Szamos, 1906. január (38. évfolyam, 1-8. szám)
1906-01-18 / 5. szám
SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza ■. sí. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadőhivai&lahan fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyíl ttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A nemzet érdeke. A nemzeti akarat idestova égj éve már kifejezésre talált a válasz tásokban. A koalíció utóbb ug) formulázta ezt az akaratot. hog> ennek megvalósításában ma sen lehet tovább jutni, mint a ho voltunk. Csak egyben jutottunt tovább: az eszközök lassú kimerülésében, melyekkel a nemzet e küzdelmét folytatja s nem kell nagy politikai jósló tehetség annak a belátására, hogy a küzdelem jelen légi módszerének folytatása mellett, babár lassan is, de biztosan az abszo'utisztikus kormányzást síelőjük. Egy évi küzdelem után lelkiis- meretbe vágó dolog ismét szétte- dnteni s ha nem kérdezhetjük is neg újólag a nemzeti akaratot, legalább figyeljük meg a nemzeti langulatot, hogy az újabb elhatározásokra ebből nyerjen a küzde- em. további irányítást, vagy olyan negoldást, mely a nemzet nagy írdekeit, melyek a lefolyt év alatt i gazdasági téren és jogrend szem- >ontjából oly sokat veszítettek, — negóvhassuk s az alkotmányos, >ékés fejlődés felfordult rendjét íelyreállithassuk. Jól látjuk mindnyájan, hogy a :özeli napokban ismét igen jelen- ékeny politikai fordulópont előtt álunk s lehetetlen, hogy a vezető •olitikusok ne érezzék Deák Ferencz ama bölcs kijelentésének sulyá hogy: „engedni ott, hol az enge dés öngyilkosság, kockáztatni ot hol arra szükség nem kényszeri egyaránt bűn volna a nemzet ellen. Ha pedig át vannak hatva e nag; igazság erejétől, itélniök kell a felet is, hogy mi az, aminek az enge désével a nemzet öngyilkosságo követne el magán s mi az, aminél a kockáztatására mulhatlan szűk ség kényszerit. Meg kell állapítani lelkiismerete sen azt a minimumot, melyet ; fenforgó nemzeti követelményekbei fenn kell tartani s viszont a koro nának is nagy érdekében áll, hogj jogos nemzeti jellegünk hatható sabb kifejeződése szempontjából a; eddiginél méltányosabb alapra he Iyezkedjék. Ha a jelekből Ítélünk, úgy lát szik, meg is voina már találva £ tárgyalási alap a koalíció többsége és a korona részéről, a megoldás már csak azok az okozatok kom plikálják, melyek a küzdelem sorár úgy a korona, mint a nemzeti ellenállás magatartásából kifolyólag felmerültek. E miatt a megoldás, a béke olyan dilemmába került, melyei veszély nélkül csak az egyetért«! bölcsesség tudhat elkerülni. A korona békeakciójának megkezdésére ugyanis azt az előlegei- kívánalmat állítja oda, hogy előbb a rendet, törvénytiszteletet és nyugalmat helyre kell állítani, ami alatt körülbelül az értendő, hogy a vármegyék leszerelése legyen az első lépés s a koalíció békeajánlata a második. — Ezzel szemben a koalíció, mai sikereinek jelenlegi állapotában nem hajlandó föladni legfontosabb stratégiai álláspontját, nem hajlandó leszerelni a vármegyei ellenállást, nem hajlandó önként helyreállítani a törvénytiszte- jetet és nyugalmat s a küzdelem szempontjából meg lehet érteni, ha nem akarja leszerelt állapotában megtanni a békeajánlatot. íme, csak most tűnik ki, hogy a vezető politikusok és a kormány nyilatkozataiban kifejezésre jutott békehajlamok tulajdonkép ma még csak a kérdésnek abban a stádiumában vannak, hogy ki tegye meg az első lépést, ez pedig ismét azzal a másik kérdéssel kom- piikálódik, hogy ki idézte fel általiban a jelenlegi helyzetet, mert a kezdeményezés első lépésé azt illetné meg. Csodálatos, hogy e dilemmából a megoldás kulcsát nem ott keresik, ahol már meg is volna : a béke általános nemzeti óhajában. A nemzet nem a béke stratégiai mozdulatainak szépségeire kiváncsi, hanem magát a békét óhajtja, a tisztességes békét, mely a megalázásnak a látszatát is kerülje, akár az egyik, akár a másik fél részéről annyival is inkább, mert alkotmányunk értelmében korona és s nemzet fedik egymást, a nemzet- testnek kölcsönösen kiegészítő részei s a megalázás bármelyik oldalról is a magunk kisebbítéséi jelentené. A tartós békének csakis oly alapon lehet létrejönni, amely közmegnyugváson épül lel; a kierőszakolt és mintegy stratégiai műveletekkel összekomplikált béke- íeltételek csak újabb küzdelemnek csiráit hordoznák magukban, már pedig ennek az országnak a békés fejlődés szempontjából nyugalmasabb állapotra van szüksége. A jelenlegi helyzet, — jóllehet, azt hisszük, meg van az alap a közös béketárgyalásra, — alig jelent többet, mint a béke általános óhajtását; pedig tekintve az idő rövidségét, amely ismét válságos fordulópontot rejt magában jövőnk kialakulásában, ideje volna már, nogy no csak hangulatokkal táp- álkozzuhkj hanem tetteket is lássunk, mert ez most a nemzetnek első és legnagyobb érdeke. SZÍNHÁZ. Szombaton Schönthan Ferencz vig- átéka „Dorrit kisasszony“ került a izinre. A közönség egyrósze szívesen ’ogadta a kedves mesójü darabot i annak a meggyőződésének adott kifejezést, bogy nincs párja a fran- sia vígjátéknak. A másik rósz azon- >an unatkozott. Pedig e darab határoA karzat, a terem jobb és bal felén felállított tiz páholy zsuffolásig megtelt, a parteren fényes katonai egyenruhák, frakkok, uszályos suhogó selyem ruhák, feltűnően elegáns toalettek hivták ki a vizsgálódók figyelmét. Csupa illat, sugárzó jókedv, hangos, csengő női kaczagás tette derűssé a báli mindig emelkedő hangulatot. „No ilyen pompásan zsuffolt házat még nem láttam a Pannóniában.“ „De ilyen briliáns közönséget sem.* „Lám, tud lelkesedni és áldozni Szat- már is, ha akar, pedig akar mindég, jsak tudni kell a módját a fellabajga- ;ásnak, csak meg kell adni a kellő aangot a keringőre. Uray Gézáné, az elnöknő kitűnő iaktikus és mindenekfelett nagyon izerencsós kezű rendezői talentum. — Ezen a téren is egész babórerdőt érdemel.“ Az már igaz ! ! Biz' igaz !! mióta íz egylet éiéa áll, diadalt diadalra mlmozott, annyi pénzt virágkorzószent-János bogarakkal körülvett egyetlen ivlámpa odafenn abban az olympusi magasságban, a honnan a gyér fénysugarak végtelen ut utján csak kifáradtan és sápadtan juthatnak a boldogtalan halandók közé. Szóval sem világosság, sem akusztika ! Hát mi van hát? miért csinálták hallatlan luxussal azt a fényes termet, ha sem beszélni, sem látni, de még táncolni sem lehet benne a taktusok teljes összezavarodása miatt? A város majdnem minden érdeklődő családja megjelent, hogy farsangoljon, hogy mulasson, és gyönyörködjék a kaiáberpárti élő szép partijában s a többi remek programm pontban. 8 óra tájban már igen élénk sürgés-forgás volt az előcsarnokban a pénztár körül, ahol a frakkos ifjúság csinos reudezői jelvényekkel díszítve fogadta az érkező, özönlő vendégeket, Fél kilenczkor már telt házról lehetett jelentést tenni az elnökségnek. igazi arányában, midőn oda sok embert várunk s az a sok ember össze is verődik. De nemcsak nagy, hanem meglepően szép is. Nagy kár, hogy az akusztikája bírálaton aluli, ugyannyira, hogy a hangfeleselós, a hangzavar példátlanul botrányos, ha akár muzsikálnak, akár beszélnek oda benn. Nem is tudom, hogy bár az az úgynevezett akusztika egészen a véletlen esélyeitől függ, mégis miképpen képződhetett ezúttal ebben az igazán drága, de architectonikai tekintetben kiváló alkotásban oly rettenetessé és borzasztóvá. És csak azon csudái kozunk, hogy a városi tanács semmi lépést sem tesz arra, hogy a borzalmakon lehetőleg segítve legyen. Pedig úgy tudjuk, hogy a közgyűlés által már 2 éve próba drepériázásra lett utasítva. Tessék hát valamit csinálni végre ! Aztán a terem világítása is képtelen. Micsoda egy ötlet volt az a izzó A nőegyleti vigalom. Irta: Dr. Fechtel János. Az egész város lázas izgatottság gal készült heteken át a uőegyletnel rég jelzett és hirdetett farsang tánczmulatságára, melyet a hölgyei a legnagyobb buzgalommal és fiuon ügyességgel készítettek elő. Fáradozásuk nem is volt hiába való. Ilyen, minden izében sikerüli népes, fényes, kedélyes és feszteler mulatság a Pannóniában még nem volt. A templomszerü nagy táneztermet még hasonló alkalommal a közönség sohasem töltötte be félig sem. 8 mondhatom, hogy még akkor is, a mikor azt kellett megállapítanunk, hogy no ma itt a város társadalma nagyon szépen van képviselve — a tágas, hatalmas kupola csarnok kongott az ürességtől. Mert nagy ám az a terem, olyan nagy, hogy csak akkor áll előttünk
