Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-01 / 17. szám
SZAMOS 17. szám. 2-ik oldal. \ hisz világos az, hogy a törvényhatóság önszabály rendeletünk megalkotását azért bízta reánk, hogy sérelmeinket bajainkat és állapotunkat mi tudhatván legjobban, ehez képest saját jól jól felfogott érdekünkben és jövőnk felett önmagunk rendelkezzünk. Azonban sajnos, a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy ezen szabályrendelet nem tartalmazza az 1905. év május 25-én tartott jegyzői gyűlésben kimondott határozatunkat. Nem akarom a jegyzői egylet elnökét vádolni, hogy kimondott határo zatunktól eltérő meghamisított előterjesztést adott be a törvényhatósági bizottsághoz, hanem egy végtelen tévedésnek és félreértésnek tulajdonítom ama sérelmeket, melyek a köz- hirrététel czéljából leközölt nyugdíj szabályrendeletben bent foglaltatnak. Ugyanis: A szabályrendelet 11 §-ának 3—ik pontja szerint az eltöltött 10 év után az élvezett fizetés 40 százaléka képezi nyugdíjaztatás esetén az élvezendő járandóságot s ezt követve minden évben 2 %-al emelkedik a nyugdíj jogosultság összege. Már most ezen szakasz bár elhallgatva, de mégis világosan kifejezi, hogy teljes nyugdíj élvezete 40 évi szakadatlan szolgálatot követel. Sérelmes a szabályrendeletnek e hivatkozott §-a azon okból, mert a községi és körjegyzők közgyűlése a 10 évi eltöltött szolgálat után 50 % nyugdíjjogosultságot állapított meg s a teljes nyugdíj élvezetet kifejezetten 35 évi szolgálat után jelölte meg, Tekintetes Alispán ur ! Végtelenül elszomorító, hogy ezen közéletünkbe vágó s agg létünk biztosításának alapját képező szabályrendeletbe ily hiba csúszott be. Annál fogva is a törvényes határ időn belül tisztelettel felebbezóssel élek s ennek során oda terjed kérésem, hogy amennyiben lehetséges lenne, kormányhatósági jóváhagyás előtt méltóztatnék a jegyzői egylethez újbóli átdolgozás végett beadni, hogy a bizonnyára tévedésből becsúszott hiba épp az érdekelt jegyzők által helyesbittessék, ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy jelen fellebbezésemet a már előterjesztett s még előterjesztendő okaim figyelembe vétele mellett méltóztassék illetékes helyre felterjeszteni. Nem akarom a községi jegyzői fontos állást s azon sokoldalú elfog; laltságát és felelősséget ecsetelni, me lyek a minden terén megkövetelt tevékenységet szükségessé teszik, hanem álláspontom s azt hiszem az összes kartársaim álláspontját tolmácsolom, ha csupán csak a természet adta megdönthetetlen igazságra helyezkedem. Ugyanis : A jelen körülmények között eltekintve a kivételektől, a jegyzői állás általánosságban számítva 30 éves kor ban nyerhető el s e téren a szertelen tömegű és ágazatu munkahalmaz és minden irányban megkövetelt felelősség súlya alatt teljes lehetetlenség a szolgálatnak a folyton szaporodó követelményekkel szemben 30 évnél tovább való viselhetése, birhatása. Már most a természetadti átlagos életidő 60 óv lévén, az életidő a nyugdijjaztatát jogosultságával csak úgy hozatik összhangba, ha a szolgálati idő, illetve a teljes nyugdíjjogosultság 30 évben állapittatik meg, ellenben annak látszata forog fenu, mintha a jelenleg szóban levő szabályrendelet a Gondviselés természeti törvényeibe, az Isten akarat rendelkezéseibe is bele akarna szóllani, meri hisz ha egy községi jegyző szerény fizetésével kapcsolatban levő nyugdijának élvezete a szabályrendelet 11 §-a szerint állapíttatnék meg, úgy 70 éves kort kell elérni, ami pedig vajmi ritka isteni adomány. Avagy talán az a czólzata jelen szabályzatnak, hogy a csupán pár évre szorítkozott nyugdíjaztatás az agg jegyzőre szűkmarkúságánál fogva nyomort hozzon, vagy egyáltalán a betegség, vagy aggkor nehány évében koldusságban sinlödjék, vagy végre talán ily magas szolgálati évben való megállapítással ezek közzül egy szerencsés halandó részesülne néhány napi, vagy havi ellátásban. Azt hiszem nem kell bizonyitgat- uom, mert hisz az életbe köztapasztalat az, hogy az agg korban levő ember felfogása cselekvési képessége megcsökkenve, nem tud a követelményeknek tömkelegében, úgy eligazodni, mint a fiatal erő, már most » legtöbb esetben, sokszor ezen önhibán kívüli tehetetlenség a felsőbbsóg részéről ellenszenvet idéz elő s a szegény elaggott jegyző szekatúrának leven kitéve, megfogyott erejénél és kimerültségénél fogva nyugdíjba kényszerül menni s oly segélyben részesül a szabályrendelet 11 §-ban körvona- lozott alapszerint, mely csupán a nyomortól választja el, de a folyton szaporodó megélhetési nehézségekkel szemben is arányban álló megélhetést nem biztosit. Abbeli előterjesztésem és fenntebb elősorolt indokaim mellett, hogy a nyugdijkópesség, illetve jogosultság 60-ik életévében állapíttassák meg, támpontot nyújt a szabályrendelet 16. §-ának b) pontja, s úgy ez, a midőn alapot ad állításaim valódiságának, egyúttal a 11. § 3. pontjával önmaga szembe helyezkedik. Előterjesztésem, jobban mondva felebbezésem ezen termószetadta igazságokon kivül még törvényes okokkal is indokolható. Ugyanis : Minden téren a fokozatos haladás s ezzel kapcsolatban a fizetés és nyugdíjjogosultsági arány emelkedésben van s úgy szólva alig vau pálya, ma- lyeu a haladás az előbbre való menetelre az ut meg ne volna nyitva, — egyedül a közigazgatásnak eme tevékeny része a jegyzői pálya az, hol elöbbrejutás határozottan ki van zárva. Nem célom sem nekem, sem jegyző társaimnak, hogy a nyugdíjalapot meggondolatlanul elfecséreljük, — de tehetetlen agg korukat büu volna a nyomornak kitenni, annál fogva ama kérelmem, miszerint ismételt átdolgozás végett a jegyzői egyletnek bea- dassók, megújítom, azon esetre pedig, ha jelen fellebbezésem, fellebbezésnek véve leiterjesztetnék, a fentebb vázolt és nyomós okokkal támogatott indokaim alapján a következő előterjesz tést teszem : Helyesbittessék a szabályrendelet 11 §-a akként : „A betöltött első 10 óv után az élvezett törzsfizetós és korpótléknak 50 %-ka 8 a következő minden teljesen betöltött óv után 10 évig 3 °/0, az ezt követő minden év után ismét 10 évig 2 °/o képezi a munkaképtelenség esetén az évi nyug- dijjárulókot.“ jA 16 § módosítását következőkép kérem : „A községi jegyző szolgálati ideje a mennyiben munkabíró, 40 évben állapittatik meg. A nyugdíjhoz való jogosultság érvényesítendő stb“. Ezek előterjesztése után vagyok : Érendróden 1905. február 6-án. Nagy István községi jegyző. Szatmárvármegye községi és kör- jegyzőit felkérem, hogy jelen feleb- bezésemhez táviratilag hozzájárulni a ezen hozzájárulásukat a vármegyei alispán úrhoz beterjeszteni szíveskedjenek. Különösen az irányban kérem szives támogatásukat, hogy újbóli átdolgozás végett egyletünkhöz a szabályrendelet beadassók. Nagy István községi jegyző. SZÍNHÁZ. Szombaton volt a „Baccarat“-nak, Henri Bernstein 3 felvonásos színmüvének a bemutatója. A darab a modern nagyvilági életnek azzal a fer- deségóvel, léha felfogásával foglalkozik, mely lehetővé teszi, hogy egyes iparlovagok a társaságot kizsákmányolják s ezek a minden társadalmi törvényt kiguuyoló egyének a tisztességtelenséget öltöztetik a tisztesség, a gentlemanlike nevébe, mert — és ez mutatja ezen alakok sajátságos természetrajzát — habár a legiugová- nyosabb erkölcsi talajon állanak, — igényt tartanak a tiszteletre ; és teszik ezt — az iró intentiója szerint — természetszerű joggal. Ez a darab egyik oldala. A másik részen áll egy nő, aki látszólag a női becsületnek, erénynek megtestesítője, valósággal azonban a legromlottabb szenvedélyeket hordja lelkében, mivel korlátlanul oda adta magát annak az embernek, akinek egész existenciája a legbizonytalanabb, folyton kitéve a megsemmisülésnek. S elvakult szenvedélyében annyira megy, hogy az eddig féltékenyen őrzött látszatot, családja becsületét, hozzátartozóinak nyugalmát mind-mind áldozatul dobja, csakhogy szeretőjét kiránthassa a megsemmisülésből Természetes, hogy e tisztességtelen célzatot nem kísérheti a várt siker s kedvesének halálával őt is eléri az erkölcsi megsemmisülés. Látható ebből, hogy az iró az emberi életnek meglehetős sötét oldalát vette tollára s mély igazi művészetével, állandóan lenyűgözi, megdöbbenésben tartja a szemlélő érzékeit. Az előadók közül a két főszerepet Radnai (Heléna) és Tihanyi (Chaceroy) játszotta. Előbbi alakítása mély és nagy tanulmányra vallott, — Magam vagyok itt, kitűnő művész, de a sárosberónyiek szomjuhozó lelke itt lebeg körülöttünk a perronon. — Hát a főszolgabíró kocsija hol lebeg ? — Odakünn várakozik a kijárás előtt. Két öreg katonaló csemcsegett egy sárgára festett homokfutó előr.t, melyen szénával megtömött, alacsony ülések várták a kiváló vendéget. A mestert fölsegitették a kocsira, a titkár pedig nehézkesen melléje telepedett. Nagy, égbenyuló hegyek zárták el a kilátást Sárosberény felé. Ujházy aggódva tekintett szét a ködbenyuló ormok között, majd meggyujtotta kialudt szivarját. — Mikor érünk be ? — Negyven-ötven perc múlva Sá- rosberényben leszünk. Délután egy óra volt. Meleg, bá- gyasztó szellők simogatták a szunyókáló utasokat. Sárga kökörcsinek szegélyezték a homokos utat, mely végtelen hosszúságban nyúlt be a távolban kéklő hegyi ösvénybe. A mester elszunnyadt a kocsiban s mikor fölébredt, megnézte az óráját. — Szent Isten ! — kiáltotta, — hiszen ép most múlt el öt óra. A titkár kinyújtotta a mutatóujját. = Ott vagyunk, —- szólt nyugodtan, — tiz perc múlva megpillantjuk a sárosberényi tűztornyot. Csak fölkapaszkodunk erre a dombocskára s a másik oldalon úgy leereszkedünk, mint az aludttej. A mester nem értette jól a hasonlatot, de azért türelmesen hátradőlt az ülésen. Mire a dombocskát szerencsésen megkerülték, épen félhatot mutatott a budapesti krouométer. Végighajtattak a főutcán, melynek a végén a színtársulat igazgatója kémlelte az elmosódó távolt. Mikor Uj- házyt megpillantotta, háromszor a levegőbe dobta a kalapját. — Csakhogy megjött, — kiáltotta, — Rip, Rip, Hurrái A mester fáradtan nyújtogatta ki elgémberedett tágjait. — Háromnegyed hét, — mondotta kedvetlenül, — ideje lesz hozzákezdenünk a próbához. — Mit, próba! — válaszolt az igazgató megvetéssel. — Kell is próba az ilyen Isten kegyelméből való művésznek ! Sokkal fontosabb teendők várnak ránk, mielőtt az előadást megkezdenek. — Milyen teendők ? — Háromszor fogunk végigsétálni a templomtól az Arany Oroszlánig. — És miért fogunk sétálni ? Az igazgató bizalmasan kulcso lta át a mester sajgó derekát. — A közönség bizalmatlan, szólott suttogva, mióta Nádayval becsapták. — Hogyan csapták be ? — Tavaly a Náday vendégfellépését hirdette egy szédelgő színigazgató. A közönség szétkapkodta a jegyeket, de mivel Sárosberónyben egyetlen ember sem ismerte a koszorús színművészt, egy alsó-kubini biztosítási ügynököt léptettek föl a Náday neve alatt. A közönség megtapsolta a vendéget s csak két hónap múlva derült ki a szédelgés, mikor a Budapestre rándult körjegyző a „Párisban“ látta az igazi Nádayt. Az igazgató és az igazgatónó csakugyan kétoldalt fogták a hüledező mestert s hajlongva, édes mosolylyal kísérték végig a nagytemplomtól az „Arany Oroszlánig“. Mikor a boltok, a sétálók előtt elhaladtak, hangosan megkérdezték tőle :-- Meleg van Budapesten, Ujházy ur ? — Hol nyaral az idén, Ujházy ur? Föllép valami uj szerepben, Ujházy ur ? — Jár sokat Ősbudavárában Ujbá- zy ur ? A kereskedők kifutottak az üzleteikből, a járókelők izgatottan suttogták : — Csakugyan ö, csakugyan a kitűnő mester ! A sárosberényi prépost nyájasan emelte meg előttük czilinderét ; — Isten hozta nagy művész, Isten hozta, kiáltotta a túlsó gyalogutról. A tüzoltófőparaucsnok szalutált, a főjegyző kíváncsian nézett ki a sörcsarnok ablakából. Az igazgató kedélyesen dörzsölte össze a kezét. Zsúfolt házunk lesz, motyogta derülten, az értelmiség érdeklődik a vendégünk iránt. A bemutató séta után sietve átöltözködtek és tiz perc múlva megkezdték az előadást. — A vendégföllépós óriási diadallal végződött s a harmadik felvonást minden áron megakarta ismételtetni a mámoros közönség. Mikor másnap reggel leszámoltak, az igazgató kilenc forint hetven krajcárt olvasott le a vendégművész kezébe. Az előadás negyven forintot jövedelmezett, de a költségek meghaladták a húsz forintot. A mester nem találta tulmagasnak a honoráriumot, de az Ő veleszületett, herczegi gran- dezzájával tette el a mellónyzsebóbe a pénzösszeget, nehogy az igazgató megsértődjék. Másnap újra föllépett s ekkor már A tavaszi és nyári idényre az angol gyapjúszöveteink megérkeztek. Nagy választék! ™--------- ~ - Le gjobban mi készitünk mindennemű -• úri öltönyöket. ===== Klein és Tsa polgári és egyenruha szabók.
