Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-17 / 39. szám
2-ik oldal SZAMOS 80. szám államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, a mikor egyik vagy másik erősebben fogja megállani helyét e gazdasági csatában. Nincs sok idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma évek alatt annyit fejlődtünk, mint 20—30 évvel ezelőtt egy-egy évtized alatt sem. Az a nemzet, a melyik a mostani viszonyok között egy pár évet stagnál, évtizedeket vészit, de esetleg egész jövendőjét eljátszhatja. A többi államok villanykocsija a ha ladás terén átszánt rajtunk és köny- nyen a pusztulás örvényébe sodorhat bennünket. Itt tenni, cselekedni kell, minden habozás nélkül. A kislelkü- ségnek, az előre lemondó számitga- tásnak el kell tűnnie. Mi már hónapok óta dolgozunk egy eszmén, melynek megvalósítása Magyarországon rövidesen megteremtené a honiipart és az európai számottevő tényezők közzé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Ez eszme a következő : Alakitsuk meg a magyarországi összes kereskedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék magukat arra, hogy 2—3 évi határidő mellett szántandó, a külföldivel árra és minőségre egyenlő magyar iparcikkeket átveszik. Ugyané szövetkezet alakítsa meg azon országos részvénytársaságot, amely a kérdéses cikkeket készítő és szállító gyárakat szervezze építse és fenntartsa. E kombinátiónak eredménye lesz a magyar ipar fel virágozása és a magyar kereskedelem megerősödése. Mert az igy keletkezett gyárak jövője biztosítva van, a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. A mennyiben a kereskedő szövetkezetnek érdekében fog állani a létesítendő gyárakat föntar- taui, hisz ő is részószvónyes azoknál. A gyár pedig jó és olcsó árukat készíthet, mert a részvényes ugyanaz, a ki az árut a gyártól megveszi. így két utón jelentkezvén a haszon, a gyár nem lesz kénytelen, úgy mint eddig az áru minőségének rovására a hasznot hajhászni. Nem lesz szüksége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrencia, vevői biztosak és állandóak lesznek. E terv keresztülviteléhez óriási tőke szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vaunak dúsgazdag főuraink, birtokossaiuk, akik bizonyára követni fogják az angol példát és pénzüket immár egyszer a magyar ipar és kereskedelem előmozdításától sem fogják megvonni. És annálinkább jogunk vau ez áldozatkészségre számítani, mert főuraink éppen a közelmúlt napok politikai viharai között 100,000-eket áldoztak politikai célokra, tehát most, mikor szintén a magyar nemzet előnyéről, jövőjéről van szó, vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó „Magyar országos kereskedelmi szövetkezet és ipari részvénytársaság“ tervét. De nem késünk hamarosan előállani további részletes indítványainkkal is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket, és ha helyesnek találjátok eszménket, a miben kétségünk nem lehet, terjesz szétek azt és nyerjétek meg annak a mértékadó köröket, tényezőket. Tervünk alapos kidolgozását részint nyomtatványok, részint értekezletek utján fogjuk előterjeszteni. E felhívásunkat közöltük az ország összes közgazdasági, ipari és kereskedelmi intézményeivel, a jelentősebb cégekkel, a hírlapok szerkesztőségeivel, a legutóbbi országház összes tagjaival és hasonló módon és erélylyel folytatjuk a munkát tovább is. A megkeresettek támogatására számit a Debreczeni Kereskedelmi Kör szervező-bizottsága. Színház és zene. Bemutatkozás. Tudvalevőleg a szatmári szinügyi bizottság Krémer Sándornak azon föltétellel adta oda még egy évre a városi színházat, hogy társulatának egyes megjelölt tagjai helyébe újakat szerződtessen s azokat a szinügyi bizottság elbírálása végett köteles lesz bemutatni. Szombaton történt meg az uj tagok bemutatkozása egy vígjátékban és egy operettben. A „Virágfakadásu-ban három uj alak mutatkozott be : Szilasi Juliska naiva, Úti Gizella anyaszinésznő és Vidor József szerelmes színész. Az „Aranyvirág“-ban Komáromi Gizella primadonna, B. Fábián Linka másodénekesnő és Barna Andor tenorista. A bemutatkozás a férfiakra nézve szerencsésebb eredményű volt, mint a nőkre nézve. Barna Andor tenoristát a közönség nyugodtan akceptálhatja ; megfelelő jó hanganyaggal rendelkezik, jó alak és tisztán intonál. pitése folytán tűzoltási célból szükségessé vált egy olyan részleges vízvezeték készítése, mely lehetővé teszi a vizes hordóknak az őrtanya telkén kívül, az utcán való megtöltését, ami egyúttal utcaöntőzés céljára is szolgálna. — Közgyűlés ilyen értelemben el is határozta a vízvezeték létesítését s elejtette a csendőr laktanya épületének vizve zetéki berendezését. A többi szak- bizottsági javaslatokat is egyhangúlag elfogadta változatlanul úgy, amint azokról múlt számunkban referáltunk. Nyugdíj ügyek. A nyugdíj szabályzat 32 és 34 §-ainak módositását a közgyűlés elfogadta, mely szerint a tisztviselői özvegyek nyugdija évi 360 koronánál, szolgák özvegyeié 120 koronánál kevesebb nem lehet, továbbá gyermeknevelési járulék egy anyai ellátásban levő gyermek után is jár. Kiss Gábor befizetett nyug- dijjárulékainak visszautalása iránti kérelme elutasittatott. A dinnyés-kert rendezése. Közgyűlés a Dinnyéskert felosztási tervéhez hozzájárult s megengedte az utcavonalban való építkezést, miután a végrehajtandó rendezés által képződő utca a Kölcsey- utca meghosszabbításának tekintendő. Szabadság-engedélyezés. Polgármester, főkapitány, főmérnök 6—6 heti, Nagy János szám- vizsgáló és Fürst Viktor ellenőr 5—5 heti szabadságot nyert. Felhívás a magyar gyáripar érdekében indítandó országos mozgalomra. Az emberi haladás azon korszakában élünk most, amelyben a gazdasági erők parancsoló, sőt szabad állítani egyedüli jelentőséggel bírnak. Ez erők immár harcban állanak egymással és előreláthatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor azután az — Óh, aranyifjuság ! szólt vissza még az utolsó lépcsőfokokról a mól- tóságos ur. * * * Saskőy másnap este már a fiumei gyorsvonaton ült. Az utazásának nem volt positiv célje. Imádta a tengert s úgy határozott, hogy majd Fiúméban megállapítja további útirányát. A vonat kora reggel robogott be a magyar kikötővárosba. Saskőy egyenesen a szállóba ment, átöltözködött, megreggelizett s kis kézitáskájával a kezében még délelőtt áthajózott Abbáziába. — Terve az volt, hogy egy hétig ott marad, azután tovább megy. Hogy hová, még maga sem tudta. Az egyik penzióban tengerre nyíló szobát kapott. Az inas letette a holmiját az egyik saro kba. — Parancsol még valamit a nagyságos ur ? kérdé, zsebretéve a borravalót. — Semmit. Az inas távozott, Saskőy pedig kitárta az ablakot. — Édes, mámoritó szellő csapta meg az arcát. Szemei előtt a bűbájos tenger, melynek fodros tükrében fürdött a vakító nap sugara. —• A távolban apró delfinek játszva kergetőztek a vizen. Itt-ott egy csónak, a melyet a gyönyörű idő messzebbre csábított a parttól. Közvetlenül az ablaka alatt levő virágágyakból pedig erős rózsaillatot hozott feléje a fuvalom. A közeli társalgóban valaki zongorázott. Ebben a perczben nagyon fájt a szive. Hogy elkergesse magától az elérzékenyülést, hirtelen betette az ablakot. Lement a sétányra. Délig a tengerparton bolyongott. Találkozott néhány ismerősével, de egyikhez sem csatlakozott. Mikor ebédre harangoztak a szállóban, már otthon volt. A table d‘ho- te-nál egy éltesebb bécsi nő mellé került, akivel minduntalan megakadt a társalgás. — Szinte örült, a mikor vége volt az ebédnek s felmehetett a szobájába, hogy az elmaradt éjszakai alvást pótolja. Öt óra volt, a mikor felébredt. Az esplanadeon már javában szólt a czi- gányzene. Saskőy gyorsan rendbe szedte magát s lement. A beszélgetés kacagás, pohárcsörömpölés, zeneszó, mindannyi valami közös harmóniába folyt össze. Egy üresen álló kis asztalka mellé ült, a kávéház szélén. Vajat és sört rendelt. Közben pedig nézte a sétálva hullámzó népet. Egyszerre elállott a lélekzete. Hevesen megdobbant a szive. Egy piros napernyős fiatal nőt pillantott meg. Fehér, könnyű csipkeruha volt rajta, egy sárga rózsa volt a hajába tűzve. A nő még nem vette őt észre, de folyvást közeledett ahhoz a ponthoz, ahol észre kellett vennie. Nem volt többé kétsége. Elza volt. Saskőy menekülni akart, de már nem lehetett. Elza kalandozó tekintete megakadt rajta. Látta, hogy elsápad. Megemelte a kalapját és Elza hideg fejbólintással viszonozta a köszöntést. E pillanatban odaért az asztala mellé. — Jöjjön utánam! Beszólni akarok magával! — súgta Elza s azzal tovább ment. Saskőy fizetett és követte öt. Elza egy elhagyatottabb, sürü lombsátorral árnyékolt helyen várta be. Egy percig némán néztek egymásra. Elza törte meg a csendet. — Miért jött utánam ? — Hiszen ön mondta, hogy kövessem, - mondá tréfás hangon Saskőy. — Maga tréfál, pedig láthatja, hogy nem vagyok tréfás hangulatban! — szólt Elza s a hangja bánatosan rezgett. — Miért utazott utánam ? — Ebből a feltevéséből, sajnálatomra ki kell önt ábrándítanom, — szólt Saskőy ironikus mosollyal. Elza arcán fájdalmas csalódás tükröződött vissza. — Tehát nem tudta, hogy itt vagyok ? Nászuton? Sylvio szerepében legalább megfelelt annak az igénynek, amit viszonyainkhoz képest egy tenorista iránt támaszthatunk. Vidor József, a szerelmes színész is jóreménységgel szerződtethető; megfelelő alak s beszélő orgánuma Laci szerepében megállta a helyét. Szilasi Juliska naiva alakja színpadi hatás szempontjából megfelelő. Nelli szerepét nagyon is megakarta játszani, — ami szerepköre könnyed bájosságának rovására volt. E részben Radnai Zsuzska kifejezőbb, tempera- meutumosabb volt, mig a hangot és kiejtést tekintve Szilasi van előnyben. Mindent összevéve a Szilasi szerződtetése alig jelent lényeges változást. Úti Gizella anyaszinósznőt előbbi időkből színpadunkról már ismertük s túlzásokat kerülő, helyes felfogását s megfelelő hangját mindig méltányoltuk Komáromi Gizella, primadonna keltette a bemutatkozón a legnagyobb várakozást. Ma már a színi szezon sikerét első sorban a primadonna biztosítja. Nem akarunk részletes bírálatba bocsátkozni, de fölösleges is. Akik a bemutatkozó előadáson ott voltak, mindnyájan meggyőződhettek arról, hogy nem Komáromi Gizella az, ki közönségünk mérsékeltebb igényeit is kielégíthetné. Nem akarunk a kisasszony meglevő kvalitásaiból levonni semmit, csak igényeinket sem akarjuk leszállítani s ajánljuk a színigazgatónak a saját sikerének érdekében is, hogy a primadonnára nézve próbálkozzék meg több szerencsével berendezkedni. B. Fábián Linka, mint másodénekesnő mutatkozott be. Hanganyaga jóval teljesebb, mint a primadonnáé, bár ezzel sem mondtunk még sokat. Azt hisszük, hogy Fábián Linka azok közé tartozik, kiket csak több szerepkörben lehet jobban méltányolni s igy a közönség ha csupán a Stone Ellen szerepéből ítélné meg, ítéletében könnyen egyoldalúvá válhatnék. A második helyet megállja, hanganyag és tiszta intonáczió tekintetében jó partnere tudna lenni egy alkalmas primadonnának. Azt hisszük, hogy a mi észrevételünkben és a közönség bírálatában a fent elmondottakra nézve legfennebb csak olyan árnyalati különbségek lehetnek, amik az Ízlés némi ingadozásai közt előfordulhatnak, de a bi— Becsületemre, nem! — De azt talán tudja, hogy férjhez mentem ? — Tudom. És tudja, mit jelent ez ? — Sok mindent. Többek közt azt is, hogy ön már nem szabad. — Kérem tehát, — szólt Elza hidegen, — tartsa magát ehhez ! — Hogy bebizonyítsam, mennyire nem szolgáltam rá erre a figyelmeztetésre azonnal csomagolni fogok és tovább utazom. — Hová ? — Azt hiszem, legcélszerűbb lesz, ha Velencébe megyek. — Oh, oda nem lehet . , . A jövő héten mi is oda megyünk. — Akkor hát visszautazom Budapestre s onnét a Tátrába. Isten önnel ! . . . Meghajtotta magát és egyenesen a szállodába ment. A holmija még úgyszólván együtt volt s igy nem maradt egyéb teendője, mint hogy az elutazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Csöngetett a szolgának, kinek meghagyta, hogy podgy ászát vigye a hajóállomáshoz. Még egy negyedórája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta. E pillanatban halk kopogás hangzott az ajtón. — Szabad! Tüdöbetegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe“ eredeti csomagolást. F. HefTmaun-La Rech« &. C«. Basel (Svájc).
