Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-01 / 79. szám
XXXVII. ÉvfolyamSzatmár, 1905. okt. hó 1, (vasárnap) 79. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindonnemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Még nem lenne késő. Annak a szeptember 23-iki megalázó királyi kihallgatásnak elbírálásánál mindenféle pártszempontnak el kell enyésznie s a magyar nemzetnek teljes egyetértéssel kell törekednie arra, hogy ősz királyunknak közjogilag és külső torma szerint is egyaránt téves lépése a magyar nemzet önérzetének mennél megfelelőbb és teljesebb alakjában jóvátétessék. Mindaddig, mig ez meg nem történik, mig a király tanácsadói be nem látják, hogy Magyarországgal csakis állami önállóságának megfelelő közjogi tormák közt lehet tárgyalni, az újabb kibontakozásra semmi reményt sem lehet táplálni. A dolgok jelen állásában ki sem lehet számítani, hogy mik lesznek a következményei a kihallgatás negativ eredményeinek és a módnak, melyen az tartatott; valamint azt sem lehet biztosan megmondani, hogy vájjon végleg' megszakadt-e a tárgyalások fonala a korona és többség között. De a kuszáit és még nagyobb zavarokkal fenyegető viszonyok közt az a másik kérdés is feltolakodik önkéntelenül: vájjon valóban okvetlenül szükséges volt-e mindaz, ami az utolsó három év alatt történt ? Valóban annyira veszélyben forgott nemzeti fejlődésünk, oly határozott gazdasági megsemmisülésben voltunk, — a korona oly kevés figyelmet és gondot fordított Magyarország szükségleteire, hogy nem volt szabad tovább várni, hogy ily határozott és ily rideg formában folytatott harcot kellett küzdenünk ? Vagy ha minden igy lett volna : most volt a kellő időpont arra, hogy egyátalán ily messzeható kezdeményezést ragadjunk meg ? Hiszen fölfelé lépkedtünk nem- zetileg és gazdaságilag, az egész világ kellő figyelemmel ajándékozott meg bennünket; az osztrákmagyar monarchiában, főleg a másik állam szétforgácsoltsága miatt döntő befolyást gyakoroltunk; csak nyugodtan várnunk kell, hogy még több kilátással kecsegtető pozícióra tegyünk szert, hogy a monarchia súlypontját valóban Budapestre helyezzük át. Az előrehaladó nemzetiesedés után való törekvés, a nemzeti igényeink tökélesitésére irányuló igyekezet természetes; de most már még élesebben nyomul előtérbe a kérdés : vájjon az eszköz helyes-e, melyet e célra a koalició választott ?! Ha a magyar iskolákat szaporítottuk volna, ha a felekezeti iskolákban erősítettük volna az állami felügyeletet, ha a közigazgatást, mely még oly sok községben nem magyar, — államosítottuk volna, a legrövidebb idő alatt egy gazdag, uj és erős meggyőződésű magyar kontingest szállítottunk volna a magyar nemzetnek. Bizonnyal gazdagabb, állandóbb és erősebb meggyőződésüt, mintha azt a pár ezer embert, ki a hadseregben 3 évig tényleg szolgál, vagy amit most követelnek, csak két évig, a magyar szolgálati és vezényleti nyelv által kellene magunkévá tenni; sőt iskolák és állami közigazgatás, magyar tisztek nevelése által még inkább előkészítettünk volna, még pedig harc nélkül, oly helyzetet, hogy akkor a magyar szolgálati és vezényleti nyelv magától esett volna az ölünkbe, mert akkor az igy megerősített magyar nemzet a legerősebb védőbástyájává lett volna nemcsak hazánknak, hanem a Habsburgok trónjának is. A mai időben nem máskép, csak iskola és közigazgatás által lehet nemzetiesiteni; csak dús gasdasági munka által, melyek eredménye a lakosságot teljesen kielégíti. Ez nemcsak a szabadság álláspontja, hanem a gyakorlati okosságé, a helyes államférfim nézeteké is. Ez idő szerint nem ezen az utón haladunk és erre az idő sem volt szerencsésen megválasztva most, mivel a kereskedelem és kereskedelmi szerződések terén nemzetközi kötelezettségeket kell teljesítenünk, olyanokat, melyeknek már a gazdasági fentartás okaiból is, meg kell felelnünk. Azzal mindenki tisztában van, hogy ezzel szemben minden obstrukció, minden dacz hatástalan, sőt egyenesen önmeg- semmités lenne. Ha a dolgot szenvedély nélkül nézzük, ami egyedül teszi lehetővé a zavarból való menekülést, nincs más mód, mint gyors és elszánt visszatérés a válság kiinduló