Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)
1906-07-22 / 58. szám
2-ik oldal SZ A M 0 S 58. szám. tett mértékben fejlesszék és ezzel az ország sok százereinek állandó és jövedelmező munkát biztosítanának, ami egyértelmű a nyugalommal, a megelégedettséggel, a művelődés fejlődésével, a polgári kötelességek érzetének megizmosodásával, az állami tényezők tekintélyének és befolyásának öreg- bedésével, a kivándorlás okainak megszűntével. A tisztességesen megfizetett, jó bánásmódban részesülő munkásosztály pedig sokkal értékesebb kincse a hazának, sem hogy azt még áldozatok árán is nem kellene megmentenünk az ország számára, nem is szólva arról a természetes társadalmi és állami kötelességről, hogy tőlünk telhetőén javítsunk ez értékes és használható elem sorsán. Csakis úgy, vagyis a jogosult igények kielégítése által vehetjük elejét a szoci- alisztikus irányzat terjedésévéi járó veszélyeknek is, mert esakis az elégedetlen, különösen pedig a joggal elkeseredett, emberi jogaikban lépten-nyomon sértett emberek sorából kerülnek ki a társadalom lelforgató elemei. Mérhetetlen perspektívák nyílnak az ily gazdasági politika kapcsán, de csakis az ilyen nagyszabású politika az, amely valahára kizökkent bennünket az eddigi rendkívül lassú és kicsinyes, a nagy szempontokat csaknem teljesen figyelmen kivü! hagyó, inkább csak máról-holnapig gondoskodó tevékenység kényelmes útjáról. HÍRROVAT. * Személyi Mr. Serédy Géza kassai m. kir. csendőr őrnagy, kerületi parancsnok helyettes e hó 20-án átutazóban megvizsgálta a helybeli m. kir. csendőr szakaszparancsnokságot és a városi csendőrőrsöt. A tapasztalt rend fölött a megjelent csendőr őrnagy megelégedésének adott kifejezést. * Pénzügyi kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Tyrnauer Dezső deési adóhivatali ellenőrt, ki városunkban az adóhivatalnál több évig volt mint adótiszt, jelenlegi székhelyére, adótárnokká nevezte ki. * Lemondás. Palczer Ernő kegyesrendi kormánytanácsos ezen tisztségéről lemondott. * Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter Hausotter Gyula beszterczei és Kádár Ferencz helybeli kir. törvényszéki írnokokat kö csönösen, mig Szentpétery Lajos fehérgyarmati kir. járásbirósági írnokot saját kérelmére a halmi-i kir. járásbírósághoz helyezte át. * Kinevezések. A m. kir. pénzügy- miniszter Tarczinsky Kázmór dijtalan pénzügyi számgyakornokot ideiglenes miuősógüsególydijas számgyakornokká nevezte ki a nagykáro lyi pónzügy- igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, továbbá a pénzügyminiszter kinevezte ifjú Chabada György pénz- ügyigazgatósági dijnokot segélydijas kezelő gyakornokká a uagykárolyi pénzügyigazgatósághoz. * Államsegély. A m. kir. vallásügyi kormány a nagybányai újonnan építendő gör. kath. templom céljaira 20 ezer korona államsegélyt adományozott. * Gyászhir. Farkas Viktornó szül. Reök Ida úrnő, e hó 18-áu életéuek 68-ik évében elhunyt. Holttestét Kap- lonyba szállították és ott temették el a családi sírboltba. * Hymen. Gulácsy Tibor fehór- gj'armati szolgabiró és tb. főszolgabíró, a múlt héten váltott jegyet Péchy Kálmán és neje Móricz Erzsé bet debreceni lakosok leányával Ilonkával. * Igazságügyi kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Löwenstein Mór helybeli cs. és kir 5. gyalogezredbeli igazolványos őrmestert, ki több éven át a helybeli hadkiegészítő parancsnoksági irodában működött, a nagyváradi kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. * Mozgalom a nagykárolyi törvényszék felállítása tárgyában. Mint értesüsünk Debreczeni István polgár- mester a napokban értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a legrövidebb időn belül egy monstre deputációt küldenek fel Polonyi Géza ig.