Szamos, 1906. január (38. évfolyam, 1-8. szám)

1906-01-14 / 4. szám

XXXVIII, évfolyam­Szatroár, 1906. jan, hó 14. (vasárnap) 4. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI i MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Ifi in derm ént is dijak Ssaír/j&ron, a iap fti adóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a iegjutányosabb árban közöltét«?* Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ingyenes népoktatás Az az érdeme mindenesetre meg van a kormány hires programm- jának, hogy gyűjteménye minda­zon szociális és társadalmi köve­telményeknek, melyeket már évti­zedek óta hangoztat a magyar nép s melyeknek teljesítése nélkül ál­lami és társadalmi életünk a töké­letest nem fogja soha megközelí­teni. Ha jönnek majd más, jobb idők, — Isten adja, hogy minél hamarább jöjjenek, — ha helyre­áll a rend és törvény uralma, ha megszűnik a minden veszedelem rémével fenyegető koniliktus, az ország népével harmóniában dol­gozó kormányok tetterejét teljesen igénybe fogja venni a programul pontjának végrehajtása. Amily ke­vés kilátás van arra, hogy a Prog­ramm társadalmi és szociális pont­jait a jelenlegi viszonyok között megvalósíthassák, olyan kétségte­lenül áll az is, hogy a jövőben, mihelyt csak lehetséges lesz, vég­rehajtják teljes egészében. A programmnak egyik nagyje- lenőségü pontja az, amely az in­gyenes népoktatásról szól. A nép­oktatás ideálja mindenesetre az, amelyet ingyen, a szegénysorsu szülők megterheltetése nélkül nyúj­tanak a nép gyermekeinek. — A műveltség általánosításának nem a kötelező iskolalátogatás, hanem az ingyenes oktatás a módja. A nép­oktatás tekintetében a mi orszá­gunk meglehetősen hátul van. Most, hogy az általános titkos választói jogot az irni-oivasni tu­dáshoz akarják kötni, szükségessé v ílt az irni-olvasni tudó s az anal­fabéta felnőtteket összeírni. S a statisztika azt mondja, hogy csak két és léi millió felnőtt férfi tud nálunk írni és olvasni, közel két millió azonban nincsen tisztában az irás és olvásás tudományával. Ez a statisztikai kimutatás csak a férfiakról szól. Holott a nők ar ány- lag sokkal műveletlenebbek, mint a férfiak s ha a földműves szülők fiúgyermekeik iskoláztatására oly kevés súlyt fektetnek, a leánygye- rekekét mindenesetre még jobban elhanyagolják. S így nem is tul- zunk, midőn azt állítjuk, hogy Ma­gyarországon közel három millió nő nem tud irni-olvasni. Tehát vagy öt millió analfabéta van ná­lunk. Megdöbbentően nagy szám! A magyar faj szempontjából még vigasztaló jelenség az, hogy az analfabétáknak legkisebb részét al­kotják a magyar nyelvűek. Az irás és olvasás tudásának hiánya leg­nagyobb a román nemzetiségűek között. Aztán jönnek a tótok és a szerbek. A németnyelvűéit: aránya egyezik a magyarokéval. S ebben rejlik egyedüli oka an­nak, hogy Magyarország, dacára a nagy kulturális és gazdasági fel­lendülésének, még mindig nem tar­tozik a modern kulturállamok közé a szónak európai értelmében. A kulíurállamok közé csak akkor emelkedünk, ha a magyarországi, felq.őtt lakosságnak legalább is 80 százaléka írni és olvasni fog tudni. Ezt a célt pedig csakis a köte­lező és ingyenes népoktatással fog­juk elérni. Nem áll az, hogy a szegény ember, még a legutolsó hegyi román is ne küldené gyer­mekét szívesen az iskolába. De nincsen módja hozzá. A beiratási dij 2—10 forint, a könyvek, az iskolábajáráshoz szükséges jó ruha ára hiányzik, vagy ha meg van is, szükség van erre az összegre a családnak a létfentartás szempont­jából. Ha csak koplalni nem akar­nak, a gyermeküket be nem írat­hatják, könyvet neki nem vásárol­hatnak a szülők, inkább „leülik“ azt a 24—48 órát, meliyel a tör­vény a gyermekét iskolába nem küldő.szülőt bünteti. Mindeden bajok;'’ természetesen szó sem lesz akkor, ha a szegé nyílób szülő is abban a helyzetben lesz, hogy minden anyagi megeről­tetés nélkül iskoláztathatja gyer­mekét. Természetes, hogy az in­gyenes népoktatás alatt nemksak a teljes tandíjmentesség, hanem in­gyen könyvek és iskolaszerek is értendők. Ne higyje senki, hogy az ingye­nes népoktatás valami különösen nagy áldozatot igényel. Egy millió forintból kifutja évente. Ha egy millióval emeli az állam azt az összeget, amellyel eddigelé a nép­oktatásit részben íentartotta, rész­ben támogatta, a nagy kérdés meg van oldva. De ez a pénz is meg­térülhet. községek, egyházak és a kegyuraságok anyagi hozzájárulása által. Egyébiránt a pénzkérdésnek nem szabad szerepet játszani egy oly nagy probléma megoldásánál, mint amilyen az ingyenes népoktatás. A kisipar. Általános és megdöbbentő jelenség hazánkban, hogy a kisipar pang, züí- lik, elpusztul. Méltóztassék csak az egykori hires misko'czi czizmadiák, munkácsi fazekasok, tordai mézeska- lácsosok s annyi számtalan erős ozéh- egyesületek pusztulását figyelembe venni. Hol vannak, hová lettek ? — Megölte ökat az ipartörvóny, keresz­tül gázolt rajtuk a gyáripar, aiig-alig maradt meg kö/.ülök egy-egy, mint vihartépdeste fa a sivatag közepén. Pedig ez iparosoknak s általuk a kis­iparnak taipraáilitása első sorban tő­lünk függne. Hogyan ? Munkát, ke­nyeret kell adni a kisiparosnak. Mi­lyen erős sovinizmus, hazafias érzés adhatna erőt e törekvésünkben ! — Nemcsak a vezényleti nyelvben, ha­nem mindenben, különösen a kisipar pártolásában szeressük, akarjuk azt, a mi magyar. Ha azt akarjuk, hogy iparosaink csínban, kidolgozásban, munkájuk által haladjanak, azt fej­lesszék, akkor pártoljuk őket, ne ke­ressük a külföldi iparcikkeket, még Á protekczió. Irta és a szatmári ev. ref. egyháznak jan. 6-án tartott táncestélyén felolvasta : dr. Barthos Andor. Azután ezeket Írtam : Balassa Antal hírlapíró urnák. „Ide mellékelem neked Veres Sán­dort, a ki írni, sőt olvasni is tud. Al­kalmaztasd öt valahol, mert jelen soraimnak átadója özv. Demeterné szül. Veres Eszter“. Közben Demeterné folyton beszólt, majd lármás hálálkodással eltávozott öccsével egyetemben. Demeterné erre elment a vásárcsar­nokba és vásárolt ottan két kacsát. Ezzel a két kacsával a szerkesztő­ségbe ment. A szerkesztőségekben a szárnyasok­nak ez a fajtája nem lévén teljesen ismeretlen, a munkatársakat ez a kö­rülmény jó kedvre hangolta, a mit Demeterné arra használt fel, hogy velük élénk társalgásba ereszkedett, szorgalmasan megkérdezvén valamen­nyit, hogy mit dolgozik, hol lakik, hol mosat és végre a legfiatalabb — legnagyobb türelmü munkatársnak megmondotta, hogy ö Balassa urat keresi egy sürgős és fontos levéllel. — Menjen jó asszony a Balassa ur lakására, ott megtalálja, mert ő ma már csak délután jő be a szerkesztő ségbe. Felkerekedett erre Demeterné és a két kacsát elvitte a Balassa lakására és az ámuló cselédnek e két szárnyast atadta. — Aztán itthon van-e Balassa ur ? — Nincs. — Ejnye hát miféle ember ez a Balassa ur, se itthon, se a szerkesz­tőségben nincsen. Azután a cselédet kikérdezte, hogj' Balassa, hogy néz ki, jó ember-e. Van-e befolyása, majd megunva a várakozást miután előbb kijelentette, hogy egy fél óra múlva visszatér — eltávozott. Vissza is tért félóránként három­szor, mire dél lett, azonban Balassát ekkor sem találta honn. Balassa t. i. ezen a napon véletle­nül ebédre volt egy barátjához hiva­talos és erről a cseléd nem tudott. — Ejnye ejnye ez már mégse járja ! hát még ebédelni se jár haza ez a Balassa ur. Mégis csak sok, az embert annyiszor ide fárasztja. Ezzel újra elment. Az ebédről hazatérő Balassának azután a cseléd jelentette, hogy őt Demeterné négy Ízben kereste, híven közölve véle egyúttal kifakadásait is. Mindezt Balassa némi csodálkozás­sal tudomásul vette, azután bement a szerkesztőségbe. Itt a lap munka­társai alig akartak vele szóba állani.-- Mi bajotok — kérdezte tőlük, hiszen engem nem neveztek ki főis­pánnak ! — Elvégre — szólalt meg az egyik zsurnaliszta — az még sincs rendén, hogy ügyeidet nem tartod rendben. Itt járt egy parasztasszony, mosónő, vagy mi lehetett. Olyan lármát csi­nált, mint valami törvényhatósági bizottság. Máskor hozd rendbe a dol­godat a mosónőddel. Elképzelheti a t. hallgatóság, hogy minő örömöt érzett Balassa, a mikor a kacsahozó ismeretlen asszony türel­metlenségéről ekként értesült és el méltóztatik gondolni, hogy az öröm­nek mily fokú őszinteségével üdvö­zölte a pár perez múlva a szerkesz­tőségbe betoppanó özvegyet. Balassa azonban levelem átolvasása után csakhamar visszanyerte hideg­vérét és jól ösmert humorát. Szótlauul levélpapírt vett elő és arra azt irta : „Méltóságos gróf Kreith Béla ur­nák. Ide mellékelem Veres Sándort, a ki igen derék 48-as érzelmű hazafi. Méltóztassék őt alkalmazni az 1848-49- iki kiállításnál akár mint irodaszolgát, akár mint mutatványt“. — Demeterné, szólt Balassa. Ezt a levelet vigye el Kreith Bála gróf úrhoz. De jól vigyázzon ide ! A gróf ur nagyot hall, rettenetesen siket, azért jól kiabáljon a fülébe ! — Ne tessék félni, hisz ha csak kiabálni kell, értem. — Jól van jól. Ne itt, hanem ott ! Figyeljen csak ide ! A gróf nehezen tesz ígéretet, hát addig el ne menjen tőle, mig az alkalmazást határozottan Bőth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szalmái1 és vidéke legnagyobb cziporaUira. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, box és Sehevraux »őrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben. valódi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents