Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-29 / 34. szám
XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. április hó 29. (vasárnap) 34. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A nagy átalakulás jegyében. Uj korszak előtt áll az ország; mélyreható reformok, nagy átalakulások küszöbén állunk s az ismeretlen jövő minden jóval kecsegtet. Egyelőre az általános választói jog képezi az aktuális korszakos teendők elsejét s bízvást mondhatjuk, hogy az uj állami és'1 társadalmi alakulás fundamentuma ez a jog. A lezajlott képviselőválasztási küzdelemben e körül forgott az elvekért való harc, ennek a reformnak a mikéntjével próbálták megnyerni a jelöltek a szavazó polgárokat. A konzervatív tendenciájú jelölt azzal próbált hatni az ő konzervatív érzésű hallgatóságára, hogy azaz általános, egyenlő, községenkinti titkos választói jog nem is lesz olyan nagyon általános, titkos, egyenlő és községenkinti! Viszont aki radikálizmussal akart hatni a tömegre, az feltétlen hívének vallotta magát az általánosságnak és titkosságnak. — De megállapítható, hogy a radikális szempontok a jelöltek túlnyomó részénél domborodtak ki s igy megállapítható, hogy a képviselőházban egy legalább a radikális szempontot megközelítő általános választói jogról szóló törvényt fognak megalkotni. Próbáljuk csak röviden vázolni e korszakos reformnak társadalmi kihatását. Az általános, egyenlő, titkos választói jog erőteljes demokrata áramlatot visz be a ma gyár társadalomba, amely nagyjában még most is olyan elszigetelt és kasztszerü, amilyen évtizedek előtt volt. A legkisebb vidéki városban is ugyanazokat a kiabáló társadalmi és felekezeti különbségeket találjuk, mint a legnagyob- bakban. Egyik helyütt a hivatás azonossága, a vagyoni viszonyok, a származás, a rokonsági kötelék választja el a lakosság rétegeit; másutt a politikai meggyőződés, a íelekezet, a uyelvkülömbség képezik a választó vonalat ember és ember között. Számos olyan helysége van Magyarországnak, amelyben az egymástól elszigeteli' társadalmi rétegek kimondhatatlanul gyűlölik egymást s akármilyen közérdekű kérdés merül is fel az illető helység közéletében, ezek a rétegek soha sincsenek egy véleményen s elkeseredett harcot folytatnak egymás ellen. Ezt a visszavonást számos város és megye közélete sinyli meg, az egymás ellen törő társadalmi rétegek mindenha útját állják a fejlődésnek és haladásnak. Ennek az átkos visszavonásnak, meiy már ezer esztendő óta dúl a magyar nép között, megszűnését reméljük az általános, egyenlő és titkos választói jogtól. Mert ott, ahol egyformán járul az urna elé, hogy legszentebb jogát gyakorolja a mágnás, a polgár, a munkás, a földbirtokos, a gazda, a zsellér, ott feltétlenül ki kell fejlődnie az egyenlőség erőteljes érzetének, a melyben a békés társadalmi együttműködés biztosítékát látjuk. Egyforma terhekkel egyforma jogok járnak, a gazdag csak olyan hasznos tényezője a hazának és a társadalomnak, mint a szegény, a munkaadó, mint a munkás s egymással egymásért kell élnünk, ht/gy megmaradhassunk és boldogulhassunk. — Meg fog történni, Ljby az olyan kerületekben, amelyekben eddig csak mágnást, vagy nagyurat választottak képviselővé, a népjog alapján egyszerű munkás embert fognak a parlamentbe küldeni s ez a körülmény mindennél hathatósabban fogja demonstrálni, hogy egyenlő az ember Isten és a törvény előtt. Valóban nagy szükség van már arra, hogy erőteljes demokrata érzés járja át a magyar társadalmai, amelyben még annyi örvény és szakadék választja el egymástól a néprétegeket. Sajnálattal nélkülöztük azonban a jelöltek programm-beszédeiben azt a kijelentést, amely az általános titkos választói jognak a községi választásoknál való érvényesülését célozza. Igenis teljes joggal követelhetjük, hogy ha a képviselő-választási jog általános és titkos, akkor a törvényhatósági és a községi választási jog is az legyen. A politikai választói jog országos érdek, a községi választási jog azonban helyi érdek, amely- elvégre közvetlenül érdekel minden állampolgárt. A városi és vármegyei közigazgatásnak számos hibája, sőt bűne vaií, olyan korrupció ütötte let" tanyáját egyes helyeken az elmúlt évtizedekben, hogy azt csak radikális rendszer-változással