Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)

1906-07-26 / 59. szám

XXXVIII. évfolyam ■ Szatmár, 1906. JbHhs hó 26, (csötórtflk) 59. szán. ZAMO AI, SZÉPIRODALMI ÉS GA »A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijait Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyiittér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Gazdasági feladataink. ii. A tavalyi sajnos politikai viszo­nyok mellett talán felesleges is kiemelnünk, hogy gazdasági tör­vényhozásunk a dolog természe­ténél íogva a lefolyt esztendőben sem szabadult ki abból a kátyú­ból, amelybe évekkel ezelőtt bele­került. Mind ama sok üdvös terv, amelynek megvalósítását annyi év óta hiába várja a kereskedő-világ nemcsak a maga egyéni érdekei­nek megóvása végett, hanem az egész ország javára is, — mert a jogos osztályérdek kielégítése min­denkire nézve érezteti üdvös ha­tását, — még mindig a minisz­tériumok irattárában várja a fel­támadását. Nem valósult meg a tisztesség­telen versenyt megakadályozó és azt büntető törvény tervezete, pe­dig alig van törvényes intézkedés, amelyet ez idő szerint a kereske­delmi élet szempontjából fontosabb­nak lehetne mondani. Mert a tisz­tességtelen verseny az, e fogalom tágabb értelmében, amely a becsü­letes kereskedő törekvéseinek any- nyiszor útját állja, amely a tisz­tességes kereskedelemnek néha gyógyíthatatlan sebeket okoz, a mely aláássa a kereskedő reputá­cióját, tönkreteszi legreálisabb szá­mításait és olyan elemeket hoz a felszínre, amelyeknek kiirtása nem csak a kereskedőknek, hanem min­den egyes polgárnak jól felfogott érdeke és kötelessége lenne. Mikor a tisztességtelen verseny kíméletlen üldözését követeljük, nemcsak a könnyen felismerhető kétséget fenn nem hagyó, tehát kevésbbé veszedelmes esetekre gondolunk. Mi e fogalom alá min­den olyan üzleti ténykedést vo­nunk, amely egyfelől a tisztességes kereskedőt sérti jogaiban, másielől a nagyközönséget érdekeiben. A tisztességtelen verseny körébe nemcsak a gyors vásárlásra való ingerlés számtalan módját soroz zuk, a „végeladás“ s az „occásió“ kürtölésétől a „csak egy ár“-ral dolgozó cégek üzérkedéséig Ide sorozzuk a könnyelmű hitelezéssel űzött visszaéléseket is, amelyek megrontják a vevőközönség nagy részét és természetes következés­képen lehetetlenné teszik, hogy a kereskedő saját kötelességeinek ele­get tegyen. Ide sorozzuk az üzlet átruházásokkal űzött csalások min­den módját, a költött fizetéskép­telenségeket és ezek ürügye alatt keletkezett jogügyletek egész so­rozatát, a fizetési határidők végte­len kitolását stb. stb. Ide soroz­zuk a silány árunak drága áron forgalomba hozását, az árucikkek hamisításának ezerféle változatait és a hamis mértékkel űzött visz- szaéléseket, amelyeket kíméletlen szigorral kellene üldözniük és meg- torolniok nemcsak a hatóságoknak, hanem üzleti körökben a kereske­dőknek, társadalmi téren pedig a nagyközönségnek. A bizalommal visszaélő keres­kedő nem érdemel semmiféle kí­méletet, mert semmiféle enyhitő körülmény nem hozható fel mel­lette. Ez az az axióma, amelyet a tisztességtelen verseny kiirtásánál szem előtt kell tartani Kíméletet csak az érdemel, aki önhibáján kívül jutott zavarokba és éppen azért az ilyen szerencsétlenül járt tkztességes kereskedők érdekében óMftandó, hogy minél hamarább alkossa meg a törvényhozás a csődtörvény módosításáról és a csődön kivüli kényszeregyezségről szóló törvényeket, melyeknek már közel másfél évtizeddel ezelőtt ké­szültek el. Mai törvényeink sok­szor valóban felesleges költséget okoznák adósnak és hitelezőnek egyaránt, midőn a drága csődeljá­rás megindítására kényszerítik az érdekelteket, noha közös érdek lenne egyrészt a csődeljárás előre­látható nagy költségeit és a hite­lezők követeléseinek törlesztésére fordítani, másrészt tisztességes existenciákkal a teljes anyagi pusz­tulástól és erkölcsi zülléstől meg:”" óvni, pedig a csődeljárás néha nem jár egyéb eredménnyel. Ily módon nemcsak a kereskedő világ, hanem a társadalom sem sújtaná a tisztességes, önhibáján kívül tönkrejutott és a tisztesség­telen fizetésképtelen kereskedőt egyaránt a kereskedelmi polgári halállal. Hanem a kettőt egymástól szigorúan megkülönböztetve, mig egyfelől kérlelhetlenül kivégezné a szélhámosokat, másfelől felsegítené újabb hitelezés és egyéb irányban tanúsított bizalom által a védtelen egyént s ez által ismét besoroz­nák őt a tisztességes kereskedők sorába, aki, ha neki az idők fo­lyamán kedvezne a szerencse, er­kölcsi kötelességének ismerné a tartozásaiból az általános egyez­ségkor neki elengedett hányadré­szeket önszántából utólag resti- tuálni. Nemcsak emberbaráti és méltányossági szempontok, hanem közgazdasági érdekek is teszik kívánatossá az eljárás ismertetett módját. Ekként gondolkozik a ke­reskedővilág és a nagyközönség Angliában és az északamerikai Egyesült-Államokban is. (D. B.) 'eíT'SSS' Szétoszlott álmok. Bikszád 1906. jun. 28. A meleg júniusi délután lassan kezd elaludni az estébe. A lenyugvó nap végsugarai csak gyenge világot ter­jesztenek a láthatáron s a feljövő hold fényesen öntó le ezüst sugarait. A tücskök czirpelnek és a vendég­lőből ide hallom Fátyol édes, málabus zenéjét. A osodálatos zene halkan zsong fülemben, utat törve magának lelkem mélyéig és ennek hatása alatt az alkonyat homályosságában lelkem ábrándokba merül s elvonul előtte egy darab élet, egy kis leány élete, melyről ö maga sem tudta, álmodta-e vagy valóság volt? Szerették egymást. A leány, mint aféle ábrándos kis teremtés kereste az elképzelt ideált. Ábrándozott és álmatag szemeivel a messze távolba mélyedt, hol talán kalandozó gondo­latainak nyugvó pontot keresett ? — Sötét szemeiben a gyermeklány sejtett vágyai s ábrándos lelkének minden titkos óhaja ragyogott. Soha valóság nem felelt meg enyire egy álomnak. A leány várta és az ifjú megérkezett úgy, ahogy ő azt megálmodta. A parkban találkoztak, mikor Fátyol a „daru madarat“ húzta. A leány akkor is ábrándozott. Lelke az elszálló hangokat követte, de hir­telen összerezzent. A költői régiókból, ahol képzelete járt, visszavonta a valóságba egy különös, megnevez­hetetlen érzés. Egy homályos sejtelem szállt fel lelke mélyéről, tudta, érezte, hogy most fog vele találkozni. Körülnézett ts tekintete két sötét szemmel találkozott Ez a tekintet aztán végigfutott mindkettőjükön. A leány visszagondolt múltjára és elkép­zelte, hogy valamikor régen, magánya mélyéből egy ködalak fejlődött ki ál­maiban s ezt most megvalósulva látja. Csak egy szó zsongott lelkében : Ó. Csak egy betű, csak egy hang, csak egy lehelet és mégis a vágyak, a remények egész világa, szivének min­den álma benne volt összpontosulva. És az ifjú jött. Úgy, ahogy ö azt megálmodta. Halk, melodikus hangon beszólt, úgy, mintha csak lelkének hiányzó húrjai szólaltak volna meg. Hangja dallamosan csengett és össze­folyt a zene hangjával. E hangok szivére hulltak és a leány gyönyörre! szívta magába az udvarlásnak mérges illatát. — Rég kereslek szólott az ifjú és végre megtaláltalak. Ilyen szemekről álmodtam mindig, minők a tieid. — Ezekben ki vau fejezve a boldogság utáni vágy és fiatal lelkedenek min­den romantikus ideálizmusa. — Hiszel-e a szerelemben, boldog­ságban? — kérdezte. Tudod-e, hogy mi a boldogság ? Az oly szerelem, mely viszonoztatik. Tudod-e, hogy mi a szerelem ? Egy fenséges őrült­ség. Mig nem ismerjük, oly sivár az életünk, úgy vágyunk utánna. És mi­dőn feltaláltuk feltárul előttünk egy uj világ, mely derültebb, mosolygóbb mint az eddigi, telve van napsugárral verőfónnyel, idealizmussal. Lelkünket egy édes álom, szivünket egy édes kép tölti be s e kép azon közép-pont, mely körül világunk forog. Hiszel-e benne ? — Nem hiszek, sóhajtott a leány. Nem hiszek, rebegték ajkai, de tekin­tete ezt látszott mondani : „Epedve vártalak s ime, valóság lett a képzelet. — Feljajdulok : nem ezt akartam. — Oh mórt találkozóm veled ?“ E lány a leikével hallott és szeme­ivel beszólt, de az ifjú nem tudta kiolvasni belőlök lelkének érzéseit, pedig e pillantásban benne volt a tizenhatóves leány egész élete. — Szeretlek nagyon, kimondhatat­lanul, miként a szerelem nagy klasz- szikusai, mondta az ifjú. Ha király volnék, leszállanák hozzád trónomról, vagy magamhoz emelnélek. De mivel nem vagyok az, csak azt ajánlom fel, amivel birok. Életemet, jövőmet ke­zeidbe teszem, oh miért nincs bizal­mad hozzám ? — Ládd oly egj^edül állok e vilá­gon, senki sem ért meg engem és a te szemeidben megtaláltam azon lé­leknek akkordját, melyhez voltakép tartozom ; Hát ismét elveszítsem ? „Ábrándos lányok, óh vigyázatok ! Ilyesmit sok-sok ifjú elsasog.“ És este, mikor a suttogó lombok eltakarták s a hold csak gyéren, sá­padtan szűrődött keresztül a fákon, a leány vitatkozott beteg kis szivével : — Szeretem ! mondta a megsebzett szív.-- Szereted ? kérdezte az ész. Hát te is olyan vagy, mint a többi leány ? Csak addig vagy erős, mig érzéseid nincsenek érdekelve? Hát te is elszó- dülsz a szépen elmondott frázis hal­latára ? — Ne gyötörj ! — mondá a szív. Rótfa Fülöp kár Is hadi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktíra. ■€T a nyári idényre megrendelt úri, női és box es sciievraux b ■HB®® * __ __ö____________ ______gyermek-lábbelik, — valódi őr bői Készült czipők a legdivatosabb kivitelben. =—

Next

/
Thumbnails
Contents