Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)

1905-11-26 / 95. szám

XXXVII, évfolyamSzatmár, 1905. nov. hó 26. (vasárnap)

95. szám.

SZAMOS.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI

MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára IQ fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó A fillér.

Előre!

Ez most a jelszó. A cél szentesid az eszközöket. Módszer, „il- dom“ (a nagy Széchényié e szó,) ne kössék senkinek se a tovarohanó szekerét. A nagv rohanásban az, aki nem tartja fölöslegesnek előre is tekinteni s a lejtőn arra is gondolni, hogy egy merész kanyarulatnál végzetes rázkódással összetörhet a szekér, az hazaáruló, gazember! Mindegy, akármi következik is be, bármily kátyúba is kerül az ország szekere; fődolog, hogy vértezzen mindenkit a törvény s történjék minden szabály- szerint. A törvény nevében tiltakozik a kormány, a törvény nevében rezisztál a vármegye, a népjog szentségének érzetében erőszakoskodik a szociálista s min- üenik a maga igazának meggyőződésében.

A kormány az államot menti, a koalíció a nemzetet, a szociálista a nekik tett ígéretet, az általános titkos választást akarja „bevasalni“ azokon, kik a választásokot, megígérték.

Idáig a nagy pártpolitikai harcok, a kormány ellenállása, a nemzeti ellenállás, a szociálista küzdelem, a nemzeti és gazdasági erők lassúbb jellegű sorvadása árán folytak, amit egyesek még nem éreztek meg feltűnően; az organikus baj általános tünetei még egy szervnek sem bénították meg feltűnően a működését. Most már legalább részben ez is bekövetkezett; tizenkét vármegyének s köztük a miénknek is december 1-től kezdve nem log kijárni az állami dotációja. A belügyminiszter ezen intézkedését azzal indokolja, hogy az önkéntesen befizetett adókat ezen megyék az állam nagy szervezetének testéből elvonták, azért ezen megyéknek, mint a nagy orgánum egyes szerveinek véredényeibe kevesebb vért juttathat. A megyék azonban erre a kihívásra is megtalálták a tromfot; az igy elvont összeget kivetik közadóba s bár a kivetés belügyminiszteri jóváhagyással történhetik, a majdan erre következő tiltakozásra nem is fognak hederiteni.

Erre természetesen következni fognak a tömegesebb felfüggesztések, a felfüggesztett tisztviselők iránt az ovációk, mindkét részről az erőszakosságok s azután, mikor a törvényekkel ez a foot-ball-ozás a képviselői és tisztviselői fizetések' redukálását s egy csomó felfüggesztést fog eredményezni, azután mégis csak az lesz a vége, hogy kezdjük élűiről a dolgot, meg lógjuk nézni majd higgadtabban, amit az előrohanás hevében szem elől tévesztettünk.

Mert annyi tény, hogy a pártközi viszonyok a következetesség

szempontjából ma a fejetetejére vannak állítva. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a mostan alakult alkotmánypárt álláspontja. Ez a párt nyiltan hirdeti, hogy a kilences bizottság programmja alapján áll s ugyanakkor vérbeli rokonságba lép azzal a koalícióval, mely egyenesen azért szövetkezett, mert a kilences bizottság katonai reformjait keveseite. Azt mondja továbbá, hogy az alkotmány védelmét tekinti elsőrendű feladatának. De hát nem-é épen azért kell az alkotmányt védeni, mert a koalíció, a maga követelésében a kilences bizottság katonai reformján túl terjeszkedett ?! — Hiszen ha vállalta volna a koalíció a kormányt, nem volna most válság, nem kellene az alkotmányt védeni.

Mennél tovább foly azonban a kavarodás, mennél inkább szembe szögeződnek a törvények a törvényekkel, mennél nagyobb lesz a a különböző elemek súrlódása, annál gyorsabban el fog jönni az i !eje annak, mikor magának a nemzetnek érdeke fogja parancso- lólag odakiáltani a különböző felfogású hazafiaknak : Megálljatok! Nincs elég nagy, elég radikális okunk arra, hogy a nyílt abszolutizmus örvényébe sodródjunk, hogy magát a hazát s ennek törvényes rendjét vessük koczkára akkor, mikor a szóban forgó nemzeti kulturális és gazdasági reformtörekvésekre az alap királyi elhatározásból is megjelöltetett.

Addig pedig csak előre az egész vonalon !

Apponyi Kolozsvárt már ki is adta a jelszót a forradalmi és offenzív irányban. De vájjon fogja-e követni a nagy néptömeg, melynek haragja elől a fegyveres erő védő szárnyai alá volt kénytelen menekülni ? Pedig tömegek nélkül nincs se offenziva,, se forradalom.

Ez azonban mindegy. Csak előre a törvény szent nevében minden oldalon; hadd csapjanak össze a szenvedélyek felhői, de úgy, hogy a vezetők se kíméljék a bőrüket s ne csak a tisztviselőket hozzák áldozatul maguknak, hanem próbálják meg az áldozatot első sorban magukon, — annál hamarább el fog következni a kiegyezésnek, a válság megoldásának ideje ; addig mig az ellentétes erők jobban össze nem mérkőznek, nincs kilátás a nyugodtabb, a higgadtabb belátásra, — addig hát csak előre!

Az nem tesz semmit, hogy ez az előreháladás most tulajdonképen visszaesést jelent. A vonal gőz- mozdonyának is előbb hátra kell mozognia, hogy aztán csakugyan előre mehessen 1

színház.

Szerdán Bakonyi, Kacsóh „János vitézében gyönyörködhettünk. KukoEgy perez.

Mért születtünk gyenge embereknek Kiknél elmúlik bánat és öröm ?

És a mosolygás bánat könnyé válik S ismét mosollyá változik a köny.

Én nem sajnálok semmit a világon, Csak téged, édes röpke pillanat,

Midőn először érintette ajkam A lázban égő piros ajkakat.

Elszállt a perc és ő reám tekintett,

Mint a testté vált szűz szerelem.

És szinte fáj, hogy ezt az égi percet Örökké tartóvá nem tehetem.

E perc emlékétől elolvad a lelkem Szivem kinyílik, mint nyíló virág, Melyet a szellő csókol önfeledten,

S ő önfeledten szórja himporát.

Erdősi Dezső.

Effendi mesél.

A gyöngyházzal kirakott butorzatu dohányzószoba közepén kékbe játszó opálos füstfelhőket ontva égett a narghyle és Effendi egy halom bolyhos szőnyegen végignyulva elgondolkozva pöfékelt.

Már régen ültem ott vele szemben és nem akartam megzavarni merengésében.

Különös ember volt ez az Effendi. i Fólszegen, tartózkodóan, szinte félénken élt a mi nyüzsgő, libegve siető, tü iekedő világunkban, mintha nem lett volna ebbe a világba való, amelybe véletlenül csöppent bele. Zárkózott volt, de nem rezignált, keleti fatalizmussal tűrte Effendi, hogy az élet árja elharsogjon mellette, épp úgy, mint ahogy a hidezölöp tűri a vizek folyását.

Ügy, első impresszió szerint szürke egyéniség nélkül való ember volt, de meghitt barátai előtt és főként otthonában, ahová olyan kevesen voltak hivatalosak, mintha Aladin csodalám- pája gyuladt volna ki a lelkében, úgy megváltozott. Ez a varázslatos fény átalakította, kibontva lelkének szineit és megcsillantva érdekes egyéniségét.

Ez az ő otthona kereveteivel, ara- beszk díszítéseivel, álmatag lustálkodásra hivó zugaival valósággal a háremek puha fészek-szobáira emlékeztetett, de asssonyok nélkül.

Mert ez a fekete fényes szakálu török valósággal félt a francia fűzőt hordó huriktól és minden asízonyi állattól, kiket pedig Allah az igaz hitü muzulmánok földi üdvösségére

teremtett, hogy ajkuk előkészüljön már a földön ama mennyei édességek i élvezésére, melyek amott várnak reájuk, ha majdan átérnek az Alsirát beretva éles hidján.

Talán nem is félt tőlük, csak közömbös volt az ő álmodozó lelkének a bájok e buja ingerkedése, amelyek gyilkosak, mint a kala-meri tavak fölött imbolygó lilaszinü ködök, melyek halálos ittasságba döntik a partjukon lepihenő kalmárt.

Mi, akik között meghitten élt ez a különös szürke ember, nem tudtuk fél-e tőlük, vagy közömbösek-e neki.

Künn az utczákra már rászállt a budapesti őszi esték köde és az ablakon át a ködös szürkeségből úgy pi- roslott az utcai lámpa fénye, mint egy fátyolba csavart rózsa.

Effendi, amint ott hevert a szőnyeghalmon és mozdulatlanul szívta a narghylót az ő titokzatos lényének minden talányát izgató kérdésekké élesítette bennem.

És mintha észrevette volna, mintha kitalálta volna gondolataimat, felém fordította szelíd nézésű barna szemeit és a narghyle szopókáját kiejtve szájából megszólalt :

— Ne töprengj rajta öreg barátom. E! fogok mondani neked mindent. Az ón törökségem furcsa történetét.

Érdeklődéssel fordultam feléje, ö pedig két tenyerével végig simítva homlokát beszélni kezdett :

— Ti bizonyosan sokszor gondoltok arra, hogy micsoda furcsa bogara vagyok az Istennek. Török, akinek bihari gentry neve van, aki a Józsefvárosi háza béreiből úgy ól itt közietek, — mintha a mekkai vásárbiró volna és hozzá olyan török, aki nem szomjazik asszonycsókra.

Volt közöttetek olyan is bizonnyal, aki tisztelt ősanyám hitvesi hűségét kétségbe vonta a török hódoltság korával kapcsolatban.

Végre asszonyért, azok után nem tenném tüzbe a kezemet, de azt hiszem nincs igaza az anyámról terjengő rágalmaknak s ha volna is, nem annak a következése az én török mivoltom. Nem az, hanem a hála, amivel Allah- nak és az ö prófétájának tartozom. És hogyha Bagdadban nem datolyával fizetnék a házbért a derék muzulmánok, AUahra mondom, szívesen tolatnám oda a házamat.

— Ti nem tudjátok, folytatta azV* Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát

ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Bzatmár és vidéke legnagyobb czipMtíra.

az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux lőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —