Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-31 / 43. szám
XXXVHI. évfolyamSzatmár, 1906. május hó 31, (csütörtök) 43. szám. SZAMOS „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. I SZFíRK £ S Z TŰSÉ G és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utczs 3. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előre a megkezdett utoní Lajtántuli szomszédaink, a „testvérnemzet“ szörnyen fel vannak háborodva a tulipán-mozgalom miatt. Eközben mi örömmel konstatáljuk, hogy a tulipánmozgalomban végre megtaláltuk a magyar ipar pártolásának praktikus eszközét, addig odaát dulnak-fuj- nak és nem tudnak belenyugodni abba, hogy másként lesz ezután, mint ahogyan volt eddig; az osztrák ipari és kereskedelmi omni- potencia járma alól kezdünk felszabadulni. Amikor a magyar ipart és kereskedelmet védő tulipánmozgalom ellen ágálnak, elfelejtik a mi osztrák szomszédaink azt, hogy ők már nem egyszer hirdettek gyűlöletes harcot a magyar gazdasági termények, első sorban a liszt ellen. Ha Lueger és Klofácz urakon múlt volna, Ausztria már rég megszűnt volna a magyar mezőgazdasági termények kiviteli piaca lenni, de úgy áll a dolog, hogy sehol oly jó és olcsó élelmi szert és nyers-terményt nem kaphat Ausztria, mint Magyarországon. Ezért hidegen hagy bennünket mindaz, amit odaát a tulipánmoz- galomról mondanak. Haladunk tovább a magunk utján. Az osztrák utazókat nem vagyunk hajlandók a keblünkre ölelni s amit Magyar- országon beszerezhetünk, azzal nem gazdagítjuk Ausztriát. Magyarország a magyaroké. Örömmel üdvözöljük azt a tényt is, hogy hazánk nemcsak, hogy méltóan lesz képviselve Románia fővárosában, Bukarestben rende- dezendő kiállításon, de a mi pavillonunk lesz a. legnagyobbszerübb külíöldi pavilion. Bemutathatunk itt mindent, amit hazánk földje s ipara termel, a román nép okulására és Magyarország hasznára. Évszázados igazság az, hogy természetes kiviteli piacunk a Balkán; mi vagyunk a kelet kapuja s a Balkán félszigeten levő öt állam az ő 22 — 24 millió lakosságával a szá- razlöldön csak a mi országunkon keresztül érintkezhetik a müveit világgal. Múltak bűne, hogy ezt a rendkívüli kedvező geográfiai fekvést ki nem aknáztuk eddig. De most már valóban itt a tizenkettedik órája annak, hogy felhasználva a nemzeti demokrácia uralmát, kivitelünkkel ráleküdjünk a Balkánra. Ezt a célt szolgálja a bukaresti', kiállításon való hathatós részvétel. Politikai és gazdasági érdekek, sőt a íajfenntartási érdekek egész légiója szinte parancsolólag irja elő a magyar és a román nép barátságát és felette sajnálni való dolog az, hogy a Kárpátok alján lakó nép nemzetiségi utópiákkal zavarja az összhangot. Egy élénk kereskedelmi és ipari összeköttetés helyreállítaná á két nép között a ro- konszenvet és egymásra utaltságuk tudatában jól megbarátkoznának. Ez a jövő tennivalója. A jövő útját egyengetik a magyar gazdák, de még inkább a gyáriparosok akkor, midőn minél számosabban és tartalmasabban vesznek részt a bukaresti kiállításon. Ott lesz nemcsak egész Románia, de az egész vásárló Balkán. Öt ország népe találkozik itt a gazdasági versenyben és a keresletben. S ezért ne legyen valamire való magyar ipari termelő, aki Bukarestbe ne vinné azt a produktumát, amely vevőkre találhat a Balkán országaiban. Egyrészt emancipáljuk magunkat teljesen az osztrák ipari invázió ellen, másrészt igyekezzünk magunknak teljesen meghódítani a Balkán országokat, mint exportunk piacait. Csak előre a megkezdett helyes utón! Előkészület az ipartörvény módosítására. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a könyvpiacra bocsátotta azt az óriási anyagot, melyet X. kötetben az ipartörvóny módosítása érdekében a minisztériumban összegyűjtöttek. A hazai kisiparosság örömmel veheti ezt tudomásul, mert végre közel láthatja a megvalósuláshoz azt az óhaját, melynek teljesítését mintegy 20 év óta sürgette. Ebben az óriási gyűjteményben fel van dolgozva a külföldi ipari törvónyvényhozás anyaga, egybekötve azokkal az intézkedésekkel, melyek külföldön az ipari és munkásvédelmi kérdések megoldására irányulnak. Hogy mily bőséges és tanulságos eredményeket foglalnak magukban e kötetek, abból is megítélhetjük, hogy ez az anyaggyüjtemóny 16 európai államra, több osztrák tartományra, a német birodalom több szövetséges államára és 20 svájczi kantonra terjeszkedik ki s bőven tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek a sztrájkokra vonatkoznak. Történeti megvilágításban foglal helyet az adatok közt az európai munkásvédelmi törvényhozás múltja, fejlődése és jelene s ismerteti a felnőtt munkások, inasok, gyermekek, női munkások, kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyának szabályozását és védelmét, a békéltető és választott bíráskodást, valamint a munkásvódelem felügyeleti intézményeit. Részletesen vaunak feldolgozva e gyűjteményben azok a jogszabályok, melyek az iparűzésre, a képesítéshez, engedélyhez kötött iparokra s az ezek körül követendő eljárásokra vonatkoznak. Az üzleti helyiségek, fióküzletek és cégek, az engedélyhez kötött és szabad iparok gyakor'ása, a vásározás, megrendelés-gyűjtés, tisztességtelen verseny, vógeladások és árverések kimerítő részletességgel vannak tárgyalva. Ugyancsak e körben találnak helyet e gyűjteményben a munkaviszonyra és munkaidőre vonatkozó jogszabályok, inasok, gyermekek és női munkások szerint csoportosítva. Nemcsak a tulajdonkópeni ipartörvények vannak egybegyűjtve és feldolgozva, hanem az általános polgári törvénykezési jog, büntető jog mindama intézkedései is, amelyek az uj Haydn és főműve: a „Teremtés“ czimü oratórium. Irta : Orosz Alajos. A herceg halála váltotta őt meg e nehéz helyzetből. Ura nagylelkűen gondoskodott róla végrendeletében 1000 forint nyugalomdijat biztosított neki. Az uj herceg a zenekart elbocsátotta s Haydn illetményét 400 frtal fölemelte, csak azt kötötte ki, hogy az „Eszterházy herceg karmestere“ címet tovább is viselje. Most egyelőre Bécsbe költözött, Grassalkovich herceg ajánlatát, aki szerződtetni akarta, nem fogadta el, de nemsokára oly szerencsés fordulat következett, amellyel az eddigi kispolgárias összehúzódást a legszabadabb mozgással s a legtágasabb nyilvános-ággal váltotta fel. Egy Londonban élő honfitársa, Salamon, aki az ottani zenei életben nevezetes szerepet játszott, igen fényes ajánlattal hivta Londonba. 5000 forintot kínált neki s amellett azzal is kecsegtette, hogy müvei kiadásáról is gondoskodni fog. Az akkor már 58 éves Haydn vonakodott, korát, az angol nyelvben és az utazásban való járatlanságát hozta fel okul, de a rábeszélésnek végre is engedett s miután Németország több nagyobb városában megfordult s mindenütt fényes ünnepeltetésben volt része, Londonba ment, ahol nagyszerű fogadtatásban és kitüntető bánásmódban részesült, ami őt végtelen szerénysége miatt nagy zavarba ejtette. De lassanként megszokta ezt a társaságot, amely benne nemcsak a nagy művészt becsülte, hanem az egyszerű, természetes modorú és szeretetre méltó embert szerette is, annyival is inkább, mert kedves viselkedése egészen elütött az olasz művészek fönhójázó, hencegő modorától, akik az idén Londonban megfordultak Művészi tekintetben is fényes sikerei voltak, müveit rendkívüli tetszéssel adták elő, teremtő ereje is szebbnél szebb uj müveket hozott létre. A „Teremtés“ - hez is itt kapta meg az első impulzust. Igaz, az is nagy előnye volt, hogy itt olyan Orchester állott a rendelkezésére, amelynek mása akkor a világon nem volt. A sok kitüntetés között amelybeu Haydnnak Angliában része volt, talán a legnagyobb jelentőségű, hogy a hires oxfordi egyetem a zene doktvrává avatta. Kát, évig volt Haydn Londonban s bár irigyekben nem volt hiányossága, sok kellemes élmény, művészi s anyagi nagy sikerek után vissza tért Becsbe. Haydnt, mivel Gluck s Mozart, a nagyságban méltó versenytársai akkor már halottak voltak, a német föld első élő zeneművészének tekintették s honfitársai az ő nevét bizonyos nemzeti büszkeséggel emlegették. Az újabb zeneszerzők őt tartották mintaképükül s a szerint Ítélték meg művészetükben az előhaladást, amennyiben Haydnt megtudták közelíteni. Két óv múlva (1794-ben) ismét Londonba szerződött. Mostani élete az előbbihez hasonlóan folyt s most már a londoni előkelő körök, sőt maga az udvar is abban fáradoztak, hogy állandóan ott tartsák. Erre azonban nem érzett hajlandóságot, részben a honvágy vonzotta vissza, részben a z a körülmény, hogy az Eszterházy- család uj feje, Miklós herceg, a zenekart ismét szervezni akarta s a kar - mesteri tisztre őt hivta meg. Elhatározta, hogy a herceg meghívását elfogadja s hogy most már csak addig marad Londonban, mig a szerződése le nem jár. 1795. augusztusában jött vissza Bécsbe. Nem sokkal visszatérése után fogott bele a „Teremtés“ oratóriumba s 1796-ban szerzetté a zenei tekintetben igen értékes, de nekünk több okból gyűlöletes Gotterhalte-t. Említettük már, hogy az eszmét a „Teremtés“ oratórium szerzéséhez még londoni tartózkodása idején kapta meg Haydn. A szöveget egy meglehetősen ismeretlen angol költő, Lidley szerzetté a Milton „Elveszett paradicsomiénak szemmeltartásával. E szöveget, melyet Haydn már ismert, a bécsi császári könyvtár igazgatója, Van Swieten bíró németre fordította. Ez a Van Swieten egyúttal titkára volt egy főnemesi társaságnak, melynek tagjai az Eszterházyak, Lobko- witzok, Kinskyek, Schwarczenbergek, Ro th Fii lop kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-kozörmégnek, mmt legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. — Mmk és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyarmek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------
