Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-25 / 24. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. márc. hó 29. (csütörtök) ! % % 10 \ & SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. , %v ^ LA ■Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a ia^kiadöhivaialäbftn iUeíeadök HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á választások Kérdése és a helyzet. A Fejérváry-kormánynak a király előtt tett kijelentéséből most már eldöntött dolognak látszik, hogy az országgyűlés a törvényes időn belül nem lesz összehívható. A választások elhalasztását a kormány azzal indokolja, hogy az ország közérzése még mindig a nyugtalanság tüneteit mutatja s mint ilyen, a választások operációjára nem alkalmas. Úgy látszik, a kormány elejtette azt a szándékát, hogy törvényma- gyarázással indokolja a választások elhalasztását; nyíltan bevallja, hogy a közvélemény nem szabadult meg eléggé a lelketlen agitáció befolyásától s igy nem remélhető, hogy vértől tiszta választások legyenek megejthetők; s mivel normális lefolyású választásokat nem garantálhat, inkább kiteszi magát annak, hogy a maga részére az alkotmányosságnak még a látszatát se mentse meg. Nyilvánvaló, hogy a kormány a súlyos dilemmából, mely előtt állott, a reá nézve kedvezőtlenebb utat választotta s bár a törvénytelenségnek egy újabb vádját zúdítja magára, ezúttal mégis a kibontakozás lehetőségének idejét nyújtotta meg, meri az kétségtelen bizonyosság, hogy a mai zavaros pártalakulási viszonyok szerint egyáltalán nem remélhető a választásoktól oly eredmény, mely a kibontakozás alapját csak valamennyire is megerősítené. Ez idő szerint semmi lehetőség sincs arra, hogy a választásokra való törvényes időn belül a nemzettől általánosan óhajtott tisztességes béke létrehozására alkalmas többség jusson a parlamentbe. Hogy ilyen többség kialakulása nem remélhető, annak, — sajnos, nemcsak a kormány, hanem a koalició is egyenlő mértékben akadályozó oka, mert a koalició nem akarja belátni, hogy politikájával fölidézvén a mai helyzetet, nincs joga ezt a politikát lolytatni. Egy olyan politika, mely a korona végzetes hibáját provokálhatja s melynek olyan föltételei vannak, miknek nem tud ura lenni, nem követelhet létjogot magának. Nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy a koalició politikája csődbe jutott s azért még sem szünteti be iraprak- tikus politikáját, még sem teszi szabaddá az utat mások számára, még olyanok számára sem, kik a koalícióban külön véleményben vannak. Pedig a passzív rezisztencia nem lehet önczél, — csupán eszköz s nem logikusan állítják a koalíciósok azt, hogy alkotmányunk sérelmével szemben két eshetőség van : a forradalom, vagy a passiv ellenállás ; hanem logikusan arról van szó, hogy a torradalom-e, vagy a beke helyreállítása, a becsületes egyezség alapján. Már most annyi bizonyos, hogy lorradalmat senki sem akar s igy parancsoló szükség a békés megoldással foglalkozni. Mihelyt a válság problémája ily alakban volna fölállítva, amint azt helyes szempontból máskép odaállítani nem is lehet, azonnal más kilátások nyílnának a választások eredményességére is, mert bármily nagyra becsüljük is a passziv ellenállást, mint a nemzeti kibontakozás alapját, azt magában véve, öncélul nem tekinthetjük. Természetesen, a békés megoldás érdekében nagy államférfiakra volna szükség, úgy az alkotmányvédők táborában, mint a hatalom körében is. A kormány is, a koalició is többször kifejezte, hogy a mai állapot nem kedvükre való s árért mégis jó ideje már, hogy még nyomát sem találjuk a béKe kezdeményezésének. Pedig a mai áldatlan helyzet egyre sulyosodik; hiszen láthat juk, hogy minél erősebben szervezkedik az ellenállás, ez a szervezkedés annál szigorúbb represz- száliákra szorítja a kormányt. — Mindkét oldalon van ütőkártya elég. Az ellenállás és kormány bírókban lekötve tartván egymást, az élet és fejlődés számára is lekötve tartják az erőket s mi haszna a nemzetnek abból, ha a legjobb esetben is mindketten annyira kifáradnak, hogy mindkettő összeroskad ! Szomorúan látjuk a jelenlegi helyzetben azt, hogy tulajdonképen a cél sem tud határozottan és kellő világosságban kidomborodni, amiért a küzdelem íoly. A katonai főkérdésekben már alig van elválasztó különbség a korona és a koalició álláspontja közt s még sem akadnak igazi önzetlen vezérek, akik a kormányt és nemzetet a végzetes félreértésektől megszabadítanák. Az a dicséretes nemzeti felbuzdulás, melyet tapasztalunk, csak akkor válnék igazán eredményessé, ha a válság nem tartaná