Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)

1906-07-19 / 57. szám

2*’k oldal. SZAMOS 57. szám. megdönthetien biztosítékait találjuk és meggyőződésünk, hogy ezt a nézetünket a legilletékesebb körök is, a magyar tanitóság annál in­kább magáévá fogja te»n:, mert hiszen az az erkölcsi infekció, mely ifjúságunkat már nagyrészt meg­mételyezte, napról-napra szomorúbb gyümölcsöket terem. S épen a most fejtegetett okoknál fogva a napi hírekben is sűrűn febukkant köz­leményeket, melyek iskolai botrá­nyokról szóltak, egyáltalán nem vagyunk hajlandók múló jelenség­nek tekinteni, hanem igenis termé­szetes következménye annak a nevelési rendszernek, mely minden egyéb tekintet mellőzésével egye­dül csak a tudományt, az ifjúság észbeli tehetségeinek fejlésztését tartja feladatának. A „Szamos" eredeti táviratai. Bpest, julius 19. Az igazságügyi tárca költségvetése megállapittatván a képviselökáz a belügyi tárcára tért át, amelyet Aud- rássy Gyula gr. miniszter és Hadik János államtitkár képviselnek. E tárca körül a vita ugylátszik nem fog na­gyobb hullámokat vetni. * Rég vajúdó ügyet intéz el ma a minisztertanács. A borsodi főispánság felett határoz s illetékes helyről vett értesülés szerint ezt az állást Kubik Béla képviselővel tölti be. * Lippáu, a főispánná kinevezett Kabdebó Gergely helyére az alkot­mány-párti Dániel Tibor bárót 834 szótöbbséggel képviselőnek válasz­tották. HÍRROVAT, * A Szatmár—erdődi li. é. vasút közgyűlése e hó 7 ón folyt le Buda­pesten. A részvénytársaság elnökévé Hugonnay Béla gr. helyett dr. Falussy Árpád főispán választatott meg. A végrehajtó-bizottság tagjaiul Söpkéz Sándor, dr. Falussy Árpád és Freud Ferencz lettek megválasztva. — Az áramdij elszámolására nézve a köz­gyűlés kimondta, hogy augustus végén, vagy szeptember elején a társaság megbízottját Szatmárra küldi. — A közgyűlés ezután tudomásul vette Freund Ferencz ig. tag előterjeszté­sét a Szatmár—erdődi vasút állami kezelésbe vételére vonatkozólag, mely szerint oly jelentéktelen differenciák merültek fel, hogy a szerződés vég­legesítése rövid idő alatt meg fog történni. A közgyűlésen városunk ré­széről dr. Falussy Árpád főispán és dr. Kelemen Samu orsz. képviselő vettek részt. * Kinevezés. A kereskedelmi mi­niszter Rörhlich Károly posta és táv- irdatisztet, ki városunkban hivatalos ügyekben gyakran megfordul, a tele­fonhálózat építésvezetőségénél posta és távirdafőtisztnek nevezte ki. * Egyházmegyei hir. Kursinszky Zsigmond paposi lelkésszé neveztetett ki. Kompasz Antal segédlelkósz Kál- mándról Vinnára, Rokk István Mező- petriböl Tiszaujlakra helyeztetett át. Az ujmisések közül Körösi Károly Kálmándra, Kirchmájer Ferenc Sze- rednyére küldetett segédlelkészül. * Aljegyzők helyettesítése. Nagy Sándor megyei I. aljegyző nyugdíjaz­tatásának ügye jogerőre emelkedvén, a főispán helyettesitóskópen Mangu Béla II. Kerekes Zsigmond III., Kozma Gerő IV. és Madarassy István V. al­jegyzőket fokozatosan előléptette s- az igy megüresedett V. aljegyzői ál­lásra Kende Péter közigazgatási gya­kornokot helyettesítette. * Eljegyzés. Weisz Gizellát, Weisz Izidor mikolai földbirtokos leányát eljegyezte Springer Miklós ó-páiyii birtokos. * Védekezés a sáskák ellen. Miu­tán a marokkói sáska az ország dél­keleti részein több helyen tömegesen fellépett s a vetésekben nagy pusz­títást tett, a földmivelésügyi minisz­ter elrendelte a fertőzött területek és azok környékének megvizsgálását. A városi tanács tekintettel arra, hogj' a szomszédos