Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-21 / 102. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. decz. hó 21. (csütörtök) 102, szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindenneoiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A szatmári színház és a színi- kerület. Három évi tapasztalás után, most, midőn a szatmár—eperjesi »zinikerület szövétségének íentar- tásáról, vagy megszüntetésérőf van szó, Pap Géza polgármester egy javaslatot terjesztett a szinügyi bizottság elé. Közöljük e javaslatot egész terjedelmében, hogy a szövetség megszüntetésére lelhozott érvelés helyességéről és valódiságáról a közönségnek is alkalma leg)en tájékozódni.. A jelentés igy hangzik : Tekintetes Szinügyi Bizottság! „A szatmár—eperjesi szinikerü- let 1903. évi január 25-én alakult meg három évre. Miután ezen határidő 1906. évi január 25-én letelik, elérkezettnek látom az időt, hogy a kér. szövetség fentartása, vagy megszüntetése kérdésében állást foglaljunk, mielőtt azt a kér. választmány elé visszük. Engedje meg tehát at. bizottság, hogy erre vokatkozólag három év alatt szerzett tapasztalataim alapján indokolt előterjesztésemet az alábbiakban megtehessem. Midőn a szinikerületet három év élőit megalakítottuk, mindnyájan át voltunk hatva a vidéki színészet országos felügyelője, Feszte- tics Andor gróí azon dicséretes törekvésének nagyszerűségétől, a mellyel egyrészt színészetünk színvonalának művészi fokra való emelését, másrészt színtársulatunk jobb megélhetését a szinikerület megalakításával kívánta biztosítani. Fájdalom, nem sikerült ezen célok egyikét sem elérnünk, sőt határozottan állíthatom, hogy városunk közönsége ezen szövetkezésből a rövidebbet husta, muigé- nyei kielégítése szempontjából hátrányosabb helyzetbe jutott, mint volt a szövetkezés előtt. Mindenekelőtt már maga a területi beosztás természetellenes volt, bár tagadhatatlan, hogy egy célszerűbb megalakulás útjában elháríthatatlan akadályok állottak. Má- ramarossziget elválaszthatlan lévén Debreczentől, a távoli Eperjest kellett belevonni a szinikerületbe. A közelebb íekvő Nagykároly és Beregszász jó nyári állomások lehettek volna, ha színköreiket kiépítették volna, minthogy azonban sem színkört nem építettek, sem színi előadások rendezésére alkaL más helyiségről nem gondoskodtak, a színészetnek otthont nyújtani nem tudtak, sőt a helyzet annyival rosszabbodott, hogy Nagykárolyban az egyetlen némileg használható helyiség is leégett. Hogy mennyire nem vált be nálunk a kerületi szövetség, meggyőződhetik a t. bizottság róla, ha megvilágítom a színigazgatónak a szinikerület által teremtett helyzetét s azon tényezőket, amelyek a színigazgatót befolyásolták a magasabb művészeti célok megvalósítására irányuló törekvésében. A kerület megalakításakor kötött szerződés a többek közt arra kötelezte a színigazgatót, hogy társulatának jobb erőit a nyári állomásokon is tartsa együtt Ebből két dolog következett. Először, hogy az igazgató kénytelen volt, még ha a társulati kiadásokat a nyári idényben a minimumra szállította is, a gyöngébb állomásokon aránytalanul költséges társulatot íentartani; másodszor ugyanazzal a társulattal nálunk uj tagokkal való megerősítés után sem volt képes a müigényeke? kielégitni. Mig tehát áldozatot hozott Nagykároly, Beregszász, Kisvárda érdekében, addig nálunk meg sem közelítette azt a célt, melyre a szinikerület alakult. Ebből az a tanulság, hogy városunk és a többi állomások által •a színészetnek nyújtott előnyök között sokkal nagyobb az aránytalanság, semhogy a kerületi szövetséget ezen különbségek kiegyenlítéséig sikerrel íentartani lehetne. De menjünk tovább. Az igazgatótól nem lehetett kívánni, hogy olyan keretek közt szervezkedjék, melyek az ő és társulatának megélhetését lehetetlenné tették volna. Nem lehet tőle megtagadni az igyekezetei és jóakaratot s hogy ennek dacára még sem sikerült neki épen nálunk a követelményeknek megfelelnie, egyedül a kerülethez kötöttségének tulajdonítom. Szemünk előtt folytatott 4 évi működéséből 3 évet a kerületben és egyet a kerületen kivül töltött el és azt tapasztaltam, hogy a kér. szövetség létrejötte előtt sokkal intenzivebben elégítette ki a közönség müigényeit, dacára, hogy kezdő igazgató volt s kis anyagi erővel rendelkezett, mig azóta hanyatlott nemcsak társulatának művészi színvonala, de anyagi ereje is, miután a többi gyenge állomások után