Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-24 / 103. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. te hó 24. (vasárnap) 103. szám. jÉÍmá POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS eSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG is KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. fóindecnőuiü dijak Szaimaron, a Írd kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Karácsony ünnepén. „Dicsőség a magasságos meny- nyekben Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat!“ Halandó emberek, kövessétek e szózatot, melynél örvendetesebb üzenet soha sem küldetett néktek s akkor dicsőség lészen a magasságban Istennek. Emelkedjék fel a gyarlóságok nyűgében sínylődő lélek s vegye eszébe, szivébe azt a világitó eszmét, azt a melegítő érzést, mit az evangéliumi üzenet magában foglal és akkor mint köd és pára enyésznek el azok a szorongatta- tások, azok a sötét aggodalmak, melyek a lelkeken boronganak. Tegyük félre e szent ünnepen világi dolgainkat, az emberi küzdelmek ezernyi gondját és eszközeit, hogy tekintetünket a magasba irányozván, látásunkba tisztább sugarak vegyüljenek, a lélek látásának melegítő sugarai s ezek vessenek fényt mindama dolgainkra, melyek hozzánk közel vannak. Halandó emberek! E napon üzenet jött néktek, hirdetvén a békességnek és jóakaratnak szózatát, mely győzelmet veit a háborgó indulatok és szenvedélyek ádáz küzdelmein. Mint ikertestvérek szövetkeztek a békesség és jóakarat: nyomon követik egymást. Ott, ahol a jóakarat irányozza az elméket, megszületik a békesség is, nemcsak az emberek kis csoportjaiban, nemcsak a családi szövetségben, hanem a nagy polgári társaságokban, r népek nemzetté egyesült családjaiban is. Önkéntelenül esik tekintetünk az evangéliumi üzenet kinyilatkoztatásának e mai szent ünnepén arra a háborgó küzdelemre, mely hazánk testében vívja emésztő harcát, miközben önmagát sebzi egyre mélyebben anélkül, hogy a mereven kitűzött célt megközelítené. Bizonyára az elmék látásában van a-i a homály, mely a nemzet két tényezőjének. e nemzeti képvisele* többségének és a királynak álláspontjában rejtőzik, midőn azonegy testnek két szerve között, a n-m zet és a korona között a megegyezés még mindig késik s igy az egész test vérkeringésében csak az erjesztő és bomlasztó anyagok szaporodnak. Bizonyára a jóakaratnak kellen a nemzettestnek ekként vívódó ha' cában létrehoznia azt a békesség;!*, melyet az evangéliumi üzenet hirdet a világnak s mely győzelmet vett az emberiségnek annyi sötét nagy harcain Bizony, ha ezt a már sokáig húzódó küzdelmet eredetétől kezdve minden pártszenvedély nélkül nézzük, épen azt nem találjuk meg egyik tényezőben sem, amit az evangéliumi szózat hirdet. Kis tévedések és hibák lavina módjára növekedtek anélkül, hogy a kölcsönös jóakarat megigazíthatta volna azokat s úgy látszik, erős, belső megrázkódtatások kényszerítő szükségének kell fölépítenie azt, amit a szenvedély lerombolt. A nemzet vezérei és a koronás király a keresztyén világ ez áhi- tatos ünnep szétáradó zsolozsmájának megnyugtató, kibékitó hatása alatt érleljék meg lelkűkben a po- litik i béke lehetőségének tényezőit is, hogy a nemzetre a keserű megpróbáltatások napjai el ne következzenek. A küzdés, a nemzeti érzés erős, szent lángja sokszor lobogott fel ezerévet átélt nemzetünkben; létharcát nem egyszer vívta küiellen- séggel s a vezetők, kik e szent tüzet fölgerjesztették, örökké fognak élni a nemzet hálás kegyeleteben. De viszont hányszor „nyögtünk a visszavonás átka alatt.“ Hányszor ejtettünk Iájó sebet önmagunkon! Midőn a jóakarat sugára nem tudott áttörni a merevvé hidegedett cákaraton s a győzelem csak újabb szenvedélynek és megerősödő harcnak lett kutforrásává. Ilyen győzelem kisérné most is a küzdelmet akármelyik részen legyen is az, holott mindkét küzdő léinek a kezében van a győzelem biztosítéka akképen is, hogy egyik fél se legyen legyőzött. De győzne a karácsonyi evangéliumi üzenet, mely a jóakaratot mint a béke biztosítékát állítja oda és hirdeti az embereknek. Ennek a jóakaratnak egyenes az útja ; nincs az a politikai müháló- zat, melyben azonnal és könnyedén el ne igazodnék, mert alapja a szeretet, elve a méltányosság s ha vannak az ilyen győzelemnek legyőzöttei, azok nem mások, mint az egyéni hiúság, a hatalomvágy, a mesterségesen növesztett népszerűség és azok a nemzetiségi törekvések, melyek a zavaros viszonyok vfeözL-'Számithatnak leginkább ervényesulesre. A Megváltó születésének ezen az örömünnepén foganjon meg a lelkekben az egymást megértő jóakarat érzése a trón és a nemzet között Segítsük elő a szeretet munkáját mi is azzal, hogy belső part- viszállyal ne gyöngitsük a nemzeti akaratot, mely nem lehet kétféle, csak a cél megvalósításának módjára és eszközeire nézve térhet el egymástól. Tiszteljük és becsüljük egymásnak aggodalmait nagy nemzed érdekeink védelmében. Merítsünk okulást abból, amit közös veszély idején a nemzet akaratának osztatlan megnyilatkozásából csak az imént is tapasztalhattunk, hogy együttesen és jóakarattal találhassuk meg a maradandó béke biztosítékait is. Mert lehetetlenség, hogy ha a korona is a jóakarat, a tiszta szándék és egymást megértő becsülés nagy erkölcsi erejét látja, Az első kétkedés. Nincs, igazán, az egész iskolában Oly jó fiúcska, mint a kis Jani Amint ott ül kőfigyelemre váltan, Lélekzetét is alig hallani. S otthon, ha látnátok, milyen serényen Tesz-vesz szünetlen anyja jobb keze, Isten, ki néha oly pazar kegyében, Szépet, jót mind eggyékötött vele. Tán azt is, amit rossz kedvébe vett el, Midőn megalkotá a kis Palit, Mert föl nem éri senki képzelettel, E csöpp emberben mennyi rossz lakik 1 S mégis midőn eljött a szép karácsony, Be furcsán Ítélt kettejük felett! Mig Palinál az ajándék rakáson, Janiról lám meg is feledkezett. S másnap, mikor a kis rosszcsont di(csekve Mutatja néki drága kincseit, Egy szót se szól, de jobban érzi egyre, Hogy valami sehogy sincs rendben itt. Anyjához megy panaszt rebegve busán : „Jézuska mért bánt mostohán velem ? Hiszen jó voltam mindig mondtad.“ „Úgy (van, De lásd, szegények vagyunk gyermekem.“ S szülője kebelére ráborulva Könyharmatot hullajtó rózsaág — A legfájóbb érzést fülébe súgja : „Hát a szegénység az is rosszaság ?“ Lelkét az első kétely ostromolja, Körötte minden oly üres, sivár S hideg ágyában összekuporodva Legszebb álmát temetni kezdi már ... Szabados Ede. Visszapillantás a hitbeli tévelygések idejére. A Szatmármegyei Lorántffy-Egyesület dec. 16-iki estélye alkalmából felolvasta : Dr. Hantz Jenő. Igen tisztelt közönség ! Mindnyájan megfigyelhettük, hogy kora reggel, mielőtt a nap feljönne, az ég alján a nap fénysugarai küzdenek a sötétséggel. Elébb összekeveredve, gyöngén átcsillanva jelennek meg s ebből a sejtelemszerü félhomályból csak lassan törnek elő az áldott napsugarak, melyeknek világánál aztán feltárulnak előttünk a minden- ség látható tüneményei. Az emberi művelődést tekintve ugyan ezt a jelenséget látjuk a tiszta vallásos bit fényes napjáuak feltámadásában is. Ezt, is megelőzi a félhomály, ez is küzdött a sötétséggel. — Igaz, bogy e küzdelem ma aránylag kisebb mértékű, de a sötétség foszlányai a bit tiszta világát még ma is sok ember lelke előtt eltakarják. Ez a homály, ez a sötétség, mely külömböző századokban nagy mértékben vetett sötét foltot az emberi lélek tükre elé, nem egyéb, mint a babona. Szives türelmükkel ez estén, ha csak futólagosán is, néhány vonásban épen a bitnek és a babonának egymáshoz való viszonyát akarom meg- világitani. Mindenek előtt egy sokszor hangoztatott tétel tévedésére kell rámutatnom, melyet a mindennapi élet egyes példái is igazolni látszanak. Sokszor halljuk és olvassuk is azt, hogy a hit és tudomány, a vallás és műveltség ellenségek egymással, hogy a bit virága a naiv tudatlanság nyirkos talajában és sötét, nedves légkörében diszlik legszebben, de nem tűri el a tudomány és műveltség erős világosságát, sőt elfonnyad és lassanként elpusztul annak hatása alatt. Ez a tétel s az ennek támogatására felhozott bizonyitókok azonban azért tévesek, mert összezavarják a hitet a babonával, holott a hit csakúgy lelki szüksége az embernek, mint a tudás, kielégítést követel csak úgy, mint a tudás minden időben, mig a babona nem egyéb, mint elfajulása a hitnek és tudásnak egyaránt. Az emberiség mivelődéstörtónete arról győz meg minket, hogy a tudatlansággal mindig együtt járt a hitnek és erkölcsi életnek elfajulása, együtt jár a babona, az üldözés, a kegyetlenség, a türelmetlenség. Viszont a tudományos szellem föllendülése és az értelmi színvonal emelkedése nemhogy ártalmára lett volna a bit lehetőségének, hanem ellenkezőleg szilárdabb alapra állította és tisztább fényre derítette azt. Azt hiszem, hogy ennek az állításnak elméleti fejtegetése helyett elegendő bizonyítékot nyújt a mai ember számára az is, ha csupán egyes példákat hozok fel, melyek a régi korok értelmi színvonalát jellemzik s már magukból a példákból is megtaláljuk a feleletet arra a kérdésre : hogy valójában van-e hát ellentét a hit és a felvilágosodás között ? Az úgy nevezett sötét középkor tetemes részén egész a XII-ik századig a nép vallásos meggyőződésének jRóth Fülöp kärisbädi ezipőrak tárát ajánljuk. a t. vevő-köaöínségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Smtmár és Mm ie^cnagyojb ezipőraUára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben. — T
