktalan cserép pipát és friss dohánynyal tölti meg. Egy kettőt szippaut belőle, aztán megint csak elfelejtkezik róla, a pipa kialszik. Újra rágyújt, aztán megint elgondolkozik. — Haza jön a fiam. Lelógó sárgás, veres bajuszát megtörd ódivatú, szinehagyott tarka kendővel, majd meg a tisztábbik sarkával a szeméhez nyúl. Olyan ködösen is lát ma reggel óta, nem tudja mi lelheti. Alig veszi észre, hogy a piac másik végéről feléje tart Kuczik szomszéd. Már ott is áll mellette, még a boltba is belépett. — Adjon hát Abris gazda két pakli dohányt meg masinát. — Sietve kapaszkodik fel a nyikorgó létrán a felső polcig, onnan szedi le az összekötözött csomagot és oda rakja a vevő elé. Kuczik szomszéd válogat. Megropogtatja a szürke papirosba préselt dohány csomagokat, kikeresi azt, amelyik egy kicsit nagyobbnak látszik a többinél, aztán fizetni akar. Majd megint mást gondol, leül a pult melllé a sárgára mázolt kouyha székre és egy porció pálinkát kér. A községházára hivatta biró uram de még korán lesz oda felmenni, addig hát tölti az időt, úgy a hogy. Kényelmesen rágyújt, aztán a bolt agyagpadlójára köp. A kis bob hamar megtelik füsttel, mindössze is csak eöy öl széles, két öl hosszú, a padlás gerendát meg könnyen fel lehet érni csupasz kézzel is, kivált annak, kit nagyra szabott az isteni gondviselés. Máskor szívesen elbeszélget Abris gazda, ma azonban nagyon kevés szavu. A boltot is szeretné, ha tisztán maradna. ~ Maga szeperte ki, fel is locsolta a kilyukasztott fenekű köcsöggel, csakhogy szép legyen. Még a kulimász szagot is kifüstölte ma hajnalban szegfűszeggel meg égetett cukorral, most meg igy össze-vissza keverik az egész üzletet Szólni nem mer érte, csak izeg-mozog idegesen. Végre is Kuczik István unja el magát, fizet és elballag. Az öreg elkedvetlenedett arca megint felderül, a benyíló szobába szalad, a ketyegő fali órát megnézi, — aztán izgatottan áll ki megint a boltja elé Megigazítja a boltajtó melletti táblát, még meg is törli a zsebkendőjével, hadd lehessen elolvasni jobban Klein Ábrahám. Fülöp kárlsbadi ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktira. Rőtfa Ifay/te0ÍF* a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. =
