Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)

1906-02-15 / 13. szám

13. szám SZAMOS 3-ik oldal sittotett, ebben az esetben az illető a helyettesítés tartamára osupán csak a terhes átalányokat élvezi. Mind a két esetbeu a terhes áta­lányok kifizetése a 9. §-ban körülirt korlátozással történhetik. 13. §. A jegyzői fizetések s egyébb készpénzbeli mellék járandóságok sza­bályszerűen kiállított bélyeges nyugta ellenében a nagykárolyi m. kir adó­hivatalnál veendők fel. A nyugtákat a számvevőségi ki- rendeltség számfejti. A fizetés és egyéb készpénzbeli járandóság felvétele a községi jegyző tetszészéhez képest postai utón is történhetik, mely esetben a beküldött nyugta értékét az adóhivatal hivata­los postautalványon küldi neg a jo­gosult jegyzőnek. 14. §. A számvevőségi kirendeltség a község jegyzői fizetésekről és egyéb járandóságokról minden jegyző és segédjegyzőre nézve külön lappal számla és állandó főkönyvet nyit. A jegyzői, illetve a segédjegyzői fizetések és egyéb készpénzbeli já­randóságok helyes vezethetése céljá­ból kötelesek a járási főszolgabirák, az alispánnak a jegyző, illetve segéd- jegyzői állásukban fizetésekben és készpénzbeli járandóságokban beállott mindennemű vállalkozásokról (válasz­tás, helyettesítés, lemondás, felfüg­gesztés, elhalálozás, hivatalvesztés, elköltözés) azonnal jelentést tenni. 15. §. Ezen szabályrendelet életbe­lépte után a jegyzők, illetve segéd­jegyzők törzsfizetéseiket és egyébb készpénzbeli járandóságaikat, úgy nemkülönben kor és személyi pótlé­kaikat a községi pénztárból többé fel nem vehetik. Ezen szabályrendelet a belügymi­niszter ur jóváhagyása s a kihirdetés után a legközelebbi évnegyed első napján lép életbe. SZÍNHÁZ. Sudermann színmüve, az „Otthon“ került színre szombaton, Magda sze­repében Radó Rózsival, a miskolczi színház drámai művésznőjével. A kis­asszony megjelenése elég rokonszen­ves, hangja is kellemes, játéka azon­ban abban a hibában szenved, amely­ben a legtöbb vidéki színésznőé : nem tud kellő határt szabni a pathosznak s igjT az érzelmi eruptióknak túlzott voltával igen gyakran ellenkező ha­tást ér el s nem azt, amire számit. Igen jó volt a harmadik felvonásban, ahol Kellernek a múltjáról rántja le a leplet s ahol a Magda szenvedélyes, uralkodni vágyó egyéniségét egész megdöbbentő valóságában érvényre juttatta. A többi szereplők közül igen jól játszott Radnai (Mariska), Rajz (Schwartze), jó volt Szilágyiné (Fran­ciska), Borsodi (Keller) és Kiss (Hef- terniug), ez utóbbinak alakítása azon­ban nagyon is merev volt. Közönség feles számban volt jelen. Vasárnap uj darabban játszott a vendég művésznő. Lampérth Gézának kitűnő poétánknak 3 felvonásos szin- játókát, „Veór Judit rózsájá-t adták ez alkalommal. A darab cselekménye a Rákőczi-féle szabadságharc idejéből van véve s a szerelem mindenható hatalmát diosőiti, amely Both kapi­tányból a császári bajnokból lelkes kuruc hadfit alakit. Kitűnő perspek­tívául szolgál benne a háború, a foly­tonos csatazaj, mely az ellentétet c*ak annál erősebbé teszi a harczok zor- donsága s a szerelem tesledezö rózsája között. Különösen sikerült a II. fel­vonás, az egész darab pointje, amely­be a jelenleg folyó politikai aktuali­tások vezéreszméi vannak beleszőve s amelyben a hazafias szellem a leg­gyönyörűbb költői nyelveli szólal meg, ez mindig magával ragadja a hallga­tót s ha e darab, mint drámai munka nem a legsikerültebb alkotás is, de ez a része méltó babért hoz szerző­jének Radó Rózsi a Veér Judit sze­repét játszotta ez este, mint előző napon. E szerep ugyanis sokkal al­kalmasabb a művésznő egyéniségéhez jóval kevesebb benne a pathetikus elem s ami van benne, azt a kisasz- szony valóban ‘művészi tudással jut­tatta érvényre. Mikor a II. felvonás­ban az elnyomott haza keserveit ecsetelte a közönség lépten nyomon megszakította zugó tapsviharával. — Jók voltak mellette Riduai (Sárika), ki ez esti játékával újabb levelet fonhat babérkoszorújához, Kiss (Both) Imre diák szerepében Tihanyi szintén élvezetes alakítást nyújtott. A közön­ség majdnem megtöltötte a házat. Hétfőn a „Drótostót“ ment zónába zsúfolt karzat előtt. — A szereplők közül dicséretesen játszott Tihanyi (Pfefferkorn) és Harkányi (Zsuzsa). Tisztái (Gint her) erősen látszott, hogy csak beugrott a távollevő Szöreghi helyett. — Nagy tumoltust okozott a színpadon Kállai Kornélia hirtelen rosszulléte, amelynek hatása a darab végéig meg érzett. Kedden a Förster Viktor „Heidel- bergi diákélet“ czimü darabja került szinre. A darab tárgya a királyi ud­varban mostanában előfordult szerelmi romantikák révén órdekkeltő. A ter­mészetes élet jogai költői felfogással vanuak szembeállítva az udvari ne­velés etiquette-jeinek lelket nyűgöző formaságaival, az élet üdesége és él­vezete az udvar fonnyadt virágaival. Az ifjúság és a szív jogai önkéntele­nül vetik le reájuk erőszakolt láncai­kat, midőn Károly Henrik, szász örö­kös herczeg Heidelbergbe megy tanul­ni s megismerkedik a diákok eleven pezsgő jókedvű életével és egy diák kocsmában levő ártatlanul pajzán- nő­vel Katicával. Az uralkodás gondjai a trónörököst Heidelbergből hamar visszaszólítják, de a diákélet kedves emlékeitől nem tud menekülni s még- egyszer meglátogatja Heidelberget azért, hogy a volt társaktól és Kati­cától örökre elszakadjon. A darab, a hosszú felvonás közök miatt hossza­san húzódott, eltekintve azonban et­től, az előadás jó volt. Jászai kedves üde bájt lehelt egyébként is rokon­szenves szerepébe és sok tapsot ara­tott. Tihanyi mindvégig helyes felfo­gással s elismerésre méltó ambícióval játszott. Dicsérettel kell kiemelnünk még Rajz Ödönt, (dr. philos Güttner), Tisztáit (Kellermau) és Fehérvárit (Lutz). A dekoráció szegénysége leg­inkább feltűnt a trónörökös dolgozó- szobájában. A színházat a közönség félig töltötte meg A „Szamos“ eredeti táviratai. Budapest, febr. 15. Nagyhánya díszpolgárai. Nagybánya város Kossuth Feren- czet, Apponyit., Audrássyt, Zichy' Aladárt és Bánffyt díszpolgáraivá választván, tegnap népes deputáció nyújtotta át nekik a diszok evelet. Kossuth köszönő beszédében utalt a fenyegető s rendkívül nehéz időkre, midőn a képviselőházat feloszlatják és a vármegyéket elnémítják s amikor kötelessége lesz minden magyar em­bernek a hazát megvédeni. Uj kor­szak fog következni, — úgymond — mely nem a 67, hanem a 48 jegyé­ben fog harcolni. Utána Apponyi és Zichy köszönték meg a kitüntetést. Fejérvdry Bécsben. Fejérváry miniszterelnök audenci- ája után visszntért a magyar palo­tába. Elutazása dolgában még nem intézkedett. Hir szerint az audencia összefügg az országgyűlés feloszlatá­sának előkészületeivel. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt elnöki szobá­jában tegnap este hosszantartó érte­kezlet volt Kossuth, Andrássy, Zichy Aladár között. A vidéken levő füg­getlenségi képviselőket, tekintettel a várható rendkívüli eseményekre, táv­iratilag Budapestre hívják. * Tokajból jelentik, hogy Honéczy Miksa evangélikus lelkész tegnap is­meretlen okból agyonlőtte magát. hírrovat. Jékei Károly. Jókainak van egy regénye, melyben a magyar föld asszimiláló erejét festi le. Hogyan alakul át az uj földesur magyarrá, „régi“ földes úrrá ; hogyan változik át a vére forrón lüktető magyar vérré s válik az egész ember a magyar ügyek lelkes, istenadta erő­vel biró szószólójává. Jókai csapongó másvilágba szüntelen elkalandozó fan­táziája teremthetett csak ily alakot, mondják azok, akik a nagyapjokig tudják visszavezetni nemzetiség fájó­kat. Dehogy. Dehogy. Minduntalan látunk szemünk előtt olyan embere­ket, akik Jókai fantáziájának képmá­sai. Látunk idegen nevű embereket, akiknek ereiben magyar vér csörge­dez. Látunk nevükben is magyarrá lett embereket, akik szívvel lélekkel magyarok. S ezek között az emberek között még nem akadt olyan, aki a magyar ügyeknek ellenségévé szegő­dött volna. Szatmárra is elkerült egy uhlánus tiszt. Nagy, igen előkelő porosz, len­gyel családból származott. — Ha ott maradt volna, fényes karriért csinál­hatott volna. De magyar földre lépett. Magyar, igaz magyar társaságba ke­rült. Acél szivét megkapta Gea mág­nes szive, itt maradt ! Ide vonzotta valami, ide láncolta erős szivét a magyar föld csodás ereje. Itt maradt, ide telepedett le. S lett belőle a mind- annyiuuk, az egész város apraja-nagyja által szeretve tisztelt „Junk Károly bácsi“. Magyar családot alapított. — Magyarrá nevelte fiát, még anyanyel­vére sem szívesen tanította fiát. Vas Gerebentől tanult, az lett tanító mes­tere, fiát is abból tanította magyarul, így vált előbb szivében, lelkében, az­tán nevében is magyarrá. Ötven esztendeje annak, hogy ezen a földön lakik. Egy félszázada annak, hogy a magyar föld csöndes átalakító ereje ezt a derék embert magyarrá tette s ezt a fólszázadot 3 óv hijján itt töltötte el Szatmáron köztisztelet­ben, szeretetben. Részt vett ez alatt az idő alatt e város mindennemű mozgalmaiban. — Tagja volt minden kulturális egyesü­letnek Ö volt egyik megalakitója és későbbi arany korában főparancsnoka a szatmári önkéntes tűzoltó egyletnek. Ez alatt az idő alatt — tizenöt év — az egyesületnek tagja volt e város társadalmának szine-java. Dicsőségről dicsőségre vitte csapatát. Számos el­ismerési., kitüntetést szerzett az egye­sületnek, amelylyel vórkeresztségben jegyezte el magát. A maga szorgal­mát, a maga kiválóságát nemcsak bajtársai, hanem királya is megjutal­mazta. A uagykárolyi tűzoltás alkal­mával tanúsított kiválóságáért az arany órdemkeresztet kapta. Több mint negyven éve tiszviselője e városnak. És ez alatt a hosszú idő alatt nem volt olyan ügy, különösen rés szórtjához tartozó katonai ügy, amelynek testestül, lelkestül szolgá­latába ne szegődött volna. Ami ma­napság csak jó kívánságokban él, a katonaság és polgárság kölcsönös együtt érzését ö rég megvalósította. Mig nem nehezedtek vállaira az évek terhei nyílt házat tartott. Minden ka­tona ember otthonra talált ott. Ahol a polgári társadalom színe javával is­merkedhettek meg. — A kaszárnyák építését ő sürgette, a móntelep és más katonai intézmények az ő névtelen munkáinak a gyümölcse. — Mennyit tervezett, dolgozott ezek érdekében. A villamvilágitást ő pendítette meg elsősorban. A csatornázás és vízveze­ték létesítéséről mennyit cikkezett. Tessék csak felütni a „Szamos“ és más akkori lapok 25 óv körüli köte­teit. Hány üdvös tervet pendített meg. De a puritán becsületes és szerény, minden tettében csak a közjóra, a közjóért dolgozó ember jellegzetessé­gével félre állott, amikor a megvaló­sítás után a dicsőség sugarainak fé­nyében sütkérezhetett volna. J elszava volt : Dolgozni, mert ez a férfi, az állampolgár kötelessége. Ezért jutalom nem jár. Elismerést nem vár. S lehetetlen, hogy most, mikor a kedves, jó „Károly bácsi“ a jól meg­érdemelt nyugdijat élvezni tért, ne kívánjunk neki minden jót, hogy so­káig éljen itt közöttünk, legyen teljes az öröme s polgártársai szeretetének és az elismerésnek hervadhatatlan borostyán leveleiből fonja meg ma­gának az emlékezés koszorúját. * Tisztviselői értekezlet. A városi törvényhatósági tisztviselők a közelgő tanácsos választás alkalmából tegnap délután Kőrösmezei Antal elnöklete alatt órtekezletetet tartottak. Egyet­len ellenkező felszólalással szemben egyhangúlag kimondotta az értekezlet, hogy addig, mig a városi tisztviselői karban arra alkalmas egyén találtatik, kívülről pályázóval szemben leghatá­rozottabban állást foglal s pályázó tisztviselőtársával teljes szolidaritást vállal. A kollégiálitás ilyen egyértelmű megnyilatkozása kétségen felül mu­tatja, hogy a tisztikar öntudatosan kél saját érdekei védelmére, midőn tudomást szerez róla, hogy kívül álló egyén ragaszkodik a helyi sajtóban is kifejezésre jutott azon elhatározá­sához, hogy a megüresedett tanácsosi állásra pályázik. De mutatja azt is, mily nagy jelentőségűnek tartja a tisztikar a saját kebeléből pályázó tiszttárs esetleges mellöztetetésót. Ez az oka, hogy a tisztikar már most megmozdult s a tisztviselői érdek védelmére tömörült, miután van a tanácsosi állásra alkalmas belső tiszt­viselő s megválasztásával a közérdek sem szenved sérelmet, sőt épen nem állhat a város érdekében az, hogy a tisztviselők amúgy is fölötte proble­matikus elhaladásának megakadá­lyozása által őket elkedvetlenítse s demoralizálja. * Áthelyezés. Schönpflug Viktor kir. mérnök Zomborból a nagykárolyi államépitészeti hivatalhoz helyezte­tett át. * Eljegyzés. Varga Endre, a Páz- mány-sajtó művezetője eljegyezte Sallay Gyula beregszászi nyomdatu­lajdonos fogadott leányát, Piroskát. * A vall. és közokt. miniszter köszöneté, mint lapunkat értesitik, a szegény gj’ermekek felruházására ál­dozott 500 koronáért nem a szatmári fillóregyletet, hanem a szatmári izr. felruházó egyletet illeti meg. A „Saison morte“ ideje alatt #£|r egy téli öltönyt, jó szövetből, készítünk 43 koronáért. ■— - ............ WW L egjobban mi készítünk mindennemű ======= báli öltönyöket ======= Klein és Tsa polgári és egyenruha szabók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents