Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-12 / 91. szám
XXXVII, évfolyamSzatmár, 1905. nov. hó 12, (vasárnap) 91. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szakmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Pénzügyi és gazdasági helyzetünk. A mostani gazdasági és pénzügyi világ kedvező konjunktúrái, melyeket normális viszonyok közt a magunk előnyére használhatnánk ki, sajnos, pénzügyi és gazdasági helyzetünk miatt a magunk előnyére ki nem használhatók. Az európai nagy piaczokon, főleg Angliában és Németországban szokatlanul megdrágult pénz következtében megdrágult a pénz nálunk is. Csakhogy nagy különbség van a nemzetközi pénzdrágulás és a mi pénzünk megdrágulása közt. Amott, a külföldön a pénzérték emelkedésének meg vannak a természetes okai. Angliában és Németországban a pénzdrágulás első sorban az ipari fellendülésnek a következménye, mely természetesen a vállalkozásokra is kihat. Ott az érdekelt vállalatok és részvénytársaságok tőkéiket emelik s a nagyobb jövedelmet Ígérő részvények egyre nagyobb keresletnek örvendenek s a nagy kereslet megdrágítja a pénzt. Ez az állapot ottan egészséges, mert a termelés növekedése és az ebből folyó haszon megfelelő ellenértéket képez a kamat drágulásért. Nálunk épen megfordítva áll a dolog. — Nálunk a pénzdrágulást semmiféle gazdasági föllendülés sem előzte meg; ellenkezőleg, a pénz drágulása csak még súlyosabb gazdasági depressziónknak válik előidéző okává. A bankok csak a legnagyobb körültekintéssel mernek hitelt nyújtani, mert gondosan meg kell vizsgálnak előbb, hogy kinek mily célra adhatnak hitelt, mert a vállalkozások ma sokkal nagyobb esélyekkel járnak, mint azelőtt. Ezenkívül súlyosítja a helyzetet az a körülmény is, hogy egyes nagy intézeteink zálogleveleket alig tudnak már külföldön elhelyezni s az ily értékeknek már eddig is bizonyos visszaáramlása észlelhető. Mindezek a körülmények pedig nagy visszahatással vannak íőkép azokra a vállalatokra és iparágakra, amelyek csekélyebb haszonra is kénytelenek dolgozni. Ott van p. o. az építőipar, mely megint pangásnak néz elébe, sőt már is benne van ebben az állapotban azért, mert a nagy állami beruházások elmaradtak és hiteligényeit csak igen nehezen tudja kielégíteni. Ez a baj a többi iparvállalkozásokban is világosan észlelhető s mi lesz, ha a válság még tovább is húzódik! Ha az építkezések szünetelnek, a lakbérek emelkednek s a családokra a hallatlan mértékben megdrágult élelmezésen kívül még a lakbéremelkedés is elviselhetetlenül fog nehezedni. A pénzdrágulás igy áll kapcsolatban mind szélesebb és szélesebb körök anyagi érdekeivel, az egyre súlyosodé megélhetéssel, melyet a kamatláb hullámzása okoz s hogy hol log megállani ez a fenyegető áramlat, azt ma megmondani senki sem tudja. Annyi bizonyos, ha tovább is tart a váiság, az ország gazdasági alapjai megrendülnek. Ide vezet az a nagy küzdelem, melyet nehány párt a maga presztízséért, vagy érvényesüléséért folytat. Aközben, mig foly a keserves harc, hogy ki engedjen, ki ne engedjen, kinek a tekintélye csorbuljon, vagy növekedjék, a kereset íorrásai egyre apadnak, logy a munka, drágul az élet, mert a nemzet figyelme az élet reális tónyeitől egészen elterelődik. Hiába látjuk a világ gazdasági konjunktúráinak emelkedését, azok minálunk csak hátrányaikban érvényesülnek. Forradalom. Az ugyanazon allémon belül találkozó államtényezők akaratának az összeütközése szüli a forradalmat. Régebben ez az akarat-összeütközés azonnali birokrakeléssel kezdődött és a birkózásnak csak óriási vér és vagyoni vesztességgel, kosszu ideig tartó folytatásával fejeződött be, a minthogy a forradalom mindig csak úgy egyenlítődik ki, hogy az ütközők akarata közül annak az akarata marad meg, aki a másikat leverte. Egy szóval a „homo homini lupus“’ ezen tapasztalat romboló sajátsága az embereknek, mely a forradalmakat mindenkor szülte, mindvégig uralkodik még ma is az embereken. Az az állapot, amelyben, fájdalom, hazánk már közel egy éve leledzik, tulajdonképen szintén forradalom ; ezt is két ellenkező akaratnak t. i. a törvényhozó faktoroknak úgymint egyrészről az országgyűlés, másrészről a király akaratának az összeütközése szüli. Ez a forradalom azonban nagy szerencsénkre nem járt vóráldozatokkal, az anyagi áldozat pedig, bárha nagyon is érezhető és koldusbotra juttathat igen sokat a népből, még nem olyan nagy szerencsétlenség, mint a nyílt felkeléssel járó forradalom, amit a Gondviselés hárítson el hazánkról. A koalíció, amely az országgyűlés kópviselőházának a függetlenségi párthoz a függetlenségi párt elveivel homlok-egyenest ellenkező elveinek