Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-03 / 97. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. decz. hó 3. (vasárnap) 97. szám. j SZAMOS. * v■ . POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAPÉ i MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatrcaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Boldogulás. Azok az egyre növekedő igények, melyeket a fokozatosan fejlődő emberi értelem támaszt, a megélhetést, a boldogulást napról- napra nehezebbé teszik. őseink csendes, higgadt nyugalmát, amellyel az idők haladását szemlélték, ma már valami lázas, lüktető idegesség váltotta fel. Az élet keringő, szédítő forgataga magával sodorta a haladni akarókat, a renyhéket pedig messzire kiveti magából. A kereskedelem, ipar, közlekedés fejlődése folytán hatalmas verseny keletkezett a társadalom egyes tényezői között és e versenyben annak van kilátása némi eredményre, ki teljes fegyverzettel, vagyis a rendelkezésére álló, még csekély jelentőségüeknek látszó segédeszközök felhasználásával is indul neki a nagy, hatalmas mérkőzésnek. Ez a verseny okozta, hogy számos oly foglalkozási és kereskedelmi ág, mely eddig egyáltalán nem, vagy csak igen csekély mértékben miveltetett, ma nagyra fejlődött, mig viszont azok az ágak, melyek azelőtt az emberi munkásság, szorgalom és tudás szinte egyedüli levezető csatornáiul szolgáltak, ma megfagytak, megcsappantak, eloszlottak. Csak olyan jelenség ez, mint a mikor például valami hatalmas folyam utjának befejezte felé nem bírván el a beléje ömlő, hömpölygő árakat, felbomlik, ágakra oszlik ég igy olvad bele a tengerbe. Kétségtelen, hogy az emberisés számának folytonos szaporodása s a megélhetési módoknak ezzel arányos fejlesztése és gyarapítása a szociológiának legtontosabb és legsürgősebb kérdése, melynek megoldása már nem késhetik soká. Az őstermelés céljainak szolgáló terület, a föld, majdnem minden e célra alkalmas pontjának felhasználása- folytán immár nem fejlődhetik, sőt a statisztika ép ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy a városok térfoglalása és az ipari telepek szaporodása a földmivelés és állat- tenyésztés céljaira alkalmas területeket mindinkább visszaszorítja, határaikat szükebbre zsugorítja. Szaporítja aztán e bajokat a birtokoknak elörökösödés utján való szétforgácsolása. Önmagától értetődik, hogy a földbirtok szétdara- bolásának az a következménye, hogy a birtokosoknak szakitaniok kell az eddigi hagyománnyal és oly módon mivelniök birtokukat, hogy az fokozottabb jövedelmet hajtva csakúgy biztosítsa gazdájának a megélhetést, mint osztatlan állapotban ennek elődei részére is biztosítottak. Mindazon intézkedésekre, melyek a cél elérésére alkalmasak, két rövid szavunk van : belterjes gazdálkodás. Nem mulaszthatjuk el e helyütt fajunk egy régi rossz tulajdonságát megróni; azt t. i. hogy nem rendelkezünk elég előrelátással, ami pedig minden oly nemzetnek, mely sikeresen akar helytállani az egyre növekedő versenyben, múlhatatlanul szükséges. Minálunk csak a szükség váltja ki ez erényt, vagyis csak akkor fogunk erélyesen helyzetünk javításához, amikor körülményeink erre szorítanak, mig az oly népfajok, kiknek előrelátása fokozottabb a mienknél, már jó előre gondoskodnak a bekövetkezendő ínség napjairól. Dicsérendő példáját látjuk ennek a tulajdonságnak az angolszász és germán fajoknál, holott is a providencia oly fokban fejlődött ki, hogy e nemzetek minden néven nevezendő gazdasági krízis ellen vértezve bátran és nyugodtan nézhetnek szembe minden eshetőséggel. bármilyen csak elképzelhető fordulattal. A gazdasági termefés eredményének fokozása különösen két tényezőtől függ: a belterjességtől és az üzemerő gazdaságos felhasználásától. Mindkettő múlhatatlan feltétele a modern gazdálkodásnak és ha gazdáink még sem kísérlik meg tömegesebben e segédeszközök igénybevetelével fokozni jövedelmüket, ennek magyarázatát egyedül a legtontosabb közgazdasági tényezőnek, a pénznek hiányában találjuk. Rockefeller, a hires amerikai milliárdos mondása, hogy csak az első millió megszerzése nehéz, a többi aztán magától jön. Ugyanez az igazság áll belterjes gazdálkodásnál is, hol szintén csak az első lépés megtétele, az üzemnek modern szellemben való berendezése és az ezzel járó beruházási költség okoz gondot a gazdának, mely gond