Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)

1905-09-03 / 71. szám

.1, évfolyam­Szatmár, 190b. szepf. hó 3. (vasárnap) 71. szám. SZAMOS. | POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Egyes szám ára 10 fillér. L I . . _____________________________________________________ SZ ERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmároc, a lap kiadóhivatalában fizetendők sám HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek^ Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Amint b. lapjából olvasom, a függetlenségi párt köréből dr. Fon Antal ügyvéd ur bíráló megjegy­zése tárgyává teszi a koalíció azon eljárását, melyszerint ígérete elle­nére az általános titkos választói jog jelenlegi megvalósítását meg­akadályozni törekszik. Én, habár egyebekben a koalí­ció küzdelmét helyeslem s mint függetlenségi választó polgár ezt a küzdelmét elősegíteni töreked­tem, szintén nem oszlathatom el aggodalmamat az iránt, hogy a koalíció akkor, amikor egyik sar­kalatos elvével ellentétbe jut, ez­zel egész politikájának őszintesége is hitelét veszti a nemzet előtt s ezzel teljesen elveszti lába alól azt a talajt, melyen eddig állott. Szives engedőméből, remélem, hogyha tán b. lapjának iránya nem osztaná is mindenben észrevételei­met, azokat választó polgártársaim­mal megismertethessem. Meggyőződésem szerint az álta­lános választói jog a függetlenségi pártnak becsületbeli tartozása, olyan, melyet joggal számon kérhet tőle a nép, akár szociálista, akár füg­getlenségi elvű polgárokról van szó. Én nem ismerek nagyobb könyel- müséget, mint azt, ha a nép bi­zalmát ennél a kérdésnél semmibe sem vesszük. Nem fogadhatom el a koalíciónak azt a kifogását, hogy a törvénytelen kormány kezéből eredő reformokat semmibe sem kell venni. Ha a koalició azt tartja, hogy ezeknek a reformoknak a meg­valósítására nézve a jelenlegi kor­mány nem megbízható, kérdem : miért nem veszi azt maga a ke­zébe s ha a kormány reformjai­ban csak maga ellen szegezett fegyvert lát, miért nem ragadja ki a kormány kezéből a fegyvert? Azt állítja a lüggetlenségi párt, hogy a választói jog reformjának eredete a mostani válságban ho­mályos. Hát akármilyenek is a kö­rülmények, hogyan tagadhatja meg a párt a jogosultságot egy olyan sarkalatos elvétől, amelyet annyi éveken át oly híven ápolt? Nem látom át, miért zárkózik el a függetlenségi párt attól, hogy az általános titkos választói jog tör­vénybe iktattasoék és miért he­lyezi elébe ennek a kommandót. Ha a koalició csakugyan bírja a nemzet bizalmát, amit a választá­sok megmutattak, akkor közömbös az, hogy milyen sorrendet köves­sünk, mert a többséget az általá­nos szavazati jog alapján is meg­kapja. Ha pedig úgy gondolja, hogy a nemzet bizalma nem elég szilárd, akkor az egész nemzeti harc csak alacsony pártharc színében tűnik fel, pedig ezt a párt bizonyosan nem tekintheti ilyennek. Én a függetlenségi párt elveiért harcoltam, de kénytelen vagyok ki­nyilvánítani, hogy a párt mostani vezető emberei iránt bizalommal nem viseltetem. Azt mondják, hogy az általános titkos választói jog napirendre ho­zatala nem egyéb bécsi intrikánál. Hát akkor nem bűnt követ-e el a párt, ha meg nem csinálja haladék nélkül az ált. választói jogot? Az ország népe méltán fogná mondani, hogy ime, egy igazán üdvös reformot az osztráktól is kaphattunk volna s ezt is a füg­getlenségi párt akarta megakadá­lyozni. őszintén attól tartok, hogy amint fentnevezett elvtársam czikkében minden tartózkodás nélkül megvi­lágította, a koalícióban levő bizo­nyos elemeknek más az érdekük, mint ami a nemzeté. — Ettől a gyanútól, eVnelyet hovatovább több és több ok támogat, a független­ségi pártnak magát meg kell szaba- ditnia, mielőtt az reá is háramlana. Ezekben fejezvén ki aggodalmai­mat, megköszönve tekintetes szer­kesztő urnák, hogy soraimnak helyt adott, maradtam tisztelettel: Szatmár, 1905. aug. 30. Egy függetlenségi választó. 'aSS'-^s' Harc a pálinka ellen. A beteg társadalom orvosainak egyik legégetőbb feladata a harc az alkoholizmus ellen, amely csak úgy pusztít a legalsóbb nép-rétegekben, mint a legfelsőbb tízezrek körében s a munkás osztályban olyan károkat okoz, mint a nyomor s munkátlanság. Káros hatásában kiszámíthatatlan az alkoholizmus. Megrontja a munka­erőt, az agyat, aláássa az egészséget, a munkás keresetét elvonja a hasz­nos befektetéstől, koldusbotra juttat, megmérgezi már világrajövetele előtt a jövendő nemzedéket. A falvak, a melyekben az alkoholizmus járvány- szerüen pusztít, a nyomorúságnak és az erkölcstelenségnek siralmas képét mutatják, egész vármegyék lakossága züllik el a keleti határszéleken, ahol évről évre mind fenyegetőbb mérve­ket ölt az alkoholizmus. Mindezeknél fogva örömmel üdvö­zöljük a Budapesten megtartandó alkoholellenes kongresszust, amely uj utakat van hivatva mutatni az alko­holizmus járványainak csökkentése céljából. Az akciónak, mely az alko­holizmus ellen megiudul, minden tár­sadalmi körben meg kell indulnia, mert pusztít az mindenütt egyformán romboló erővel. El van terjedve az egész világon, káros hatását éppen úgy érzik Magyarországon, mint Uj- Zélandban. Azt tartjuk, hogy az alkoholizmus alatt a szónak aktuális értelmében nem a különféle szeszes italoknak nagyobb mértékben való fogyasztása, hanem a szükebb értelemben vett pálinkaivás értendő. Azt issza Ma­gyarországon a szegény nép hihetet­len mennyiségben és ez rombol. Az régi dolog, hogy a borivás nincs oly káros hatással a szervezetre, mint a Rövid hírek. H. (A vadvirág.) Csakugyan igaz ! — Vérrel borítva találtuk s azóta a halállal vívódik. Már csak alig vergődik benne a lélek ! Az érkező jó barát részvéttel ha­jolt a betegre, kinek arca az őszi napsugárban kísértetiesen fehér volt 8 megdöbbenve hallgatódzotl : nem lehetne-e a beteg szaggatott nyöször­géséből valamit megérteni, talán az utolsó istenhozzádot! — Ülj le Jenő, elmesélek én neked mindent, mi szegény Pistánk sorsára fényt dérit. Emlékszel-e, micsoda élet­erős ember volt még ezelőtt egy esz­tendeje ? Hogyne ! S az ablakhoz lépve a nap­sugár elé tolta a vastag függönyt. Oly ridegen tükröződnek a beteg ar- czán az enyészet csalhatatlan jelei, hogy irtózom e bágyadt napsugártól, mintha mosolyogna örömében, hogy nemcsak künn haldoklik a természet" Valahányszor a fővárosban járta mindig felkerestem, de érintkezés ünK* ben nem volt többé az a közvetlen- ség, egyenes őszinteség, mely Pistát régi itt tartózkodása idején oly elő­nyösen jellemezte. Mindig sejtelmes békétlenségben távoztam tőle, valami nagyon nyomta a lelkemet: mintha ez a fiú úgy teljesen megváltozott volna ! Figyelme ideges előkelőség­gel és érdektelen hanyagsággal sur­rant át a legkomolyabb dolgokon s bántó unalom volt egész viselkedése, pedig régen mily férfias komolyság­gal és éles Ítélettel szemlélte az éle­tet ! Megkapó találékonysággal ismerte fel mindennek lényegét s meggyőző érvelése nagy tudását és teljes jár­tasságát árulta el. Oh ! igen s most e selyemágyon átlőtt kebellel pihen s a végletekben vergődött lélek kibonthatlan ellenté-1 teit megoldja a halál ! Megállj, mintha suttogott volna valamit ! De csak a nyöszörgő lélek- zetet hallották ! Oly kellemesen emlékszem vissza Jenő, arra az időre, mikor egyetemi diák koromban együtt laktam Pistá­val s egyszerű kis hónapos szobánk­ban telve ambícióval és munkakedv­vel dolgozgattunk, tervezgettünk s szórakozásaink is oly naivak és gyér mekesek voltak, mintha falunk kán­torának nebulóit látnád. Te nem tu­dod, mennyi ideálismus és féktelen rajongás volt e fiúban, kinek környe­zetét én, az egyetem padja s egy tanítvány-gyermek alkotott, meg ennek a tanítványnak a nénje. Ilona . . . s mintha a sírból tört volna elő a hang, oly tompán nyö­szörgőit a beteg s karját keblére szorította. Lásd még lázában is vele foglal­kozik ! Nem is tudom lefesteni előt­ted a leányt ! Melyik piktor vászná­ról láttad a gyönyör allegóriáját ? Ne fürkéssz emlékedbe, mert ilyet még úgyse láttál ! Ott az ágyban pedig a haldokló gyönyör allegóriá­ját szemlélheted. Az a csontváz, ki- . nek aszott kebelén nem henyél többé oly undoritó nyugalommal a pióca s nem szívja többé a tüzesen keringő vért ! Nincs már benne az életfelté­telekből egy parányi se ! Hah ! mintha csók czuppant volna ! Jer csak, hogy rezeg az ajka !.. . Igen. De ez csak az elmúlt gyö­nyör reflexmozgása, egykor azonban az áhitat és fenséges elragadtatás következménye volt, mikor Ilonkáról beszólni kezdett. Mindaz, mi élesen gondolkodó agyá­ban s mélyen érző szivében rejlett, e leány köré összpontosult benne s oly exaltált meggyőződésben volt sze­relme tiszta fenségéről, hogy soha még csak meg se kíséreltem, hogy nagy szerelmes elfogódását előtte az egyoldalú foglalkozás szertelen hatá­sának tulajdonítsam. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktára. Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színe s nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. ■ ------

Next

/
Thumbnails
Contents