nálunk volt kénytelen behozni nyári veszteségeit. Szóval a szinikerületben anyagi ereje szétforgácsolódott s a legmesszebb menő takarékossággal tudta csak a tönkrejutást elkerülni. S mindez azt mutatja, bogy a kerületi szövetség Szatmárra, mint a kerület központjára volt leghátrányosabb, sőt úgy is mondhatnám, hogy egyedül csak reánk nézve volt hátrányos, mert a többi állomások némi hasznát mégis látták. Számos körülményt hozhatnék még fel, ami a kerületi igazgató helyzetét súlyosította s ami mind odavezetett, hogy saját* anyagi érdekei szempontjából a színészet színvonalát szállította le. Hogy többet ne említsek, igen nagy költÓrán. Komor, borongós őszi nap van, Ködében leng az unalom. Én az előadást egy padban Figyelmes arccal hallgatom. Mert, ha jogi pályára lépünk 3 azon haladni akarunk, Kell szörnyű módon tudni nékünk, Mint fejlődött kisiparunk ! Egyszerre fölbámulva nézek. Mi ez ? Hol próza uralog, Miként kerül ide költészet? Nem itt laknak az angyalok. Hogy lenghet itt a szürke légben, Mely jogszabállyá! van tele — Talán másoktól észrevétlen — Egy szőke lányka szép feje ? Divat és szerelem. Gsillámló bimpora már a divatnak, Szerelem, oh téged is ellepett S költők mohó sóvárgással szomjaznak Olyan csináltvirág szerelmeket, Melyekről ékes versben zenghetik, Hogy bő szivet hideg közöny takar S fagyos szerelmek ellentétjeit S pointjét szépen festi le a dal. Ami szerelmünk nem hódol divatnak. Ami szerelmünk nincs álarcz alatt. Mig szivünkben tavasz virági vannak, Nem szállnak ajkunkról hazug szavak. Szerelmünk tiszta, mint a napsugár S ha felcsendül is róla énekem, Ott nem point s ellentét dominál, De leplezetlen forró érzelem. Meddig szerettem. ? Mikor elhangzott vallomásom, Igaz érzéssel telt szavam; Csak addig szeretem, mig látom, — Azt mondta —- és igaza van. De higyje el, ha köztünk lenne, Válaszfalként a nagy világ, Lelkem úgyis hozzá röppenne S még akkor is — látnám magát. Kiss Endre. Hozzák a rendjelet! Az irodavezető ur harminc évi hű szolgálatáért tuberkulózist és koronás érdemkeresztet kapott. Az elsőt a poros akták, a nedves irodafal és az asztal fölé való gör- nyedés juttatták neki, az ordót pedig a királyi kegy. A történelmi igazság megköveteli annak konstatálását, hogy a tüdővész jóval előbb talált rá a dohos irodaszobában, mint a felség legkegyelmesebb kegye. De egy napon végre az is megjött. A hivatalos lapból olvasta az irodavezető ur az erről szóló hirt és nagyon boldog volt. A legtöbb ember megelevenedik a boldogságtól, áradozik, zsilipeket nyit az örömének, szertelenkedik, tombol, kacag, sőt sir is. Temperamentuma válogatja. Az irodavezető urból mindössze egy görcsös rohamba tört ki az öröm és fagyos forróság ütött ki rajta. J ános az irodaszolga azt hitte, hogy menten kiszakad belőle a lélek. Úgy vitték haza kocsin a Bokréta- utcába. Ősz volt és a sár puha szőnyeget terített a kocsi elé a kis város utcáin. A kocsi ringatta, köhögése alább hagyott s az irodavezető ur szemeit lehunyva arra a napra gondolt, mikor szintén igy kocsizott, de fiatalon, duzzadó reménykedéssel telve s az oldalán Rozálkával. Haza a templomból. A lovak sörénye mellett a piros kendő röpködött és a kocsis vigan pattinthatott bokrétás, pántlikás ostorával. — Oh, hogy Rozálka meg nem érhette ezt a mai szép napot is ! Mire hazaért, reszketett a hidegtől és a derék Kubicsekné herbateát főzött neki és faggyus gyolcsot melegített a mellére. Ágybafeküdt és kábult fejjel hallgatta, mint pattog a tűz a cserép- kályhában és mint duruzsol a meg- koppadt bundájú öreg cirmos a karosszók vállán. A szoba levegője tele volt a her- batea, a faggyú és a birsalmák illatával. Ez a keverék émelygős volt, de külön-külön eszébe juttatta a szegény elköltözött Rozálka anyáskodásait. — Ő nagyon szerette a birsalmát; ö terengette girhes mellemre a fagy- gyus gyolcsot, ha köhögtem és ő tudta a világ legjobb herbateáját főzni, bárha Kubicsekné is jó asz- szony volt. Az ággyal szemben függő, portól és pipafüsttől megfeketedett olajfestményre tévedt a kekintete. Az elment asszonya képére, melyet Hradil, a festő pingált neki hálából, amikor a vézna fiút besegítette a századirodába manipuláns őrmester korában. Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-kdzöőségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szafcaiár és vidiie legnagyobb czipiraUara. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. — ■
