Szamos, 1906. január (38. évfolyam, 1-8. szám)

1906-01-28 / 8. szám

XXXVIII. évfolyam. Szatmar, 1906. jan. iió 28. (vasárnap) 8. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. • -SZERKESZTŐSÉG és Rákóczy-utcza 9. tfinddnneniä dijak Szaimaron, & ■■ KIADÓHIVATAL: sz. Telefon: 107. kindóhivaialaban fueiemiok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyílttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kisiparos és kisbirtokos. A szociáldemokrata sajtó szerte a világon hirdeti, hogy sem a kis­iparoson, sem a kisbirtokoson ma­radandóan segíteni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a kisbir­tokost feltétlenül felszívj a nagy­birtok s a kisipart agyonnyomja a gyári ipar. Azt a tantételt állítják fel a szociálista filozófusok és köz­gazdászok, hogy a tőke oly any- nyira el fog hatalmasodni a földön, hogy egy érdekcsoport kezébe log kerülni az egész s ez az érdek- csoport fog a világ gazdasága fe­lett uralkodni s az érdekcsoporthoz nem tartozó valamennyi exiszten- cia alája lesz rendelve Szóval nem lesz más, mint néhány pénzkirály s ezeknek alkalmazottai. S ha el- jövend ez az idő, akkor fog össze- omlani ez a mai rend ; felkelnek a milliók, legázolják az ezermilliók urait s hulláik felett megteremtik az uj rendét. A reálíilozofusok s a reális köz­gazdászok ennek ellenében azt hir­detik, hogy igenis segíteni lehet a modern gazdasági bajokon és tel­jes szociális íelíordulás nélkül is. Azt hangoztatják, hogy nemcsak kell, hogy megmaradjon a kisbir­tokos és kisiparos, de meg is ma­rad, de gazdaságilag fejlődik is, ha az állam és a társadalom ezt a fejlődést előmozdítják. A mai társadalmi rend íenállá­sának biztosítéka, különösen nálunk Magyarországon, egyedül a kis­birtokos és kisiparos. Ha a két osztály kivész, nem lesz más, csak dúsgazdag és proletár s akkor valóban kezdetét veszi a döntő szociális harc, amelyet Marx, Las- salle, Engels megjósoltak s amely­ről utópisták a legszinesebb álmo­kat szövik. Magyarországnak éppen úgy mint minden históriai országnak létérdeke, hogy fenntartsa s gaz­daságilag megerősítse, függetlenítse a kisbirtokosok és kisiparos osz­tályát. Enélkül csak Íelíordulás kö- vetkezhetik. Németországban már régen fel­ismerték az ilyen irányú gazdasági politika főbenjáró fontosságát. Év­tizedeken át a legmesszebbremenő támogafásban részesítették a kis­ipart s mikor ez, dacára a hatal­mas gyáriparnak, kellően kifejlő­dött, hozzáfogtak a kisbirtok fel- segitéséhez és megcsinálták a me­zőgazdasági védvámokat. Német­ország ezzel érzékenyen károsí­totta nemcsak Magyarországot, de Olasz- és Franciaországot is, ezen­felül megrágditotta a német mun­kásság élelmi szereti. Ezzel szem­ben azonban hatalmasan fellendi tette a német mezőgazdasági ter­melést; minden mezőgazdasági ter­ménynek az ára a védvám óta 10—30 százelékkal emelkedett s ezzel arányban emelkedett a né­met termőföld értéke is Nálunk eddig csak nyomták és szipolyozták a kisbirtokost. Nyomta a nagybirtok és szipolyozta az állam. Tönkre is van már téve égészen kisbirtokosaink 25 száza­léka, másik 25 százaléka csak úgy teng-leng s csak 50 százalékról mondható, hogy aktiv. Itt az ideje, hogy kisbirtokosaink számára való gazdasági politikát csináljunk. Itt a tizenkettedik óra. Kormányprog- ramm hirdeti a íöldtehermentesitést, a kisbirtokosok adósságainak állami megváltását s hogy ezekből a szép tervekből legyen végre valami, az az ország létérdeke. Akármilyen kormány jön, nem lehet sürgősebb tennivalója, mint a föld tehermen­tesítése. Mert meg kell menteni a pusztuló Magyarországot. Ha mi nem segítünk magunkon, más nem fog segíteni rajtunk, annál is in­kább, mert hiszen csupa ellenség­től vagyunk körülvéve. Hasonló állami akcióra van szüksége a ma­gyar kisiparnak is. Adómentessé­get és szubvenciót követelünk a kisiparosnak! Követelünk olyan ipari védvámokat, melyek kizárják azt, hogy külföldi gyártmányok tegyék tönkre a magyar ipar ter­mékeit. Követeljük szakiskoláink intenzivebb fejlesztését és azt, hogy az állam ne támogassa egyoldalúan a gyáripart, hanem fordítsa minden rendelkezésére álló erejét a kisipar gyámolitására. Mert minél nagyobb a gyáripar, annal nagyobb a mai társadalmi rend ellen törő proletá­rok száma, ellenben minél több az önálló kisiparos, annál erősebb a polgári elem. Közszállitásoknál kér|üK a kisiparosok előnyben való részesítését. És követeljük ettől a felbuzdult társadalomtól, hogy a sok írázis hangoztatása után támogassa már valóban a hazai ipart ! A szövetkezetek működése. Tapasztalatok és tények igazolják, bogy az emberi törekvések teljes mértékben csak az esetben járnak a hozzájuk fűzött sikerekkel, ha az azok előnyeit élvezők minéi változa­tosabb rétegekben és minél tömege­sebben vállalkoznak a kitűzött cél elérésére. Ezen különböző árnyalatok összpontosítására szolgálnak a külön­böző szövetkezetek, melyek más ér­dekeket, mint tagjainak érdekét, nem képviselhetik. Ezen természetes sajátságát ezen ma már roppant mértékben elterjedt intézménynek maga a törvény is el­ismeri és rendelkezéseiben igyekszik is részükre a többi hasonló célok felé törekvő vállalatokkal szemben oly előuyöket biztosítani, melyeket a ha­sonló, de más alapon mőködő régi kifejlett vállalatok képtelenek ellen­súlyozni. Ezen célnak szolgál városunkban rövid pár héttel ezelőtt alapított A Mándy pár concertje. Folyó hó 21-én, vasárnap e3te a Cecil nagy termében a szokásos kath kaszinói farsangi soirée volt, melyen Mándy Bertalan forgalmi főnök, m. áll. v. felügyelő nejével együtt zenei számokban közreműködött. Mivel úgy tartom, hogy ez a hang­verseny városunk művészi életében jelentősebb mozzanatot, sőt fontosabb eseményt képez, nagyon indokolt a vele való hosszabb foglalkozás egy tárcza keretében is. A Mándy pár, mely concert terme­inkben muzsikáló képességeit többször ragyogtatta, a mely ízléses és maga­sabb szinvönalu zenéjével a müértő világot többször emlékezetesen gyö­nyörködtette, úgy látszik, hogy a legutóbbi idők társadalmi mozgalmai­ban a pódiumon többé már nem csak műkedvelőképpen jelent meg, hanem egyenesen olyanul, a mely nagyobb stylusu művészeti sikerre méltó igényt formál. Ez a hozzáértő és műérző publi­kumnak erős meggyőződése. És ez a meggyőződés azokon a fényesnek mondható hangverseny di­adalokon épül fel, melyeket Mándyék városunk különböző célú és hivatásu művészi estélyein arattak. Legutóbbi szereplésük pedig any- nyira imponáló, hogy arról a jelen­voltak a legöszintébb elragadtatás hangján beszélnek. így hát nálunk a zenede felállítá­sával megélénkült művészi lendület­ben, ez a szóban forgó mozzanat igen érdekes és nevezetes esemény. — És annál inkább, mert az ebben a tekin­tetben is nevelődni kezdő közönség kezdi észrevenni a köztünk élő mii vész egyéniségeket, kezdi méltatni képességeiket és érteni művészetüket. Jó utón vagyunk ! Ha igy haladunk nem is sokára oda jutunk, hogy lassanként teljes erejével fog Szatmáron kibontakozni a közönyösség eddig áttörhetlen kö­déből egy egészséges művészi érdek­lődés, művészi hangulatos élet, mely­nek élénkítését szimpátiával, segítő cselekedettel, áldozatokkal minden intelligens ember kötelességének fogja tartani. Talán külön impozáns zenedénk és concert termünk is lesz. És miért ne ? ! A Mándy pár a Cecil hangverse­nyen 4 számmal vett részt. Előadta a következő darabokat : 1. Tarantella 33. D. Poppertől. 2. Träumerei R. Schumanntol. 3. Kind im Einschlumern R. Schumanntol és végül „Aux Alpesu-ot melynek tüne­ményes succes-e volt. Hogy azonban a közönség e remek zenét megérthesse, ón megírtam és bevezetésül felolvastam a magyaráza­tát a következőkben : „A festőién szép, gyönyörű engaddi völgyben a vérvörösre pirult nap a havasok mögé bukik. Az enyhe, szelíd, langyos est szür­ke fátyola gyöngéden ráborul a hall­gató tájra. Egy-egy elkésett törött sugárka haldokolva ömlik szerte az égbenyuló hegycsúcsok havas mezején. Lenn a vadvirágos völgyben a ki­csiny elboruló falu sugár tornyában megcsendül az imára hivó „Ave Má­ria“ harang szava. Mély áhítattal, a meleg fohászko­dás alázatos szent hangulatával szár­nyalja be a hegyóriások némán elko- morodó lejtőit. Amott fent, magasan az ormokon felriad a havasi kürt messzire zengő ellágyuló szava, ;mintegy viszhangul a templom harangjának csengő-longó imádságára. Oda benn pedig az Istenházában, mely szűk, kicsiny ugyan, de mégis nagyobb mint az egész világ, mert Istent a végtelent öleli keblére, meg- zendül az orgona méltóságos harmó­niája, harsog a hívek éneke, a hála­adás tömjénje emelkedik az égbe 1 A kis harang egyre cseng bong, egyre riad ott messze a kürt szózata : Ave Maria ! A felolvasás után jött a remek zene. Ritkán hallottunk műkedvelő és művészi hangversenyeken szebbet. Mándy ur, oly finoman, annyi ér­zelemmel, zenei mélységes elmerülés- sel és biztonsággal kezelte gordon­káját, hogy a közönség lélekzetót visszafojtva teljes odaadással élvezte az alpesi hangulatnak az egész ter­men uralkodó, elbűvölő varázsát. Ez a hangulat a legteljesebb és legked­vesebb illúziókat keltette. Előbb felhangzott Mándy né urasz- szony mesterien játszó ujjai alatt a kis falu templom harangjának hangja. Oly mélán reszketett, a mint a bil­Both Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőrakUra. íytíIaívtivIa az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■-

Next

/
Thumbnails
Contents