Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)

1905-12-10 / 99. szám

XXXVII. évfolyam. Szatmáf, 1905. decz. hó 10. (vasárnap) 99. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szaimaron, a lap kiadóhiva'-alabau fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közéltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ha az utókor valami szimbolista festője a mi korunkat, a 20. szá­zad hajnalát vászonra akarná vetni, aligha akadna egyhamar megfele­lőbb és a valósághoz hivebb jel­képe a legdivatosabb közlekedési eszköznél, a vágtatva száguldó automobilnál. Egyetlen oly ága sincs az emberi szellem megnyil­vánulásának, melynek legújabb fej­lődését ne jellemezné valami mohó, ideges sietség, kapkodás. E tünetet a gyorsan múló idő megbecsülé­sének kellene tekintenünk, amely esetben örvendhetnénk is neki, ha nem állana itt is fenn a régi igaz­ság, mely majdnem minden újítás­sal elválaszthatatlanul egybe van forrva, hogy elvész a réven, ami a vámon megtérült. Abban a nagy mérkőzésben, melyet az emberiség két hatalmas tábora úgyszólván a világ kezdete óta egymás ellen folytat, jelenleg úgy látszik, a maradiakkal szem­ben a haladóké a győzelem. A nagy tömegek öntudatra ébredése, a hatalom tekintélyének aláhanyat- lása, az emberi jogok zászlajának minél bátrabb lobogtatása egyre sorvasztja, apasztja a konzervati- vek táborát, azt a tábort, melynek meggyőződése, hogy minden ujitás a századokon át kipróbált és be­vált szokásoktól és intézményektől való legcsekélyebb eltérés is rend­kívül súlyos és többé jóvá nem tehető következményekkel jár. Ugv hisszük, hogy ha ki tudunk bontakozni az aktuális politika le­nyűgöző szenvedélyeiből s higgadt szemmel, józan megfontolással mér­legeljük a két tényállás érveit és ellenérveit, semmi esetre sem tu­dunk valamely végérvényes igaz­ságban megállapodni. A tudományok és művészetek teoretikus s gyakorlati fejlődését, tehát mint már fentebb jeleztük, az újítások utáni mohó törekvés jellemzi. Kétségtelen, hogy vannak az emberi tudásnak oly ágai, melyek­ben a könnyelműség, a sebtiben vaió meggondolatlanság semmiféle nagyobb következményekkel nem jár, mert azt ugyan senki sem fnrtja valami világot rengető csa­péinak, ha például egy üstökös nem futja be azt a pályát, melyet valami csillagász teóriájával eléje sz bott. De vannak aztán igenis oly szakmái a tudományoknak, me­lyekben minden megfontolatlant ■ végzetes, soha többé helyre nem hozható következményekkel járhat. Különösen két tudomány-ág az, melyeket — a legmesszebbremenő konzervativizmusnak kell irányítani, és ezek az orvosi és a jogi tudo­mányok. A tudomány e két szaka egy­máshoz rendkívül hasonlatos, mind­kettőnek gyógyítás a feladata. Mig az orvos a testi bajok gyógyítá­sára törekszik, addig az igaa&ág- szolgáltatás őri a biró, az erkölcs, a lélek betegeit, eltévelyedetteít óhajtja ismét egészségesekké tenni. Nem Ítélhetjük meg sebtiben, melyik fontosabb hivatás e kettő közül. A közelmúltban megtörtént egynéhány eset azonban arra kész­tet bennünket, hogy jelen alkalom­mal a jogszo!gáltatásunk terén ural­kodó botrányos állapotokhoz fűz­zünk egynéhány rellexiót. Ha a napilapok törvényszéki rovatait figyelemmel kisérjük, szinte naponkint találkozunk oly hírrel, mely szerint valamelyik felsőbb bíróság az alsóbb fokúnak Ítéletét megváltoztatta és büntelennek ta­lálta az előbb elmarasztaltat, vagy pedig vétkesnek azt, akit az alsóbb fórum ártatlannak mondott. Igaz, hogy a fokozatos hatáskörű bíró­ágnak ez is a tulajdonképeni ren­deltetése, mindazonáltal rendkívül feltűnő az a gyakori nézeteltérés is véleménykülönbség, amely az gyes ítéletek között található. — Hiszen ezett lattára önkéntelenül is az a kérdés ötlik fel, hogy egy esetlege szervezendő még magasabb forum nem akceptálná-e ismét va­lamelyik alsőb.b fokú bíróság íté­letét, homlokegyenest ellenkezőleg döntvén az immár jogerős, maga­sabb fokú Ítélettel? Mindezekből aztán az következik, hogy minálunk a bírósági ítélet nem bir rehabilitáló erővel. A kri­minalisztika e könnyelmű Ítélkezése aztán azzal a következménnyel jár, hogy döntéseit a nagyközönség nem tekinti abszolút igazságossá- guaknak, ami igen fájdalmas kö­vetkezményekkel jár mindazokra, kiknek valaha törvény előtt volt dolguk. A nagy Galeotto nem alszik és még sincs a rágalom ellen semmi remedium, mivel a bíróság felmentő verdiktje nem képes a gyanút föl­tétlenül eloszlatni. Az Ítélethozatalban gyakran megnyilatkozó szubjektivitásnak megtaláljuk azután méltó ellen­tétét azon esetekben, midőn a tör­vény rideg betűjéhez való kényte­len ragaszkodás arra szorítja a bí­rót, hogy gyakran jobb meggyő­ződése ellenére rendkívüli szigorral kell büntetnie egy-egy meggondo­latlan, könnyelmű csínyt csak azért, mert a véletlen körülmények sze­rencsétlen csoportosulása ezt mi­nősíttetnek jellcgzik. Ezen a mizérián óhajtott törvény- hozáeua;. ^egiteni azzal, hogy az esküdtszéki intézményt meghono- sitotia minálunk. Napról-napra vi­lágosabbá lesz azonban, hogy en­nél az újításnál is megbosszulta magát a megfontolás nélküli siet­ség, mivel az esküdtszék rendszere számos oly sarkalatos hibában bő­velkedik, melyek mindegyike egy­magában véve is elegendő döntő Éjjeli kaland. Néhány évvel ezelőtt Londonban töltöttem néhány hetet pusztán azon czélból, hogy e nagy város mulató helyeit megösmerjem. Egyik estén éppen a Drury Lane színház felé igyekeztem, midőn út­közben egy kapu alatt összekuporodó, a hidegtől didergő alakra lettem fi­gyelmessé, ki könyörgő tekintettel nyújtotta felém reszkető kezeit. Egy összetöpörödőtt, roskadozó agg volt a kéregető, kinek ősz haja a zsíros kalap karimája alól kuszáltan hullott alá vállaira. — Egy kis könyöradományért ese­dezem ! — mormogd elhaló hangon. Megdermedek a hidegtől és elpusztu­lok az éhségtől. Tegnap óta egy falat étel sem volt a számban. Igazi részvétet éreztem a nyomo­rult agg iránt. — Ugylátszik, hogy ön csakugyan sokat" szenvedhet, szóltam hozzá. — Oh uram, fogalmat sem alkothat magának az én nyomoromról. Dol­gozni már nem vagyok képes, de azért inkább éhen pusztulnék el, mint­sem, hogy kolduljak, ha nem volna egy ártatlan beteg kis unokám, kinek i fenntartásáról gondoskodnom kell. A shillinget, melyet már kezembe vettem, visszacsusztattam erszényem­be. Ha az agg előadása valóságon alapul, ez az alamizsna nagyon cse­kélynek tűnt fel előttem, másrészt azonban azt sem szerettem volna, ha valami szédelgő áldozata leszek. Mert sokat hallottam már a londoni szédel­gőkről. A koldus ugylátszik eltalálta gondolatomat, mert a következő sza­vakkal fordult hozzám. — Ön ugylátszik kételkedik sza­vaim igazságában, de könnyen meg­győződést szerezhet magának, ha nem sajnál egy negyed órai utat. Órámra tekintettem, még egy tel­jes óra időm volt az előadás kezde- téig. — Jól van, válaszoltam, elmegyek önnel. Nagy erőlködéssel lábra állt a sze­gény agg és lassú léptekkel iudlt el etöttem. Már majdnem egy fél órát mehettem, midőn végre reszkető ke­zekkel egy szegényes kinézésű házra mututott kisórőm, mely azonban a környezetből előnyösen vált ki. — Czélnál vagyunk uram, szólt az agg és a ház negyedik emeletére ve­zetett, ho! egy ajtót kinyitva meg­fogta kezemet. —• Csak tessék ide bemenni és csak tessék állva maradni mig, gyertyát gyűjtők, nehogy valamibe bele ülöd- jék. Most az ajtó zárjának forgását hallottam, mire önkénytelenül a ké­nyelmetlenség bizonyos érzete fogott el — De csakhamar megnyugodtam abban, hogy ezen aggal szemben még ha gonosz szándékkal viseltetnék is, semmiféle veszély nem fenyegethet. Kisórőm egy fagyu gyertyát gyúj­tott, mely csak gyenge, bizonytalan világosságot terjesztett maga körül, de eleget ahhoz, hogy bámulattal ész­leljem, miszerint egy igen díszes, sőt a viszonyokhoz képest fényesen be­rendezett szobában vagyok. Ön meglepettnek látszik, szólalt meg egy durva hang, de mindig nagy gondot fordítottam arra, hogy ottho­nomat lakályossá és kellemessé te­gyem. Hirtelen hátra fordultam és egy erőteljes, középkorú, barnabaju férfi magasra törő alakját láttam magam előtt. Az Ősz paróka ott feküdt mel­lette a földön. — Tehát ön tőrbe csalt ! kiáltot­tam dühösen. Mit jelentsen mindez ? — Egyszerűen csak azt, hogy arra kívánom felkérni, hogy óráját nekem bizonytalan időre kölcsönözni szíves­kedjék. Az enyém ugyanis javitás végett az órásnál van. — Van még valami más kívánsága is, kérdem gúnyosan, de bensőmben reszketve a dühtől, hogy igy becsapat­tam magamat. — Minden esetre még egy csekély­séggel óhajtanám szivességót igénybe venni, válaszolt a gazember barátsá­gos mosollyal. Ugyanis a bankban deponált tőkéim teljesen kimerültek és zsebeim üresek. — Nemde fatális helyzet ? Tehát ezen körülmény fi­gyelembe vételével, ön bizonnyára nem fogja tőlem megtagadni tárcájá­nak átengedését. Ha tárcája esetleg valami becses emléket képezne, akkor készséggel visszaszolgáltatom és tar­talmáról is szabályszerű kötvényt ál­lítok ki. Minthogy pedig fizetési kö­telezettségeimet pontosan beszoktam tartani, hosszabb visszafizetési termi­nus engedélyezését kell kérnem. Azt hiszem körülbelül 90 esztendő meg fog felelni. fíóth FüJöp kárlsbádi czipőr aktárát íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziparaktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux lőrből Készült czipők a Legdivatosabb kivitelben. —

Next

/
Thumbnails
Contents