Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)

1906-04-08 / 28. szám

XXXVIII. évfolyam­POL Szatmár, 1906. április hó 8. (vasárnap) SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZEHKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz- Telefon: 107. iftisdannemő dijak Szatznaron, i&p kiadohiva'.aiafcac íízöte&üók I HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A béke jegyében. Hogy mennyire áhitozza ma az ország a békét, azt mi sem mu­tatja inkább, mint az az általános öröm, ami már az első békekisér- let nyomán is támadt mindeníelé. A helyzet,- melyet minden ol­dalról sötét pesszimizmussal Ítél­tek meg, egyszerre nagyot válto­zott s hinni tudjuk, hogy ezzel meg van téve az első lépés arra, hogy a mostani országbomlasztó válság, habár csak lassan is, de a fejlemények során meg fog szűnni s azok a nagy érdekellentétek, melyek azt felidézték, kiegyenlítőd­nek legalább annyira, hogy a par­lamentáris kormányzás lehetővé válik. Igaz, hogy a megoldás terve csak ideiglenes és átmeneti, de lehetet­len nem honorálni a megoldást ebben az alakjában is, mikor a magyar alkotmány megmentésének utolsó expedienséről van szó. Az az előterjesztés, amelyet a király a koalícióhoz intézett, nem­csak, hogy útjában nem áll a vál­ság további kibonyolódásainak, ha­nem a választási jog széles kiter­jesztése alapján tisztább megvilá­gításba fogja helyezni azt a kér­dést : — meddig akar elmenni a nemzet a jelen viszonyok között abban a küzdelemben, melyet a nemzeti vívmányok érdekében vett föl s melyet eddig jórészt a koa­lícióra támaszkodva folytatott a nél­kül, hogy a küzdelem mértékét és irányát precizirozhatta volna. Örvendetes ténnyé vált, hogy a helyzetnek legalább ideiglenes bé­kés megoldása sikerült s a meg­állapodások a korona és a koalí­ció között közös megegyezéssel sikerültek s az átmeneti kormány élére a Wekerle Sándor személyé­ben olyan íérliu áll, kinek kvali­tásai a végleges kibontakozás elő­készítésére minden oldalról meg­nyugtató garanciát nyújtanak. Elismerés illeti meg a vezérlő­bizottságot azért, hogy ha mind­járt az utolsó órában is, gyorsan ragadta meg az aliialmat, hogy azt a nagy konfliktust, amelyet a pártszövetség a korona és nemzet közt íelidézett, elháritani igyeke­zett. Készséggel ismerjük el, hogy ezúttal tényleg az országért s nem a pártszövetség érdekéért csele­kedett. A nemzeti békének óriási érde­ke, az alkotmány megmentése már magában véve is indokolja azt az örömet, mellyel az ország a koalí­ció elhatározását fogadja s e pil­lanatban, a hangulat hatása alatt úgy, tetszik, hogy eltörpülnek azok a nehézségek, melyek a békekötés után s a kitűzendő májusi válasz­tás esélyeiben rejlenek. A minden oldalról megnyilat­kozó megnyugvás a helyzet ilye­tén alakulásában, azt is igazolja s ezt örömmel állapítjuk meg, hogy a nemzeti életben, ha nagy indu­latok forrongnak is, belső szaka­dások a valóságban nincsenek és bizonyára közei az idő, a midőn hazánk igazi javában mindnyájan egyetértünk. Mert most is kivilág­lik az, hogy akkor, amikor a leg­nagyobb politikai érzelmek kere­kednek felül olyan időben, midőn történeti nagy változásoknak sem oka, sem alkalma nincs, a nemzet könnyen válik egyoldalúvá és el- fogódottá ítéletében s egy erős kedélyi magrázkódtatás magában véve is alkalmas arra, hogy a kü­lönböző álláspontok egy közös nézőpont felé terelődjenek s az ellentétek normális mértékükig re- dukáltassanak. Sokszor hangoztattuk, hogy az az erőteljes hazafias impulzus, mely az események folyamán dicséretes mértékben felbuzdult, azon az ala­pon, melyet a korona a nemzet­nek nyújt, sokkal többet érhet el fokozatosan, mint a hogyan a koa­líció hitte, kivált, ha hozzávesszük, hogy a korona ezenfelül enged­ményeket is tesz a koalíció állás­pontjának. A jelenlegi békekötés eredmé­nyét, ha átmeneti helyzetnek te­kintjük, nemcsak azokból a negativ eredményekből kell elbírálnunk, hogy ezzel gátat vet az abszolu­tizmus további pusztításainak, ha­nem egy nagyjelentőségű pozitív eredménye is van, mert a jelenleg alakuló kormánynak az általános titkos választói jog lesz az alapja, tehát a nemzet többségét képvi­selő kormánynak kell e reformot létesítenie és végrehajtania. Ha az alakuló kormány ezt a nagyjelentőségű reformot becsüle­tesen végrehajtja, remélni lehet, hogy az igazi liberálizmus nagyobb téríbglaiásával békés megoldásra kerülnek azok a nagy szociális kérdések is, melyeket halogatni még lehet ugyan, de melyek elől végképen kitérni lehetetlen. A béke jegyében alakuló kor­mányra most már az a feladat várakozik, hogy a választói jog re­formját minden irányban népsze­rűvé tegye s mielőbb helyreállítsa a rendet az országban s reparálni igyekezzék azokat az óriási káro­kat, melyeket a hosszantartó vál­ság alatt a nemzetnek szenvednie kellett. Mi bizonyos optimizmussal né­zünk most a további fejlemények elé, mert ime, most már azoknak a kezében van a kormány, kiknek régen át kellett volna venniök s amire hasonló föltételekkel már régen is vállalkozhatak volna. A nemzeti irányban való fejlesztés eszközei azoknak a kezében van, kik annak propagandát csináltak s ennek jelszava alatt az ellenállást szervezték. Bizonyára sokat okul­tak a szomorú tanulságokból és Álom a boldogságról, szerelemről. (Aggastyán:) — — Már megint, Úgy elmerültél álomképeidben, Hogy a rád bizott marha kárba ment. Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni. (Plátó visszalépve :) Még a borsón is szépet álmodom .. (Madách). A nagy gondolkodó munkájával kezemben, könnyel, a szememben bá­mulok ki a szürke, őszi estébe. Nézem a haldokló természetet, az őszi hervadást, hallgatom a lehulló száraz levelek méla zörgését. A csön­desen ringó fák bus zizegése mintha vigasz nélkül maradt fájdalomnak akarna hangot adni. A fák között halkan zörög a szól. A leveleket rázza és valami szomorú melódiát játszik. Mint a húron a rezgés, melyen va­lami bus melódiát akar kiverni valaki, a ki a szomorú dalokban keres vi­gasztalást. Ősszel a napfény is bá gyadtan süt fel néha, hasonlítva a haldokló gyertya utolsó lobbanásához. így őszi hervadáskor minden a szo­l moruságot juttatja eszünkbe. „A ki­hűlt sugár kihűlt lángokat. Elhervadt virágok, elhervadt érzelmeket. — Minden, minden az elmúlásról beszól. Miként az ősz, melynek virágai mu- lékonyak, úgy múlandó minden, ami szép, sőt mi is csak átmenő vándorok vagyunk. — Vájjon nem éppen ez a mulókonyság képez köztünk és a ter­mészet között rokonságot ? A „Karthausi“ és a hangulat hatása alatt ón magam is úgy szeretnék el­múlni : csöndben nyomtalanul, úgy, miként az őszi napfény. Szivemben felhangzik egy bánatos méla dal. Egy hang a múltból. Abból a múltból, mikor még álmodozó ideá- iista voltam. Alom volt egy szép tűn dórálom. Álom . .. álom, idealizmussal teli poetikus álom, álomnak is szörnyű valóság ! Merengő lelkem visszaszáll a múltra : voltam-e boldog valaha ? Voltam. Azon időben, mikor oly csodálatos hévvel tudtam lelkesülni magas gondolatokért, bármely neme­sebb ideálért, mikor volt czélom. — Volt egy világos pont életem határán, hova lelkem tapogatódzva közeledett a sötétségben. Egy álomvilágban rin- gatódzva ideálizmust szomjazó lelkem egy tündéri álomnál is bájosabb do­lognak képzelte az életet. Álom-álom, édes, gyönyörűséges vesztett álom. Mikor az álmok tün­dére kézen fogott és elvezetett a bű­vös ábrándok káprázatos udvarába, ahol lelki szemeimmel láttam őt, ki lelkemben az álmokat, a poózist, a napsugaras boldogságot képviselte, az álomvilág királyát. Mikor még abban a boldog hitben voltam, hogy „jönni fog, mert jönni kell.“ — Egy lény, aki nem olyan, mint a kikkel érintkezem. Egy lélek, mely megérti végre az én hóbortos lelki világomat. Egy bolondos, rajongó ideálista voltam, oh, beh boldog kor is volt ez ! Ez álom volt. „Hanem egyszer jött az élet, Jött a durva, rut való És a csillagok köréből Földre hullt az álmodó.“ Ez álom volt, jött az élet, a való­ság. Megállott mosolyogva, gúnyolva álmaim mellett. — Az élet tényleg álom. A boldog­nak szép, a boldogtalannak rut. — Boldog aírarsz-e lenni ? — Minden lélek elérheti a boldog­ságot, ha az élet rendes kerékvágá­sából ki nem tér, igényen a körül­ményekhez tudja alkalmazni, az el nem érhető vágyakról le tud mondani s az ábrándokat nem azért táplálja, hogy azok szárnyain föllengezve tul- emelkedjók a való életen, hanem hogy velők csupán életének üres hé­zagait töltse be és szépítse meg. Az élet rövid a boldognak, foly­tató, a tapasztalat hosszú a szeren­csétlennek, játék az okosnak, küzde­lem a butának, örömház a gazdagnak pusztaság a szegénynek, álom az áb- rándozónak. Az ábránd egy szállító csónak, mely a kalandozó lelket a vágyak és remények világából a csalódás sötét országába vezeti. Azért ne az álmok világában foglald el helyedet, ne szédítsd el magad illúziókkal, hanem Róth Fülöp kárlsbadi ezlpöraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ..

Next

/
Thumbnails
Contents