lehet kiirtani. Miután a közigazgatás államosításától az alkotmány megóvása érdekében elállottak az intéző körök, kell egy más módot keresni, amely a közigazgatásba gyökeres rendszerváltozást vigyen A túri molnár leánya. Irta : Császy László. A falum határában folyik egy kis patakocska, a Túr. Valahonnan az Avasból ered s még a megyémben bele is ömlik a Tiszába. Itt születik és itt bal meg, azért szeretem nagyon. Kicsi kis patak az egész, de olyan zabolátlan természetű, mint a vásott gyermek. Egyik nap még olyan sekély a vize, bogy térdig alig ér, de ba az éjszaka esőt vitt a begyek közé, másnap már kicsapnak medrükből a zavaros, piszkos hullámok s bejönnek látogatóba egészen a falum alá s elvisznek magukkal mindent, a mit utjokba találnak. És éu mégis szeretem, mert a mienk. Hej ! milyen szép volt a Túr az én gyermekkoromban ! Hatalmas őserdő borította mind a két partját, százados tölgyek borultak rá zöld lombjaikkal s olyan volt a kanyargó kis folyó az élénk zöld lombok között, mint a derült kék eget átfutó tejut. Ma már az erdők helyét kopár legelők váltották fel s ha néha hazavetődve kimegyek a Turpartra, alig találok egy csenevész fűzfát, a melynek árnyékába lehuzódhassam, alig találok egy embert, akivel a régi jó időkről elbeszélgethessek. Pedig még nem is olyan régen mozgalmas volt a turparti élet. Vízimalmok zakatolása kiabált bele az erdők csendjébe s olyan kedves volt elnézni az erdőkoszoruzta viz partján azt a faházikót, a melynek kerekeit olyan ritmikusan forgatta a neki fekvő víztömeg. Ha gyermekkoromban néha őrleni mentünk s a vízhiány miatt pár na pot a malomnál kellett vesztegelnünk, micsoda fölsóges csemege volt a sza- lonazsirral lecsöpögtetett molnárpogácsa, milyen pompás ital a megszállott folyóvíz, micsoda tulvilági zene este az erdő rejtelmes suttogása, milyen gyönyörködtető a szabadban rakott tűz percegése s mellette a régi mese, a melyet ifjú lélekkel beszólt el a vén molnár, aki azokat talán a kerekek zakatolásából hallgatta ki, az erdő suttogásából, vagy a viz csobogásából leste el. A napokban a Turpartján járva, elvetődtem egy régi malomhoz s az oldalgereudájára leülve .bámultam az alját csapkodó vízbe. A mint igy elábrándoztam eszembe jutott egy régi történet, a melyet ennek a malomnak a tulajdonosától, az öreg Verónyi Andrástól hallottam ezelőtt vagy 15 esztendővel. Akkor még nem értettem meg, de ma már tudom miért törölgette szemét az öreg, a mig e történetet elbeszélte. Az édes apám örleni ment s enge- met is magával vitt. Egy tele kulacs borral és egy zsacskó jófajta dohánynyal készültünk fel az őrléshez, mert apám tudta az öreg molnárról, hogy igy jó lisztet őröl. Sok volt az őrlő, ott kellett maradnunk éjszakára. De máskülönben is ott maradtunk volna, mert az öreg molnár azon nap nem hagyta feltölteni az apám búzáját. Mint mondá, azelőtt már két napig a halmi uraság kukoricáját őrte s egy napig a más gabonáján kell tisztulni a malomkőnek, — hogy a jó emberének a búzáját aztán nyugodt szivvel feltölteni engedje. Este aztán kiültünk a malom alá egy lefektetett malomkőre. Apám elővette a kulacs bort, megkínálta az öreg András bácsit s pipaszó mellett megkezdődött a diskurzus. Az apám beszólt az idei termésről, az öreg panaszkodott, milyen rossz volt az idei vízállás, pedig mennyi lett volna a munka De hát ő nem is bánja, úgy sem bírja már valami nagyon a dolgot. — De meg mit is eméssze magát vele, hiszen nincsenek csak ketten feleségestül, amire pedig kettőjüknek szükségük van, annyijok csak kerül, sőt marad valami a ládafiában az eltakarittatásra is. Az apám megkérdezte : — Hát a Verőn lánya hol van molnáruram, tán már férjhez is ment, még tán gyermekei is vannak már ? Arra nem terjed ki a kelmed gondoskodása, annak nem számit semmit se hagyni ? Az öregnek úgy látszott, nem jól esett a kérdés. Összehúzta a homlokát, egy pár könycsepp gördült alá a szempilláin s fájdalmas hangon mondotta : — Hagyja el gazduram, nincsen nekem már leányom. Az apám abban a bitben, hogy talán meghalt, nem akarva az öreget Rótfa Fülöp kárlsbadi eztpőraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szamár és vidéke legnagyobb cziporakta. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. --■■■
