Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)

1905-12-10 / 99. szám

XXXVII. évfolyam.

Szatmáf, 1905. decz. hó 10. (vasárnap)

99. szám.

SZAMOS.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI

MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

LAP.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Egyes szám ára 10 fillér.

Mindennemű dijak Szaimaron, a lap kiadóhiva'-alabau fizetendők

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közéltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Ha az utókor valami szimbolista festője a mi korunkat, a 20. század hajnalát vászonra akarná vetni, aligha akadna egyhamar megfelelőbb és a valósághoz hivebb jelképe a legdivatosabb közlekedési eszköznél, a vágtatva száguldó automobilnál. Egyetlen oly ága sincs az emberi szellem megnyilvánulásának, melynek legújabb fejlődését ne jellemezné valami mohó, ideges sietség, kapkodás. E tünetet a gyorsan múló idő megbecsülésének kellene tekintenünk, amely esetben örvendhetnénk is neki, ha nem állana itt is fenn a régi igazság, mely majdnem minden újítással elválaszthatatlanul egybe van forrva, hogy elvész a réven, ami a vámon megtérült.

Abban a nagy mérkőzésben, melyet az emberiség két hatalmas tábora úgyszólván a világ kezdete óta egymás ellen folytat, jelenleg úgy látszik, a maradiakkal szemben a haladóké a győzelem. A nagy tömegek öntudatra ébredése, a hatalom tekintélyének aláhanyat- lása, az emberi jogok zászlajának minél bátrabb lobogtatása egyre sorvasztja, apasztja a konzervati- vek táborát, azt a tábort, melynek meggyőződése, hogy minden ujitás a századokon át kipróbált és bevált szokásoktól és intézményektől való legcsekélyebb eltérés is rendkívül súlyos és többé jóvá nem tehető következményekkel jár.

Ugv hisszük, hogy ha ki tudunk bontakozni az aktuális politika lenyűgöző szenvedélyeiből s higgadt szemmel, józan megfontolással mérlegeljük a két tényállás érveit és ellenérveit, semmi esetre sem tudunk valamely végérvényes igazságban megállapodni.

A tudományok és művészetek teoretikus s gyakorlati fejlődését, tehát mint már fentebb jeleztük, az újítások utáni mohó törekvés jellemzi.

Kétségtelen, hogy vannak az emberi tudásnak oly ágai, melyekben a könnyelműség, a sebtiben vaió meggondolatlanság semmiféle nagyobb következményekkel nem jár, mert azt ugyan senki sem fnrtja valami világot rengető csapéinak, ha például egy üstökös nem futja be azt a pályát, melyet valami csillagász teóriájával eléje sz bott. De vannak aztán igenis oly szakmái a tudományoknak, melyekben minden megfontolatlant ■ végzetes, soha többé helyre nem hozható következményekkel járhat.

Különösen két tudomány-ág az, melyeket — a legmesszebbremenő konzervativizmusnak kell irányítani, és ezek az orvosi és a jogi tudományok.

A tudomány e két szaka egymáshoz rendkívül hasonlatos, mindkettőnek gyógyítás a feladata. Mig

az orvos a testi bajok gyógyítására törekszik, addig az igaa&ág- szolgáltatás őri a biró, az erkölcs, a lélek betegeit, eltévelyedetteít óhajtja ismét egészségesekké tenni.

Nem Ítélhetjük meg sebtiben, melyik fontosabb hivatás e kettő közül. A közelmúltban megtörtént egynéhány eset azonban arra késztet bennünket, hogy jelen alkalommal a jogszo!gáltatásunk terén uralkodó botrányos állapotokhoz fűzzünk egynéhány rellexiót.

Ha a napilapok törvényszéki rovatait figyelemmel kisérjük, szinte naponkint találkozunk oly hírrel, mely szerint valamelyik felsőbb bíróság az alsóbb fokúnak Ítéletét megváltoztatta és büntelennek találta az előbb elmarasztaltat, vagy pedig vétkesnek azt, akit az alsóbb fórum ártatlannak mondott. Igaz, hogy a fokozatos hatáskörű bíróágnak ez is a tulajdonképeni rendeltetése, mindazonáltal rendkívül feltűnő az a gyakori nézeteltérés is véleménykülönbség, amely az gyes ítéletek között található. — Hiszen ezett lattára önkéntelenül is az a kérdés ötlik fel, hogy egy esetlege szervezendő még magasabb forum nem akceptálná-e ismét valamelyik alsőb.b fokú bíróság ítéletét, homlokegyenest ellenkezőleg döntvén az immár jogerős, magasabb fokú Ítélettel?

Mindezekből aztán az következik, hogy minálunk a bírósági ítélet

nem bir rehabilitáló erővel. A kriminalisztika e könnyelmű Ítélkezése aztán azzal a következménnyel jár, hogy döntéseit a nagyközönség nem tekinti abszolút igazságossá- guaknak, ami igen fájdalmas következményekkel jár mindazokra, kiknek valaha törvény előtt volt dolguk.

A nagy Galeotto nem alszik és még sincs a rágalom ellen semmi remedium, mivel a bíróság felmentő verdiktje nem képes a gyanút föltétlenül eloszlatni.

Az Ítélethozatalban gyakran megnyilatkozó szubjektivitásnak megtaláljuk azután méltó ellentétét azon esetekben, midőn a törvény rideg betűjéhez való kénytelen ragaszkodás arra szorítja a bírót, hogy gyakran jobb meggyőződése ellenére rendkívüli szigorral kell büntetnie egy-egy meggondolatlan, könnyelmű csínyt csak azért, mert a véletlen körülmények szerencsétlen csoportosulása ezt minősíttetnek jellcgzik.