lekötve az erőket s ha most, rövid idő alatt a békeakciót teljes jóhiszeműséggel vennék a vezetők kezükbe, az a valószínűség sem volna kizárva, hogy a választások kiírásával létesülne az a tisztességes béke is, melyre a nemzet már régóta áhítozik. SZÍNHÁZ. Szombaton ismét operette-bemutató volt. Ferrier-Hochmann, közönségünk előtt ismeretlen társszerzők müve, a Bohémszerelem került színre. A darab meséje a harmadik francia királyság korába, 1845 re van téve, de úgy amolyan joggal játszhatnék napjainkban is. Az egészben tulajdonképen inkább mozaikszerü jelenetekkel van dolgunk, mintsem egységes librettóval ; a párizsi művészvilágnak (értve Pesti rigmusok. A vének lassankint kihalnak, A mint az évek száma nő, Egyikre itt, másikra ottan Borul rá néma szemfedő. Minap temettük a „nagyasszonyt*, Az ősz hajával fiatalt, Kiről hajdan Petőfi zengett Édes, tüzes szerelmi dalt. Az igazi nagy márciusból Alig maradt már egynéhány, És ők is szinte vágyakoznak Az örök siri csend után, Hogy meg ne lássák, meg ne hallják Másodszor is a nagy vihart, Melynek villáma ezeréves Fákat tövestül kicsavart. A vének lassankint kihalnak. A mint az évek száma nő, Gyors kerekét forgatja egyre A rejtelmes, csodás idő. Kik nekünk szóltak nagy napokról Elhullanak egymásután . . . — Oh, egyet — mást az unokáknak Mi is fogunk mesélni ám ! .. . Fenő. Néhány szó drámai irodalmunkról. lila : Herczeg Ferencz.'" Irodalmi életünkben ma nügy szerepe jut a színpadnak. Ez az a fórum,, a hol a közönség legkönnyebben veszi* észre a költőt és a hol legszívesebben hallgatja meg igazságait, vagy hazugságait. A mi különös viszonyaink mellett különös súlyt kell vetnünk a hatalmas művelődési tényezőre, melyet a színpad képvisel. — Tudjuk, hogy a magyar faj hegemóniájának, melyet valaha fölényes katonai tulajdonságai biztosítottak, ma jóformán csak kulturális alapja van. Magyarország nem azért nemzeti állam, mivel a fajmagyarság túlnyomó fizikai erőt képvisel a nemzetiségek széthúzó igyekezetével szemben, hanem nemzeti állam azért, mivel az országnak egységes, még pedig magyar kultúrája vau. — Eredeti nemzeti művelődést e földön ezer esztendő óta csak a mi fajunk tudott produkálni és aki ez országban, legyen bármilyen anya szülöttje, —j kulturális életet kíván élni, annak I nyelvében és gondolkozásában magyarrá kell lennie. A magj^ar kulturális politika czélja nem a nehezen mozgatható nemzeti tömegnek meg- magyarositása, hanem az ország vezetésére hivatott szellemi intelligencia kulturális egységének megóvása és műveltségi színvonalának emelése. — Ha a magyar ember átlag műveltebb lesz az országban lakó minden idegen nyelvű embernél, ha az inteligenczia első feltétele a magyar műveltség lesz : akkor magyar is lesz az ország. Más hatalmasabb és boldogabb nemzetek talán megengedhetik maguknak azt a felfogást, hogy a szépirodalom, különösen a szép irodalom a társadalom kellemes és szórakoztató fényűzése. Afféle illatos, de terméketlen virága a nemzet fájának. A magyar nemzet, mely csak összes szellemi és erkölcsi erejének megfeszítése mellett élhet meg, a fenállását fenyegető örökös ostromállapot közepette, a létéért folytatott küzdelemben nem nélkülözheti a hatalmas kulturális fegyvert, melyet a színpad képvisel. A színpad szószék is, iskola is, laboratórium is. A szószéken hirdetik a társadalmat közelről érdeklő eszméket, az iskolában adják meg erkölcsi nevelését a jövendő nemzetségnek, a laboratóriumban szűrik le az élet nagy igazságait. Miként kulturális téren általában, úgy a színművészet terén is erős centralizmus uralkodik nálunk. A magyar főváros nemcsak színházi város, hanem egyszersmind az ország egyetlen színházi városa is. Mint ilyenre, két fontos hivatás betöltése háramlik rá a nemzet életében. Az egyik, hogy európai színvonalra fejlessze a magyar szinmüirodalmat, a másik, hogy megismertesse az országgal a világirodalom idevágó remekeit. Hogyan teljesiti Budapest szinmü- vószete ezt a kettős hivatását ? Mondhatnék, hogy sehogysem. A fővárosi színművészet ma egészben véve a külfüld többnyire sekély drámai termékeinek lerakodó helye, melyen szegényesen meghúzódnak bizonyos klasz- szikus emlékek is, amelyen leng-leng egy a kezdet nehézségeiből kibontakozni alig tudó magyar színpadi irodalom. A fővárosi színházak túlnyomó réRóth Fülöp kárisbadi ezipőrak tárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziptótára. \*íí(5j(ÍHÉrk(V//|í*(bk a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyerinek-lábbelLk, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —
