Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)

1905-09-21 / 76. szám

SZAMOS 76. szám 2-ik oida! A baromfi-kiállítás haszna, vagyis : Hogyan lehet a garast íel­váltani 100 forintra? Benne vagyunk a népboldogitásban. Soha annyi alakban, írásban és hír­lapban, javaslatban és tervezgetésben, szóban és némi cselekedetben nem jelentkezett a kisember felsegitése, istápolása, mint napjainkban. Hivatott és fizetett, céltudatos és jószándéku, a foglalkozásnak minden ágából valók Írnak és beszélnek meg­élhetési viszonyokról, sociálizmusról, kivándorlásról, fajpusztulásról stb. Nincs ankett és bankett, fehér, vagy zöld asztal, mely mellett eszme­csere a fentiekben elő ne fordulna s a vélemények így, avagy amúgy ne tisztázódnának. Csodálatos, hogy nálunk megya roknál született meg : „A sok beszéd, szegénység!“ közmondás és mégis, kerek e világon talán épen mi beszé­lünk legtöbbet, akkor, amidőn cse­lekvésre volua szükség. Jóleső érzéssel rögzítem meg azon­ban azt a tényt, hogy a Szatmár- megyei gazdasági egyesület nemcsak beszélni tud, de ki is lép a cselekvés terére s időnkint egy-egy hatalmas lökést ad társadalmunk gazdaosztá­lyának, mely a legsúlyosabb terhet viseli, miután a föld adója hazánkban a legterhesebb s csaknem akkora, mint amilyen nagy egyebütt a föld bére, leginkább függ a Gondviselés­től s állandóan nézheti a meddő fel­hőket, a legnagyobb kockázattal, a legnagyobb tőkebefektetéssel s a leg­jobb esetben is szerény haszonnal kell megelégednie s állandóan ki van téve egy második Gondviselés egy­általán nem az ő (a gazda) érdekeit, hanem a saját hazárd előnyeit célzó, j nem áldásainak, de csapásainak. A Gondviselésből, ha az a mi gon­dunkat viseli, egy is elég, de kettő, akarom mondani ez a második, mai szervezetében inkább káros, mint hasznos. Szükségtelen talán monda­nom, hogy a második gondviselés alatt a „börzét“ értem. Olyan a börze a gazdákkal szem­ben, mint a tőidet kizsaroló árendás, csak kapni szeret, de adni nem. Nem célom ezúttal a börzét tár­gyalni, amely tudtommal nem nagy barátja a gazdáknak, hanem a gaz­dasági egyesülettel a mienkkel aka­rok foglalkozni, melynek céltudatos munkája már is szépen termi gyü­mölcseit vármegyénknek nemcsak gazdaközönsóge, de minden lakosa számára. Álig pár óv alatt egymásután meg­remekelte a háziipari kiállítást, bor­kiállítást, gyümölcs-kiállítást, lóver­geztóvel éppen haza érkezett a háza elé Megállította a kocsit s azt kér­dezte a színésztől : — Aztán mennyi pénzt akarna Gyomán összeszedni : — Kétszáz forintot. — Kétszáz forintot ? Az nem is pénz. Azt Gyoma városa nélkül is eligazíthatjuk. — Hogy ? — Hát úgy, hogy lesz szives bel­jebb kerülni, aztán megmondani, hová kell a pénzt küldeni ? Én aztán lóra ültetek egy bérest, aki egy-kettőre elviszi. Úgy is történt. Az igazgató hosz- szan tartó csuklást kapott a megle­petés örömétől. Egész éjszaka azon törte a fejét, hogy honnan tudta Tó- rey Károly ilyen ördöngös gyorsaság­gal előteremteni a pénzt Hiszen, ha ternót csinált, akkor sem jutott volna hozzá ilyen hamar. Negyednapra Tórey elmagyarázta a csodát. Akkor ültette kocsira az öreg Csotos. Előbb azonban kivitte a tanyára s úgy megfürösztötte tejbe- mézbe, hogy a boldogult Kánaán óta magyar színész még úgy nem fürdött. A színigazgatóban az állomáson egy nagy elhatározás érlelődött meg. Közölte a színtársulattal. — Gyerekek, mondotta, kimegyünk cakutnpak a Csotos Péter tanyájára s ott előadjuk rendkívüli díszelőadá­sul a fíáuk-bánt. Mindenki, még a súgó is, remek senyt, tenyészállat díjazásokat s az idén díjazással és vásárral egybekö­tött