Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-23 / 94. szám
94. szám SZAMOS 3-ik oldal * Orvosi kinevezés. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter dr. Kölcsey Ferencz közkórházi igazgató főorvost, a helybeli vasúti internátus orvosává kinevezte. * Áthelyezések. Böhm Miklós m. kir. honvédszázados Nagykárolyból Szatmárra, mig Gundelfinger Géza hadnagy Nagyváradról Nagykárolyba helyeztetett át. * Esküvő. Lámor János rónaszéki kántor tanitó folyó hó 21-én esküdött örök hűséget Bodnár Alajos helybeli róm, kath. finépiskola tanitó leányának Mariskának. Az esketési szertartást Tóthfalusi Dániel népiskolai hit elemző végezte az uj főoltárnál és megható szép beszédet intézett az ujpárhoz. Esküvő után az örömszülék lakásán fényes nászlakoma volt. * Főkönyvelő választás. A Szatmári Leszámitoló-Bank f. hó 22-én tartott igazgatósági ülésén a bank ügyvezető főknyvelőjóve Both Lajost, a Szatmári Kereskedelmi és Iparbank könyvelőjét választotta meg. * A debreczeni kir. tábla elnökének Bernáth Elemérnek elhunytéval a megüresedett elnöki széket a legnagyobb valószínűség szerint Széli Farkas kir. táblai tanácselnökkel fogják betölteni. * Tanügyi kinevezések. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Ambrus Mózes kővárhosszufalusi ev. ref. tanítót és Goldschmidt Lujza okleveles tanítónőt a kővárhosszufalusi újonnan szervezett állami népiskolához rendes tinitóvá, illetve tanítónővé nevezte ki. * A Szatmári Lorántffy-Egyesület szombati estélye nagy közönség jelenlétében szép sikerrel tartatott meg. A vegyes kar éneke után Biki Károly esperes tartott felolvasást nagy hatással, a humanizmus és idealizmus eszméjét fejtegetve korunk emberbaráti intézményeiben. A nőképző 6 tagból álló kara szebbnél- szebb darabokat énekelt, Majthén) i András ref. főgimnázium! tanár pedig benső ihlettséggel szavalt egy szép vallásos tárgyú költeményt. A közön ség tapssal és éljenzéssel fejezte ki elismerését a közreműködők iránt. * Harminczkét pályázat. A fehér gyarmati ujonau rendszeresített kir. közjegyzőségre, a pályázati határidő a napokban járt le s nem kevesebb mint harminczhét pályázati kérvény nyujtatott be a jövedelmes állás elnyerése iránt. A pályázók legtöbbje ügyvéd. * Magyar uév. Grósz Móricz szatmári illetőségű jelenleg bécsi lakos, festő, családi nevét belügyminiszteri engedéllyel „Gót“-ra, — Kron Dávid mátészalkai lakos pedig családi nevét „Kertészére változtatta. bort, teát, sonkát, limonádét, fagylaltot, szendviczet és tortát. Bebizonyítva e tutti-fruttival mi mindent képes bevenni egy jótókonyczélu gyomor. Itt t pasztaltam azt is, hogy legszívesebben eszik és iszik az em bér jótékony célra. Ilonka mamát a háziasszony szerepében tudom dicséretesen ismered, Sándor is jó, remek házigazga volt az tény. Sürgött, forgott, intézkedett, bókolt az asszonyoknak, kóstolta, osztályozta az érkezett borokat, üdvözölte az érkezőket, kapacitálta a kompánistákat a benfentes, simaborokkal telt asztalhoz, szóval mesésen elemében volt Micsoda élet volt itt s mily remek jeleneteket lestünk el a boros üvegek bokrai közül 1 Egy tejkurát tartó fiatal dzsentlimén a csaplárosné ellent- álhatatlan szavainak engedve felhajt egy pohár uagyhegyit. Koronájától megválva remegő hangon konstatálja, hogy szívesen megváltotta volna e pohárt kétszeres árért. A csapos a jótékonyság szellemétől áthatva Krisztusi hangon mondja : Fiam, tedd le koronádat s balra az utolsó ajtó, szabadulj meg a gonosztól. S az ifjú ezt hallva egy eszmétől, vsgy mitől megkapva, a színről gyorsan el és letü nik. Most egy demizson formájú atilla» alak lép be, talán valami tiszte- letes s a benfentes asztal mögül felcsendül a zsoltár : mint a szarvas az hives patakra, Pista bácsi úgy közénk kívánkozik. Helyet fiuk 1 Kettő is * Városi toronyóráinkról. Városi toronyóráink pontatlan időjelzésükkel már régen magukra vonták a figyelmet, egy idő óta azonban különösen versenyeznek abban, hogy az időjelzésben egymást elhagyják, vagy utolérjék. Pedig az órák igazításánál ez a felületesség nagyon sok kellemetlenségnek az okozója, különösen ott, hol, mint nálunk is, oly nagyszámú tanuló sereg munkája van a pontos időhöz kötve, ügy tudjuk, hogy az órák naponkénti igazítása bizonyos átlagösszegért történik s igy joggal meglehetne várni, hogy az órák egységes igazítással a naponként jelzett budapesti idővel egybevágóan járjanak, e helyett azonban a toronyórák közt állaudóan kisebb-nagyobb idő- jelzési differenciákat észlelhetünk, úgy hogy tapasztaltabb ember a maga jól járó óráját már nem is meri ezekhez igazitani. Még nagjmbb kellemetlen seggel jár ez a dolog a vonatokon utazni szándékozókra, kik nem egyszer kellemetlen meglepetéssel veszik észre, hogy e miatt a vonatról lekésnek. Ajánljuk az intézők figyelmébe e körülményt, gyakoroljanak nagyobb ellenőrzést azokra, kik az órák igazításával vannak megbízva s tegyék komolyan felelőssé azokat, kik tudatlanságból, vagy felületességből erre az ügyre kellő gondot nem fordítanak. Uj találmány. Sipos Árpád, nyíregyházi lakos egy olyan szerkezetet talált fel, melynek segélyével az országban levő összes órákat, azok után pedig a magán órákat egyformán lehet járatni. A szerkezet villamos és a Budapesten adott központi órajelt az á'lamvasut vezetékeinek igénybevételével adja le a vidéken. A berendezés városonkint 70 koronába kerül s a közvetítő államvasuti személyzetre külön teendőt nem ró. Az első berendezést Nyíregyházán fogják felállítani. * Hűtlen szolga. Kellemetlen meglepetés érte a napokban Lengyel József irg.-rendi házfőnököt. —■ Fodor Sándor házi szolga alaposan meglopta. A többek közt elemeit egy színházi látcsövet, egy értékes asztali órát s vagy 30 kor. készpénzt. A csendőrség azonban hamarosan megcsípte a tolvajt, kinél az ellopott tárgyak egy része megtaláltatott, a pénzt azonban már elköltötte. * Lomposság a városi munkánál. Érthetetlen lassúság akadályozza és veszélyezteti úgy a gyalog, mint a kocsiközlekedést a Bercsényi utcán. Itt ugyanis az történt, hogy az utcai átvezető árkot betoncsatornával látták el s e miatt a közlekedésnek természetesen akadályoztatni kellett. Ámde a munkálat már régebben készen van s az átjáró ki tudja meddig fog még állani burkolatlanul a kocsiközlekedés teljes megakadályozására, úgy hogy ez utcában lakók csak nagy kerüléssel juthatnak fuvarjaikkal vagy kocsijukkal lakásukhoz. Ugyanez a körülmény tapasztalható a Bocskay- közben is. Az özv. Teréhné-féle ház előtt a. betoncsatorna már régebben elkészült, de arra földet nem hordanak, úgy hogy arról egy pár rozoga, töredezett pallóról a járókelő közönség a mellette elterülő gödörbe nagyon könnyen belecsuszhatik. Hát ez igazán érthetetlen lomposság, hiszen ha a betoncsatorna munkálatot oly sürgősen végrehajtották, most már önként következik, hogy a Bercsényi utcai átjárót át kell kövezni s a Bocs- kay-közi palló helyébe asphalt gyalogjárót kell csinálni. Az egész munkálat rövid idő alatt könnyen végrehajtható s az ott lakó közönségnek még is hetek óta kell a közlekedésben fena- kadást szenvednie, illetve a közlekedés veszélyének magát kitennie. * Elcsípett tolvaj. Egy megrögzött s többször büntetett tolvajt fogott el a minap egyik csendőrörszem Bomán Péter személyében. Ép akkor fogta nyakon, mikor egy udvaron egy vasfazekat akart eltovábbitani. Átadták a kihallgatás után az ügyészségnek. * Elpáholt vasúti kapus. Kurucz Pál vasúti portás eléggé ismert alak városunk közönsége előtt, mint kötekedő s goromba fráter. E hó 18-án Kurucz azonban emberére akadt. A dolog, mint rendesen, a Kurucz gorombaságával kezdődött, amennyiben egy Boros Miklós nevű utasra holmi csekélységért ráförmedt. Boros egy ideig hallgatott, de amikor Kurucz türbetlen goromba stylusban kezdett szóuokolni, a hirtelen kezű utas oly alaposan elverte, hogy véres koponyával menekült a harctérről. Az ott levő csendőr vetett véget e nem mindenuapi látványosságnak s midőn Boros igazolta magát, útnak indult. Kurucz uram pedig a jól kiérdemelt ütlegek következtében „maródi zim- mer“-be került s igy az utazó közönség legalább egy nehány napig meg iesz kiméivé a goromba fráter köte kedéseitől. * A póttartalékosok behívása, a kiszolgált katonák visszatartása. A honvédelmi miniszternek a vármegyékhez érkezett rendel ete szerint Őfelsége a következő parancsot adta ki: „Parancsolom, hogy az 1888. évi XVIII. te. alapján a közö3 hadseregbeli magyar honos póttartalékosok 1903. és 1904. évfolyamának rendelkezésre álló legénysége, továbbá az 1905. évi decz. 31-el tartalékba jutó közös hadseregbeli magyar honosságú legénység, az 1904. évi számbavétel alapján abba beosztott ujoncmennyi- ség keretében, amennyiben a magyar korona országaiból kiegészítendő csapatok, hatóságok és intézetek békelétszámának kiegészítése szükséges, tényleges szolgálatra behivassék, illetve a tartalékba való áthelyezés időpontján túl is visszatartassók.“ * Mütau rendőri bejárat megnyitás. A szatmár—erdődi h. é. vasútnak a Szatmárvármegyei Takarékpénztár áru- és terményraktára udvarára bevezetett iparvágányának mü- tanrendőri bejárata e hó 22-én a kiküldött miniszteri biztos által megvizsgáltatott s a közforgalomnak átadatott. * Köszönetnyilvánítás. A szatmárnémeti Kölcsey-Kör múzeumát közelebbről gyarapították kegyes adományaikkal a következők : és pedig adományozott : Hatvani Péter 2 köt. könyvet, Keresztes Gábor tanuló 2 drb tárgyat, Károly Albert tanuló 1 drb tárgyat, Hirsch Helen (Szomolnok) 1 drb tárgyat, Schleifer Emma (Szomolnok) 2 drb tárgyat, Timschmid Edó- né 1 drb tárgyat, Neviczky Gyula tanuló 1 drb tárgyat, Nagy Gusztáv tanuló 1 drb tárgyat, Fodor József tanuló 1 drb tárgyat, Demjón Sándor 1 drb tárgyat, püspöki Kovács Ferencz 1 drb tárgyat, földi Dobi Antal 1 fűz. kéziratot, Uray Károly tanuló 1 drb tárgyat, Pataki Ödön tanuló 1 drb tárgyat, Ferenczy János 1 köt. könyvet, Jankovics János tanuló 2 drb tárgyat, Thury Sándor tanuló 1 drb tárgyat, Horváth József tanuló 1 köt. könyvet, Tankóczi Károly tanuló 1 drb tárgyat. A kegyes adományokért fogadják a nemes adományozók a Szatmárnémeti Kölcsey- kör nevében a múzeumi szakosztály hálás köszönetét. Szatmár, Bakcsy Gergely a múzeumi szakosztály elnöke. * Az ev. ref. tanitónő-képző bazárjára adakoztak : a következők gyűjtői vén : Kalocsai Irén 7 Kor. 54 fii. Bőd Ilonka és Kövi Kornélia 20 kor. Némethy Erzsiké 9 kor. 40 fii. Anderkó Mariska 3 kor. 80 fii. Csányi Berta 8 kor. 50 fii. Gyapai Erzsiké 3 kor. 30 fii. Gyulai Erzsiké 29 kor. 50 fii. Schőber Miczi 24 kor. Losonczy Gizella 9 kor. Csaba Klára 26 kor. Erdős Erzsiké 15 kor. 50 fii. Szász Gizella 11 kor. 68 fill. Mihály Irma 4 kor. 20 fül. Pápay Lenke 4 kor. Asztalos Boriska 17 kor. 80 fill. Toth Mariska 3 kor. 20 fill. Orbán Mariska 2 kor. Kosa Bóza 14 kor. Ziegler Jolánka 11 kor. Dobosy Emma 2 kor. Kepes Margitka 13 kor. Széli Ilonka 2 kor. 50 fii. Markovics Ida és Sárika 4 kor. 60 fii. Kis Erzsiké 12 kor. Nagy Mariska 10 kor. Nyá- rády Berta 15 kor. 30 fill. Székely Piroska 40 korona, Balogh Matild és Bene Ilonka 17 kor. 60 fii. 65 számú gyüjtőiven 3 kor. Poszvék Irén gyűjtői vén 7 kor. Demjón Sándornó gy. felugrik. Helyes, ma kettő helyett iszom. Leül, de megszegi szavát, iszik háromért is. A kritika is megindult. Egy pápaszemes úriember viszi a szót : Mélyreható búvárkodásom alapján állíthatom uraim, hogy nemcsak az odiló főhadnagy foxijának, hanem a Fekete Samu bátyánk borának is van pedigréje, végre is Nőéig vezette vissza a pedigrés bor eredetét, A vén Nóó különben meglehetős közhellyé vált, az ón öreg szomszédom, ki jobb időkben unitárius pap volt, szintén róla duruzsolt. Valamelyik hosszú szakálu pátriárka memoirjaiból citálta mono ton hangon : „Szólt az Isten kedves fiam Noé, ez a kis bor kóstold meg csak jó-ó ?“ Közbevetöleg megjegyzi, hogy az a bizonyos pintes üveg, mit az Ur ez alkalommal markába szó rongatott, muzsalyi hegyiével volt tele. Durozsol-durozsol, mig végre kitör belőle, ijedtségtől s kétségbeeséstől eltorzult hangon : — „Ihaj ! Csuhaj Sári !“ Hosszú pauza, érdeklődéssel várjuk a fejleményeket, Sárika is odasiet s mig az öreg ur visz- szaesve előbbi monoton előadásaiba, kijelenti „Három Istent kezdek immár látni“ megkérdi : parancsol ? Ó nem édes kisasszony, csak a feleségem jutott eszembe s a viszontlátás, de hát ön is Sári ? szavamra három hétig lennék kintugató kutyává, ha ilyen takaros, kedves lánnyá varázsolhatnám az ón sárkány Sárimat. Fátyol reád sajnálatra méltó vén papucshős. — Fátyol bókodra, mely a csaplárosné jobb kezét visszavezette előbbi helyére, ama smokkingos ur mellé, ki úgy látszik inkább az ő szép szemeiért jött, mint a csapiáros boráért. Ezekből is láthatod, hogy a nyugalmazott kispaptól kezdve, az öreg szenvedő, unitárius papucshősig minden felekezet képviselve volt. — Azaz, hogy igen, mert a kisorsolt diványpárnát Jordán Viktor nyerte el. — A vidéket a szép Klobusitzky Emma képviselte, akiért tavaly, szilveszterkor úgy vergődtek, mint a partra vetett süger, A külföldet egy érdekes fejű „amerikáu gerl“, akiről az angol azt jegyezte meg, hogy ért a bizneszhesz. Hiányzott az arany és ezüst ifjúság (tudod a furulyázok) Az arany ifjúságnak egy-egy zsur- rokkant tagja mégis kötelesség szerűen felnézett a tamra, hogy felejthetetlen mutatás napjainak számát egygyel gyarapithassa. — A táncon minden szép lány ott volt, azaz ti távollevő, fejfájos aranyvirágszálak, a szórendbe egy kis hiba csúszott, igy akartam, ott a tánezon minden lány szép volt. Névsort nem irhatok öregem, alig láttam, mert mindig csak őt néztem. Az tény, hogy remek társaság verődött össze, a növendékeken s a már felemlített lányokon kívül, a te ösmerőseid közül ott láttam Böszörményi Katát, Jéger Bózsit és Nagy Leonét. A diákság majd kirúgta a ház oldalát, hogy jövőre is legyen mórt táncolni. Az angolt hajnalba vittem haza. A kocsi egyforma ringása fél- álomba zsibbasztott, rózsaszínű ködbe borult szemeim elől elvósz az angol s az az édes kicsi csipke csomó húzódik meg mellettem, a villogó szempár elveszi higgadtságomat, nagyot zökken a kocsi s mintegy ettől indíttatva önkéntelenül is két kezem közzé szorítom a piczi kis csipkecsomót s csókot nyomok az angol borostás képire. Elképedésében fraueziául búcsúzik : bonn műi ao revoár 1 Nálunk nem divat a férfi csók. Dörögünk tovább a legsötétebb Németibe. Végtelen hálát érzek irántatok, hogy ann.k a négy kis szobának lakót találtam. Édes öregem 1 Ne kívánd, hogy most másról is írjak, nem tudok gondolni se másra, csak a kis csipkecsomóba szorított arany fürtök közül reám kandikáló gyönyörű szempárra. Zsurokról, színházról legközelebb, Agyba, főbe csókol a te szerelmes Germainod. Ha írsz, a kis pöszit ne is említsd, azaz, hogy mégis kézcsókot küldhetsz neki, nem, azt se egészen, csak formás fehér kezén, piczi kis ujjának rózsás körmöcskéit csókolhatod, de tovább ne, mert szörnyen féltékeny vagyok.