pontjához. Még mindig sokat jóvá lehet tenni, ha nem is mindent, ha a közérdeket a pártpolitikai érdekek (ölé helyezzük. Most már, természetesen, a dolgok jelen fejleményeiben a kivezető utat még nehezebb megtalálni, de föl kell tennünk, hogy a hazafias érzés a szenvedélyesség, -az utóbbi napokban a jogos felháborodás mellett szóhoz engedi jutni a megfontolást is, mely végre is a kivihetőség eszközeit óriási felelősség nélkül figyelmen kívül nem hagyhatja. Feldúlt társadalmi állapotok, Szegény magyar hazánk, de sok fekély rágódik testeden. Reszket minden tagod, mert láz gyötör. Két háromféle betegség is egyszerre támadott meg, hogy belső és külső ellenségeidnek legyen elég okuk a kárör- vendésre. Nem hiányoznak az or/osok sem, kik mindenféle csudaszerrel igyekeznek lábra állítani. Akarva nem akarva, engedelmeskedő', mert hát önmagaddal tehetetlen vagy. Társadalmi rend és béke, törvényeMese a könyekröl. Mily hatalmas szárnya lehet az időnek, hogy mérhetetlen sebességgel tud repülni. Hová? Meddig? Mindennap egy lépéssel közelebb a semmiség tátongó örvénye felé. Hát repüljön, mit bánom én! Közönyös előttem az ö egykedvű mulatsága, csak ne változtatná meg oly gyorsan az embereket. Azt mondják, jó orvos az idő, csak lassan gyógyítja meg az ember sebeit ! Nem igaz ! Átkozottul gonosz orvos. Oly gyorsan üt újabb sebeket a z emberek szivén . . . ♦ Szakadt a zápor. ítélet napja volt talán. Mintha hatalmas vödörrel öntötték volna le a vizet a fellegek mögül a földre. Úszott a város. Néha- néha egy hatalmas szél száguldott végig a város utcáin, nyomában pedig őrült sebességgel rohant, miként egy száguldó folyam, az utcák kövezetén összegyülemlett óriási víztömeg. Egy lelket sem lehetett látni sehol, i Mindenki meghúzódott valami védett helyen és várta, hogy némileg csila- podjék ez az eszeveszett idő. Egy kis leány tért be a kapum alá. Összecsukta ernyőjét és tipegett topogott apró lábacskáival jobbra-balra, nyilván azért, bogy lerázza magáról egy kissé a vizet. Kacagott reám . . . A meglepetéstől kissé félénken szólítottam meg, természetesen nagyon ügyetlenül. — Megengedi, hogy elkísérjem? —- Hisz önnek nincs is ernyője ! — Éppen azért, — feleltem én. — Ön kissé önző, de úgy látszik, őszinte. Nem bánom, ha úgy tetszik, elkísérhet és szeretne elkísérni ? Kinyitotta ernyőjét, átnyújtotta és előre egyik kezével felfogta ruhácskáit, a másikkal pedig karomba csimpaszkodott. Miután vizes kalapomat hatalmasan odaszoritottam koponyámhoz, tovasiettünk a fergeteges, villa- i mos estén . . . így ismerkedtünk meg. * Naponkint összejöttünk és napról- napra szorosabbá vált köztünk a viszony. Nemsokára barátok lettünk. Később megszerettük egymást. Szép szemei voltak. És én sokkal mélyebbre tekintettem ezen szemekbe, mint szabad lett volna és megláttam benne a lelket. Késő volt már ! Hát miért nem láttam meg a lelkét előbb ? Miért ? Hát azért, mert eltakarta szemeim előtt két bolond könycsepp. Nevetséges ! Hát ki van köztetek, aki nevetni tud akkor, ha a lelke fáj belül ? ! És milyen szépek voltak azok a szemek ! Ha belenézünk egy ragyogó szempárba és érezzük, hogy e két szem ragyogása nélkül sötét a menyboltozat minden csillagának a fénye, csillogása, érezzük, hogy szemeinek tüze lángra lobbantott valamit lelkűnkben, gondolunk-e arra, hogy karjaink közt pihegő, csókjaink mámorában elszen- derült leány hazudik, midőn szemei könytől égnek? A szive erősebben dobog, mint a mienk. Minden szavunkra két könycsepp a válasz. Oh, ti balgák, ti! Ti azt hiszitek, hogy e könyek a boldogság könyei ? Nem, nem! A lelke nem sirt, mikor a szeme könyezett! Margit hazudottt . . . Pedig oly szép szemei voltak ! Kár, hogy a leikébe láttam. Kár, hogy oly hitvány volt a lelke . . . * Az ember sírva jön a világra. — Miért ? Mit sirat akkor öntudatlanul, mikor a világot még nem is ismeri ? S az ember fejlődik öntudatlanul, de öntudatra ébred és akkor is köRóth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb eziparaktirama7t,ötöQ Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári rigyeimeztettjb. áruk gyá]Pi áPOn alul is beszerezhetők. -----...--------1------