megszűntével azután örömmel látja birtokának hatványozott jövedelmezőségét. Ha tehát az a célunk, hogy a nemzetfentartó osztály illetőleg ennek legjelentékenyebb része, a kis birtokosság boldogulását elősegítsük, úgy legelső kötelességünk nemcsak elméleti utón megismertetni a kisgazdával a modern mező- gazdaság segédeszközeit és azok használati módját, hanem lehetővé kell tennünk azt is, hogy ezen eszközökkel, mint sajátjával, rendelkezzék és birtokát belterjesen kezelhesse. Nyílt levél dr. Jéger Kálmán, városi tiszti orvos úrhoz. Egy olyan közügyben fordulunk Szatmár város tiszti főorvosához, mely annyira köztudomású, hogy viÄ poétikus vádlott. Az „általános kérdések.“ Elnök : Megnyitom a főtárgyalást. Álljon elő a vádlott ! Vádlott : Itt vagjmk. Elnök : Figyelmeztetem, hogy első sorban az általános kérdésekre fogom kihallgatni. Feleljen hát az egyes kérdésekre. Mi a neve ? Vádlott : Krampetios Stanislaus, „becsületes jó magyar név, nem hímez nem hámoz.“ Elnök : Ezt nevezi maga jó magyar névnek ? Különben maradjunk a tárgynál. Mi a foglalkozása ? Vádlott : Arany Jánossal mondhatom : Én szegény költő vagyok, Örökül hát nem sokat hagyok, Legföljebb mocsoktalan nevet S a tömegnél hitvány érdemet. Elnök : Az érdemei tényleg hitványak lehetnek, de a mocsoktalanság gal várjunk a főtárgyalás végéig. — Egyébként ne citálgasson itt folyton, hanem feleljen prózában. Hol született ? Vádlott : Elnök ur, erre a kérdésre is Petőfivel válaszolok : Ez a város születésem helye Mintha dajkám dalával vón tele. Most is hallom e dalt elhangzott bár : Cserebogár, sárga cserebogár. Elnök : Maga, úgy látszik, javitha- tatlau. Hány éves ? Vádlott : (elmélázva) : Vállamon huszonhét év van már Cserebogár, sárga cserebogár. Elnök ; (ingerülten) : Hallja, hagyjon fel a cserebogaraival, mert kiverem a bogarakat a fejéből. Van vagyona, vagy vagyontalan ? Vádlott : (könnyezve) : Nincs cserepes tanyám, Sem szűröm, sem gubám Nincsen. Az igazi... Elnök (félbeszakítja idegesen) : Hallja ne mókázzék itten a törvény színe előtt. Feleljen a feltett kérdésre van-e vagyona, ingatlan, vagy ingója pl. ökre, tehene, vagy más valami házi-állata ? Vádlott : Állat ? (gondolkodik, hirtelen felragyog az arca.) Az van. És pedig : Van nekem egy selyemszőrü kis cicám Bársonyszőrü, puha teste , Vele játszom minden este ... A világért másnak oda nem adnám O Elnök (a haragtól kikelve) : Hát nem érti az embert ? Ne hozzon ki a sodromból. Feleljen a következő általánosra : van-e családja ? Vádlott (szomorúan énekel) : Árva vagyok, nincsen senkim, Szeretőm is elhagyott. Azaz, hogy volt valamikor gyermekem. De a gyermekeimmel is úgy vagyok, mint Simon Judith. Nálam is. „ ... minden esztendőben“ — Kis deszka koporsót tesznek le a földbe, Kis deszka koporsó, alig-alig rőfnyi, Szegény kicsi féreg nem tudott megnőni Nőm is volt. De megszökött egy furvézerrel. Azóta nem gyermekes ke- dem. És azóta : Egyedül hallgatom tenger mormol ását Tenger habja fölött futó szél zúgását. Elnök (megtörve, megadással) : Vannak-e szülei, apja, anyja ? Vádlott (zsebkendőjével törülgeti szemét és idézi Petőfit) : Sem apám, sem anyám Nincsen már, nem is lesz, Kiket szoríthatnék dobogó keblemhez. Kiknek csókolhatnám ... Elnök : Hál1 Istennek elértünk az utolsó általános kérdéshez. Volt-e már büntetve. Vádlott: Büntetve még nem voltam, de őszintén bevallva, egyszer már elkövettem csalást. Elnök : Ha ! Hogyan ? Mondja el a tényállást ! Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom Tíz elhagyott tiz elhagyott maradt három Kettő megcsalt, maradt még egy, Ezt az egyet, ezt az egyet Én csaltam meg. Vádlott : A tényállás ez : Hát nem szerelmi csalás ez ? Elnök (csalódva és kimerülve) : A bíróság pihenése okából a főtárgyalást tiz percre felfügesztem ! ! Rádala. Egy halálraítélt utolsó napjai. Irta Timár Balázs. A Bastille körül, a Rue de Alle- magne-ban van egy kis gyümölcsös- üzlet. Két fiatal bájos leány Aimée és Jeanne szolgálja ki a vevőket. A mamájuk is ott van. Dobogós tekintetű, kövér és harcias hölgy ez; a régi Róth Fülöp kórlsbacü ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — SyMr és Yidíke legnagyobb czipóraUtra. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekczipők, valódi SlSsPim box és Schevraux »őrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■
