Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-12 / 82. szám

2-ik oldal SZAMOS 82 szám. gyökeresebb magyarok is, készek ha­zájukat s mivoltukat is egész köny- nyedén megtagadni s azok sorába állani, kik világ forradalmat okoznak. Ha ezelőtt tiz évvel kétségbe merte volna vonni valaki a becsületes ma­gyar mezei munkásnak eredetét és hazafiaságát, mert ón ezekről beszé­lek első sorban, az illető nagyon megkeserülte /olna. Ha valaki vallá­sáról, templomáról és más vallásbeli dolgait becsmérelte volna, mint teszik most a piaczon, korcsmában s más nyilvános helyeken szokszor csendőr és rendőr fedezet alatt, bizony az illetet menten meg lincselték volna. Ma ámbár belsőleg még nem osztják a gyalázó titulusokat még is kontrái az arva, mert hát azt tartja, hogy az ő érdeke és jövője azt kívánja Már most mondja valaki, származ- hatik a jövőre ebből jó. Mikor eljön az idő, hiszen már itt is van, hogy a szociális kérdéssel komolyan kell foglalkozni ily iskolákon átment mun­kás néppel, fog-e egyáltalában lehetni boldogulni ? Nem fog-e kevés idő múlva még a tulajdonjog szentsége is kérdésessé lenni. Nem nehéz megjósolni, hogy ily társadalmi állapotok mellett, ez is befog következni. Ha nincs tekintély, ha nincs törvény tisztelet, sülyednek az erkölcsök és felszabadulnak az emberi szenvedélyek és önzés, mely azután nem fog ismerni határt. Ha rendőr állam lennénk, ha Musz­ka országban laknánk, mind azokat kik a társadalmi rendet zavarják és az erkölcsi alapokat támadják, szó nélkül az ólom bányákba és lakatlan szigetekre kellene internálni. De igy is, hogy sem egyik, sem másik nem vagyunk, külömbséget kellene tenni most mindjárt mig nem késő, az ámitó hazudozó és tudatlan hívek között. Mert mégis nagy a külömbség akö­zött, ki palotából, első osztályú ko­csiba utazik, hogy a nyomorúságot és szegénységet, mit soha sem tapasz­talt másokkal megértesse, mint a kö­zött, ki szegény, de azért megelége­dett sorsban született s abban is hal meg. Most mindenki okos. — Egyik okososabb a másiknál ahelyett, hogy türelemmel bevárnák a valósággal arra hivatotttak munkájok eredmé­nyét s ennek elérésében azokat tá­mogatnák. A népnek nem politika kell, hanem kenyér és munka. Az értelemnek csak bizonyos fokával rendelkező akár gyári, akár mezei munkás, akár med­dig éljenez, vagy abcugol a konyhára az semmit se hozott sem eddig sem ezután nem fog Vagy van-e oly naiv valaki, hogy azt higyje, hogy ha a munkás szavazhat és képviselőt vá­laszthat mindjárt jól is lakik s mind- * járt megtelik kamarája. Ilyet értel­mes ember nem hisz. Hanem hiszi azt, hogy ha mindenki akár szellemi, akár anyagi munkával foglalkozók, mert hát rósz definíció az munkás és nem munkás, mivel mindenki munkás tott eszébe, hogy ezzel elszalasztot­tam az én hálás védencem, a Meny­hért sarjainak gratulációit, akik ren­desen hét óra után szoktak megje­lenni az ő georgina és bazsalikomból kötött csokraikkal. — Mit adtatok a Menyhért-gyer- mekeknek ? — kérdeztem a felesé­gemtől, mikor 8 óra után fclkisértem vendégünket, mielőtt a hivatalba mentem. — Semmit, mert nem voltak itt. — Nem voltak itt? Szegény po rontyok, tán valami ragály ütött ki náluk. Na, érdeklődni fogok. Tényleg valami afféle lehetett, mert dacára, hogy a hivatalos helyiségben csaknem mellettem állt az előszobá­ban, egy mozdulatot sem tett, hogy amint két óv óta cselekedte; lesegitse felöltőmet. Ebben csak megerősítve láttam ama feltevésemet, hogy valami fertőző betegség ütött ki náluk. Rész­véttel kérdeztem : — Valami baj van otthon, Meny­hért ? Szokott rövidséggel felelt: — Nincs, hála