baromfi-kiállítást, mely már az előkészületekből Ítélve, az eddigieket is jóval felülmúló arányú és érdekes - ségü lesz. Nem a magam szerény véleményét mondom el, midőn kijelentem, hogy általában gazd. egyesületünk minden kiállítása fényesen sikerült. Az anya­giakat tekintve, ha haszna nem is volt ezekből, viszont erkölcsileg meg­hozta nemcsak a babérokat, de a ki­állítóknak az anyagi jutalmat is. Mi a célja a kiállításoknak ? Az első kiállítás a XVI. században volt, a második a kétszáz évvel ké­sőbbi s mindakettö jóformán a képző­művészetet karolta fel; célja akkor inkább csak abban rejlett, hogy a kiváltságosaknak újabb szórakozást nyújtson s piacot teremtsen a képző­művészek remekeinek. A francia forradalom igen sok munkaerőt kötött le s a fegyver el­vonta pályájától az iparost s mig egyfelől szegénység járt a forrada­lom nyomán, másfelől rövid pár év alatt az azelőtt világhírű müipar tel­jesen aláhanyatlott. Előrelátó, igazán bölcs elmék szülöttje volt az első ipari kiállítás 179S ban, mely mig buzditólag hatott a versenyzőkre, feltüntette egyúttal a hiányokat is, s mig megmutatta a hanyatlást, ki­tüntette azt is, mely iparágat miként kell segélyezni, istápolni. Hazánkban Kossuth Lajos kezde­ményezte és rendezte az ipari kiállí­tást 1842-ben, melyet 1846-ban köve­tett a második s ebből sarjadzott ki a Védegylet gyenge virága, amit behervasztott 1848-ban „az Isten kegyelme.“ A kiállításokat általában a valódi szükséglet szülte s ha messzebb esett az alma a fájától, ennek már csak |az emberi természetben való lejtő volt az oka ; nem elégedett meg a kiállítások tanulságaival, de szórako­zást is akart találni. S talán ennek tudható be, bogy 1885-ig rendezett kiállításaink kivétel nélkül mind anyagi sikerrel zárultak, mig azután kivált a fővárosaik, nagy hiányokkal zárták mérlegeiket. A mig az ipari kiállításaink javá­ban megfeleltek céljuknak, verseny­képesebbé tették iparunkat s vissza­hódították részben a külföldre szokott „sybarita váz“-akat, addig a gazda­sági cikkeinkben legfeljebb a gazd- asssonyaink csináltak nemesebb ver­sengést. Mindössze két évtized óta vannak gazdasági szakkiállításaink, melyek nemcsak minket lepnek meg kiváló produktumaikkal, de a külföldet meg­hódítják s piacot teremtenek nyers­terményeink feleslegének az egész müveit nyugaton. ötletnek találta a művészi kirándu­lást. Három pirasztszekér szállította ki a dekorációkat s a dekorációkhoz szükséges művészi személyzetet. Az öreg Csotos tüntető örömmel fogadta a művészi inváziót. — Ennél okosabbat igazán nem tehettek volna! Egy repülő dohánypajta lett kije­lölve arénának. Az öreg Csotos maga cepelte a deszkákat, gerendákat a szinpadépitóshez. Délben kitűnő ta­nyai ebéd várta a vendégeket, kik örömmel állapították meg, hogy Térey Károlynak Kánaánra vonatkozó ha­sonlatában semmi túlzás nem volt. Az előadás is zavartalanul folyt le. Azaz nem egészen. — Minden úgy ment, mint a karikacsapás, csak egy nagy hiba mutatkozott: Csotos Péter nem volt látható. Este eltűnt s azóta senki sem látta. A színészeket ez a körülmény na­gyon deprimálta. De alig szállt szót az utolsó tabló görögtüzónek a füstje, mikor Csotos Péter megjeleni-. Mindnyájan szemrehányásokkal il­lették. — Ejnye, ejnye, meg se nézte az előadást! — mondotta az igazgató komoly elkeseredéssel. — Nem lehetett, könyörgöm, le kellett mennem a birkausztatóhoz. Különben nem az előadás számit, — hanem a szívesség . . . Zöldi Márton. Épen ezért nem becsülhetjük meg érdeme szerint azt az állandó törek­vést, mit gazdasági egyesületünk a kiállítások rendezése által gazdáink érdekében kifejt. S ha valami hasznára válhat föld- mivelő népünknek, úgy elsősorban épen a baromfi-kiállítás tanulságai lehetnek azok. Iparunk, ha nem bölcsőkorát, de igen zsenge korát éli még. Ha túl is volnánk azon, hogy a müveit kül­föld nem ismer egyebet, mint a „Tisza- ujlaki bajuszpedrőt,“ de a magyar búzát, magyar lisztet, tenyészállata­inkat, gyümölcseinket, borainkat stb. már megtanulta ismerni is, becsülni is. Újabb időben óriási mértékben meg­növekedett a tojás és baromfi kivi­telünk is s épen ez az indító oka mostani kiállításunk rendezésének. Megismerni a jelent, minden hibái­val s okulva a hibákból, piacképe­sebbé tenni tenyészetünket. Megtudni,' hogy melyik faj az, mely bőven lát el tojással ? Melyiknek jobb a húsa ? Melyiket érdemesebb kihizlalni és melyiket keresi a külföld ? Ebből a kiállításból ismerjük meg azokat az eszközöket is, melyek min­den időben betöltik a kotló szerepét, a költógópeket, (kevesebbe kerülnek, mint egy-egy dajka s kevesebb bosz- szuságot okoznak.) É ha le tudjuk a helyes következ­tetéseket vonni, nem kell megváltani a jegyet Amerikába! Én a jelen kiállítás legfőbb érde­mét épen abban látom, hogy a legki­sebb tőkével biró ember is nemcsak kedvet kaphat a tenyésztésre, de a módját is megtalálhatja, mert még annyiba sem kerül a kezdő tőke, a mennyit egy faj-kecskéért, vagy bor­júért fizetni kellene. Ha hozzávesszük még, hogy az ál­lami tenyészetek részére az idén kö­rülbelül 100,000 korona értékű faj­baromfit vásárolnak, úgy azok, a kik nek már van fajtényészetük, az idei vásár alkalmával kellőkép megtalál­hatják nemcsak számításaikat, de befektetett tőkéjük egy részét is. Azok pedig, kik e kiállításról azzal a tapasztalattal és elhatározással men­nek haza, hogy jövőre ők is fajba­romfit fognak tenyészteni, szolgáljon buzdításul az idei 100,000 koronás állami vásárlás, meg a külföld növe­kedő kereslete, mely évről-óvre foko­zódni fog. Gazdasági egyesületünk a gazdaság minden szakmájában pár év óta oly fokozatos tevékenységet fejt ki, hogy működése mig egyfelől el feledteti a régebbi szendergóst, másfelől bámu latba ejt, hogy oly rövid idő alatt, miként lehetett annyi mindent pro­dukálni ?! A „miként“-re 9gy felelet van: a titkár! Azt mondják, hogy nem tartozom azok közé, akik kurizálni szoktak (a férfiaknak.) Lelkesedéssel hajtom meg előtte a város közönségének a zászlóját, amelyre elismerésünk van írva ! Az ő működése dicséretre nem szo­rul, tettei dicsérik őt. A közönség pedig, ennek a váios- nak s ennek a megj'ónek közönsége is, ne csak szóval, de tettekkel mutassa meg, hogy a becsületes törekvést, a szorgalmas, kitartó munkát meg tudja jutalmazni s jutalmazza meg azzal, hogy úgy is, mint kiállító, úgy is, mint látogató, sem a fáradtságot, sem a költséget nem sajnálja e kiál­lítástól ! Thurner Albert. HIRROVAT. ’ Távozó főesperes. Melles Emil szatmárnémeti gör. kath. plébános főesperes budapesti gör. kath. plébá­nossá történt megválasztása folytán a napokban végkóp eltávozott váro­sunkból. Hivatalát vasárnap adta át Jackovics Mihály püspöki kiküldött közbejöttével Bellovics Jenő ideigle­nes helyettes lelkésznek. * Áthelyezés. A pénzügyminiszter berencei és járdánházai Kováts Géza kir. bányai mérnököt, saját kérelmére Marosujvárról Nagybányára s helyére Urbán András mérnököt helyezte át. * Tanügyi kinevezések. A vallás és közokt. m. kir. miniszter Ováry Julia szinérváraljai áll. segédtanitó­nöt ugyanoda rendes tanítónőül, — Kaba Ágoston és Pircsi János oki. tanítókat a nagynyiresi állami elemi iskolához rendes tanítókul kinevezte. * Igazságügyi kinevezés. A deb- reczeui kir. it. tábla elnöke, Molnár Miklós szatmár-nómetii kir. jbirósági díjtalan joggyakornokot sególydijas joggyakornokká nevezte ki. * Lelkészképesitő vizsgálat. Ko­lozsvári Mihály, a helybeli ref. fő­gimnázium volt növendéke a napok­ban tette le lelkész képesítő vizsgá­latát kitűnő eredménnyel Debreczen- ben. * Pályázat a városnál. A városi számvevői hivatalnál, Báthy Sándor elhalálozása folytán megüresedett II. oszt. számtiszti állásra a városi ta­nács elrendelte a pályázat meghirde­tését, mely okt. hó 5-én d e. 11 óra­kor jár le. A nevezett állással évi 1400 kor. törzsfizetés, 200 kor. lak­pénz és nyugdíj van egybekötve. * Lelkészképesitő vizsgálat, ln­czédy Mártou, szatmárnémeti s. lel­kész a napokban tette le igen szép sikerrel lelkész-képesítő vizsgálatát Debreczenben. * A villamvilágitási szakbizottság kedden délután tárgyalta a villam- alap költségvetését s azt a közkölt­ségvetései együtt leendő tárgyálás végett pártoló javaslattal a közgyű­léshez beterjeszteni rendelte. Lénye­ges eltérést nem mutat a folyó évi­hez képest s a városi épületeknél fogyasztott áram dija 1906. évre is 6 fillérjével van előirányozva, tekin­tet nélkül arra, hogy a rekonstrukció következtében a termelési költségek lejebb szálianak. A költségvetés álta­lában kedvezőbb a folyó évinél. * Eljegyzés. Inczédy Márton szat­márnémeti ref. s. lelkész eljegyezte Saja Mariskát, Saja Sándor nyug. ecsedi kántor leányát. * Adomány a tűzoltóknak. Apjok József helybeli pékmester, kinek sütő­háza e hó 10-én éjjel a lángok mar­taléka le.t, a helybeli hivatásos és önkéntes tűzoltóknak egy-egy hordó sört küldött, a tűzoltásnál kifejtett fáradságos munka némi jutalmául. * Gyászhir. Szatmári Károly a Gazdasági és Iparbank könyvelője élete 31-ik évében, hosszas szenvedés után f. hó 18-án délután 3 órakor elhunyt. Temetése f. hó 20-án ment végbe * Tűzoltóság újjászervezése. Az újjászervezés előkészítésére kiküldött bizottság kedden délelőtt tartott ülé­sében véglegesen megállapította az uj szabályrendelet szövegét s azt cse­kély módosítással a gazdasági szak- bizottság elfogadta. A tűzvédelmi dij kivetési alapjául szolgáló kulcsot az ingatlanok után a rajtok levő lakó­szobák száma és az építési kerületek szerint progressiv tételekben állapí­totta meg, személyek után pedig a kereseti és fizetési viszonyaik szerint. Csomay Imre a beépített területek után indítványozta a kivetési kulcs megállapítását, a bizottság azonban tekintettel ezen módozat költséges és hosszadalmas voltára, az „adhoc“ bi­zottság javaslatát fogadta el, kijelent­vén, hogy a tapasztalandókhoz képest nem zárkózik el az elől, hogy igazs- ságosabb alapon vesse ki a tűzvédel­mi dijakat. A szabályrendelet terve­zet a legközelebbi közgyűlésben tár­gyalásra kerül. * A kir. kath. főgimn. Gyorsiró- köre e hó 19-én tartotta alakuló gyű­lését. A tisztikar a következőképen alakult meg: Vezető tanár dr. Fodor Gyula tanár, titkár Varga Endre VII. o. t., Előadók a vitairási részen Bérezi Sándor VII. o. t., a levelezőirási ré­szen Varga Endre, pénztáros Újlaki János VII. o. t., könyvtáros Gönczi István VI. o. t., főjegyző Mátvás Lajos VI. o. t., aljegyző Katz Her­man VI. o. tanuló. * Köszönet nyilvánítás. Mindazok, kik boldogult édes atyám, Balogh Bálint temetésén részt venni szívesek voltak, fogadják ez utón őszinte kö­szönetéin nyilvánítását. Balogh Dezső. * A „Székely lakadalom“ szom­bati előadására jegyek Lőwy Miksa könyvkereskedésében jegyezhetők elő. Helyárak rendesek. A tiszta jövede­lem részben a baromfi kiállítás cél­jára fordittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents