Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-31 / 104. szám
2-ik oldal. SZAMOS 104 szám. A „Szaíinári Leszámítoló és Takarák- Egyiet, mint Szövetkezet.“ A címben foglalt szövetkezet létesítését mai falragaszok hirdették és a helybeli lapokban is foglalkoztak ezen uj intézménnyel. Nehogy az a látszat legyen, mintha én, — ki az alapítók állal a szövetkezet vezetésével vagyok megbízva, — reklamszerüen akarok hatni a közönségre és ily módon az érdeklődést felkelteni, addig nem akartam a jelzett vállalat célszerűségét nyilvánosan tárgyalni, mig a szövetkezet törvényes formát ölteni fog. Azonban a törvény által előirt alapszabályok már a törvényszékhez vannak beterjesztve, sőt a cég is be van jegyezve, tehát semmi irányban nem vagyok feszélyezve az intézményt közelebbről ismertetni, annak hasznos voltát nyilvánosan tárgyalni és az indokot, mely engem a szövetkezet létesítésére indított, köztudomásra hozni! A köztapaszlalat mutatja, hogy nagyon kevés embernek sikerül, és a leg ritkább esetek közzé tartozik, hogy valakinek annyi keresménye legyen, miként a keresmény feleslegéből vagyont szerezzen. Másrészt a köztapasztalat azt is igazolja, minden munkás ember takarékos életmód mellett képes hetenkint néhány fülért megtakarítani. Ezen takarékossági ösztön fejlesztését akarta a törvényhozó testület fokozni, akkor, midőn az 1875. XXIV. t. ez. 4. §-ban és az 1880. LX. t-cz 1. §-ban kimondotta, hogy adómentesek azon szövetkezetek, melyeknek célja a takarékosság előmozdítása és a szövetkezeti tagoknak 6 százalék kölcsönöket nyújtanak, egyben a hetenként befizetendő részletek 2 koronát meg nem haladnak. Az adómentességi kedvezmény nem megvetendő előnyt biztosit a szövetkezeti tagoknak. Mert egy részvénytársaság, mely 40000 korona évi jövedelmet íelmutat( (azt a jövedelmet mindéi szatmári részvénytársaság eléri), legkevesebb 8000 korona adót fizet; ellenben a szövetkezetnél a tagok élvezik ezt. Az ország majdnem minden jelentékenyebb városában, — községet nem számítva, — a mondott, kedvezmény kihasználása céljából létesültek nagyobb szabasu szövetkezetek és mondhatom mindenütt fényesen prosperálnak, mert a közönség saját érdekében támogatja. Hogy eddig Szatmárnémetiben ily szövetkezet miért nem létesült, az okát megmondani nem tudom, de tény az, hogy nincs és ezért szerintem a most alakult szövetkezet e hiányt pótolni van hivatva. Az alapítók igyekezete oda irányult, a tagok érdekét minél előnyösebben kielégíteni. Ezt szem előtt tartva, aként intézkedett, hogy az egyidejűleg létesített „Szatmári Leszámítoló Bank Részvénytársaság“ tisztviselőinek szerződésileg kötelezettségévé tette a szövetke zet ügyeit is ellátni. Ezáltal a szövetkezet üzleti költsége sokkal csekélyebb lesz, mint más hasonminőségü szövetkezetnek. Ez a törekvés tette lehetővé, hogy az alapszabályokban a tagoknak törzsbetétük után 4 százalékot föltétlenül biztosíthatott, és e mellett az évi haszonban is részesedni fognak, mely haszon az érdeklődés gyarapításával jelentékenyen szaporodni fog. Az alapítók a heti részjegy megállapításánál tekintettel voltak minden tár sadalmi osztályra és ezért a törvény által megengedett 2 korona heti befizetésnek csak negyed részét vették vagy is egy részjegy hetenként befizetendő 50 fillérből áll. Ez oly minimális összeg, mely min denkinek lehetővé teszi a takarékossá got. Mert hiszen a napszámos is meg takaríthat hetenkint 50 fillért, mely három év alatt mégis meglehetős ösz- szeggá növi ki magát és ezen idő le jártával a betett pénzt kamataival együtt megkapja. E melléit azon előnye is van a szö- vetkezezeli tagnak, hogy bármely időben a befizetett összeg kilencztized részét kölcsön kérheti. Fizet ugyan 6 százalékos kamatot, do valóban önmagának fizeti, mert daczára annak, hogy kölcsönvette kilencztized részét törzsbetétjének, azonban a 4 százalékos kamat az egész törzsbetét után jár és ezenkívül részesedik a haszonban. Tapasztalatból tudom, hogy sok szegény embernek az képezi életfentartá- sát, hogy a hetivásáron néhány koronáért vészén apró marhát és csekély haszonnal tovább adja. De azon nehány koronával sem rendelkezik és kénytelen egyik vagy másik jószivü embert igénybe venni, ilyenekre mily nagy jótétemény a szövetkezet, mart heti keresményéből 50 fillért megtaka rithat és minden héten egy két napra igénybe veheti. Nem akarom tovább fejtegetni a szövetkezet előnyeit és rámutatni, hogy mennyire alkalmassá teszi a tisztviselőknek és háziasszonyoknak, akik hetenként esetleg több részjegy befizetésével beléphetnek takarékosság utján a vagyongyűjtés!. Czélom csak az volt jelen közleménynyel, hogy megismertessem, mi ként az adómentesség és a csekélyebb kezelési költség azon tényezők, melyek lehetővé teszik a kisebb befizetéseket gyümölcsöztetni és hasznosítani és re ménylem, hogy a közönség ezen vállalatot felkarolni és támogatni fogja. Dr. Frieder Adolf. Nyílt levél (a „Szatmárvármegye“ cimü lap szerkesztőihez.) Bár kelletlenül és fáradt lélekkel, de kötelességemnek tartom, — még ha szenzáció-vadászatnak ülök is fel, — nyilatkozni felhívásukra. Hát szerkesztő urak ! Tudják azt önök nagyon jól, hogy Deák Ferencz- nek, a Tiszáknak, az összetördelt, lehazaáruiózot', megbénított kormányoknak, az egész magyar fajnak, sőt csekély személyemnek is a független Magyarország az. ideálunk, melyért szive vérét büszke örömmel ontotta eleget és ontani fogja, ha kell, — a magyar. De tudja ezt Ausztria s tudja a dinasztia Justh Gyula nélkül is, hisz kitörölhetetlen vérbetükkel vau felírva. Oh, nagyon is tudja ! Sőt, sajnos, az oktalan, lelketlen h rlapi és közsógenkinti izgatás lármája el is hitette vele, hogy a magyar függetlenség az ő halálharangjáí kongatja. Itt a bűnné fajuló hiba aztán, szerkesztő urak! A gyengét lázt-okozó szerekkel izgatják, esetleg halálugrásra. És milyen halálra ? ! Ez az, mi engem és tudom, hinni akarom, minden épeszű magyart még aludni sem hagy. Egy? diszért összetépjük az egész há . ot! — Mint a rósz gyermek, kit kínálnak, körülraknak minden azelőtt kedves játékszerrel, de összetör mindent, mert neki a holdvilág kell! Hát kazafiságunk abban nyilatkozik meg, hogy folytón lehazaárulóz- zuk, összetördeljük, megbénítjuk kormányainkat, parlamentünket, amely előbb Európa legmagasabb színvonalán állott, csúnya, durva jelenetek színhelyévé teszik és ennek tapsol s njjong a magyar sajtó ?! Kin leírni, hogy magyar az a sajtó, szerkesztő urak ! Ha Bécsben pofot kapunk, itthon veszett