Szamos, 1906. július (38. évfolyam, 52-60. szám)

1906-07-12 / 55. szám

XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. jtilius hó 12. (csütörtök) 55. szám. í \ Tv \ pgl , ív SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI .A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének* hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP /$**■ •y , t y ,4 H Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. A törvényhatósági bizottság jul. hó 9-én délután 3 órakor tartotta havi rendes közgyűlését Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt. - Amolyan nyári közgyűlés volt, a melynek fökritériuma az érdeklődés hiánya. Másik jellemvonása a nyári közgyűléseknek, a sovány tárgy- sorozat azonban a jelen közgyű­lésre nem volt alkalmazható, mert elég bő és változatos volt a napirend. Havi jelentés. A közgyűlés megnyitása után felolvastatok a polgármesteri havi jelentés. A jelentés tudomásul vé­tetett, ennek kapcsán azonban dr. Keresztszeghy Lajos hozzászólása után a közgyűlés felhívja a polgár- mestert, hogy illetékes helyen szer- zendő tájékozás után tegyen jelen­tést a közgyűlésnek a szatmári kir. törvényszék állítólagos decen­tralizációjáról, illetőleg Nagyká­rolyba való áthelyezéséről. Tanácsi előterjesztések. A kereskedelmi tanonciskolái bi­zottságot a közgyűlés három évre újból megalakította annyi különb­séggel, hogy néh. Antal Dániel helyébe Litteczky Endrét válasz­totta meg. — A szatmár—fehér- gyarmati vasút r. t. által a város­nak ajándékozott maradvány-íöldek ajándékozási szerződését a köz­gyűlés elfogadta. Szakosztályi javaslatok. A dohánybeváltó hivatal kiszo­rította az iskolai játékteret eddigi helyéről. Gondoskodni kellett tehát más területről. E célra legalkal­masabbnak látszott a Perényi-utca végén a téglagyár átellenében fekvő telek. Közgyűlés ezt fel is aján­lotta s a felszerelési és berendezési költségekre 2500 koronát szava­zott meg. — A csendőr-laktanya építési vállalata részére a közgyű­lés 14,364 koronát kiutalt a vál­lalati összegből, az épület átvételi idejének meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelem teljesítését azonban a felülvizsgálatra hagyta fenn. A laktanyánál szükséges át­alakítások, pótmunkák és mellék­épületek tervét s költségvetését a küzgyülés elfogadta. — A Kölcsey - szobor körülkerítését a bizottság elrendelte. — A szatmárhegyi gyógyszertár épületének bérletét^ 550 koronára leszállította; a toga- dók, vendéglők és kávéházakra vonatkozó szabályrendeletet elfo­gadta s a kereskedő és iparos tanonciskola múlt évi számadását és a jövő évi költségvetését meg­állapította. A felállítandó felső kereskedelmi iskola segélyezésére a közgyűlés 3 évre évi 2000 K-t szavazott meg, úgy, hogy a segély csak az iskola tényleges megnyitása után folyó- siltatik, az iskola fenntartó testü­letében a város magát egy biz. taggal képvisiselteti s egy tandíj- mentes hely a város által ajánlott tanuló részére biztosittatik. A felső kereskedelmi iskolák főigazgatósá­gától érkezett megkeresés némi nyugtalanságot keltett, miután ez a kultuszminiszter rendeletéből az az iskola megnyitását megakadá­lyozni kívánja. Dr. Kelemen S. biz. tag hivatkozva a miniszter úrral személyesen foly­tatott tárgyalására, ezt az intézke­dést úgy magyarázza meg, hogy gyakorlati szempontból kibocsátot­ták a felvételi hirdetményt, mielőtt az iskola nyilvánossági jogot nyert volna s ez a minisztérium tudo­mására jutott. — A kereskedő tanonciskolái tanítótestület fizeté­sére közgyűlés 740 koronát enge­délyezett. Végül a szatmárhegyi gk. egyház részére 1200 korona évi lelkészi járandóságot helyezett kö-húsba, ha az egyház önállóvá lesz, külön lelkészt tart, akit a vá­ros közönsége választ, a hitközség papilakot épít és annak állandó fenntartásáról gondoskodik. Magánkérelmek. A közgyűlés Árokháti Vilmos, Bartha Kálmán és Novák Lajos részére 6 —b heti, Majdik Béla, Matkó József Írnokoknak és Uray Antal dijnoknak 4—4 heti szabad­ságot engedélyezett. Társadalmi munka. Hazug szólamokkal félrevezetett nép­akarat és ilyen erkölcstelen népakarat megnyilatkozásai, — törvénytisztelet hanyatlása, gyűlölet, kimóletlensóget okozó népbomlasztó törekvések mun­kára serkentik a nemzeti politiku­sokat. Társadalmi osztályok között jelent­kező, ellenségeskedésre ingerlő me­revség, rideg zárkózottság, hanyag nemtörődömség, a máról holnapra való élés, az eszmei tartalom, a ma­gasabb célra való törekvés hiánya, a gyöngébbek védtelenül hagyása, sorompóba szólítják a társadalmi po­litikusokat ! Akár az egyiket, akár a másikat nézzük, végeredményében mind a kettő munka, nemzeti munka. Ennek a két munkának végeredményében össze kell forrnia. Utaik is vagy egymásba nyílók, vagy párhuzamosak. A mi hosszabb az egyikeu, rövidebb a másikon. A nemzeti politika célja néha hamarább elérhető okos társa­dalmi politikával és viszont. Nemzeti társadalmat szervezhetünk okos nemzeti politikával és józan nemzeti politikát csinálhatunk komoly lelkes, magasabb eszméktől áthatott társadalommal. De hagyjuk a teóriát! Tehát a tár­sadalmi munka! Igen a társadalmi munka és csakis ez, mindaddig, mig eszmei nemzeti politikánk odahagyja a theoria ábrándvirágos mezejét s mindaddig, mig a gyakorlati politi­kában végre nem hajthatjuk azt, amit önállóságunk diktál. Sem nemzeti politikát, sem társa­dalmi munkát hírlapi cikkekkel, puszta lobogással, lelkesedéssel elvégezni nem lehet, éppen csak táplálni. A nemzeti gondolat részleteit ki Claire. Kissé fáradtan, kissé megtépetten érkezett közénk, mint egy ismeretlen testvéreihez megtérő szürke veréb, aki gyenge szárnyaival viharon ver­gődött keresztül. Vörös színek, fekete színekkel ölel­keztek abban a helyiségben, ahol ak­kor tanyáztunk. A vörös az élet, a perzselő láng, a szerelem színe Déhány gázlámpától származott, melyek a raenyezelről lecsüngve rózsaszínű er­nyő alól szórták a furcsa kis korcs­ma-szobában szanaszét a fényt. Ez a kevés meleg világosság azonban gyen­ge volt arra, hogy a szobából a lomha, fekete éjszakát teljesen száműzze. A halvány fényköröket sötét árnyak fojtogatták. Fantasztikus homályba vesztek a bordó drapériás falak, me­lyeken kósza piktorok jóvoltából le­hetetlen karikatúrák sorakoztak. Ismeretségünk első napjaiban ide vezettem Clairet, a halvány leányt, aki lobogós fiatalos vérrel annyira szeretett élni. A leghomályosabb sa­rok adott nekünk otthont s velünk egy különös, sok zavaros existenciát egyesitő társaságnak, mely közös tanyára talált a művész-város bohém korcsmájának furcsa fekete-vörös szo­bájában. Fiuk és leányok vegyesen voltunk itt együtt, bolondos, könnyelmű nép­ség, kik a röppenő pillanatnak éltünk. Zajos és jókedvű este volt a mai. Egy ur egy ősrégi gitárt pengetett, mi többiek pedig sűrűn üritgettük az olcsó sörrel telt poharakat. Claire erőtlenül ereszkedett le köztünk egy üres székre s fázósan vonta össze magán kopottas barna kabátkáját. Hosszúkás arcza sápadt volt és még halványabbnak tetszett a fején tor­nyosuló, kékes fekete hajtömeg ár­nyékában. Az ajkát szederjes kék szin tette fakóvá, nagy fekete szemei té­tován járták sorba az ismeretlen tár­saság egyes tagjait. Megfogtam a kezét. Ez a kéz hideg volt és reme­gett, de szenvedélyes szorítással adta vissza az én kezem szorítását. A fázós, sápadt lány azonban a bohókás, jókedvű környezetben hama­rosan felmelegedett. Az arcát rózsák lepték el, kacagott, amikor mi kacag­tunk és sűrűn koccintott velünk léha, semmirekellőkkel. — Ámulva néztem, halovány beteges bimbóból mint fej­ük egyszerre tüzes, vérpiros rózsává, amint megérinti a habzó örömteljes élet áramlása. — Várjatok gyerekek, dalolni fo­gok ! mondotta hirtelen. Dalolni az életről s ami ezzel egy, a szerelemről! Lágy, meleg hangon fogott a dalba. Az első strófát egyedül énekelte. A másodikban a társaság, már mint zümmögő kórus kísérte. A gitáros ember játszotta a kíséretét s mind akik voltunk, együtt énekeltünk a kipirult leánnyal arról, hogy a szere­lem az élet s az élet a szerelem. — Igen az édes, a gyönyörű élet ! Éljen az élet, éljen a szerelem! Dübörgő zajjal, tomboló örömmel fogadtuk ezt az áldomást. Az üres poharakat a földhöz csaptuk, az üveg­cserepek csörömpölve gurultak sza­naszét, percekig tartott a zenebona, ő pedig lángra gyűlt arccal, ziháló lélekzettel úgy állt közöttünk, mint az exaltált életöröm királynője. — Szegény leány ! mormolta ebben percben mellettem valaki. A doktor mondta ezt. Tréfás ko­molysággal igy neveztünk egy urat, aki nem volt doktor, holott az lehe­tett volna. Tíz és néhány szemesztert hallgatott végig az emberi egészség és betegség tudományából. Európa különböző nyelvű és nemzetiségű egyetemein s óriási befogadó agyával elsajátított mindent, amit elsajátítha­tott. Csak éppen vizsgát nem tett, mert úri passziójának ez igy tetszett. Úri passziójának jobban tetszett, hogy züllött, hányt vetett életmódot foly­tatva, kopott szalonkabátjában napon­ként köztünk, hozzá hasonló társai közt üljön, olcsó sört fogyasztva, a holnapi nappal nem törődve, mint az, hog3T diplomát szerezve, hazatérjen valami kis faluba s ott parasztokat kúrálva, biztosan megkeresse a min­dennapit. — Szegény leány ! mondotta újra, Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — SsaiMr és vidéke legnagyobb cziporatea. Metólrltetffralfc a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből icésziüt ezipők a légiivitosabb kivitelben. -■

Next

/
Thumbnails
Contents