Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-23 / 94. szám
2-ik oldal SZAMOS 94 szám. lel a belügyminisztérium, amire leginkább v^n szükség: a vasutakon utazó mozgó ellenőrségeket, akik teljhatalommal felruházva, az ügynököket is könnyebben ellenőrizhetnék, kiszállhatnának a faluba, a polgárság között élő fizetett ágenseket is szemmel tarthatnák. Mert sem a határrendőrségi in- tézxénnyel, sem pedig a fő-felügyelőséggel nem fognak célt érni, amint már ez utóbbinak a működése ezt be is bizonyította. Hiszen amióta a kivándorlási bizottság és főfelügyelőség lelállitva lett, azóta a kivándorlás nemcsak hogy nem csökkent, sőt ellenkezőleg még 109 százalékkal emelkedett. Mert mig a kivándorlás 1904-ben csak 94 ezer kivándorlót tett ki, addig most tiz hónap alatt közel 200 ezerre tehető a számuk. De ez magától értedődő dolog, hiszen most hárommal több ok van arra, hogy az emberek kivándoroljanak, mert hárommal több hajóstársaság iparkodik őket Amerikába szállítani. A Cunard, és német társaságok törvényes jogoknál fogva, azután a konkurrens holland és belga, valamint a francia és angol társaságok, amelyek versenyezve emezekkel, ügynökök utján csábítják az embereket a kivándorlásra. Hogy a fent mondottak minden egyes betűje fennáll, azt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy például Bácskában, Torontálban, valamint a Dunántúl több megyéjében mint Vas, Zala, Tolna, Fejér, Baranya, Somogymegyékben azelőtt alig volt kivándorlás s most az utolsó három évben a számuk Bácskában 10 ezerre, Torontálban pláne 16 ezerre emelkedett éven- ''r .megyében az évi kivándorlás 1903-ban 6 ezeret, az 1905. évben pedig 7800 lelket tett ki. Pedig épen ezek a vármegyék azok, ahol a közel múltban, jobban mondva az utolsó három évben a mupkabérek közel 50 százalékkal emelkedtek és a föld érteke és jövedelme is majdnem meg- kétszeresedett s ahol ma is dacára mindezeknek, a kivándorlás folyton emelkedőben van. De ez mind olyan dolog, amit ugv a belügyminisztérium, miutaz érdekelt kivándorlási főfelügyelőség is tud, mert legalább 30 cikkben o'vashatta és olvasta is, csakhogy ez a nagyfontosságu kérdés úgy soha sem lesz megoldható, ha oly embereket neveznek ki, akiknek a kivándorlás okairól halvány sejtelmük sincs, akik a néppel sohasem érnitkeznek és akikben a nép csak ellenséget lát igy nem is hallgatja, nem is szíveli őket. Erre a kényes állásra nem a politikai életben megvedlett egyénekét kell odaállítani, hanem aki ismeri a nép gondolkozásmódját, eszejárását, aki nem durva, nem büszke és nem restelli azzal a szegény „bundás paraszttal,“ vagy „büdös tóttal“ szóba állani; aki vigasztalja, bebeszéli, s meg tudja nyerni bizalmával azt a szegény embert. Ha mindez a kellék meg lesz benne, csak ha lassan is, de le fog szállni, apadni fog arra a számra, amint az a kilencvenes évek közepén volt, amidőn igazán csak azok vándoroltak ki, akik itthon nem tudtak kenyérhez jutni, a sorsüldözöttek és a munkakerülők. Ha azonban a kivándorlási ügyosztályt azért állították fel, hogy egy csomó ember álláshoz és ex:s- tenciához jusson, akkor elérte vele a célját a belügyminisztérium. — Csakhogy akkor bele fog szólani ebbe a dologba a közös hadügyminisztérium és legfelsőbb Hadúr is, mert még ilyen három kivándorlási esztendő és az ujoncállitást bátran mellőzhetik, mert nem lesz, aki sor alá álljon, ha csak a nyugalmazott és nyugdíjazott fő- és algenerális urak nem lesznek közkatonák. színház. Szombaton és vasárnap az operett? szereplők bemutatkozójául a „Koldus- diák“-ot adta a társulat. Laura szerepét