Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-22 / 23. szám
XXXVIII, évfolyam. Szatmar, 1906. márc. fio 22, (csütörtök) SZAMOS. 4 POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A/ U0^ r* *>■ f/ Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. s,. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Quo vadis? Szomorúan látjuk, hogy napról- napra több szála foszlik szét annak a kapocsnak, mely az áilamot és a nemzetet összetartotta s úgy az ellenállás, mint az abszolutisztikus törekvések egyre mélyítik azt az árkot, melyen előbb-utóbb mégis csak a béke összekötő hídjának kell telépülnie. Mikor ezt látjuk s az egyes pártok közti kavarodást és az egymás megcáfolására, legyőzésére és meg- gyanusitására irányuló nyílt levelek sokaságát szemléljük, önkéntelenül kérdezzük : Quo vadis ? — Hova és merre tartunk? A rettentően tulfejlődött pártélet és pártoskodás terén már ott tartunk, hogy a sok párt között elvész a nemzet érdeke s már nem is az volna a tőbaj, hogy a nemzet nagy része nem tudna megnyugodni olyan programmban, melyet a korona is elfogadhatna, de az a legnagyobb szerencséilenség, hogy ezt a programmot csak töredékesen szétszórva lehet megtalálni a különböző pártok prog- rammjában s azért teljes odaadással nem csatlakozhatik egyik párthoz sem. Ebben a politikai kavarodásban a vezetők a további célt, úgy látszik, teljesen eltévesztik szem elől, midőn az alkotmányvédelmet öncélnak tekintik s elfelejtik, hogy mihelyt sikerül egymás közt valamely közös alapra helyezkedés, azonnal megszűnik az alkotmány- védelem célja is, mert ezzel a hatalom úgynevezett rendcsinálási törekvései is azonnal megszűnnek. Mert most még, hogy az alkotmány megvédelmezéséről van szó, az abszolutizmus elleni küzdelem, valamint az a rokonszenv is, mely e küzdelmet kiséri, — érthető. De mi lesz azután, mert hiszen talán valamikor véget ér az alkotmány- védelem is abszolutizmussal együtt ? Minden emberben jogosan támadhat föl az aggodalom, hogy vájjon lehetséges lesz-e a jövő békés kormányzás a mai pártviszonyok mellett s különösen akkor, ha a 48-as párt programmja egy esetleges választás után még inkább akar érvényesülni ? A mai pártviszonyok mellett az eszmék és a személyes tehetségek eloszlása s a hívek számaránya egyáltalán egyik pártra sem kielé- légitő. Hiába van abszolút többsége a 67-es pártoknak, mert ezek egymás közt össze nem férnek; hiába legkompaktabb a 48-as párt, mert ennek programmjából mindenki tudja, hogy mai királyunk azt soha akceptálni nem fogja. Már most nézzük a helyzetet. A 48-as párt, ha kormányra akar jutni, mostani királyunk alatt, vagy föl kell adnia programújának lőbb pontjait, vagy forradalomba kergeti programújáért az országot. Egy harmadik útja csupán az lehet, ha engedi a 67-es alapon állókat kormányra jutni, sőt tényleg támogatni is fog egy ilyen uj kormányt. Mert egy dolog kétségtelenül bizonyos; az t. i. hogy a 67-es alapot legalább ez idő szerint, kirúgni a lábunk alól egyáltalán nem lehet s ha maga Kossuth Ferencz jutna is a miniszterelnöki székbe, el kellene fogadnia a 67-es kiegyezést alapul s a 48-as párt programújának két fő pontját: az önálló hadsereget és önálló külügyi képviseletet ki kellene kapcsolnia a kormányzásból már esak azért is, mert e két pontot gyakorlatilag érvényesíteni nem is lehetne, nem lévén hozzájuk se emberünk, se pénzünk. Nyíltan és tisztán áll a kérdés előttünk: mi lesz, ha az alkotmányos állapot ismét helyre all? Ki merné akkor újabb harcba vezényelni a nemzetet a personál-unió- ért és a 48 as programmért ? Lehetséges lesz-e akkor a tisztességes béke, amelyre az egész nemzet áhítozik s végre is ki merné állítani, hogy a nemzet ennyi harcot kibírna, mikor már most is a gazdasági örvény szélére jutottunk ? A helyett, hogy a pártok nyílt levelezésekkel a mostani szerencsétlen állapotokért egymásban bünbakkot keresnek, ezeket a kérdéseket kellene tisztázni a közel jövő érdekében. Ha e főkérdésekben tudnának valamelyes megállapodásra jutni, mindjárt tisztulna a jelenlegi bonyodalom is. E helyett most csak egymást szapulják az emberek az egész vonalon, nagy örömére ellenfeleinknek. Nem csoda, ha a nemzetben sem tud kiforrni valamely egységes politikai irány, hiszen maguk a nemzetet vezető politikusok is annyifelé ráncigálják a nemzetet, hogy érthető, ha a politika iránt már bizonyos nemével viselkedik az undorodásnak. Kinek higyjen már a nemzet ? Hiszen maguk a vezérek közül is otthagyták már Bánffy és Eötvös azt az irányt, mely a vakon való küzdést reálisan megvalósítható cél nélkül hirdeti. De nemcsak ott hagyták a kolicziót, hanem nyílt leleplezéseket tettek arról a határozott elvnélküli kapkodásról, arról a lelkiismereti felületességről, mellyel az egész válságot a nemzet fejére zúdították, holott e nélkül nem egyszer juthattak volna már arra a pontra, hol a nemzet és király közt a megegyezés létrejöhetett volna. Az alkotmányvédelem érdekében közvetlenül aktuális közdelem folyamán nem szabad elhomályosodni engednünk azokat az eszméket, melyek a békében egyesíthetnek, mert elvégre is a nemzeti & névtelen hős. Én még emlékeztem az öreg Mórra, mikor elkerültem hazulról ezelőtt 15 esztendeje, úgy hiszem akkor tájban halhatott meg. Nem sokkal élte túl a nagyapámat s nem volt abban semmi csodálatos, hogy csak néhány héttel később halt meg, mint az öreg, mert hiszen az életben is olyan el- vállhatatan jó barátok voltak, úgy szólván mindig együtt mutatkoztak az emberek előtt, akik már megszokták, hogy a két nagyszakálu öreget estenként együtt lássák ülni a kapunk előtti nagy körte fák alatt. Ilyenkor jöttek haza az emberek a munkából 8 majd mindegyikök megállt itt egy barátságos szóra, a miben az öregek sohasem fukarkodtak. Nemkülönben gazdasági tanácsokat, vagy véleményeket is kértek olykor, mert nagyapámat messze földön hires méhésznek és gyümölcsfa kertésznek ismerték, mig az öreg Mór, (a vezeték neve sehogysem jut eszembe) az időt tudom, csalhatatlan biztonsággal tudta megjósolni. A bal lábára, mely tele volt sebhelyekkel, egy kissé sántított s néha különös sajgásokat érzett benne. — Ezekből a fájdalmakból tudta megjósolni az időváltozásokat, melyek legközelebb várhatók voltak s arra mifelénk akárhányszor hallottam, a mint az emberek figyelmeztették egymást Ma megint nagyon sántít az öreg Mór. Jó lesz a szántással igyekezni, mert alighanem zivatart kapunk. Hiába lógott a patika üvegajtaján méternyi hosszú barometrum, arra nem is hederitettek az emberek. Ellenben mindenki az öreg Mór bal lábát nézte. Milyen csoda érhette azt a lábat, arrul én gyerekósszel sokat gondolkoztam, de nem tudtam kitalálni. — Később tudtam csak meg, hogy az | emberek nem épen azért emelgetik meg a kalapjaikat az öreg Mór előtt, mert sánta lába révén az időt tudta nekik előre megjövendölni, hanem az a tisztelet, a miben mindenki részesítette, mégis csak nyomorék bal lába miatt illette meg őt. Igaz, hogy ón ezt mindig az időjárással összefüggésben hallottam emlegetni, de azért annak egészen más törtónece volt. Később serdülő gyermekkoromban gyakran hallottam otthon emlegetni régi idők nagyszerű eseményeit s ilyenkor esett szó egy alkalommal az öreg Mórról is meg az ö sánta, nyomorék lábáról is. Mikor a zivataros idők jártak Magyarországon 1848—49-ben nagyapá- mék Isaszegen laktak. Nagy terjedelmű szöllőik voltak az öregeknek s a környék legvagyonosabb emberének tartották. A Mór is ott lakott a faluban s ő meg épen ellenkezőleg, talán a legszegényebb ember volt. Kis boltocskája volt az egyik utczában, a melynek nagyon ritkán szólott a csengője. Olyan idők jártak akkor, hogy nagyon megbecsülték egymást az emberek. Köllött is, hiszen háborús világot éltek s a veszedelmekben jó, ha együtt éreznek az emberek. Valamire való férfi népség kevés volt a faluban, azok kint a csatatereken mozgolódtak, idehaza csak azok maradtak, akik nélkül nem lehetett rend a faluban. Még a pap is a barcsorba állt, nagyapám aki a bírói tisztet viselte, odahaza maradt. A Mórnak is két fia bujt a honvéd attilába s elment ő maga is, de az első nap, mint alkalmatlan, bátramozditót hazazavarták. Nagy aggodalmak közt féltek az otthon maradt emberek. Élet, vagyon nem igen volt biztonságban s akinek valami féltett kincse, vagy pénze volt, elhozta nagyapámhoz, aki elrejtette azokat a templom egyik kriptáRóth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőrakUra. Mlfíjftfete-&7/ftí^h- a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ;■ —.-