haraggal egy’mást pofozzuk. Megölünk minden tekintélyt, amely közülünk merészel kiemelkedni. Meg- a'kasztásán s felforditásán iparkodunk minden rendnek. A tisztviselők kifejezett renitenciájára falrengető tapsokban törünk ki, ha nem reniteusek, terrorizáljuk őket! Az ország összes hivatalaiban a politikai tudományok müveltetnek és meghalt a munka ! Mert valami nem tetszik a szalonban, felgyújtjuk a házat. Hát ezt anarchiának hívják, szerkesztő urak ! Olyan hazafiságot, mely ezt csinálja, én el nem ösmerhetek. — Az nekem nem kell! Nekem olyan hazafiság kell, mely dolgozik, működési köröket, megélhetési alapokat teremt a független Magyarország fejleszthetése számára. Nekem olyan hazafiság kell, mely azzal az önök által említett oláhval s általában bár más nyelven beszélő, de magyar állampolgárral megértesse és éreztesse azt, hogy ép úgy az ő, mint a magunk közös javára iparkodunk dolgozni, hogy egymásra vagyunk utalva s egy az érdekünk. Mert önző tudatlanság képzelhet itt független Magyarországot addig, mig a nemzetiségek ellenünk izgathatok, mig hazafiság örve alatt hírlapjaink ellenünk izgatják őket. — (Lásd a legközelebbi időben majdnem az összes lapokat.) Ellensége az a magyarnak öntudattal, vagy vakon, aki itt a nemzetiségek ellen izgat; íosszabb az, mintáz a tény, hogy van a nemzetiségek között is izgató. Csak szeretet szülhet ragaszkodást. Csak munka, kitartás, összetartás függetlenséget. Hát ime, önök felhívtak, én Írtam, bár tudom, céltalan, hisz a bálványimádók keresztre feszítették az Istenembert s ennek nevében máglyán égették meg az ellenvéleményt. így volt és igy lesz, de egyet igaznak keli elösmerni: „Nem mindig a romboló tömegnek van igazsága !u Gacsály, 1905. decz. 30. Maróthy Sándor. A január 28-iki vármegyei rendkívüli közgyűlés. Ismét e két név, gróf Károlyi István és Nagy László. — Egymással szemben, mint a 16 óv alatt mindig. Csaknem úgy tűnik fel, mintha a po— Elvált asszony ? kiáltotta, de hisz ez szörnyűség ! — Ugyan, mondotta az utitársnő kissé gúnyosan, miért találja ön azt olyan szörnyűnek ? — Miért? Megmondom, nagyságos asszonyom. Mert ón is . .. — ön is ? — Igen, azaz, hogy az ón feleségem is elvált tőlem. — Lám, lám. Selmei dühösen folytatta : — Én tudom, hogy milyeu skandalumok döntötték meg a válást. — Undorító skandalumok. Hónapokon át vájkálennk egymás veséjébe. Bo- csáuat, ez igy van. Még a tettleges- ségtől sem riadtunk vissza. Azaz, a nőm nem riadt vissza Micsoda bestia ! Bocsánat nem mondhatom el a részleteket. Nem mondhatom el. Tiltja a tisztesség, a köznapi értelemben vett szemérem. — Azért mondtam, hogy szörnyűség. Tetszik érteni ? — Egyáltalában nem. — Nem ? Csodálom. A szép utitársnő kidobta a cigarettát az ablakon s a legnyugodtabb hangon folytatta : — A mi válásunkat semmiféle skandalum nem előzte meg. Férjem elpazarolta vagyonát s otthagyott egy más nő miatt. — Egy más nő miatt ? kérdezte Selmei kissé bambáu. — Úgy van ; egy más nő miatt, aki gazdag volt. — Úgy ? Értem. Eszerint a nagyságos asszony nem gazdag ? Selmei észre vette, hogy milyen ostobaságot, illetlenséget kérdezett. Egész bizonyosra vette, hog}? az indiszkrét kérdezösködós. = Mióta férje elhagyta, a saját, ügyessége után ól, ugye bár ? — Ügyesség ? Nem tudom, hogy annak nevezhető. Csodálkozom. — A mások zsebében, — gondolta magában a megriadt fantáziájú fakereskedő, aztán szomorúan folytatta. — Persze, persze, az élet sok furcsaságot produkál. Ilyen szép asszony. Hűm. Az enyém is szép volt A fogai ugyan .. . De ez nem tartozik a dologra. Nagyot sóhajtott s lecsüggesztette fejét, mint ahogy a színpadon a drá mai magánjeleuéseknól szokás. — Lássa, szép asszony, az óa esetem hasonlít az önéhez. Engem is a feleségem tett tönkre. Mert egészen tönkretett Nekem nincsen egyebem1 a rajtamvalómnál. Tudja, hogy harmincnyolc krajcárral a zsebemben, utazom. Becsületemre mondom, hogy harmincnyolc krajcár összes aktiv vagyonom. Mit szól ehhez ? Ugj'-e borzasztó ? Egy felnőtt ember, aki maholnap nagyapa lehetne. Még nem, de nehány óv múlva. Mert negyven éves vagyok s itt állok csupaszon, meztelenül. Nem borzasztó ez? És tudja miért utazom? Pumpolni megyek egyik rokonomhoz. Ugy-e szomorú foglalkozás ? Mindegy. A nyomorúság a lejtőre sodort. Tudja, hogy reggel óta nem ettem. Egy falatot sem. Becsületemre! Idáig juttatott az assszouy, az az asszony. — Csikorgatta a fogait. A szép asszony szeméből meghatottság áradt. Lekapta hamarosan a kézitáskáját s kicsomagolt belőle egy sült csirkét. — Uram, mondotta, ön megtisztelt bizalmával, nem szabad visszautasítania ezt a csekélységet. Van hozzá egy kis jó bor is. — De asszonyom . . . — Tessék. Selmei rövid vonakodás után elfogadta a felajánlott csirkét, noha előbb az étkező-kocsiban jól bevacsorázott, mindenestől elfogyasztotta. Csak úgy ropogtatta a csontokat. A bort is behajtotta egy hörpintésre. Nagyon is meg volt elégedve magával, vagyis azzal, hogy milyen pompásan szimulálta a félig óhenholtat Aztán megtorolta a száját, jó éjszakát mondott s három perc múlva elaludt. — Teringettét, — mondotta magában, mikor vógigterült a pad párnáin, — kár, hogy professzionatas zsebmetszönő. Olyan csinos s amellett jó szive van. Mindegy, a födolog az, hogy biztonságban vau a pénzem. Már a budapesti határban dübör- gött a vonat, mikor Selmei fölóbredt. Egyedül volt, az utitársnő eltűnt. Első dolga volt a mellénye zsebébe nyúlni s kivenni a pénztárcát. Kendben volt. A pénz benne órintetlonül. Visszatette a tárcát s a zakója zsebébe nyúlt, hogy a bajuszkefót ki- vegye. Valami papirosfélót talált a zsebében. Egy borítékot. Kivette és felbontotta. Három darab tizes volt benne s egy papirszeleten egy pár sor: „Az elvált asszony, az elvált férfinak.“ Selmei nyugtalanul nézte a három bankjegyet. Mit csináljon vele ? — A legnagyobb disznóság lenne, La a pénzt zsebretenném. És mégis nem tehetek mást. A körülmények . . Most már azt szeretném tudni, bogy ki ez a nő? zsebmetszönő, vagy angyal? Nem tudom. De hiszen oly bajos megismerni az embereket a — vasúton . .. Zöldi Márton. könyvkereskedésem jól ajánom felszerelt antiqar-osztáaz ünnepek ]y át, hol bel- és külirodalom közeledtével ujabb és jelesebb termékei meglepő olcsó árban kaphatók. Nagy választék képes könyvekben és ifjúsági iratokban! Minden ujonnau megjelent mű leszállított árban kapható! Egyes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek! WE1SZ IZSÁK könyv- és papirkereskedő Szatmár, Deák-tér (Fehér-ház.)
