Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-08 / 19. szám
/ XXXVIII. évfolyam Szatmár, 1906. márc. hó 8. (csütörtök) 19. szára. SZAMOS. POLITIKA), SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szakmaron, a lap kiadóhivatalában íszotendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az igazság útban van. A nemzeti ellenállás cimén folyó küzdelem során joggal merült fel minden lelkiismeretesen gondolkodó hazaíi lelkében az a kérdés: miképen lehetséges az, hogy amikor a fődologban, a nemzeti szellemben való előhaladásra való törekvésben mindenki egyetért, oly át- hidhalhatatlannak látszó ellentét élesedett ki a kormányra hivatott többség és a kisebbség között, mely a korona és nemzet egyetértését meghiúsította s az országot a jelenlegi szomorú helyzetbe sodorta. — Még ezelőtt néhány héttel hazaárulás számba ment minden olyan álláspont, mely a mérséklet politikáját követte s ime, most, hogy benne vagyunk az abszolutizmus veszedelmének kellő közepében, egyszerre csak kipattan, hogy a koalícióban még azok közt is, kik a legintranzigensebb ele meknek mutatkoztak, hajlandók lettek volna a mérséklet politikájára állani, ha a koalíció vasgyü- rüje el nem fojtotta volna a szabad megnyilatkozásban lelkiismeretüket. Nagyon csalódnék az, aki azt hinné, hogy a Bánffy Dezső nyilt vallomása, melyet a szegedi választóihoz intézett levelében önmagáról tett s melyben megvallja, hogy magányában sok dolgot máskép értett meg, mint a hogy azelőtt látott, csak magának Bánffynak az egyéni belátására vonatkozik. Bánffy Dezső azzal a kijelentéssel, hogy a katonai kérdéseknek erőltetése az eddigi tapasztalatok után oktalan és időszerűtlen s hogy vissza kell térni a viszonyok közt egyedül helyes mérséklet politikájára, olyan betekintést nyújt az egész koalíció természetébe és szellemébe, amiből a nemzet nagy tanulságokat vonhat le és nagy hasznát veheti az elközelgő időkben, mikor sorsa felett ismét kell határoznia. A korona és a nemzet közt tí- madt válság során sokszor rámutattunk, hogy az a makacsság, melyet a koalíció tanúsított s a melyre nézve most Bánfly arra oktatja a nemzetet, hogy ne ma- kacskodjék, sohasem volt olyan álláspont, melyet az egész koalíció minden tagjának lelkiismerete fedezett volna. Most már még világosabban látjuk, mint ülhetett reá a terrorizmus nehéz köde magában, a koalícióban is a lelkiismeretekre, amely nem engedte a mérséklet jobb meggyőződéseit érvényesülni; miért kellett magának a vezérnek, Kossuthnak is rögtön visszaszivni a békéltető szót, mit jobb meggyőződésében több alkalommal hangoztatott. A Bánlfy nyílt vallomását épen olyan joggal követhetné a többi vallomása is; hiszen voltaképen mindenkinek a felfogásában találunk valamit, aminek alapján nincs joga a koalícióban maradnia. Ha az egyesek nyilatkozatait, törekvéseit tekintjük, inkább arra a következtetésre jutunk, hogy oly koalíció volt az, mely az egyet nem értőket egyesítette magában ; egy politikai programmban egyeztek meg, melytől, ha rajta állott volna, rnindenik szívesen eltért volna. Ebben rejlik a koálició tragikuma, ebben találja magyarázatát tsz a szomorú helyzet, hogy a nemzetnek az abszolutizmusig kellett eljutnia. A katonai vezényszóhoz kötött makacsságot, késhegyig menő küzdelmet, ha taktikai szempontból ez erőpróba összeméréséért követték a korona és a nemzet között, e taktikától egy ideig legalább a jóhiszeműséget nem lehetett megtagadni, még ha nyilvánvaló volt is, hogy e küzdelem rugói elsősorban a koalícióban levő pártok egymástól való féltékenységéből táplálkoztak; de ha most is ragaszkodnának e taktikához, amikor az teljes csődöt mondott, midőn a csatát ők vívták és a nemzet vesztette el, — ez sem a józan belátással, sem a hazafiassággal összeegyeztethető nem volna. Amint a koalíció egyik vezető íéríia nyíltan is kifejezést mert adni azon belátásának, hogy az erőltetve és időszerűtlenül fölkavart hullámokat vissza kell tériteni nyu- godtabb, csöndesebb medrükbe, úgy be kell látnia a nemzet többségének is, hogy a küzdelem ez idő szerint s ezen a vonalon meddő, mellyel a nemzet csak a maga testét gyöngíti s alkotmányát veszélyezteti. Sok olyan elhanyagolt terünk van, melynek művelése, fejlesztése indirekt utón ugyanazon célhoz vezet, melyet erőltetve elérni a mostani küzdelemben nem sikerült, de amelyek valójában előfeltételei annak, hogy az óhajtott célhoz eljuthassunk. Ilyen a magyar nyelvi oktatás az egész vonalon, a gazdasági megerősödés, az ifjúság katonai képzésének megvalósítása, az önálló vámterületre való előkészület stb. s mindenekfelett és elsősorban az, hogy az országban az alkotmányos rend helyreálljon. Erre kell mindnyájunknak pártkülönbség nélkül törekednünk. Abból az önvallomásból, a jobb meggyőződésnek ama megnyilatkozásából, mely Bánffytól, a koalíció egyik vezérfértiától eredt, azt hisszük, joggal következtetjük, hogy a legközelebbi célok kitűzésében és az igazi nemzeti akarat kialakulásában vezérelni hivatott igazság útban van. Adja Isten, hogy győzelme ne sokáig késlekedjék ! "tiF'SJs' B áthori K Iára. Irta : Tóth Gyula. Nagy-Szaláncz várának rideg börtönében, Nyugszik a csöndes éj rémítőn, sötéten ; Nem alhatik nyugton szép Báthori Klára, Föl-fölriad mindig, nehéz álom bántja. „Szép gyermekem, férjem, óh jaj ón Istenem . . . Kegyelmezzetek, óh öljetek meg engem ... Nem, nem, hagyjatok még, hagyjátok még éltem. Hisz oly szép az élet, úgy rajongnak értem! Én ártatlan vagyok, hisz csak parancsoltam, Hah már itt a hóhér .. ? Irgalom férj uram .. 1“ — A börtön sarkában hirtelen fény támad S abból egy tünemény emel ilyen vádat — „Irgalom férj uram, hát ugy-e kellene .. ? Kis fiamért jöttem, add elő te beste ..! Vagy tán elvesztetted .. ? Úgy, úgy, hisz teher volt, Szabadon lólekzél, mikor már ez megholt... És hogy könnyebb legyen kárhozatos élted Hitvány kedveseddel fojtattad meg férjed ! Én, Losonczi Antal haldokoltam épen, Mégis vérem száradt a gyilkos kötélen .. ! Kárhozat volt éltem, kárhozat halálom, f itvesi eskümet hajh ! be nagyon bánom ... Item szép tavasza haldokló őszre vált, Mert veled házamba fogadtam a halált. .! De már távoznom kell, a mint meg van Írva, Majd találkozunk még lent a rideg sírba4 S ha nem tudsz pihenni, mesélek majd néked, Átkos tetteidről vérrel telt meséket Fölkacag a szellem s rémes kacagása Szegény alvó asszonyt álmában megrázza; Klára fölé hajolt s egy csöpp vére ráhull Márvány homlokára a szellem ajkárúi S összefogva leplét, felvonta magára S már sírjában lelte a hajnal sugára. „Hah“ — riad föl a nő, — „ime, ismét vérfolt.. . Férjemről álmodám és ő mellettem volt 1 Meddig üldözesz még irgalmatlan férjem .. ? Ah, hogy éget e csöpp ... most még jobban érzem I Hamar jó emberek ... töröljétek gyorsan ...“ — Kiált szegény asszony vergődve, kínosan — „Hát senki sem segít.. ? Óh ti kegyetlenek ... Jaj, hogy éget... végem ... átkozva legyetek .. I Te Isten, elfordulsz ... nem könyörülsz rajtam ? Legyen átok neved ..! Óh mért szólasz ajkam .. ? Csókolj meg kis fiam, bocsáss meg jó férjem, Hah, te vórfolt... Isten ... megőrülök végem..!“ * * * Börtön ajtajának csikordul a zára És a fogoly asszony fölijed zajára. „Talán férjem jő már ...“ suttogja magában S a jövők elé megy mosolyogva, bátran. Az öreg börtönőr és egy hírnök lép be, Klára nagy levelet lát ennek kezébe, S révedező szeme oly könyörögve néz, Midőn azt olvassa a jövevény vitéz ; „Nemes és nerazetes szép Báthori Klára, Fölvirradott rád a szabadság órája..! Aki fogva tartott, — hős Losonczi István, — Elesett nem régen Temesvár csatáján ; De az ő özvegye nemes Pekri Anna, Most szabadon bocsát — ez parancsolat^ a — Elfeledi, hogy a sógorát megölted, Feledi azt is, hogy elvesztőd szülötted .. . “ Hallja mind ezt Klára, de nem ért belőle, Haját igazítja s köny ragyog szemébe S mint őszi napsugár tarlott fának ágán : Fájó mosoly támad halovány orcáján. „Ha eljövend férjem, mily boldog leszek én ... De im, jönnek is már, integetnek felém ... Deli szép, jó férjem, libeg-lobog leple .. . Szép kicsiny fiacskám, most is vérzik keble.“ Megrendül a hírnök szeme könybe lábbad, Együgyü szivében kél résztvevő szánat S bizodalmas hittel azt rebegi ajka: „E nőre tekints le óh irgalom Atyja .. I“ Nagy-Szaláncz községnek temető kertjében Békés csöndessógben nyugszik Klára régen, Minden arra menő követ dob sírjára... Ez Báthori Klára bús históriája. Rótta Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipIraUira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.