Kerényi Adél játszotta, kinek játéka igen rokonszenves, hangja szép, csak az a kár, hogy a felső regiszterekben arcizmainak nem tud eléggé parancsolni. A címszerepet Harkányi G. játszotta, ki első csapásra meghódította a közönséget s ha hangjában találni is némi fogyatkozást, ezt szívesen elfelejtjük eleven, ügyes játékáért. Az ezredes szerepében Tisztái ragadta unos-untalau jókedvre a közönséget, kit már ezen szerepében is jól ismer a közönség. — Igyekezettel játszottak Szilágyinó, Kállai, Váradi, kinek érces, erős orgánumát a közönség szimpátiával fogadta, Szöreghi, Radnai. Dicséretet érdemel a kar is egyöntetű énekéért, úgy látszik, ezúttal a karszemélyzet nem csupán papiroson áll 8—8 tagból. Közönség mind két napon szép számmal volt jelen. Hétfőn 20-án Martos Huszka „Arany- virágúja került színre telt ház előtt első zóuaelőadásul. Már most sem mellőzhetjük annak figyelmébe ajánlását az igazgatónak, hogy amennyire lehet, kerülje ugyanazon műfajú daraboknak túlságos favorizálását mások rovására, mert ez a közönségben előbb-utóbb közömbösséget fog szülni. Az előadásról általánosságban csak jót mondhatunk. Harkányi, az Arany virág, elragadóan játszott s most hangján is kevésbbé volt érezhető a fásultság. Tisztái, mint tavaly, úgy az idén is jó volt a potya herczeg szerepében. Igen jó bonvivant színésznek látszik Tihanyi, az amerikai mii Hornos személyesitője, csak a mimikáról múltkor mondottakat ajánljuk figyelmébe. Méltó partnere volt Kállai, ki nagyon csinosan játszott. Beppó szerepében Váradi jeleskedett, kinek szép hangja most is teljesen érvényre julott, habár itt-ott nem egész helyesen iutonált is. Szivesen fogadta a közönség Rajz Irén és Vecsei ügyes táncát a II. felvonásban s ök az elis merő tapsot meg is érdemelték. Az előadás teljesen összevágó volt. Kedden Bízzon és Truziqne 4 fel- vonásos bohózata a „Három Ajax“ került színre. — A darab meséje az, hogy Lepailleur (Rajz), ki házasság- törés miatt került a törvényszék elé, kéri az aíügyósz (Szöreghy) jóindulatát az ítélet kiszabásánál, de a tárgyaláson jelenlevő feleségétől (Jászai) félvén, sokkal súlyosabb büntetést kór. A vádlott most leleplezi az ügyészt s innen kezdve a darab mozgatói az asszonyok : Lepailleur -felesége (Radnai) és az ügyészné, ki megcsalatásá- ért példás boszut akar állani. — Ez asszonyi csalafintaságával sikerül is neki s miután férjét a kinpadra feszítette, végre is megbocsát neki. A nagyobb szereplők alakitói mindnyájan megérdemlik a dicséretet. AU az ^elsősorban Jászairól, ki a megcsalt, hoifszuvágyó, de végre is megbékélő asszonynak kifogástalan mintaképét állította elénk. Kitűnő partnerei voltak Szöreghi és Tihanyi (Gulllemard) a tulajdonképeni két Ajax, ők mint fiatal színészekhez illik is, szerepüket jól tudták, amit a régibb gárda tagjairól nem nagyon mondhatunk el. Remekek a nemét megtagadó emancipált nő szerepében Rónai H. (Hala denil), ki a női rendeltetés elől elzárkózó, de ahoz ismét visszatérő, szóval az asszonyi ösztön előtt meghajló s majd ismét kiábránduló nő szerepét oly híven adta, hogy ismételten tapsra ragadta a közönséget. Rajz a szerepét előkelő nyugodtsággal játszotta meg, de azt hisszük maszkja nagyon is keresett volt. A házat majdnem megtöltő közönség jól mulatott a darab kissé erős kitételü helyzetein. HÍRROVAT. f Péchy Antal Péchujfaiusi Péchy Antal tb. főkapitány 74 éves korában fiánál, Péchy László igazgató főmérnöknél e hó 19-én elhunyt. A megboldogult a városi rendőrség kötelékébe 1873. decz. 31-én lépett s 1877. feb. 31-ig mint tiszteletbeli rendőrtiszt a bűnügyek vezetésével fogal- kozott. 1877-töl 1881. nov. 14-ig mint tb. alkapitány s utóbb mint tb. főkapitány működött nyugdíjaztatásáig. Ily hosszú szolgálati idő alatt mindig becsülóst és tiszteletet szerzett nemcsak tisztársai körében, hanem a társadalom széles rétegeiben is és ezt igazságérzetóvel, szivjóságával a maga részére állandóan biztosítani tudta. Hivatali erélyót és buzgalmát nem lankasztotta hosszasan tartó vese baja sem, mellyel sokat szenvedett s hivatali fáradalmai közt mindig jótékony enyhülést talált családja körében, melyhez a minta-családapát 51 éven át gyöngéd szeretet és boldogság kapcsolta. Az iránta minden o’da!ról táplált szeretet és becsülés szépen nyilvánult a boldogult elhunyta alkalmából, midőn úgy a testületek képviselői, mint egyesek számosán állották körül ravatalát s koporsóját virágokkal halmozták el. A megboldogultnak koporsó-szentelése Nagykárolyban ment végbe, honnan családja hazaszállította Szatmárra s Árpád-utcai 12. sz. házától kisérték ez örök nyugalomra. — Népszerűségét semmi sem jellemzi jobban, minthogy városunkban mint a jó Anti bácsihoz mindenki bizalommal és szeretettel közeledett. Most már csak az emlékezeté az ő puritán, nemes alakja, melyet sokan fognak szivükben hálásan megőrizni. Az elhunyt családja a gyászesetről az alábbi jelentést adta ki: Péchy Antalné szül. Cseh Apollónia úgy a maga, mint a íia László és neje szül. Rottman Mariska s gyermei Helén és Magda; továbbá leánya Judith és' férje Jababfy Lajos s gyermekei Dezső és Rózsa ; valamint sógornője Luby Ká- rolyné szül. Péchy Ilona s az összes rokonság nevében is mély megszomorodott szivei jelenti forrón szeretett férjének, a legjobb apa, após, nagyapa, testvér, illetve rokonok Péchujfalussi Péchy Antalnak Szatmár szab. kir. város nyugalmazott tb. főkapitányának, élete 74-ik s boldog házassága 51-ik évében folyó hó 19-én délután 2 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Nagykárolyban történt gyászos elhunytát. A drága halott koporsó-szentelése folyó hó 19-én délután 5 órakor lesz Nagykárolyban a Fényiutca 2. sz. háznál. A temetés folyó hó 21-én délután 3 órakor fog Szatmáron, az Árpád-utczai 12 sz. háznál mogtartatui. A gyászisteni tisztelet a szatmári székes- egyházban folyó hó 22-én reggel 8 órakor fog megtartatni. — Nagykároly, 1905. november 19. Nyugodjék békével! ajtóján belépve közepében találtuk magunkat egy zsibongó vig világnak. A szebbnél-szebb fehérruhás leányok tömkelegében kedves ellentétben mozoglak a sötét ruháju fiuk, férfiak s a rikitott aranysujtásos hadsereg egy- egy képviselője. Még két lépést se tettünk s máris mint a kikötőbe érkező hajóóriásokat a kis csónakok, úgy lepett el az apró növendékek élelmes raja, visszauta- sithatatlan, természetes kedvességgel ajánlva szivart, hosszuszáru görbe szipkát, cukrot s a jó ég tudja mit. De csak egy-egy pillanatot szánhat neked s ha veszel, ha nem, bájos mosollyal búcsúzva tőled fáradhatatlanul szalad tovább : „Tessék cigarettát“. A scenikai hatás mondhatom fenséges volt. —• Az én angolom csak nézett, gyönyörködött, a borongó, ködös Al- bionban ez a nyüzsgő, verőfényes élet ismeretlen fogalom. Bent a termekben ember ember hátán tolong. A czuk- rázdában egy kis szőke asszonynak ugyancsak csapja a szelet egy nyugalmazott papnövendók, ki mint lib- ling püspöki asztalnál is forgott, mint ilyen jól fejlett gastronomiai érzékkel praktizál a jótékonyság ja /ára. Még jó formán le sem nyelte falatját s már is suttogja fuldokló hangon : Hogy az a fenséges, jóságos, bölcs és mindenttudó Atyauristen