Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)

1906-02-08 / 11. szám

11. szám SZAMOS 3-ik oldal miatt a törvénytelen hatalom által állásuktól felfüggesztett kartársakat helyettesíteni nem fognak, az inpar­lamentáris kormány, vagy ennek tör­vénytelen közegei rendelkezéseit fi­gyelembe nem veszik, önkéntes adó­kat el nem fogadnak, a katonai szol­gálatra jelentkezők előállításánál közre nem működnek sőt e hazafiatlan tet­tek elkövetésétől a közönséget távol tartani igyekeznek ; 4. a nemzeti ellenállás céljaira lé­tesítendő „országos alap“ illetve a vm. tisztviselők fizetésének biztosí­tására szolgáló „vmegyei alap“ gya rapitását, minden erejükkel előmozdít­ják, egyben megkeresik a vármegyei jóléti bizottságot az iránt, hogy az alkotmány védelmében kifejtett tény­kedés miatt állásuktól fölfüggesztetett községi és körjegyzők kártalanítását szintén programúiba venni szívesked­jék. A határozati javaslatok felolvasása u án az értekezleti elnök felteszi a kérdést arra nézve, hogy a beadott két határozati javaslatot a jegyzőikar mint egylet, vagy mint értekezlet kivanja-é tárgyalni. — A vitatkozás után, melyen többen vettek részt, sza­vazat többséggel kimondatott, hogy a szóban levő indítványokat a jzői kar mint értekezlet kívánja tárgyalni annyival inkább, mert az egyleti jó váhagyott alapszabály a politikát az egjdet köréből teljesen kizárja. A két indítvány beható vitatkozás tárgyát képezte, szép érvek és szép ellenérvek hozattak fel, már is győzni látszott ama felfogás, hogy a jegyzői kar zokon vette a 60-as jóléti bizott­ságtól azt, hogy e karról az esetleges kártalanítás, illetőleg intézkedés nem történt s a jegyzőkről egyáltalán megfeledkeztek ; s valószínűleg a 60 as bizottság némely (? ?) tagjának a jegyzői karral szemben tanúsított ed­digi magaviseleté folytán és terrori­zálása következtében gondoskodni sem fognak, sőt ha gondoskodás tör­ténne is utólag és ideiglenesen egyes jegyzőkkel szemben, ezen kártalanítás miként nehány megyei tisztviselővel máris megtörtént, egyes bizottsági tagok terrorizmusa miatt végkópen be is szüntettetnék, igy a jegyzők csak önmagukra támaszkodhatnak. A beható eszmecsere után, melyben többen vettek részt, egyhangú meg­állapodás létre nem jöhetvén, elnök a szavazást, miután kéretett is, elrendelvén, miután 18-an szavazati jogukkal élni nem kívántak, 16 sza­vazattal 8 szavazat ellenében‘Bodoky Béla határozati indítványa elfogadta­tott, mit határozatiig az elnök enun- cziált. Elnök az értekezletet berekesztvén a gyűlés tagjai a Pannónia nagytér móben emelkedett hangulatban lakó mára gyűltek össze. A borgazdaság kétlábú fillokszerái. Bizonyára nem lesz érdektelen sző­lősgazdáink előtt, ha a sok közül egy kiváló példányát ismertetjük meg azoknak a kétlábú fillokszeráknak, kik általában a borgazdaságnak s igy a miénknek is 'majdnem annyi kárt tesznek, mint ama jól ismert soklábu fillokszerák. Szőlősgazdáink, a jóhirü magyar bor exportja érdekében nagy áldoza­tokat hoznak s ha fáradozásuk az óhajtott sikert nem eredményezi, bi­zony ebben még mindig nagy része van azoknak a majdnem hihetetlen kiterjedésű borhamisító üzelmeknek, a milyenekről a törvényszék legköze­lebbről Németországban rántotta le a. leplet, Sartorius Ottó, német birodalmi képviselő, értékes szőlőtulajdonos és nagy borkereskedő 15 évig űzhette különféle borok árusítása és termelése címén szenzációs hamisítási üzelmeit. Mennyi jó magyar borunk hírneve fuladhatott bele e nagy borhamisító koty valókaiba s hány hasonló üzelem folyhat még ott is, másutt is a mi borgazdaságunk rovására ! — A borá­szati szaklapok bőven foglalkoznak e kérdéssel. Mi is ismertetjük legalább főrészeiben ezt a tanulságos pert, hogy a borhamisítások méreteiről tá­jékoztatást nyújtsunk. A per a pfalzi Frankenthalban folyt le. Külsőségei is szokatlanok voltak már. Kilencz napig tartott, 20 szakértőt és 27 tanút idéztek meg, 16 laptudósitó jegyezte lefolyását. Az érdeklődés középpontja persze ’maga a vádlott, Sartorius képviselő volt, akinek a német bortörvény' meg­hozatalánál lényeges szerep jutott ; ö volt az, ki a bortörvény megszigo- ritása eiíen öt óv előtt a legheve­sebben küzdött. Houatyai tisztén kí­vül értékes szőiöbirtok tulajdonosa, borkereskedő a német borászati egye­sület választmányi tagja, a bajorpfalzi szölőszeti és borászati egyesület el­nöke, stb. Mindmegannyi olyan állást töltött tehát be, amely a legrikitóbb ellentétben áll csalásra alapított bor- manipulációval. Sartorius ellen a vád az volt, hogy Mussbachban 1890-től 1905 ig egy­folytában tudatosan és iparszerüleg tiltott szerek felhasználásával bort gyártott, raktáron tartott és forga­lomba hozott, s ezzel nemcsak a régi és az uj bortörvény, hanem a táp szertörvény ellen is vétett. Ezt pedig olyformán követte el, hogy' 60%-ig is terjedő cukoroldattal állított elő bort ; savakat, különösen borkősavat és bukéanyagokat musko­tályfűszert, barackot, auanasl, reze­dát, szentjánoskenyeret stb. használt boraiban ; a vouatanyagtartalom gya­rapítására kénes meszet, kénvizet, és hamuzsirt ; a cukoroldat előállításánál a Mussbach folyó undorító vizét hasz­nálta. A vádiratból tudjuk továbbá, hogy 1905. szept. 23-án 838 fudernyi bor­készletéből csak 3550 liter volt ter­mészetes bor. A vörös borok cukro- zásánál a cukorvizet SH-val jelezte. 4O°/0 szőlőmustra 80% czukorvizet adott, 15 rész külföldi mustra és 35 Portugizira 50-et, ugyanennek 16 és 28 részére 56, 50-re 50-et, 60-ra 40-et. Tehát a legnagyobb arányú borszapo- ritást végezte. 1890-ben kezdett elő­ször savakat használni. Möslinger dr. borvegyésztöl nagymennyiségű borsa­vat hozatott. A bukéanyagok közül a már említetteket. Könyvelése olyan volt, hogy minden manipulációt elta­kart. — Czukorszállicóját utasította, hogy az ő cukorreudelóséuek nyomát tüntesse el és utóbb felhívta, hogy semmiféle feljegyzést ne csináljon többé. A vádlott hosszú védöbeszédében hihetetlen czinizmussal kijelenti, hogy a vád jogos voltát minden irányban tagadja. Szállított ö borokat az áru- csarnokba, a hadseregnek, a tengeré­szeinek, északi Németország legna­gyobb borkereskedőinek és sohasem kifogásolták termékeit. Ami a cukros vízzel való szaporítást illeti, hát ö gazdasági okokból mindig nyíltan a cukrozás mellett foglalt állást. Azután következett a tanuk és szak­értők hosszú sorának a kihallgatása. Különösen súlyos volt Kulisch dr. tanár ismert nevű vegyész véleménye. O határozottau állítja, hogy az SH jelzés nem vonatkozhatott bizonyos fajta borra, hanem tisztán a cukorol­datra és igy nyilvánvaló, hogy a vádlott szinte hihetetlen mennyiségű cukrot használt borai szaporításánál, ez a szaporítás a 100 : 60 hoz való arányt is elérte ! Ez tehát nem a bor megjavítására, hanem szaporítására, hamisitására szolgál. Azonkívül, a-mi szintén kétségtelen, különböző bukó­anyagokat is használt. E bizinyitó eljárás befejezése után következett Reich államügyész nagy­hatású vádbeszéde. A beszédében, amely az egész tár­gyalás eredményeit összefoglalja hang súlyozza, hogy ez a pör méltó feltű­nést keltett mindenfelé, mert a vád­lott évek hosszú során azon téren működött, mely téren mozog. Az uj bortörvény tárgyalásakor ö küzdött legjobban a cukrozás minden megszi­gorítása ellen. Régen folytatja a bor- na aránytalan cnkrozással való sza­porítását s ha ezzel a régi bortörvény ellen nem is vétett, de vétett hatá­rozottan az uj bortörvény ellen, mert az tiltja a „lényeges szaporítást“. Továbbá savak hozzáadása által megjavította a nagyon meghigult bo­rokat. A savakat Möslinger vegyész­től rendelte, ami kettőjük levelezésé­ből tisztán kiviláglik. Más hamis utón előállított hig bo­rait bukéanyagokkal látta el, ezeket is Mösliugertöl kapta, még pedig nem kis rleti célokra, mint a bírókkal el­hitetni akarja (aminek különben a Möslingerrel folytatott levelezésen kí­vül az anyag nagymennyisóge is el­lentmond), hanem tisztán hamisítási célokra. Végül a Musbach folyó piszkos, szüretien vizét is felhasználta bőr­gyártásra ! Mindezeknél fogva vétkes. Á bün­tetés kiszabásánál figyelembe volna veendő a vádlott kitűnő törvónyisme- rete e téren, a nagy haszon, amely az üzletből ráháramlott, vagyonossága stb. A pénzbüntetés őt nem sújtja. A legmagassabb szabadságbüntetést kell rá kiróni.. Nagyfokú jellemtelen- ség kell ahhoz, hogy valaki, aki ily előkelő polcot foglal el, mint a vád­lott, aki a borászat terén vezető sze repet vitt, maga is borhamisítóvá váljék. Ajánlja, hogy három havi fogházra 3000 márka pénzbüntetésre, vagy pe­dig további megfelelő szabadságvesz­tésre és a kifogásolt bor elkobzására ítéljék. Az Ítélet hírlapi közótótslétől tekintessék el, mert az újságok amúgy is részletes tudósítást hoztak már róla. A védelem után a bíróság hosszas tanácskozás után éjjeli egy órakor hozta meg ítéletét, amely a követ­kezőképen szól : 3000 márka pénzbüutetés, a per­költségek viselése, különbeni 6 hónapi elzárás, a kifogásolt borok elkobzása. A perköltség nagysága pontosan nem ismeretes, de az is körülbelül 20,000—30,000 márkát fog kitenni. SZÍNHÁZ. Szombaton ismét operette bemutató előadás volt. Béldi Izornak és Fejér Jenőnek, a Katalin szerzőinek egy újabb 3 felvonásos operettéjét, „A kültelki hercegnőit adták úgy ezen a napon, mint a következő vasárnap. Magáról a darabról semmi jót sem mondhatunk. Sem a szövege, sem a zenéje nem felelt meg annak a vára­kozásnak, melyet e műfajban külön­ben is elég válogatós közönségünk ehhez a darabhoz fűzött s igy e re- feráda voltakópen a közönség általá­nos felfogásának megnyilatkozása. A szerzők különben maguk is érezhet­ték müvüknek gyarló voltát. — Erre vall legalább az a tény, hogy a kife­jezéstelen, üres zenét mintegy élén- kitendők, Traviata ez. operából hoz­tak bele egy betétet, nem gondolván meg, hogy éppen azon ária szépségé bői annál inkább kitűnik a saját ze­néjük szegénysége, silánysága. A lib­rettó párja ennek a semmis zenének. Alapgondolata nem uj s ami uj van benne (a fejedelem fogságba hurcolása) az a legteljesebb képtelenség, meg­tömve a leglehetetlenebb színpadi je­lenetekkel. De elég a darabról ennyi igy is értékén felül foglalkoztunk vele. Az előadás maga sem volt olyan, amilyet épen operette premiereknél megszoktunk. A címszerep alakitója Kerényi Adél uj körben mozgott ez­úttal s ez a körülmény főként játékán volt érezhető. — Hangja, ónektudása előtt azonban most is elismeréssel hajiunk meg; a II. felvonásba beszött Traviata áriát oly remekül intonálta, hogy az utána felhangzó tapsvihar alig akart véget érni. Kevesebb jót mondhatunk partneréről Váradiról (Pajkos) ; éneke sem volt olyan, mint máskor, játéka és szereptudása pedig a legenyhébb kritikát sem állja ki. Jobbak voltak Tisztái (Balduin), Ti­hanyi (szertármester) és Rónai (Filo- móla). Közönség mindkét napon elég nagy számban volt, de a megelőző bemutató előadások zsúfolásig telt házát hiába kerestük. Kedden „Gül-Baba“ került előadásra nyolcadszor, a megszokott diszpozi- tióban. Hétfőn a „Kameliás hölgy“ került színre mászodszor is telt ház előtt, a címszerepben Jászai Olgával. Ha Já­szai Olgának ambícióját kell honorálni hogy Tesztori alakítása után mintegy mérkőzni akart vele, csak elismeréssel nyilatkozhatunk törekvése iránt, de több mondanivalónk az összehasonlí­tás eredményéről nem lehet. A siker középmértékét azonban szívesen al­kalmazzuk Jászaira. A darab poenti- rozott részeiben, különösen ott, hol a szenvedélyek nagyobb erupciói for­dulnak elő, leginkább megközelítette a művészi hatást, a darab egyéb ré­szeiben azonban még távol áll ennek a nehéz szerepnek ama sokoldalú fi­nom színezésétől, amelyekben az igazi nagy tehetség leginkább érvényesül. Nyugodtabb biztosabb és öntudato- sabb játékra kell még sok tanulmány után szert tennie, mert játékában még sokszor érezhető az, ami külső utánzás, bensőség nélkül. A közönség elismerését nagyabb jeleneteiben taps­sal tüntette ki s általában alakításá­nak hatása azért eredményes volt A darab többi szereplőiről ugyanennek az előadásnak kapcsán már más al­kalommal megemlékeztünk. A „Szamos“ eredeti táviratai. Budapest, febr. 8. Fejérváry a béke meghiúsulásának okairól. Fejérváry miniszterelnök ma fo­gadta a bécsi „Neue Freie Presse“ munkatársát, kinek a többi között kijelentette, hogy a válság oka a koa­líciónak ama törekvése, hogy a király felségjogait a hadsereg szervezése és vezetése dolgában megszorítja es a váltakozó többség kénye-kedvótől teszi függővé. A koalíciónak, — úgy mond Fejérváry, — megjött az ét­vágya a felségjogra; még egy köz­társaság elnöke sem tűrné, hogy al- kotmányszerii jogkörét ilykép meg­szorítsák. * Bánffy mint béke közvetítő. Komoly politikai körökben határo­zottan beszélik, hogy Bánffy Dezső báró uj kibontakozási terven dolgo­zik és tervét már egyik legközelebbi vezérbizottsági ülés elé terjeszti. A vezérlő bizottság tegnap este érte­kezletet tartott, amelyet ma folytat­nak. Hir szerint a nemzethez inté­A „Saison inorte“ ideje alatt tölT egy téli öltönyt, jó szövetből, készitiink 43 koronáért. ••= = -- --------------- - ~ Le gjobban mi készítünk mindennemű ========= báli öltönyöket ====== Kiéin és Tsa polgári és egyenruha szabók.

Next

/
Thumbnails
Contents