Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)
1905-09-24 / 77. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. szepf. hó 24. (vasárnap) 77. szám. SZAMÖ / jÉfö POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS eSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmarcn, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä passiv választóképességpől. A Fejérváry-kabinet megbukása következtében a választójog reformja egyelőre ugyan lekerül a politikai kérdések színteréről, de a lelcsigázott kedélyek a közjogok köréből még mindig kizárt munkás elemet aligha nyugodni hagyják mindaz ideig, mig a választójog a suffrage universel elveinek megfelelő megoldást nem nyer. A természeti törvény, a jus naturale, szempontjából az általános választói jog kérdése még csak nem is vitatható probléma. De hiszen, ha más szempontok nem volnának a világon, mint a természet jog szempontja, akkor huszonnégy óra alatt fenekestül fel lehetne fordítani az egész világot. Ennek a fejtegésnek különben nem is az a tárgya, hogy az általános 'szavazati jog kérdésével s különösen azokkal a nehézségekkel foglalkozzék, melynek az aktiv választóképesség egyetemes kiterjesztését nálunk eminenter magyar nemzeti szempontból minden statisztikai adat dacára szinte lehetetlenné teszik, de rá kell mu tatni egy lényeges hibájára, még a mostani választási törvénynek is a passzív választási képesség megállapításánál. A munkásosztály, mint már fentebb emlitém, az általános és titkos választói jog behozatalát a jövőben 1<etszeres energiával fogja szőnyegen tartani. Ennek a küzdelemnek meg lesz az az eredménye, hogy az aktiv választói jogot kiszélesítik, vagyis a választók számát megnagyobbítják. A kérdés most már az, hogy a meghozandó választási törvény a ma még érvényben levő választási törvénynek a passiv választóképesség, vagyis a képviselővé választhatóságra vonatkozó dispozi- cióit egyszerűen átveszi-e, avagy szükséges lesz revízió tárgyává tenni ezt a szerintem oly annyira fontos kérdést is. A most érvényben levő 1874 évi XXXIII. te. 1. §-a az aktiv választóképességet a következőleg határozza meg: „ Országgyűlési képviselőválasztásnál választói joguk van ország mindazon benszü- letett, vagy honosított polgárainak — a nőket kivéve — kik 20-ik évüket betöltötték és a következő §-okban részletesebben meghatározott kellékekkel bírnak.“ A passzív választóképességre nézve a 13. § intézkedik, mely szerint: „Választható mindaz, aki választó, ha életének 24 évét betöltötte, valamely választói névjegyzékbe felvétetett s a törvény azon rendetetének, miszerint a törvényhozási nyelv magyar, megfelelni képes.“ Látni való a fentiekből, hogy még a mostani választói törvény is különbséget tesz a választói jog és a választhatóság joga, vagyis az aktiv és passiv választóképesség között. Kétszeres kötelességévé válik ez ez a jövő törvényhozásnak abban az esetben, ha a választói jog nagy mérvű, vagy pláne általános kiterjesztésével mind nagyobb és nagyobb elemek vétetnek fel az alkotmány sáncaiba s igy az ereje öntudatára ébredt, de a maga alapjában véve műveletlen nép a saját kebeléből választott s legfeljebb a demagógia képességével megáldott egyéneknek fogja nyújtani a mandátumokat. A parlament tekintélyének, a parlament nívójának a megőrzésére feltétlenül ügyelni kell, mert hisz a parlament a nemzetnek mint aktiv államalanynak a megtestesítője s mint ilyentől joggal megvárhatni, hogy tagjai a törvény- hozás magasztos feladatához értsenek is. Én tehát a passiv választó-képességet bizonyos taxatixe meg- áljapitott qualifikációhoz kötném. A qualifikációt azonban nem pusztán az iskolai képzettséghez kötném, mert hisz bizonyos iparágak, vagy vállalatok élén eltöltött hosszabb idő, munkavezetőség, vagy a kereskedelem terén kifejtett hosszabb tevékénység minősíthetne a passiv választóképességre, de ezeknek a taxativáknak megállapítását a lehető legszélesebb körültekintéssel kellene eszközölni. Az az ellenvetés, hogy hiszen a nép eddig is csak ritka esetben választott képviselőt a maga kebeléből, pedig a most érvényben levő választási törvény szerint ugyancsak megtehette volna, a jövőre nézve vajmi kevés súllyal bir. A nép eddig a mandátumot koncoknak tekintette s mielőtt valakinek átadta, többnyire megfizettette magát a vagyonosabb és igy természetesen intelligensebb elem által. Ha azonban a választójog ki lesz terjesztve, nagyon megritkul azoknak a bugyellárisoknak száma, amelyek gazdájuknak egy-egy rongyos mandátumot biztosítanak. Más uton-módon kell tehát biztosítani a parlament intelligens színvonalának megőrzését. A bécsi Reichsrathban az elmúlt évek obsrtukciós parlamenti tárgyalásairól olvashatta bárki, hogy a lengyel paraszt képviselők olykor leitták magukat és hortyogva alud- ták át az egyes üléseket. Micsoda paródiája ez a parlament nemzeti szervezetének? Egy nemzet képviselője leissza magát és alszik! Az ilyen állapot ellen minden államnak a priori biztosítania kell önmagát. Es e tekintetben hivatoctabb sorokkal nem zárhatnám be ezt a rövid fejlegetést, mint amit Kuncz Jó gyermekek. A titkár ur visszavonult belső szobájába, mert a gazdaasszony rossz kedvű volt. Összeveszett a háziúr cselédjével a padláskulcs miatt, minélfogva a hálószoba padlóját olyan dühösen súrolta föl, hogy az étazséren reszkettek a csecsebecsék s az ebédlő inkább kajüthöz hasonlitott, mikor a tenger háborog. A titkár ur az ablakhoz ment, kinyitotta kissé és lenézett az utcára. Különös dolog volt, hogyan kerülhetett viz az utcai árokba, holott már napok óta nem esett. Valószínűleg mosogató viz volt a szomszéd házból, mert mocskos volt, sok sem volt, de mindenesetre elég volt arra, hogy két koldus gyerek teljesen be- maszatolja magát vele. A gyermekek mit sem szerettek jobban, mint a mocskos vizet, a tiszta víztől már inkább félnek egy kissé. A fiúcskák négy és hat óv között voltak. A legidősebb a vezér, szinehagyott kék matróz-zubbonyt — szennyes vászonnadrágot viselt, melynek bősége elárulta, hogy nem rája szabták. Fején egy szalmakalap emléke borongott. öcscsón szűk nadrág volt, meglehetősen szellős és lyukas, melynek fogyatkozásait nagyon rosszul takarták egy vén télikabát gyér maiadvá- nyai. Egy ernyős sipkának fele egészítette ki ezen, inkább egyszerű, mint ízléses öltözéket. Természetesen mezítláb voltak, nadrágjukat térdig felgyürték, ujjong- va-nevetve paskoltak az árok vizében s pajkos jókedvükben sárral dobálták egymást. A kövezeten két úri gyermek állott és félelemmel vegyes érdeklődéssel nézte őket. Egy kis fiú volt és egy kis leány, kék trikotruhában, piros harisnyában, lakkcipöben. Egymást kézenfogva álltak ottan s n;indegyik egy rúd cukrot rágicsált. A titkár ur fönt ült az ablakban és nézte őket Oly nagyon szerette a gyermekeket. — Uram Istenem, ha feleségül vettem volna Máriámat, most nekem is volnának iiyen apróságaim, már tudniillik ilyen jól nevelt apróságaim, mint azok az úri gyermekek, akik a gyalogjárón állnak és cukrot esznek, nem pedig olyan mocskos utca gyerkőcök, mint ott azok az árok vizében. — És szép feleségem is volna, mert Marianna szép asszony, noha már nagyon elhízott. Csodálatos, a nagykereskedők feleségei mindig elhíznak. Istenem most legalább tudnám hogy miért élek, miért dolgozom. — Olyan egyedül vagyok. A hálószobában hangos zörgés csörömpölés támadt. Legalább is egy pohár tört össze. — Azaz, hogy van gazdasszonyom. Mindig eszembe juttatja, hogy ő is itt van. Különben nagyon rendes asz- szony és nem lop el semmit, mert azt hiszi, hogy ő fogja mindenemet örökölni. El is követ minden lehetőt, hogy minél előbb halálra bosszantson. Megint kihajolt az ablakból s letekintett az utcára, ahol a koldus gyerekek vígan lubickoltak az árok vizében. i — Mit álltok itt és bámészkodtok, kérdezte a legidősebb fiú a jó gyermekektől. Gyertek és játszatok velünk. — Nekünk föl kell mennünk. — Mit csináltok odafönn ? — Lebuzós képekkel játszunk. — Hát ti mit csináltok egész nap ? — Koldulni járunk. — Mulatságos az ? — De mennyire mulatságos ! Csak az a rossz benne, hogy mindenütt tele tömnek étellel, mert mindenütt kapunk enni. De tudod a mikor kijövünk, akkor a csontokat meg a kenyérhéját mindjárt eldobjuk az utcán, de a tiz- filléreseknek meg az ötfilléreseknek már jó hasznát vehetjük, meg az anyánk is hasznunkat veszi. — Az anyánkat bizonyosan láttad már itt az utcán. Rákosasszony, a ki rákot árul és mindig azt kiabálja : Almát vegyenek, almát vegyenek ! — Szereted az almát ? — Igen de csak meghámozva. — Mi sohse hámozzuk le. De csak akkor kapunk almát, ha már rothad. Aztán ő meg az öcscse ide-oda Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmáp és vilike legnagyobb czipSraktara. Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. —