miért is nem rendelt örökös udvarlására, azt hiszem a czukrázdát is hozzá gondolta. így eszik tovább s czitálva az Írást meg a dogmát, kurizál. — Jobban esett a lelkemnek, ahogy a hátamögé kerülve a fülibe zúghattam : nincs menyország se pokol. S rohantam tovább, de előbb konstatálnom kellett, hogy a cukrászlányok csakugyan cukrosak. A szép Krassónéra s az előtte heverő havannákra, epedő pillantásokat vetettem. Ha a tömeg tovább nem sodor kisér- tetbe jövök. Megállottám, azaz hogy nem tudtam tovább menni, megszólít, a széphaju Wodiáner Elza : a maga szerencséje nagy, próbálja csak meg itt a szerencsekerék. — Kisült, hogy szerencsém semmi s ez vigasztalt is, mert ki játékban vesztes, szerelemben nyertes. Az ott hagyott 20 filléremért két olyan mosolyt kaptam, mely százszor többet ér. — Ily boldog érzések között tolódtam át magam a szomszéd terembe. Szibilla őnagysága kismiska az üzletkötésben a kedves Nyárády Bertuskához képest, drágán fizetted meg a gyönyört, hogy szóba állhattál vele, drága volt mosolya, melyekre csak ráadás volt a gyöngéd női ke zek készítette kézimunka s emlékeztető a kedves perezre, mert szavak, mosolyok elrepülnek, de. a pipacsos zsebkendő-tartó megmarad örök vigasztalódnak, a perczuyi mámorban kidobott koronákért. Amott egy szép kis lány izzítja fakanálba, izzadó üscököd torzszülött mondatait. O mo nakó fejedelme s te is Pretz féllábu kucséber, térdre, ha élni akarsz, Irén kisasszony előtt, (de genere Poszvék) s kérdd ne mondja tovább, irgalmazva neked és zsebeinknek. — Kockajáték, roulett, paar unpaar és kihuzósdi, a szerencsét nálam tessék megpróbálni. Az angolt küldöm elöl, hidegvérrel vészit, ón valamivel melegebbel. Volt szerencsém, hangzik a pajkos búcsú s csüggedten vonszoljuk tovább a gyönyörök élvezetében kimerült por hüvelyünket. Keressük az oázist, hol a szépek nézésében kifáradt szemeink pihenést, a lány ajkak csicsergésétől zugó fejünk csendet, a szépmondásba kiszáradt torkunk pedig üdítő forrást találna. Hála és kózcsók Ilonka mamának, ime hogy teljesül legtitkosabb gondolatunk is. Ott lobog a mi zászlónk a lécre kötött gj^aluforgács s csalogató hangon suttog felénk : ide, ide. Alig várjuk, hogy bejuthassunk, csak felületesen fut végig fáradt szemünk a kiaggatott feliratokon : „Csárda a szép csaplárosnéhoz“ „Sintés a bizalomhoz“ „Teaház az édes kis gésákhoz“ „Vendéglő a zenélő gyo-1 morhoz“ E kell a magyarnak nem kormány, mondok az angolnak. Belépünk — csalódunk. Nyisd ki füled, szemed, szád, hallgass, nézz, láss, udvarolj, egyél, igyál, csak pihenni ne akarj, mert az lehetetlen. Annyi itt a szép asszony, meg a szép lány, mint Németiben a krizántém. Elkezdve a csaplárosnétól az utolsó borleányig, szájra, azaz pardon szern- revaló ez valamennyi. Hogy honnan szedte össze Ilonka mama ezt a sok szépet ! Hitvány érzéki lény létemre önkónytelenül is arra gondolok, hogy ilyes valami lehet a menyország, csak valamivel nagyobb kiadásban. Mert biz1 istók ón holmi szárnyas angyaloknál többre becsülöm az olyan két lábon topogó, kedves angya lókat, mint ezek a kis gésák, a Kolozsvári lányok, vagy mint a csaplárosné jobbkeze a kis Szegedy Sári. Ugy-e öregem igazam van. Az angol is jeszel hozzá. Ilyen gondolatokkal eltelve húzódunk a szép csaplárosné (Salamonná) fenséges színe elé. Mi tetszik ? Önkéntelenül is kitör belőlem : csaplárosné eszem azt a szép : tovább nem mondhattam, félbeszakít egy felvilágosító hang a csaposlegónyé : sonkát kapott a másik asztalnál, itt csak inni lehet, így tudtam meg hát, mórt ölik és zúzzák ott egymást. Ittunk, ettünk,
