Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)
1905-08-27 / 69. szám
2-ik oldal SZAMOS 69. szám tése nélkül és elsősorban ne annak diadalravitelével íolytattassék,. mert ez a jog az ő létérdeke. Érzi, hogy ez megelőzi a magyar commandót, amely utóbbihoz bizony hosszabb előkészítés kívántatik, mint erre, amelyre elegendőleg érettek vagyunk. Csak nem kell gyáváskod- nunk, avagy tán csak jesuitismus- sal a legfelségesebb népjog depos- sedálására a nemzetiségekkel előhozakodni. Ki tudja, vájjon e kérdésnek a gyógyítására is nem lesz-e gyógyhatással ez a népjog, mely a nyugati szomszéd államokat felvirágoztatja és méltán várhatjuk hazánknak, népünknek is a felvirágzását. Tisztán a húsos fazekak körüli tánc az a reakciója a koalíciónak, melyet a belügyminiszter és kormánytársainak az iniciativájából a fórumra felhivott általános és titkos választói jog ellen, mint egy boszorkány járja. A stallumok megszüntetését félti az által, nem az egyháziakat akarom érteni, vannak ilyenek civilisek is bőven. Csak egyiküket emelem ki a sok közül, a közjegyzőségeket, úgy hívták ezeket, hogy kortesszolgálatok jutalmazására létesített hitbizomá- nyok, melyek egyik-egyike, mint II. József császr mondta: „nagy egy . . . beleférne bizony négy is.“ De persze azt nem lehet a jó népnek adni a koalíció szerint és ha Lányi ezen lendítene valamit, bár hasznosat tenne, ezt is lerántanák épugy, mint teszik Kristóffyval. Ha azt mondom, hogy az 1877. XII. te. alapján álló függetlenségi érzelmű vagyok, paradoxonnak mondhatná a t. olvasó, pedig csak látszólag az, mert valójában úgy a magyar nemzet, mint ki összes kulturnemzetek által fennen tisztelt és elismert hazánk bölcse és az országunk nagyjai által a nemzet és korona között teremtett ez az alap az, mely becsületesen végrehajtva elhozza a magyar kommandót és az 1848. törvényekbe lefekBorszékre Gyergyó-Ditróra nem Tölgyesen át, hanem egyenesen dél- felé jöttünk vissza és ismét alkalmunk volt a medvék hazájában gyönyörködni az égbenyuló fenyők alatt. No, most már végleg búcsút veszek a közönségtől. Üljünk fel a kocsira, azután a vonatra, menjünk haza, de ne feledjük, hogy Erdély szép, tündérszép kis ország, amelyet megismerni minden magyar ember kötelessége. Védbáslyája ez a magyarságnak s a bástyavédői a vitéz székely nép, amelynek erős nemzeti érzületén nem fog semmiféle áramlat, megmarad az tősgyökeres magyarnak, nyelvében, szokásaiban. Igazolja ezt a madéfalvi hatalmas emlék is, melyre ez a szó van felírva : „Sievlicidium“ szomorú és gyászos emlékezetére az 1764. január 7-én hajnalban történt mészárlásnak, amidőn Buccovnak tej- hatalmu megbízottja, Siskovics altábornagy száz és száz székelyt lövetett ágyúval a madéfalvi síkon halomra, mert a székelyek az idegen tisztek alatt erőszakosan szervezett határőrség felállítása ellen népgyülésekben protestáltak. (G.) tetve levő összes nemzeti jogainkat is, nem kell mást tennünk, mint e törvény becsületes végrehajtását ellenőriznünk és követelnünk is. Politikai jogom megnyíltának gyakorlásával, ekként álltam 1892-ben a Szapári-féle hires téli választások idején a függetlenségi zászló mellé és megálltam helyemet e zászló mellett mindig és ismervén a magyar népet a Bocs- kay hajdúinak országából is, állíthatom, hogy az igaz magyar nép mint a monarchikus államformába nagyon is beleszokott, ehhez tör- hetienül ragaszkodó, a magyar szent korona és az ezt fején viselő királyához hü nép leguagyobb része, tán az összes Így fogja fel, a függetlenséget, lehetek tehát függetlenségi én is. Ez ellen január 26 nem szolgáltatott bizonyítékot és miként a 48, akként a 67-es alap sem áll ellent annak, hogy a népnek, melyért 48-ban az akkori karok és rendek lemondtak összes kivételes jogaikról, hogy egyenlővé tehessék ezt önönmagukkal, a népnek pedig ugyanakkor lelkesedéssel rohantak százezrei a hazát életükkel és vérükkel felszabadítani, az általános és titkos választói jog megadassák. Nem kell ezért magukat a nép felett állónak hitt osztályoknak, a koalíciónak az eszme és az ezt iniciáló kormány emberei ellen tajtékzani, nem tette azt az országra annyira hasznos volt egyházpolitikai törvények fórumra szólított eszméivel Irányi Dániel és az ennek, valamint Kossuth Lajosnak szelleme által vezérelt akkori függetlenségi párt, sem az akkor volt kormány ellen, hanem azt mondta, hogy bár ezeket tőlünk vészit,, .v át, szivvel-lélekkel támogatunk és ezt teljesítették is, mert ezt kívánta a magyar nép. Meg vagyok győződve, hogy a koalícióban lévő pártok között a legnagyobb párt tagjainak a többsége tán valamennyien, hiszen nem ismerem mindet, Bakonyi Sarhu és Benedek János barátaimért ezért tüzbe merném tenni kezemet, határozottan állják azt, hogy az általános és titkos választási jog törvényerőre emeltessék hazánkban, Kelemen Samu barátom képviselőnk ezt programmjába is felvette előttünk. Engemet tehát a koalizált pártoknak az általános és titkos választási jog elleni agitáiása a lelkemben felháborít és nagyon sajnálom a nagy pártot, melynek mindig zászlója mellett harcoltam, hogy a magok mellé befogadott kisebb pártokban törököt fogott és nem tud tőlük szabadulni, hogy velünk döröghesse : éljen a nép, mely január 26-hoz segített bennünket, mert ha ezt már akár az össze házasodás miatt akár másokból nem teszik, vigyázzanak a konzulok, január 26-át könyen követendi a Pál fordulása. Maradván szerkesztő urnák alázatos szolgája. Dr. Fon Antal. Nyílt levél. Tekintetes Szerkesztő Ur! Domahidy Sándor tisztelt barátom a „Magyarország“ czimü lapban egy nyílt levelet iutézett hozzám, mint a Szatmárvármegyei szabadelvű párt elnökéhez, melyben kérdést tesz, hogy uem iátom-e az időt elérkezettnek arra, hogy a szabadelvüpártot feloszlatás céljából összehívjam ? Ezen kérdésre a tisztelt barátomnak én az „Újság“ ez. lap szerkesztőjéhez Gajáry Ödön úrhoz ajánlott levél kíséretében válaszomat felküld- tem, az azonban a mai napig meg nem jelent. Nehogy a válasz nem adása bármi tekintetben félremagyarázásra okot vagy alkalmat adjon, kijelentem, hogy nem a párt megbízásából, vagy annak nevében, hanem mint a párt egyik tagja válaszoltam, mely azonban a képviselöház szabadelvüpárti tagjainak szerdai megállapodása után majdnem tárgytalanná vált, hogy a jelenlegi nehéz és válságos politikai viszonyok között az 1867-es alapon álló szabadelvüpártnak feloszlását károsnak tartanám, hanem szükségesnek tartom annak újból való alakulását, hogy alkalom adassék azoknak, kik magukat a pártban feszélyezve érzik, hogy abbóí kiléphessenek és az igy bár számban megfogyott, de erőben nyert és a 67-es alaphoz ragaszkodó, bár kisebbségben levő párt nagy szolgálatot tehet a hazának a békés kibontakozás előmozdításánál. Tehát nézetem szerint nem feloszlatásról, hanem a párt tömöritéséröl lehet szó. Kizártnak tartom azt, hogy az a párt, mely az 1867-es kiegyezést létre hozta, akkor megszűnhessen, mikor a nehéz és válságos viszonyok dacára az ország ennek adta a többséget. Ilyen értelemben válaszoltam Domahidy Sándor tisztelt barátom levelére. Kérném ezen soroknak becses lapjában helyt adni. Lázári, 1905. aug. ‘25. Maradtam tisztelője : Nagy Béla. HÍRROVAT. * Változás lapunk szerkesztőségében. Ferencz Gusztáv, lapunk főmunkatársa, sajnálatuukra, nagy elfoglaltságára történt hivatkozásával a mai napon lapunk kötelékéből kilépett. * Kitüntetés. A m. kir. honvédelmi miniszter Ács Géza helybeli járás- csendőrőrmestert, a zilahi kasszafurók ügyében tanúsított fáradságos és eredményes nyomozásért, dicsérő oklevéllel tüntette ki. * Honvédeiuk hadgyakorlata. A szatmári m. kir. 12. honvéd gyalogezred zenekarával együtt e hó 23-án kelt útra a Sátoralja Ujhely környékén megtartandó hadgyakorlatokra. Houvédeink a jövő hó 13-áu érkeznek vissza. * Eljegyzés. Schmak István m. kir. pénzügyi számtiszt e hó 20-án váltott jegyet Szatmári László érkört- vélyesi ev. ref. tanító leányával, Etelkával * A petroleum finomító telep felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyvet a kapitányi hivatal beterjeszetette a városi tanácshoz, melynek alapján a tanács az épületekre a használati engedélyt megadta, ellenben az üzem megindítása tárgyában első fokú határozathozatal végett az iratokat visszaadta az iparhatóságnak. * Életmentés. Licht Jenőné szül. Hermán Etel, helybeli elmebeteg asz- szony e hó 25-én a közúti vashid mellett a Szamos folyóba ugrott. Tar András rendőr azonban még idejekorán észrevette és szerencsésen kifogta a már elmerülő asszonyt. * Klein Lipót meghalt. A kassai katonai botrány szerencsétlen áldozata városunk fia Klein Lipót nyomdai üzletvezető, pénteken éjjel 11 órakor a kassai közkórházban szivszéihüdés következtében meghalt. Halálos ágyánál ott volt felesége, nővére és k ét elvtársa. A kassai szociáldemokra ták átszállittatják tragikus végű elvtársuk holttestét a temető halottas házába és tüntetőén nagyszabású temetést rendeznek neki, amelyben rósztvesz Kassa egész munkássága. A temetés vasárnap lesz és attól tartanak, hogy komoly tüntetések járnak nyomában. * Halálozás. Néhai Hegedűs József volt nagykárolyi polgármester majd orsz. képviselő veje Tolnay Felix, e hó 18-án Nagykárolyban életének 85 évében elhunyt. Temetése 20-án volt Nagykárolyban, nagy részvét mellett. * Értesítés. A „Szatmár-Németi Kölcsey-kör“ múzeuma f. évi szept. hó 3-án d. e. 11 órakor újra megnyílik és állandóan nyitva lesz a nagy közönség részére, hetenkiut kétszer, u. m. vasárnap és szerdán d- e. 11 —12-ig. A belépő díj 20 fill. * Pályázók a szatmári ev. ref. fő- gimu. helyettes tanári állására. Osváth Ferencz, a szatmárnémeti ref. fógitnn. helyettes tanára a n.-kőrösi fitanitó- képző intézet ideiglenes rendes tanárává választatván meg, a helyére meghirdetett pályázat eredménye a következő : Pályázott összesen 4 tanárjelölt u. m. Berkv Lajos, Lindenschmidt Mihály, Theisz Frigyes és Barankai Lajos. Ezek közül a pályázati feltételeknek Berky Lajos tett minden tekintetben eleget, ki a helybeli ref. főgimnáziumnak jeles növendéke volt. * 100 éves asszony halála. E hó 24-én egy 100 éves asszony hunyt el városunkban, a neve Bodonyi Anna özv. Koós Lászlóné. Nem kevesebb, mint 18 gyermeket hozott a világra, a legkisebbiket 56 éves korában szülte. Egész halála napjáig a legjobb egészségnek Örvendett, -őt még halála előtti napon bevásárlást tett a piaczou. Másuap azonban rosszal érezte magát és pár órai gyöngélke- dés után meghalt. * Pótadó hazafias czélra. Szilágyvármegye e hó 24-éu rendkívüli közgyűlést tartott, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az esetleg üldözött. tisztviselők biztosítására 10 százalék pótadót vetnek ki. Wesselényi bárónak az e czélra már előbb megajánlott tízezer koronáért a közgyűlés köszönetét szavazott. Fajérváry Intő szózat-át irattárba tették. * A fogy. adókezelőség felhívása. Felkéretnek a t. bortermelő gazdák, hogy az évi házi borfogyasztás meny- nyiségét igyekezzenek a városi fogy. adókezelő hivatalnál szept. hó 15-ig mulhatlanul bejelenteni hogy az adófizetésre a kedvezményt elnyerhessék. A bejelentést legjobb személyesen eszközölni, amennyiben nevet, foglalkozást, lakhelyet (utca, házszám), a családtagok számát, az évi fogyasztás mennyiségét, a folyó évben remélhető termést, ebből a nagyban eladni szán. dékolt mennyiséget, a szőlőbirtok területét kell pontos adatok nyomán bejelenteni. * Ellopott aranyóra. Rétháti Kövér Dezső, a helybeli honvódzenekar karmesterét kellemetlen meglepetés érte e hó 22 én. Mintegy 200 koronát érő aranyórája Petőfi-utca 17. sz. alatti lakásáról eltűnt. A csendőrség csakhamar előkeritette az elveszett arany órát, mely Lindenfeld S. zálogházában volt elzálogosítva. A lopás gyanúja az ott lakó szobaleányt terheli. A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak elismert „Jókai“-féle törlő-gummi és- rajzeszköz = kizárólag nálam kapható. Figyelem I = Uj bekötéssel ellátott, valamint mindenféle használt tan- is sege'dHönyVel; = »tar félárban. “jÍ*# = 3SF“ Figyelem! papir-, iró-, rajz és festőszerek a lehető legolcsóbban kaphatók: könyv és papirkereskedésében, Deák-tér 22. sz. = Szalmár, = a „Fehér-ház“ alatt. Egyes művek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek.