Istennek. — Nem betegek a gyermekei ? Ugyanúgy hangzott a válasz: — Nem, kérem. Bogyai Pista lépett be. Hatalmasan oldalba döfött véden­aki dolgozik, mondom ha mindenki, produktiv munkát tud és akar előál­lítani bizonyosra vehető, hogy még azoknak is jutna a munka gyümöl­cséből érdemük szerint, akiket talán bot és korbács sem tudna erre kény­szeríteni. Más kérdés azután az, hogy min­denki a maga fáradsága gyümölcseit élvezhesse is Senki se igyekezzék másnak fáradsága árán illetéktelen hasznokhoz jutni. Azonban a szegó- gyebb néposztálynak, mely nem ké­pes maga önálló munkát végezni, nagy gyarlósága és értelmi hiánya, hogy nem tud, vagy nem helyesen tud ítélni a munkás és munkaadó viszonyáról. Ebből is annyi félreértés származik, hogy nem csoda, ha a szegény ember a tulajdonképeni ke­nyér adóját nyuzójának és szipolyo- zójának látja. Vann.k esetek és pedig elég szép számmal minden téren, — melyek e nagymértékben lábra kapott felfo­gást támogatják. Ez maga egy seb a társadalom testén. Ezt és e mellett számtalant még ki kell irtani, hogy újból egész­séges viszonyok keletkezhessen-k. Mint emlitém, a népnek nem poli­tika és dologtalanságra való szokta­tás, nem nagyzási hóbortoknak a fel­keltése kell, hanem érdekében áll, mielőbb megismerni a tényleg létező bajait és azokat orvosolni. Ne en­gedjük mig nem késő, hogy a nép vezesse természetes vezetőit, tartsák féken a népet mig az ár partot nem szakit, mert ennek nyomában sok pusztulás jár. Következő közleményeimben leszó­lok a néphez feltárom annak igaz bajait s mennyire csekélységemtől fog kitelni, meg jelölöm azon módo­zatokat, melyeknél fogva első közle­ményemben célzott szociál politika lenne hivatva orvosolni s kiküszöbölni a társadalomból minden gazt és er­jesztő auyago', mely napjainkban a társadalmi békét és megelégedést anyira veszélyeztetik. Marosán Kornél. HÍRROVAT. Lapunk előfizetőihez. A negyedév lejártának köze­ledtével, tisztelettel felhívjuk la­punk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot bekül­deni szíveskedjenek. * A Szatmári Dalegyesület szer­dai hangversenye azt a czélt, hogy magas zenei igényeket is kielégítsen, nemcsak hogy elérte, de talán a vá­rakozáson felül is fokozta. A műsor összeállításában meglátszott a veze­tőségnek az a törekvése, hogy a Dal­cem, amint elcsörtetett mellettem és akárcsak rólam két óv óta, rabszolgai alázattal hámozta le Bogyairól az übercihert. Megakadt az agyam járása. Kis vártatva egy pohár vízzel sza­ladt át a szobámon Menyhért Pál. — Ejnye, édes Menyhért, mintha odabüv ölték volna magát azzal a po­hár vízzel, már a szájpadlásomhoz tapad a nyelvem. — Sajnálom, de ezt Bogyai urnák kell vinnem, majd küldök önnek vi­zet a szolgával. Ismét kezdett tótágást állani min­den gondolat az agyamban. Mi forgatta ki a valóságából igy ezt az embert, aki eddig valóságos vértanújává lett az ő hálájának?! Megszólalt a szobában levő telefon. — Halló! Ki ott? Itt vallásminisz- terium, — A X, kér. iskolaigazgatója kér- dezteti, mikor fogad idősb Bogyai István ur, az uj miniszter ? Mintha az egész villamostelep gyűlt volna ki az elmémben erre a pár szóra : „Bogyai István, a miniszter.“ Hm, de naiv ember is voltam ón, mikor azt hittem, hogy ma még egy pohár vizet is kaphatok az én „hálás“ védencemtől . . . Kövér Irma. egyesület működését magasabb zenei produktumokba olvasztásával igyek­szik érdekessé, nagyobb igényűvé tenni, mintegy megjelölni azt az utat, melyen a Dalegyesület a magasabb műélvezetek számára is érvényesülhet. A hangverseny fénypontja, természe­tes V. Krammer Teréz úrnő éneke volt. Megjelenése, alakja, hanganyaga ereje, bámulatos iskolázottsága, érzése mi a dal motívumaihoz művészettel simul, méltó bámulatra ragadta a kö­zönséget. — A közönség virágesővel, csokrokkal s frenetikus tapssal fejezte ki elragadtatását a művésznő iránt mind a három éneke után, melyekben az operaáriák és népdalok tüneményes erővel és bájjal hangzottak. Az ének és zenei számokat Tóth Miczi k. a. egy jól megválasztott monólóggal sza­kította meg, rutinja, közvetlen ter­mészetessége, distingvált felfogása nagy tetszést keltett s a közönség hatalmas tapssal s virágokkal fejezte ki teljes elismerését. A Dalegyesület úgy a Zichy Jenő Rákóczi-karában, melyet rétháti Kövér Dezső honvéd- zenekari hadnagy kitünően hangsze­relt, mint a czimbalom kísérettel elő­adott népdalokban hivatásának ma­gaslatán állott. Érdekes volt a színpadra vitt 8 czira- balom kiséret, melyet Báron Margit czimbalomtanárnő vezetett. A közön­ség szép csokrokkal tüntette ki a zeneiskola szép haladást tett növen­dékeit: Kolozsvári Juliskát, Félegy- házi Erzsikét, Szabó Margitot, Papp Margitot, Grósz Erzsikét, Grósz Len két, Báron Gizellát és vezető tanárnőt. Az egész műsoron elömlött nemzeti motívumok ebben találtak legeredetibb kifejeződésre. Nagy elismeréssel em­lítjük még fel a szatmári honvéd zenekar működését; karmesterét, Kö­vér Dezsőt a közönség többször ki­hívta és éljenezte, úgyszintén Méder Mihályt, a Dalegyesület vezetőjét is. Benkö Miksa zenetanár Krammer Teréz énekének művészi kíséretével kötelezte hálára a közönséget, mely a színházat teljesen megtöltötte s egy nagyouszép sikerő hangverseny emlé­keivel távozott. Nagy elismerés illeti meg dr Vajay Imrét, a Dalegyesület érdemes elnö­két, ki a legnagyobb áldozatkészség­gel és semmi akadályt nem ismerő buzgósággai törekedett a fényes siker elérésére. * A közigazgatási bizottság hétfőn délelőtt tartotta havi rendes ülését Pap Géza polgármester elnöklete alatt. A bizottságban letárgyalt folyó ügye­ken s a szaktisztviselők jelentésein kívül semmi jelentékenyebb ügy sem került szőnyegre. * Függetlenségi kör a Szatmár­Hegyen. A szatmárhegyi független­ségi polgárok dr. Kelemen Samu or­szággyűlési képviselő részvételével vasárnap megalakították a szatmár­hegyi függetlenségi kört. * Tanulmányút. Pászkán Mihály oki. mérnök, ki úgy a helybeli kir. kath. főgimnáziumot, mint a bpesti műegyetemet kitűnő sikerrel végezte, tanulmányútra indul. Előbb Bécsbe, majd hosszbb időre Berlinbe megy. * A jövő évi virilisek. Október 14-én, szombaton állítja össze az iga­zoló választmány a legtöbb adótfizető bizottsági tagok 1906 évre érvényes névjegyzékét. E célból hirdetményi utón értesíti a közönséget, hogy a választmány szombaton egész nap ülésezik s akik felvétel, vagy az adó kétszeres beszámítása czéljából nem jelentkeztek eddig, a jelzett napra felszólalásukat szóban, vagy Írásban előterjeszthetik, mely felszólalások ugyanaz nap elbíráltatnak s a név­jegyzék össze fog állíttatni A vá­lasztmány ülését Korányi János el­nöklete alatt a városház tanácster­mében tartja. * Tanügyi kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Karsay Ger­gely oki. tanítót a domahidai állami el. iskolához tanítóvá kinevezte. * Jóváhagyás. A belügyminiszté­rium a „Kereskedelmi és gazdasági csarnok“ alapszabályait jóváhagyta. * Adomány. Pemp Antal praelátus kanonok az ungvári Gizella-ház-nak 1000 koronát adományozott. * Szövetkezeti gyűlés. Az észak- keletti vármegyei szövetkezetek szö­vetsége okt. 18-án délelőtt 10 órakor a városháza közgyűlési termében in­téző bizottsági gyűlést tart. A póttartalékosok bevonulása A szatmári cs. és kir. 5-ik és a m. kir. 12-ik honvódgyalogezred póttartalé­kosai mintegy 400-an, e hó 6-án vo­nultak be 8 heti kiképzésre, kik a hidontuli barakkokban vannak elszál­lásolva. * Névváltoztatás. Czifra Sándor nagyecsedi lakos, vezetéknevét bel­ügyminiszteri engedéllyel „Bartáu-ra változtatta. * Áthelyezés. Méder Mária bajóti áll. el. isk. tanítónőt a vall. és köz- oktatásügyi miniszter saját kérel­mére a hiripi áll. el. iskolához he­lyezte át. * Helycsere. Scheffer Emilia taní­tónő a Három-utcaközi iskolából a Rákóci-utcaiba s innen Papnő Mad- zsar Bella meg oda helyeztetett át. * Késelés. Király József helybeli ács munkás, e hó 4-én ittas állapot­ban lefeküdt a Bányai-ut egyik háza előtt. Jeremiás András és Inger An­tal napszámosokat ütjük arra vitte, kik a részeg embert, mivel ösmerték lakására akarták vinni. Ezen tervük­ben azonban két helybeli notórius zsebmetsző megakadályozta, mivel az illetők pénzt sejtettek az ittas em­bernél s igy abban reménykedtek, hogy ők kifosztják. Simon Lajos és testvére Sándor zsebmetszök minde­nek előtt belekötöttek Jeremiás And­rásba és Inger Antalba azon szán­dékkal, hogy őket elzavarják az ittas ember mellől A verekedés hevében Simon Lajos ‘csakhamar kést rántott elő s Ingernek fejét és arcát meg- szurta. A megtámadott sem (maradt adós, mert társa segítségével kivette Simon kezéből a kést s azzal a tá­madó kezét megszurta. Szerencsére a csendőr őrszem megérkezett a tett színhelyére s a két zsebmetszőt ártal­matlanná téve, bekísérte a rendőr­ségre. A súlyosan sérült Ingernek pedig a mentők kötözték be sebeit. A támadó zsebmetszöket a rendőrség vette további pártfogásba. * Lovas bandérium és fáklyás- menet. Egy helybeli szervező bizott­ság abban állapodott meg, hogy e hó 22-én 1000 fáklyával és bandéri­ummal fog tüntetni a bécsi ármány ellen és a koaüczió mellett. A menet a Kölcsey szobor előtt és a dr. Kele­men Samu erkélye alatt, a Petőfi emléknél, Uray Gézánál és Csomay- nál fog megállani, hol beszédek és szavalatok lesznek, a szatmári Da­lárda pedig énekelni fog. A rendre egy 100 tagú bizottság fog felügyelni. * Iparos ifjak fúvó zenekara. A városi zenede helyiségében Wittel János helybeli honvéd zenekari őr­mester és Il-od karnagy vezetése alatt a napokban vette kezdetét az iparos ifjak fuvózenekarának rend­szeres oktatása. — A zenekar idáig mintegy húsz tagot számlál. A zene­karban minden olyan iparos ifjat szívesen fölvesznek, ki a tanítási díjban havonként 6 koronát fizet, ennek ellenében tagja lesz a zenekar­nak és kedve szerint bármelyik fúvó hangszerre megtanítják. A zenekarba való belépést ajánljuk iparos ifjaink figyelmébe, mert ez által nemcsak hogy a zenében jártasságot, de önma­guknak is kellemes szórakozást sze­reznek. * Humor a közgyűlésen. A hétfői városi közgyűlésen, valamelyik jó kedvű városatya a választási urnába dobott szavazó lapjára szavazat he­lyett egy német verset irt, mely ma­gyar fordításban igy hangzik: „Aki társaságban a kalapját fején hagj’ja, akár szórakozottságból, akár tudat­lanságból : vagy zsidó, vagy paraszt.“ * A debreczeni színház 40 éves jubileumát nagy ünnepélylyel ülték meg e hó 7-én. A díszelőadásban részt vett a színház régi tagjai közül báró Splényiné Blaha Lujza asszony, Mán- doky Béla és Gárdonyi Antal. Elő­adták a „Bánk-Bán“ második és & „Falurossza“ első felvonását. Az elő­adást ünnepi epilógus fejezte be, a melyet ez alkalomra dr. Kőrössy Kál­mán irt. * Hirdetmény-kivonat. A szatmári m. kir. 12. honvéd-gyalogezred alább kö/etkező állomásai részére 1906. évi január 1-től 1906. deczember 31-ig

Next

/
Thumbnails
Contents