Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-02 / 88. szám
XXXVii. évfolyamSzatmsr, 1905. nov. hó 2. (csütörtök) 88, szám. I SZAMOS. Politikai, szépirodalmi és gazdasági lap. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivalalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban kAzöltetno* Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér Uj helyzet a politikában. A Fejérváry-kormánynak nyilvánosságra hozott programmja az eddigi megfeneklett politikai konstellációkba uj irányt hozott, mert ez a programm, amint azt a koa- ció és a szabadéivüpárt is egyértelműen elismeri, az ő programm- jukból több lényeges pontot felölelt s ezenkívül a szociál-demok- ratikus törekvéseknek is kedvez az általános titkos szavazati jog fölvételével. Természetesen azért egyik pártnak sem fedi teljesen a programmját, amint az nem is lehetséges épen a pártok különbözőségénél fogva; mégis a 67-es alapon álló kormány-programmban semmi sincs olyan, melynek megvalósítását a nemzet nagy többsége ne óhajtaná. Aki ezt a programmot minden elfogultság nélkül olvassa, a nemzeti demokratikus Magyarország olyan alapjait találhatja meg benne, melyre további haladásunk minden nagyobb megrázkódtatás nélkül bizton remélhető s az általános titkos szavazás fölvételével a nemzeti képviseletnek demokratikus alapon való átalakítása várható. Az egész programm azt a benyomást teszi reánk, hogy minde- nik párt programmjából össze van válogatva mindaz, ami a haladás gyökeres reformja szempontjából, úgy katonai, mint gazdasígi, ipari és kulturális téren mint állandóan felszínen tartott kérdések szerepeltek ; sőt a parlament reformja szempontjából az általános titkos szavazati jog a függetlenségi párt programmjában is benne van. Az egyes pártok állása szerint a kormány programmjában kifejtett pontok tartalmazhatnak többet, vagy kevesebbet, de elvileg azért benne foglaltatnak, kivévén természetesen a personál-uniót, melynek már a kiindulási pontja is éles ellentétben áll a 67-es alappal. Az uj kormány-programmot egyetlen párt sem kicsinyelheti le anélkül, hogy elvi ellentétbe ne jusson a maga programmjának egyik, vagy másik jelentősnek tartott álláspontjával. A kormányon kivül álló pártoknak tehát, melyek az uj programmot támogatni nem akarják, nincs más választásuk, mint vagy az egész programmot csak taktikai fogásnak minősíteni azon a címen, hogy ezzel a kormány a figyelmet a magyar vezényleti nyelv követelményeitől elterelje, vagy oly skrupulusokat támasztani, melyek nem annyira az elvek, mint inább azok megvalósításának módszere szempontjából jöhetnek csak tekintetbe. Mi sokszor elmondtuk már, hogy a válságból való békés kibontakozásnak legtermészetesebb és legmegnyugtatóbb módját abban láttuk volna, ha a jelenlegi parlamenti többség vette, vagy vehette volna át a kormányzást; (lecz. 19-ig még most sem tartjuk kizártnak ezt a lehetőséget, de ez az óhajtás, ez a lehetőség nem zárja ki azt, hogy ne konstatáljuk azt a n gy elvi következetlenséget, melyet az uj kormány programmja a vele szemben álló pártokban felidézett. Eddig két vonalon folyt a harc : á koalíció és a szabadéivüpárt vonalán, most az uj kormánypárt beilleszkedésével három vonalon is folyik a küzdelem. A koalíciósok sajtója természetesen az egész programmot humbugnak tartja, vagy délibábnak, melyet realizálni nem lehet, elfelejtkezvén arról, hogy egyes pontjai a maguk programmjában is bennefoglaltatnak s ha ők hirdették azokat, szintén csak a délibáb csalóka látványa után indultak. _ A szabadelvüpárt sajtója olyan se hideg, se meleg fogadtatásban részesíti az uj programmot, nyilván azért, mert vezére, Tisza István már a programm egyik sarkalatos elve, az általános titkos választás ellen nyilatkozott; s igy nagy többségükben már kimondták, hogy a Fejérváry-kormányt nem támogatják. egyébként még forrongnak az erők a leendő végleges elhelyezkedésig. De elvégre is nem az szabja meg a programm felői a kritikát, hogy a szemben álló pártok miként akarják az uj anyag segítségével ütni egymást, hanem hogy milyen az önmagában véve a nemzeti haladás szempontjából. A pártok dulakodásában volt már elég részünk s szomorúan látjuk, milyen állapotba juttatta a nemzetet. Ha a pártok között közeledések létre nem jönnek, ideje lesz, hogy a nemzet ítéljen ismét: Jónak tartja-e a programmot, vagy nem ? Akarja-e annak megvalósítását, vagy a közjogi harcokban pró- bálja-e tovább is a szerencséjét ? Az az ellenvetés, hogy a jelenlegi kormányban nincs elég garancia arra, hogy e programmot meg is valósítsa, nem állhat meg. Válasszon a nemzet olyan parlamenti