Hajdú- és Szabolcs- vármegyékben is fellépett a sáska, a i város határában az összes rétek és legelők megvizsgálására Bartha Kíl- máo gazd. tanácsos vezetése alatt Lóber Antal főerdósz és a rendőrfő­kapitány i hivatal megbízottjából álló bizottságot küldött ki. * A közig, bizottság kedden dói­nt án. 3 órakor tartotta havi rendes ülését dr. Falussy Árpád főispán el­nöklete alatt. A főispán az ülés meg­nyitása után tudatta a bizottsággal, hogy e hó 9-én a várost érdeklő ügyek akadályozták meg a bizottság ülésén való megjelenésben. Neveze­tesen a szatmár—mátészalkai h. é. vasút ügyében illetékes helyen köz­benjárt és sikerült kieszközölnie a belügyminiszter jóváhagyását azon határozatokhoz, melyek a vármegye múlt évi decz. hó 28-iki közgyűlésén hozattak és Kristóffy által megsem- misstettek. — A polgármester havi jelentése szerint & f. év első felének ügyforgalma 7 ügyszámmal alatta maradt a múlt évinek. A közegészség állapota kielégítő. — Mezőgazdasági munkás-mozgalom nem fordult elő. A többi referensek jelentéseinek tu­domásulvétele s több ügy Il-od fokú elbírálása után az ülés 5 órakor vé­get ért. * A trachoma esetek félévi kimu­tatását dr. Jéger Kálmán tiszti főor­vos a napokban küldte be a tanács­hoz falterjesztés végett. E szerint a múlt év második feléről maradt 4 beteg, ez év első felében egy újabb eset merült fel. Összesen 5 trachomás közül egy meggyógyult s igy a félév végén maradt 4. * A képviselő választók ideiglenes névjegyzéke ellen beadott felszólalások tárgyában hozott központi választ­mányi határozatok e hó 20-tól 30-ig a törvényhatósági kiadóhivatalban lesznek közszemlére kitéve. * A kereskedő tanonciskolái bi­zottság a városi közgyűlés által 3 évre a következő tagokból alakítta­tott meg : Jákó Mihály, Páskuj Imre, dr. Fechtel János, dr. Fejes István, Litteczky Endre, Bőd Sándor, dr. Fodor Gyula, Losonczy József, Len­gyel Imre, Lőwy Miksa, Ratkovszky Pál, Teitelbaum Herman, Kótai La­jos, Wallou Lajos, Beer Mór és Fe­renc Ágoston, mint a tanács előadója. * Az ötödik áldozat. E hó 14-én a Szamos folyónak ismét áldozata volt. Alexi Gyula péktanonc, ki Ka- bay Sándor pékmesternél volt alkal­mazva, a Szamos folyóba fürödni ment a Vágóhíd melletti területen. Alig hogy a vízbe ugrott, a különben is úszni nem tudó fiút elsodorta az ár s pár perc malva elmerült. Holt­testét még az nap éjjel kifogták, alig pár méternyi távolságra azon helytől hol életét vesztette. * Tanítói gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegyei tanítóegyesü­let folyó évi rendes közgjmlését e hó 12-én Méhteleken tartotta meg Sinka Lajos krassói tanító, beszéde képezte a közgyűlés fénypontját. A szép szám ban megjelent tagok és vendégek általános tetszéssel hallgatták az uj nyomokat vágó, uj irányokat kijelölő beszédet. Bemutatták a fonomimikai módszert, mintatanitást tartottak a számtanból a Il-ik osztályban. Az uj tanterv bírálatára bizottságot küldtek ki. A Földes-féle „Tanítók Törvényéi­re nézve az elnökség fogja megtenni észrevételeit az egyesület nevében. Elhatározta az egyesület, hogy f. évi augusztus hó 30-án Szinérváralján rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a tisztujitás és az elnök Sinka Lajos ünneplése lesz azon alkalomból, hogy a Wodiáner- féle 1000 koronás dijjal ki lett tün­tetve s 36 évi szolgálat után nyuga­lomba vonul. * Hymen. Boldogfalvi Bartl Ró­bert cs. és kir. főhadnagy e hó 17 én jegyezte el Okolicsányi Erszikéc, özv. Okolicsányi Béláné ur asszony bájos