Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)
1906-07-15 / 56. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. július hó 15, (vasárnap) 56. szám. SZAMOS. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP: Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczyutcza 9. sz. Telefon: 107. Mindeastemü dijak Sisatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinél Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az önálló vámterületről. Magyarorsztíg gazdasági életére, iparára, kereskedelmére s igy mondhatni Magyarország egész életére nagy átalakulást, mélyében egész uj alapokra fektetést jelent az a nagy retorm, az a nagy mozgalom, amelyet a politikai világ, sőt mondhatni az egész népéföf önálló vámterület alatt ismer. Szívesen foglalkozik ezzel az eredményében óriási hatásokat maga után vonó kérdéssel politikus, laikus egyaránt, vannak barátai s vannak — habár elenyésző csekély számmal - ellenségei is e mozgalomnak, felteszik érveiket pro és kontra ; közeledni azonban egyik tábor sem közeledik a másikhoz, pedig a közeledésre meg van az alap és meg van az ok is. Hogy az önálló-vámterület Magyarországra káros s a monarchia másik államára Ausztriára nézve óriási előnyöket rejt magában, igazolja egymagában az a kétségbevonhatatlan tény is, hogy Ausztria görcsösen, szívósan ragaszkodik az önálló vámterület ellenkezőjéhez : a közösvámterülethez. Már pedig sajnos, elég hosszú összeköttetésünk alatt volt elég időnk s alkalmunk megtanulni azt, — hogy Ausztria ahhoz, a mi ránk nézve hasznos s rá nézve káros, csupán az irántunk való szeretetből egy perczig sem ragaszkodik, annál kevésbbé küzdött mellette évtizedeken keresztül. Már pedig, hogy Ausztria a közős vámterületben existenciáját, állami fennmaradásának előfeltételed látja, igazolja az a kavarodás, a melyet csak az önálló vámtarifára vonatkozó törvényjavaslatnak a magyar országgyűlésen való benyújtása egész Ausztriában okozott, pedig az önálló vámtarifa oly messze van az önálló vámterülettől, mint Makó Jeruzsálemtől, ennek méltatása azonban lapunk keretét meghaladja. Legerősebb s tényleg, ha az önálló vámterület ellen érv egyáltalán felhozható, az egyedüli az, hogy Magyarországnak nyers termékeire Ausztria önálló vámterület mellett vámot vetvén, nem lesz az értékesítésre piac s miután Magyarország nyerstermékeit elfogyasztani nem tudván, azok ára rohamosan leesik s nem állván arányban a termelési költség az elárusitási értékkel, a gazda közönség. elpusztul. Azonban a dolog nem áll egészen igy. Mert tény az, hogy az esetben, ha Ausztria nyers termékeinkre vámot vet, természetesen azokat drágábban is szerezheti be s igy megtörténhetik, hogy azokat, habár ugyanabban az árban — az ellenünk táplált gyűlöletből — máshonnan szerzi be, de ezzel szemben védekezünk azzal, hogy mi pedig az Ausztriából beözönlő ipari termékekre vetünk ki megfelelő vámot s miután pedig a külföldi nagy ipari államokban, éppen a régi és nagy iparnál fogva olcsóbban szerezhetjük be ipari termékeinket, Ausztria ipari termékeit más helyen nem értékesíthetvén, drágaságánál fogva saját zsirjában fullaszthatjuk meg. S igy elérjük azt, hogy Ausztria nyers termékeit nem lógja más helyen beszerezni azért, nehogy ipari termékeinket mi is más helyről szerezzük be. De a fenti érvre van egy nyo- mósabb ellen-érv is, természetesen az, hogy az esetben, ha Magyar- ország az önálló vámterület mellett iparos állammá lesz s nem egyedül csak őstermelő, mely termelési ág pedig már ez idő szerint sem képes az ország lakosai egyötöd részének sem munkát adni s megélhetését biztosítani; ha Magyarország iparos állam is lesz, nyers termékeit el is fogja fogyasztani, illetve azokat fel is fogja dolgozni. Mert hogy áll a dolog ? Az őstermelés, a íöldmivelés ez idő szerint az ország lakosai egyötödének adván megélhetést, eltekintve a szellemi arisztokráciától és ipari osztálytól, mely mondjuk az ország lakosainak kiteszi ismét egyötöd részét, a négyötöd rész nem tudván megfelelő keresetre szert tenni, alig tud tovább emelkedni a lét- fenntartási, az exisztenciális szükségletek beszerzésénél. De ha iparossá is lesz az állam, lakosai keresete biztosítva lévén s ez a kereset jövedelmező is lévén, mert hiszen tudvalö dolog, hogy az ipar jobban jövedelmez, mint bármiféle más foglalkozás, többet költhet, jobban élhet s többet fogyaszthat. Hozzájárul a lenti érv megdöntéséhez az a körülmény, az a tény is, hogy a milliókra menő összeg, melyet Ausztria halmoz évekről- évekre össze az által, hogy a nyers terméket olcsón kiviszi s ugyanazt tel- és átdolgozva, mint ipari terméket igen drágán visszahozza, Magyarországon marad, magyar munkásoké lesz s a feldolgozásnál ezer és ezer ember nyervén alkalmazást, az az értékkülönbözet, mely a nyers termékek és ipari termékek árai között van s mely most az Ausztriáé, az ezer és ezer magyar munkás között fog munkáik arányában megoszlani, biztosítván ez által a maga és a családja biztos és jó megélhetését, ami által természetesen ismét több és jó minőségű nyers és őstermény fog elfogyasztatni. Megemlítésre méltó aztán végül még az a körülmény is, hogy nyers termékeink piaca nem egyedül Ausztria, hanem a szomszédos államok : Szerbia, Bulgária stb. A másik érv, melyet az önálló vámterület ellenségei oly szivesen hoznak fel, az, hogy teremtsünk először ipart s azután követeljük Öreg ember tavasza. Lassan minden elmúlik, az évek elsuhannak s a véges emberi életről, amely olykor oly bosszúnak látszik, kiderül, hogy nagjrnn rövid. — Ezt gondolta magában az öreg Kartányi Ferdinánd, amint háza kapuján kilépett, hogy egy kis sétát tegyen. Az utcákat aranyos ragyogással árasztotta el a tavaszi napsugár, tömérdek ember járt-kelt élvezve az első szép márciusi napot. Kartányit is a tavasz csalta ki a házból. Visszavonultan élő ember volt ő. Nagy szegénységben vetette ki a sors az életbe, a szülei korán elhaltak s ő magára maradva küzködött a megélhetés gondjaival. Akkor még nagyon fiatal volt, nem esett nehezére a küzködés, de az örökös gond azért megrontotta a fiatalságát. — Egész valóján úrrá lett a gondolat, hogy neki a megélhetésért kell dolgozni, neki le kell mondani minden egyébről, mert minden egyébb csak léhaság ; léhák a pajtásai is, akik csak költik a pénzt, mulatnak, udvaroluak, de nem keresnek semmit. Igaz, hogy jó dolguk van, de hát mi lesz velük aztán, ha nem kapnak hazulról semmit. Kartáujú Ferdinánd úgy gondolkozott, hogy ő neki, akinek nincs pénze arra, hogy tanuljon holmi egyetemeken, — ő neki dolgozni kell, hogy később is megtudjon élni. 0 neki pénzt kell keresni, mert hát uramfia ! mi lesz, ha ő öreg lesz ? Kétségtelen dolog megélni, megke resni, nehéz dolog. — 0 csak érezte egyelőre, de nem tudta is ezt. Irigyelte azért a pajtásait a sok gyönyörűségért, — de később elfojtotta magában az irigységet, annak a helyébe oda költözött a bensőjébe egy bizonyos büszkeség. Büszke volt arra, hogy ő dolgozik, büszke volt arra. hogy ő letud mondani mindenről, ellent tud állani minden kísértésnek. Ez a büszkeség később, amikor már vagyona volt Kartányi Ferdináudnak, akkor gőggé fajult. Lám, a mulató pajtásainak semmijük sincs, másoknak dolgoznak, körmölnak, nekik párán csolnak. De ő neki nem parancsol senki, neki vagyona van. Vigyázott is erre a vagyoura. Mindene volt ez neki, őrizte is, ápolta is, gyarapította is mindenképpen. Jaj, dehogy adott volna másnak ajándékba egy garast is. így lett belőle fukar ember, de gazdag ember. Ám számítani tudott mégis, a számadásra pedig a kórlel- ketetlen élet szorította rá. Kartányi Ferdinánd érezte, hogy kifáradt a munkában, nem tud tovább dolgozni. Akkor aztán abbahagyta az üzletet. Jól jövedelmezőleg elhelyezte a vagyonát és élt a kamatjaiból csöndesen, viszavonultán. Hanem aztán, amikor az üzlet, meg a vagyona sürgős gondjai nem foglalkoztatták többé, akkor aztán néha másféle gondolatok kezdték bántani Kartányi Ferdinándot. — Hogy hát tulajdonképpen, most már mi lesz ? Okos ember volt ő. Érezte, hogy nem igen tudna kielégítő megoldást találni erre a problémára, hát nem bíbelődött vele. De most aztán, hogy a szép tavaszi napon kitóvedt a nagy erdőbe, ahol rügyeztek a fák, virágillat rezgeti, a levegőben, most aztán valami különös érzés kezdte dagasztani a keblét. Eszébe jutott, hogy évtizedeken át neki ilyenféle kellemes sétákra sohasem jutott ideje. — Ő dolgozott még vasárnap is, reggeltől késő estig és olyankor már nem volt más semmi vágya, mint a nyugalom, a pihenés. Pedig milyen szép az ilyen tavaszi délután ! Csodálatos, bűbájos, oly vidám, szinte hívogat a boldogságra. Kartányi Ferdinánd elkezdett magában gondolkozni, hogy tulajdonképpen mi is az a földi boldogság ? Nem igen sokat kellett gondolkozni rajta, amikor rájött, hogy ő tulajdonképpen nem boldog. Nem bizony, mert hiszen ahhoz egy-más mégis hiányzik. A gazdag öreg ember, akinek bensőjében bámulatos tusa támadt, csak ment előre, nem is ügyelve rá, hogy egyre jobban bejut az erdőbe. Mély elgondolkozásából egyszerre női kacagás riasztotta föl. A fák közfll piros napernyő villant ki s a következő percben már ott állt Karlányi előtt a napernyő tulajdonosa, egy bájos, ennivaló bakfis, kacagó, piros ajakkal, pajkosan kacsintó kék szemmel, szőke hajára csillogó fátyolt terített a tavaszi napsugár. Bőth Fii lop kárlsbádi czi pora ktárát iíjáíiljiiíia a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. - Szatatir és viliké legnagyobb ozipärakUr». nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — box es sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. valódi T