többséget, melynek legyen ereje és súlya ahhoz, hogy ezt a programmot megvalósítsa ; hiszen annál könnyebb lenne a helyzete, mert a király ezen program mhoz előzetes jóváhagyását már megadta. A kormány programrajában itt van az uj anyag, mely a nemzet ítéletét ismét döntésre hivja fel, midőn módjában lesz akaratát nyilKórágyon. Szürke köd ül a puszta tájon, Hervad a mező, a berek, Hull, hull a lomb az árva fákon, Illat, virág már nincsenek Mint bus madár a puszta ágról, Úgy nézem itt beteg szobámból A hulló sárga levelet. Kevés kell, hisz egy fuvalatra, Az érett lomb a földre száll, A dal kihalt, ágon mi tartja ? Sáppadt arcával mire vár ? Lehullását bár fájva nézem, A hervadást mert én is érzem, Szivemre lassan, hogy leszáll. v Körültem is dér, bus enyészet, Szememre lágy álom borul Az ábránd, a dal messze széledt, Mire várnék hát botorul ! Itt állok én is költözőben, Mint puszta ág kopár mezőben Várva a vég mig rám borul. Csak jöjj, csak jöjj deres fuvallat, Szivem fölé csak szállj le hát, Fagyos lehed ha majd elaltat, A dalról álmodom tovább ... Csak jöjj, esak jöjj, hisz fáradt lelkem, Nem száll már ott a fellegekben, Csukott szárnyakkal vár reád. Vértessy Ida. Temetői utakon. Őszi rózsa, fehér őszi rózsa . . . Az elmúlásnak sápadt virága illik ehez a naphoz, halottak napjához. -- Ha stilszerü mezbe akarnák öltöztetni a halottak szomorú emléknapján a temetőt, nem fekete, gyászos lepellel kellene bevonni a fejfákat, hanem fehér őszirózsa permeteggel kellene elárasztani a sírokat Ez volna a halál költőisége, poézise. Mintha fehér szemfedö omlanék az elmúlás sötét országára, mintha fehér ágyba temetkeznék az élet. * Halottak napján szeretem a temetőt járni. Nekem is van halottam, egy fáradt ember, egy nemes szív, egy nagy lélek Már alig, bogy magam elé tudom idézni alakját, Gyermek voltam, amikor elköltözött a mindenség atyjához a legjobb atya. Halottak napján mintha kézen fogna ez a nemes, nagyszivü ember és végigvezetne a temetőn. Közben egyre hallgatom korholó szavát, ezt nem jól tetted fiam, ezt máskép kell csinálni. O, ő az én csöndes szavú oktatóm, az én drága emlékű jó atyám, aki szelíd kék szemével aggódón figyeli a földi tereken bolyoógó fiát. Nézem a fehér sírköveket és olvasom a stereotyp felírást : Itt nyugszik . .. Eltűnődve állok meg a sokat mondó kezdet előtt. íme pihenőre tért itt is egy zaklatott élet, örök álomba sü- lyedt egy fogékony, eszméket termő emberi lélek. Ah, hát ez a halál ? Ez a nyugo- vás, ez a földbe eltemettetés ? Vájjon csakugyan nyugszik-e a sírba omlott földi bolyongó ? Vájjon ebben az örök körfutásban, az örök rohanásban csakugyan pihenő állomást jelent a halál ? Az indiai legenda szerint a meghalt ember lelke egy-egy állatba bújik bele és igy vándorol évezredeken át, amig teljesen lerobotolja bűnei lajstromát. Ab, ezek a legendák olyan borzasz- tóak ! Ne higyjünk bennük . .. * De hát csakugyan van másvilági élet ? Szeretnék pörbe szállni a szent Írással és tagadni mindent. Minek az a másvilág ? Mire jó az ? S ha már van, mért nem jelent az örökkévaló nyugalmat a fáradt léleknek ? Mért üldözi az embert a másvilágon is a pokol ? Eszembe jut az égi legenda, amikor a halott utas megindul a másvilág felé Útközben nagyon megéhezik s épen kapóra akad útjába egy vendéglő. A felírása ez: „Vendégfogadó a Meny- országhoz“. — Az utas betér és enni kér. Az üres étteremben egy szál pincért sem látni. Végre a nagy dö- römbölésre előkerül egy s mikor az utas enni kér, hoz is neki valami czizmatalp keménységű marhasültet. Az utas dühösen hagyja ott a silány vendéglőt. Mikor kiér az utcára, egy másik vendéglőt pillant meg. A felírása : „Vendégfogadó a Pokolhoz“. Bemegy ide s itt már sürgő-forgó pincérhad fogadja s a legfinomabb ételeket hordják eléje. Csodálkozik ezen és megkérdi : — Mórt van az, hogy a menyországhoz czimzett átellenes fogadóban olyan rossz a korcsma, mig itt a Pokolban ilyen pompás ? — Hjah, kérem, feleli erre Belzebub főpineér; ez onnan van, mert a menyországba alig száll évente egykét vendég, mig ide hozzánk naponta százával érkeznek a vendégek. Apage satanas ! * De emlékezzünk ma és verjük a mellünket, mert intenek felénk a fehér sírkövek : — Memento móri ! . . . (P J.) Rőtfa F.Ü1ÖP kárlsbadi ezipőraktárát pÄx ajánlj ük: a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. !Íí:í^fe Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatoiár és vidike legnagyobb cziporakUra. ÓrkPZtpk az °szi téli idényre megrendelt összes url, női és gyermekczipők, valódi %'*?■ . box és Sehevraux /őrből Részült ezipők a legdivatosabb kivitelben.