Ezen a mizérián óhajtott törvény- hozáeua;. ^egiteni azzal, hogy az esküdtszéki intézményt meghono- sitotia minálunk. Napról-napra világosabbá lesz azonban, hogy ennél az újításnál is megbosszulta magát a megfontolás nélküli sietség, mivel az esküdtszék rendszere számos oly sarkalatos hibában bővelkedik, melyek mindegyike egymagában véve is elegendő döntő

Éjjeli kaland.

Néhány évvel ezelőtt Londonban töltöttem néhány hetet pusztán azon czélból, hogy e nagy város mulató helyeit megösmerjem.

Egyik estén éppen a Drury Lane színház felé igyekeztem, midőn útközben egy kapu alatt összekuporodó, a hidegtől didergő alakra lettem figyelmessé, ki könyörgő tekintettel nyújtotta felém reszkető kezeit. Egy összetöpörödőtt, roskadozó agg volt a kéregető, kinek ősz haja a zsíros kalap karimája alól kuszáltan hullott alá vállaira.

— Egy kis könyöradományért esedezem ! — mormogd elhaló hangon. Megdermedek a hidegtől és elpusztulok az éhségtől. Tegnap óta egy falat étel sem volt a számban.

Igazi részvétet éreztem a nyomorult agg iránt.

— Ugylátszik, hogy ön csakugyan sokat" szenvedhet, szóltam hozzá.

— Oh uram, fogalmat sem alkothat magának az én nyomoromról. Dolgozni már nem vagyok képes, de azért inkább éhen pusztulnék el, mintsem, hogy kolduljak, ha nem volna

egy ártatlan beteg kis unokám, kinek i fenntartásáról gondoskodnom kell.

A shillinget, melyet már kezembe vettem, visszacsusztattam erszényembe. Ha az agg előadása valóságon alapul, ez az alamizsna nagyon csekélynek tűnt fel előttem, másrészt azonban azt sem szerettem volna, ha valami szédelgő áldozata leszek. Mert sokat hallottam már a londoni szédelgőkről. A koldus ugylátszik eltalálta gondolatomat, mert a következő szavakkal fordult hozzám.

— Ön ugylátszik kételkedik szavaim igazságában, de könnyen meggyőződést szerezhet magának, ha nem sajnál egy negyed órai utat.

Órámra tekintettem, még egy teljes óra időm volt az előadás kezde- téig.

— Jól van, válaszoltam, elmegyek önnel.

Nagy erőlködéssel lábra állt a szegény agg és lassú léptekkel iudlt el etöttem. Már majdnem egy fél órát mehettem, midőn végre reszkető kezekkel egy szegényes kinézésű házra mututott kisórőm, mely azonban a környezetből előnyösen vált ki.

— Czélnál vagyunk uram, szólt az

agg és a ház negyedik emeletére vezetett, ho! egy ajtót kinyitva megfogta kezemet.

—• Csak tessék ide bemenni és csak tessék állva maradni mig, gyertyát gyűjtők, nehogy valamibe bele ülöd- jék. Most az ajtó zárjának forgását hallottam, mire önkénytelenül a kényelmetlenség bizonyos érzete fogott el — De csakhamar megnyugodtam abban, hogy ezen aggal szemben még ha gonosz szándékkal viseltetnék is, semmiféle veszély nem fenyegethet.

Kisórőm egy fagyu gyertyát gyújtott, mely csak gyenge, bizonytalan világosságot terjesztett maga körül, de eleget ahhoz, hogy bámulattal észleljem, miszerint egy igen díszes, sőt a viszonyokhoz képest fényesen berendezett szobában vagyok.

Ön meglepettnek látszik, szólalt meg egy durva hang, de mindig nagy gondot fordítottam arra, hogy otthonomat lakályossá és kellemessé tegyem.

Hirtelen hátra fordultam és egy erőteljes, középkorú, barnabaju férfi magasra törő alakját láttam magam előtt. Az Ősz paróka ott feküdt mellette a földön.

— Tehát ön tőrbe csalt ! kiáltottam dühösen. Mit jelentsen mindez ?

— Egyszerűen csak azt, hogy arra kívánom felkérni, hogy óráját nekem bizonytalan időre kölcsönözni szíveskedjék. Az enyém ugyanis javitás végett az órásnál van.

— Van még valami más kívánsága is, kérdem gúnyosan, de bensőmben reszketve a dühtől, hogy igy becsapattam magamat.

— Minden esetre még egy csekélységgel óhajtanám szivességót igénybe venni, válaszolt a gazember barátságos mosollyal. Ugyanis a bankban deponált tőkéim teljesen kimerültek és zsebeim üresek. — Nemde fatális helyzet ? Tehát ezen körülmény figyelembe vételével, ön bizonnyára nem fogja tőlem megtagadni tárcájának átengedését. Ha tárcája esetleg valami becses emléket képezne, akkor készséggel visszaszolgáltatom és tartalmáról is szabályszerű kötvényt állítok ki. Minthogy pedig fizetési kötelezettségeimet pontosan beszoktam tartani, hosszabb visszafizetési terminus engedélyezését kell kérnem. Azt hiszem körülbelül 90 esztendő meg fog felelni.

fíóth FüJöp kárlsbádi czipőr aktárát

íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziparaktára.

az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux lőrből Készült czipők a Legdivatosabb kivitelben. —