fenntartásával csatlakozott néppártból és a régi u. n. szabadelvű-pártból kilépett disszidensekbői alakult többségi párt az országgj'ülósen, mihelyt meghallotta, hogy a király a törvény- hozásnak vele legalább is egyenlő, bár törvényeinknél fogva az intézésben felette álló faktora nem osztja mindenben az ország kormányzására nézve felterjesztett akaratát, a nyílt felkelés helyett azonnal a passzív resistencia terére lépett, amihez a törvénybiztositotta joga meg volt, t. i. nem fizetünk adót és nem adunk katonát az államnak. Jogunkban van-e azonban ezentúl- menni a passzív resistenciában, lehet-e, szabad-e a törvényhozási faktorok egyikének, t. i. a képviselőháznak magában álló határozatát a passiv resistenciára nézve olybá venni és Egy vers — kát lánynak. — Versek a falunkból. — Verset ígértem én maguknak ? — íme beváltom a szavam ! S' hogy egy kissé késtem vele : Beismerem azt én magam 1 De hát valamit megígérni, Ez ám a legkönnyebb dolog : Különösen verset, a melyért Tudva, két szép lánysziv dobog 1 íme tehát én megpróbálom ígéretem beváltani — S a Szerkesztő engedelmével A szárnyára bocsátani ! Szerelmesét hiába várnak, Mert ahhoz már nem értek én : Elmúlt a nyár is, őszben járok, Azért meg sem kisérelém ! Verset ígértem én maguknak ? —íme beváltottam szavam ! Nem volt kikötve, hogy szerelmest, Tehát most — ajánlom magam ! (Csenger 1905.) Baka Elek. Zsuzsi ur volt a neve. — A színészek nevezték el annak. A színészeknek rossz szájuk van. De az adott esetben a Zsuzsi ur elnevezés valami I tárgyi igazságot fejezett ki. A társulat primadonnája ugyanis, a szép Zsuzsáuna egy napon, mikor uj állomásra érkeztek, azzal lepte meg a kollégáit, hogy férjet hozott magának. A férj, ne tessék a szót anyakönyvi értelemben venni, Istóezi Ödön volt. Csinos, szőke fiatal ember sárga bajusszal és világos kék szemekkel. Egyelőre csak annyi tudódott felőle, hogy telekköuyvvezető volt. Az érdekes szerelmi kalandot bántó homály borította. A színtársulat csak a fait accomplit látta. Istóezi Ödön karonfogva vezette a primadonnát a próbákra és előadásokra. Úgy ahogy a primadonnaférjek szokták. Együtt ebédeltek, s együtt vacsoráztak s nincs okunk kétkedni abban, hogy együtt is reggeliztek. A segódanyaszinésznő, a társulat pletykáinak gyüjtöbazénje, a számos kérdezösködósre világosan, szabatosan válaszolt : — Mi van abban ? Szabály szerint a férfiak szokták megszöktetni a nőket. Most kivétel történt : Zsuzsánna J szöktette meg az ifjút. No bizony, tette hozzá mély meggyőződéssel, nem minden Zsuzsánna bibliai sze- mérmetességü. Úgy vélem, hogy ebben a nyilatkozatban volt ötven százalék igazság és ötven százalék nem igazság. Többet nem várhatunk egy segódanya- szinésznőtől. A megszöktetett ifjú helyzete meglehetősen kényes volt a színtársulat férfitagjaival szemben. Látták ismételten elpirulni. Restelte állapotát, mely kétségtelenül a kényesebbek közé tartozott. Valahányszor a vendéglőben együtt ebédelt Zsuzsánnával, mindig úgy kináltatta magát, mint egy vigjáték- beli naiva. — No vegyen még egy cubákot. — Köszönöm elég volt.-- De hisz még nem is evett. — Nem szoktam többet. — Éhesen marad. — Oh, nekem egy falat is elég. Ez nagyon mulattatta a jelenlevő színészeket, kik aztán elnevezték a szemérmes ifjút Zsuzsi urnák. Nem is hitták máskép. Azt azonban látták, hogy rendkívül szereti Zsuzsánnát. Próbákon, előadá sokon nem tudta levenni róla a szemét. Lázasan leste minden mozdula- I tát s a különben kifejezéstelen, világos kék szemekben erotikus vágyak lobogtak. Az idők során ö maga is hozzá szokott a Zsuzsi ur elnevezéshez. A súgó igy kiáltott ufcánua az utczán : Zsuzsi ur, mondja meg a Zsuzsán- nának, hogy tiz órakor próba van. Egyszer a súgó beteg lett. A megszorult igazgató minden bevezetés nélkül igy szólt Zsuzsi úrhoz : — Nézze kedves Zsuzsi ur, maga úgyis ráér, súgja el a darabot. Ennél nagyobb örömöt nem szerezhetett volna Zsuzsi urnák, aki olyan önérzettel ült a sugólyukba, mintha egy trónust foglalna el. Hévvel, buzgalommal látott neki feladatának. —• Kissé túlhajtott buzgalommal. Először olyan hangosan súgott, hogy a közönség ismételten hangosan pisszegett, másodszor a szerzői utasításokat is súgta : el a balfenekén, kitárt karokkal közeledik stb. Soha a közönség nem kaczagott olyan jóízűen hazafias drámán, mint akkor, mikor Zsuzsi ur súgott. De a színészek meg voltak elégedve vele. Rótfa Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Saatmár és vidéke legnagyobb eziporaktira. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gy box és Schevraux »őrből Készült ezipők a legdivatosab ermekezipő k, valódi b kivitelben. —