-ügy miniszterhez és Juszt Gyula képviselőházi elnökhöz, hogy a törvényszék felállítása ügyében sürgős intézkedést kérjenek. A küldöttségét dr. Falussy Árpád főispán, gróf Károlyi István képviselő és a polgármester vezetik. * Megszűnt sztrájk. Az ács munkások sztrájka, amely városunkban már hetek óta tartott, békés megállapodás folytán végre megszűnt s a munkások e hó 20-án reggel ismét munkába állottak. * Szatmárvánnegye monográfiája. A „Magyarország Vármegyei és Városai“ cimü országos monográfia központi szerkesztő bizottsága elhatározta hogy az idén Szatmárvármegyót fogja irodalmilag feldolgozni, a területén belül fekvő szab. kir. és rendezett tanácsú városokkal együtt. E tekintetben a napokban dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt értekezlet volt, melyen megjelent a központi szer kesztő bizottság kiküldötte Vende Aladár segédszerkesztő, ki ez alkalomból városunk hatóságát is felkereste s e tárgyban hosszasabban értekezett Kőrösmezei Antal főjegyző, .mint helyettes polgármesterrel. — Amennyiben városunk monográfiájának megírására a helybeli Kölcsey- Kör által annak idején bizonyos kezdeményezések történtek, Vende Aladár kiküldött segéd-szerkesztő elhatározta, hogy legelőször is a Kölcsey- Kör elnökségével lép érintkezésbe s ennek, majd pedig a törvényhatóság támogatásával kezdi meg a nagy mü szerkesztését. Ez irányban mindenesetre a Kölcsey-Kör hivatva lesz a szükséges támogatást megadni, mivel úgy tudjuk, hogy a nevezett Kör elnöksége városunk monográfiájának megírására az egyes irodalmi férfiak között kijelölte a szükséges szerepet. Ez most a központi szerkesztőség igénybevételével akadályba nem ütközik. * Hatodik áldozat. E hó 19-én, délután 6 óra tájban Laczó József érmihályfalvi illetőségű 16 éves pincér fürdeni ment a vasúti hid mellé. Az ifjú föhevült testtel ugrott bele a vízbe; egyszerre rosszul lett és segítségért kiáltozott. A közelben fürdők közül Kádár Lajos és Domahidi István nevű egyének azonnal oda siettek és kihúzták a partra, de minden élesztgetési kísérlet hiábavalónak bizonyult, mert a szerencsétlen ifjú már halott volt. Az orvosi vizsgálat szerint Laczót szivszélhüdés érte a viz'oen s ez okozta halálát. * Kártékony rovarok. Miniszteri rendelet alapján Bartha Kálmán gazdasági tanácsos úgy a szatmári, mint a németi határt megvizsgálva a né meú határban a sáskához hasonló szöcskét és gabóoát talált szórványosan, a szatmári határban különösen a osonkási legelőn azonban már nagyobb mennyiségben. A nevezett rovarok ez ideig kárt nem okoztak ugyan, mindazonáltal e rovarokból egy nehány spirituszba téve a föld- mivelésügyi minisztériumba felküldetett, hogy állapítsák meg ott, hogy e rovarok birnak-e a növényzetre pusztító hatással. * Heveny fertőző betegségek. Julius első felében egy difteritisz eset fordult elő. Szamárhurutban megbetegedett 3 gyermek. Junius második feléről maradt 5 beteg. Összesen tehát 8 volt kezelés alatt. Meggyógyult 4, kezelés alatt áll 4 beteg. * A szőlősgazdák sérelmei és a kormány. A magyar szőlőtermelő közönség jóleső érzéssel fogadhatja azokat a nyilatkozatokat, melyeket dr. Darányi Ignácz földmi velésügyi miniszter a kópviselőház pénzügyi bizottságában a földmivelósi tárcza tárgyalása alkalmából tett. A miniszter a felhozott panaszokra válasz képen kijelentette, hogy a borfogyasztás emelése érdekében a fogyasztási adót le kell szállítani és hogy ez irányban érintkezésbe lép a pénzügyminiszterrel. Úgyszintén kijelentette a miniszter, hogy a borhamisítási törvényt meg kell változtatni és szigorítani. Ezek után bizton remélhetjük, hogy mindkét kiváló érdekű kérdést a jelenlegi kormány oly értelemben fogja megoldani, amiüt azt a gazdaközön- sóg óhajtja. * Pályázat. A városi tanács Berky István rendörtisztviselő elha lálozása folytán megüresedett állásra meghirdette a pályázatot. A pályázati kérelmek augusztus hó 6-án d. u. 5 óráig nyújtandók be a tanácsi iktató hivatalban. Pályázhat mindeu feddhetetlen előéletű magyar honos, ki a törvényben előirt minősitéssel bír * Iskolai értesítés. A mátészalkai polgári fiú iskola folyó évi szeptember 1-én megnyílik. Ezen körülmény azzal tétetik közhírré, hogy a jövő tanévben csak az első osztály nyit- tatik meg és arra a beiratások aug. 15-től kezdve a polgári iskola igazgatójánál eszközölhető. * Borgazdasági tanfolyamok lelkészek és tanítók részére. Borászati szempontból kiváió fontossággal biró községekben alkalmazott lelkészek és néptanítók részére a budafoki m. kir. pincemesteri tanfolyamnál két hétre terjedő borkezeíési tanfolyamok rendezését határozta el a nagyméltóságu földmivelésügyi miniszter. — Az e lső ilyen tanfolyam folyó évi augusztus hó 22-töl bezárólag szept. hó 4-ig fog megtartatni. E tanfolyamra csak oly lelkészek és néptanítók vehetők fel, akik tekintet nélkül arra, vájjon állami, községi, vagy felekezeti iskolánál vannak-e alkalmazva, olyan hegyvidéki községben működnek, ahol a lakosság kizárólagos, vagy főkereseti forrását a szőllömüvelés képezi. A tanfolyamra felvett lelkészek és néptanítók útiköltségeik s a lakás és élelmezési költségek fedezésére az egész heti tanfolyam tartamára egyenként 70 korona átalányt kapnak, mely összeg a tanfolyam első napján szabályszerű nyugtákra a tanfolyam ve- zetőjé által fog az illetőknek kifizettetni. Azok a néptanítók, ki ezen a tanfolyamon résztvenni óhajtanak, egy koronás bélyeggel ellátott kérvényeiket, amelyben a folyamodó — Persze. — Nézze Plautus! Látott maga Rómában ilyen gázlámpákat ? — Nem én. Azt sem tudom, hogy mi az a gáz ! — No Tátja. Meg voltak igy számlálva a házak. Ugy-e nem ! Látott ilyen villamos kocsit, komfortáblit, omnibuszt, hordárt? No látja, ha ön nem szélhámos, hanem tényleg Plautus, akkor mindez uj dolog magának. — Részben uj, részben nem uj. — Például Rómában is sétáltak ilyen kifestett arcú lányok. És ha hordárok nem is állottak a fórumon, voltak ott libertinusok s rabszolgák. Úgy rémlik, hogy csak a külsőségek változtak, az emberek maradtak a régiek. Az ön arca is olvan ismerős. Egy kávéház mellett mentünk el, piszkos ablakai mellett látni leheteti, hogyan kártyáznak kétes külsejű eg- zistenciák. — Ezeket mind ismerem, susogta Plautus. Mondja ? Rabszolgák ezek ? — Nem, nem, csak voltak. Mielőtt az őseik átkeltek a vörös tengeren. — Látja ! Ilyen alakok százával hemzsegtek a külvárosokban s néhány ezüst pénzért rá lehetett venni őket, bogy hamisan tanúskodjanak a biró előtt. Ezek is olyan fiuk ? — Tudja ! Nem szeretek embertársaimról rosszat beszélni, hanem ezek sem valami kifogástalan gyerekek. Öt forintért a iegcsattanósabb pofont is ledispui alják. — Menjünk mulatni ! Ma pompás kedvem van! Tudja, valami züllött kocsmába, ahol rabszolgák mulatnak, rongyos szeretőkkel. — Ma már nincsenek rabszolgák. — Nincsenek ? Az nem lehet. Akkor kik dolgoznának ? Eszembe jutott, hogy mi, akik húzzuk az igát, éppen olyan rabszolgák vagyunk, mint Rómában, kétezer év előtt. Semmi sem változott és nem tudtam Plautusnak válaszolni. — Hová vezessem ezt az embert, tűnődtem. Megint berúg és elalszik további kétezer évig. — S hirtelen eszembe jutott egy barátom, a görög és latin nyelvek tanára, kiérdemesült filológus. Élviszem hozzá. Hadd mulassanak együtt. — Jöjjön Plautus ! — Hová ? — Egy barátomhoz. Tudós profesz- szor. Azzal majd pompásan eldiskurálhat. — Ah ! Nem szeretem a könyvmolyokat ! Nekem vig fiú kellene! Jókedvű cimborák, akik tisztán isszák a bort és meghalnak a szeretőjükért! Vidámabb társaságot! De azért cs%k jött velem. Bár szemrehányásokat tett, hogy nem tudok számára okosabb mulatságot kitalálni. Már késő este volt. íróasztalánál, fehérfényü lámpa világánál ült a klasszikus tudományok tanára. — A Jugrutha háborút olvasgatta éppen. Kettős szemüveget viselt, félig már vak volt mind a két szemére. — Kihaz vau szerencsém ? Kérde szórakozottan és fel sem nézett olvasmányából. — Plautus! — Hogyan ? Ijedten ugrott fel. Bár már régen az ókor letűnt világában ólt és képzelete a római fórum fehér márvány kövezetét taposta. Most mégis meghökkent. Azt hitte álmodik. — Egy megelevenedett római költő, Jupiterre is, nem csekélység ! — Ugyan ne űzzenek velem bolondot az urak, monda zsörtölődve, de már kíváncsian, visszafojthatatlan mohósággal mustrálta végig a különös idegen alakját. Elbeszéltem rejtélyes találkozásunk történetét. Csodálkozott, kétkedett, krákogot, vógig- mérte tetőtől talpig. De a saruszijak kifogástalan szabályossággal voltak összekötve, a tóga hullámos ráncai előkelő rómaira vallottak és a sajátságos, átszellemült arcz, egy régi, gipszlenyomat emlékét idézte föl a lelkében. S hogy beszólni kezdett a csodálatos római nyelven, amelybe umbriai tájszavakat kevert, minden kétsége eloszlott. — Ez ő, a sarsinai malommunkás, az isteni jókedv és a vidámság kedves költője. — Bort! Hadd vigadjam! ^kiáltott a költő. Száraz a torkom. Ó, hadd élvezzem még egyszer Bachus virágos italát ! A tanár kisietett és nemsokára boldogan sietett vissza néhány rhe- itnsi pezsgös palackkal. — Tegyetek rózsát az asztalra! Fehér és sötótvörös rózsákat! Hívjatok meg nőket is! Ö, nincsen m ulat- ság lányok és muzsika nélkül. — Horribile dictu ! — kiált ott fel elszörnyüködve, a fakó pergamentek professzora. — Hová gondol kedves Plautus ? Holnapra felmondanák a lakást nekem. Elszörnyedt még a gondolatára is. Tehát csak úgy magunkba mulatunk. A költő, félig lehunyt szempiilákkal szürcsölte Mumnab aranyviguettás italát — Isteni ital. Miféle bor ez ? — Pezsgő, — Pezsgő ? Ó, azért nem ismertem ezt akkor, mennyivel külön bek lettek volna komédiáim. — Komédiái ! Mondjátok, hódoltok-e még az isteni Melpom ene művészetének? Hangzik-e még jókedvű kacagás a színpadokon. Vagy már a nevetést is elfeledtétek ? Vez essetek a színházatokba. Van egy szinh ázunk kedves Plautus, közel a dunap arthoz ahol olyan vígjátékokat ját szanak, hogy elállana a szemed a bámulattól. Asszonyokat látnál ott, akik több szeretőt is tartanak, fólvilági hölgyeket, akik értenek a férfiak kifigurázásához. Oh, micsodák ezekhez képest a te hencegő katonáid, az ara uyöves lányok, akik hajfürföt és virágot áldoznak Vénusz oltárán. Ámulva hallgatta, sze me őszinte meseszerü fényben égett. — Isteni! susogta és ti Írjátok ezeket a komédiákat?