leányát. * Nyomdász-tán cestély. Tudvalevő dolog, hogy a sza tmár—nagy károlyi j^önyvnyomdászok szakegyesületének elyi csoportja aug. hó 5-én műked­velői szinielőadással egybekötött tánc- mulatságot rendez a Kossuth-kerti kioszkban. A szinrekerülő Házasod- juuk ez. kitűnő bohózat próbái már nagyban folynak. A meghívók a na­pokban fognak aibocsáttatni. * Uj rendfönök. A nagy károlyi piarista rendház eddigi házfőnökét Schweigboffer Jánost a rendkormány­zósága elhelyezne nagykárolyból és helyére dr. Tietz Antal budapesti theológiai tanári nevezte ki. * Változás egy szerkesztőségben. A „Szatmár-Nómeti“ helybeli lapnál dr. Komáromy Zoltán eddigi felelős szerkesztő ezen állásától vissza lépett és mint főszerkesztő maradt vissza, helyét dr. Havas Miklós ügyvéd fog­lalta el * Gyászhir. Komáromy Ferencz, helybeli tímár mester e hó 14-én el­hunyt. Temetése 16-án ment végbe az ev. ref. egyház szertartáza szerint. * Külön vonat. Tudatjuk a t. utazó közönséggel, hogy a „Buffaló Bili Wild West““ ez. vállalatnak e Hó 21-én tartandó előadásai alkalmából amellett, hogy a városból a vásárté­rig sűrűbb meneteket fogunk járatni, a szatmárhegyi és erdődi oirkusz- látogatók érdekében egy külön vona­tot fogunk Erdődig közlekedtetni, mely az esti előadás után fél 11 óra körül fog a vásártérről indulni. — A Szatmár—erdődi h. é. vasút üzlet- kezelösége. * Harcászati lövészet. A szatmár- madarászi katonai lőtéren f. hó 20-án reggeli 6 órától éles tölténnyel lőgya- korlat fog tartatni. kor összeszorul és erősebben dobog a szivem és szeretnék magához ro­hanni, hogy megint az ölembe ültes­sem és magamhoz szorítsam és csó koljam, mindég csak csókoljam az ajkát. — Azon nap óta minden éjjel magáról álmodom, hogy mi ketten egy szobába lakunk és mindig együtt vagyunk és folyton csak csókolódzunk. Nappal is magára gondolok és alig tudom bevárni, hogy itt lehessek ma­gánál, mert azt hiszem, hogy maga talán megint fázni fog, mint akkor egyszer régen. Amikor aztán értem jönnek, sírni tudnék, hogy el kell válnom magától. Mindig csak magá­nál szeretnék lenni, a gondolataim, a vágyaim magához űznek és ha itt vagyok, elfog a gyávaság, ügy kel­lene lenni, az érzésem, az eszem súgja, hogy mi ketten, Margit, szerelemmel közeledjünk egymáshoz, szerelmet, nagy boldogságos szerelmet erezzünk egymás iránt, mert magunkra vagyuk hagyatva, senki sem tud velünk érezni nem tőrödnek velünk. A leány: Imre, az Istenért, hogy mer igy beszólni ? Ez hálátlanság. A férfi: Nem vagyok háládatlan, de miért tettek még boldogtalanabbá, mint amilyenné a vakságom tett ? A leány : senki nem bántotta magát. A férfi : Nem bántottak, igaz, de ők tudhatták volna, hogy a mi foly­tonos együttlótünk, az ón boldogta­lanságomat, az ón halálomat fogja okozni. Nem törődtek azzal, hogy a vakok is tudnak szeretni és mindig egyedül hagytak minket. Még rossz emberek is Letörhettek volna és ... A leány,: Jaj Istenem, ne beszéljen ilyenről. Én félni fogok. A férfi: De azért igazam van. A leány: Miért beszélt olyan sokat már is félek. Becsengetem a leányt. (Néhányszor megnyomja a csengőt, de senki sem jelentkezik ) A férfi : ügy látszik, megint el­ment a leány. A leány: Nem ment el, mindjárt be fog jönni. A férfi : Elment. Senki sem jön be. A leány : Én pedig nagyon félek. Menjen ki és hívja a Marit. A férfi : A Mari elment és ón hi­ába hívnám. A leány : Csak menjen. Hát miért nem megy ? Siessen. A férfi: Megyek már. (Fölkel, ta­pogatózva kimegy az ajtón és néhány­szor „Marit“ kiált. A leány nem je­lentkezik. Aztán vissza jön a szobába és a zsölle előtt megáll.) Senki sincs itthon. A leány: Ki jött be magával a szobába? Ki osont be az ajtón? A férfi: Senki. Én jöttem be, de ón nam osontam. A leány: Pedig valaki bejött ma­gával. A függönyök suhogtak. Valaki a függönyök mögött van. Kérdezze meg, ki'van a függönyök mögött. A férfi : Nincs senki a függönyök mögött, miért lenne valaki a függö­nyök mögött. A leány: Valaki mégis bejött ma­gával. Hallottam, amint bejött. Be­csukta az ajtót ? A férfi: Elfelejtettem becsukni az ajtót. (Az ajtó felé megy, hogy be­csukja). A leány : Valaki most kiosont a szobából. Édes Istenkóm! Zárja be az ajtót. Gyorsan zárja be az ajtót. Gyorsan zárja be. Miért nem zárja be az ajtót ? ! A férfi: Már bezártam. (Az ajtó mellett megáll.) A leány: miért állt meg az ajtónál ? Miért nem jön közelebb ? Maga is fél ? Jöjjön egészen közel, üljön le mellém ón nagyon félek. — (A férfi a lány mellé ül.) Ki lehetet az, aki itt volt a szobában? Talán nem is ment ki. A férfi: Ne féljen Margit, nincs senki itt, az ajtó is be vau zárva, de különben is, ón itt vagyok, én meg­védem magát. A leánjr: Én mégis félek. A férfi: (átkarolja a leányt) Simul­jon hozzám, úgy, még jobban, egé- ézen. Mo3t nem fog félni. (Hosszú csönd.) Akkor is igy ültünk, egymást átölelve és nem féltünk senkitől. — (Csönd.) Egészen úgy volt akkor is minden. Akkor . . . meg is csókoltam magát. Igen, megcsókoltam magát . . Most nem merem megcsókolni. Me­gint félek. Félek, hogy megint szé­dülni fogok és a vérem az agyamba tódul. Csodálatos, mert az ajkát meg­csókoltam. Talán nem is szabad az ajkon csókolni. De miárt ne volna szabad ? Azok, akik látnak, nem csó­kolnak az ajkon ? Talán nem is csó- kolóznak. De mi vakok vagyunk, nekünk bizonyosan szabad. Ő nekik más élvezetük van. A legnagyobb a világon, hogy látnak, mindent és ■mindenkit látnak. Ha én egyszer csak egy pillanatra meg tudnám magát látni, Margit! Milyen boldogság volna az nekem. Mást nem is akarnék látni, csak magát . . , Ha nem volnés vak, egész életemben csak magát nézném és csókolnám. Meg is fogom csókolni. Igen, megcsókolom. (Hevesen, hosz- szasan csókolja a leány ajkát.) Bol­dog vagyok, Margit, egészen boldog. Maga a boldogság, az én boldogsá­gom. Már nem bánom, hogy vak vagyok, csak magát csókolhassam, Margit. (Szenvedélyesen csókolóznak.) Maga nélkül nem is tudok élni. Aka­rom, hogy az enyém legyen, akarom. Mert én szeretem magát, maga is szeret engem. Tudom, érzem a csók­járól. Csókoljon, Margit, hadd érez- zem a szerelmét, hadd legyek boldog. Maga nem boldog, Margit, amikor megcsókolom ? A leány; Nem tudom, mi az, amit érzek. Olyan különös, sohasem érez­tem ilyet. Olyan forró itt minden, nagyon melegem van es szédülök is. Tálán beteg vagyok, bizonyosan be­teg vagyok. A férfi: Ez nem betegség, Margit, ez a szerelem. Tudom, ez a szerelem. Sokszor hallottam már a szerelemről beszélni, de sohasem értettem, mi az. Most értem, nem, érzem. Margit édes, szeret? (Magahoz öleli.) A leány: Nem tudom. Csak azt tudom, hogy bágyadt vagyok és na­gyon melegem van. Á fejem is fáj, szédülök és úgy dobog a szivem ; szinte a torkomban érzem verni. —- Engedjen, engedjen egy kissé ledőlni a pamlagra Szédülök. A férfi : (Szilaj, szinte vad mozdu­lattal rátapasztja ajkát a leány ajkára mintha egymás vérét akarnák kiszívni és lólekzetüket visszafojtva lehunyják a szempillájukat.) Fenyéri. 'SSs'eJT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents