Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-27 / 69. szám

2-ik oldal SZAMOS 69. szám tése nélkül és elsősorban ne annak diadalravitelével íolytattassék,. mert ez a jog az ő létérdeke. Érzi, hogy ez megelőzi a magyar commandót, amely utóbbihoz bizony hosszabb előkészítés kívántatik, mint erre, amelyre elegendőleg érettek va­gyunk. Csak nem kell gyáváskod- nunk, avagy tán csak jesuitismus- sal a legfelségesebb népjog depos- sedálására a nemzetiségekkel elő­hozakodni. Ki tudja, vájjon e kér­désnek a gyógyítására is nem lesz-e gyógyhatással ez a népjog, mely a nyugati szomszéd államo­kat felvirágoztatja és méltán vár­hatjuk hazánknak, népünknek is a felvirágzását. Tisztán a húsos fazekak körüli tánc az a reakciója a koalíciónak, melyet a belügyminiszter és kor­mánytársainak az iniciativájából a fórumra felhivott általános és titkos választói jog ellen, mint egy bo­szorkány járja. A stallumok meg­szüntetését félti az által, nem az egyháziakat akarom érteni, vannak ilyenek civilisek is bőven. Csak egyiküket emelem ki a sok közül, a közjegyzőségeket, úgy hívták ezeket, hogy kortesszolgálatok ju­talmazására létesített hitbizomá- nyok, melyek egyik-egyike, mint II. József császr mondta: „nagy egy . . . beleférne bizony négy is.“ De persze azt nem lehet a jó nép­nek adni a koalíció szerint és ha Lányi ezen lendítene valamit, bár hasznosat tenne, ezt is lerántanák épugy, mint teszik Kristóffyval. Ha azt mondom, hogy az 1877. XII. te. alapján álló függetlenségi érzelmű vagyok, paradoxonnak mondhatná a t. olvasó, pedig csak látszólag az, mert valójában úgy a magyar nemzet, mint ki összes kulturnemzetek által fennen tisztelt és elismert hazánk bölcse és az országunk nagyjai által a nemzet és korona között teremtett ez az alap az, mely becsületesen végre­hajtva elhozza a magyar komman­dót és az 1848. törvényekbe lefek­Borszékre Gyergyó-Ditróra nem Tölgyesen át, hanem egyenesen dél- felé jöttünk vissza és ismét alkalmunk volt a medvék hazájában gyönyör­ködni az égbenyuló fenyők alatt. No, most már végleg búcsút veszek a közönségtől. Üljünk fel a kocsira, azután a vonatra, menjünk haza, de ne feledjük, hogy Erdély szép, tün­dérszép kis ország, amelyet megis­merni minden magyar ember köte­lessége. Védbáslyája ez a magyarság­nak s a bástyavédői a vitéz székely nép, amelynek erős nemzeti érzületén nem fog semmiféle áramlat, megma­rad az tősgyökeres magyarnak, nyel­vében, szokásaiban. Igazolja ezt a madéfalvi hatalmas emlék is, melyre ez a szó van felírva : „Sievlicidium“ szomorú és gyászos emlékezetére az 1764. január 7-én hajnalban történt mészárlásnak, amidőn Buccovnak tej- hatalmu megbízottja, Siskovics altá­bornagy száz és száz székelyt lövetett ágyúval a madéfalvi síkon halomra, mert a székelyek az idegen tisztek alatt erőszakosan szervezett határőr­ség felállítása ellen népgyülésekben protestáltak. (G.) tetve levő összes nemzeti jogain­kat is, nem kell mást tennünk, mint e törvény becsületes végre­hajtását ellenőriznünk és követel­nünk is. Politikai jogom megnyíl­tának gyakorlásával, ekként álltam 1892-ben a Szapári-féle hires téli választások idején a függetlenségi zászló mellé és megálltam helye­met e zászló mellett mindig és ismervén a magyar népet a Bocs- kay hajdúinak országából is, állít­hatom, hogy az igaz magyar nép mint a monarchikus államformába nagyon is beleszokott, ehhez tör- hetienül ragaszkodó, a magyar szent korona és az ezt fején viselő királyához hü nép leguagyobb része, tán az összes Így fogja fel, a függetlenséget, lehetek tehát füg­getlenségi én is. Ez ellen január 26 nem szolgál­tatott bizonyítékot és miként a 48, akként a 67-es alap sem áll ellent annak, hogy a népnek, me­lyért 48-ban az akkori karok és rendek lemondtak összes kivételes jogaikról, hogy egyenlővé tehessék ezt önönmagukkal, a népnek pedig ugyanakkor lelkesedéssel rohantak százezrei a hazát életükkel és vé­rükkel felszabadítani, az általános és titkos választói jog megadassák. Nem kell ezért magukat a nép felett állónak hitt osztályoknak, a koalíciónak az eszme és az ezt iniciáló kormány emberei ellen tajtékzani, nem tette azt az or­szágra annyira hasznos volt egy­házpolitikai törvények fórumra szó­lított eszméivel Irányi Dániel és az ennek, valamint Kossuth Lajosnak szelleme által vezérelt akkori füg­getlenségi párt, sem az akkor volt kormány ellen, hanem azt mondta, hogy bár ezeket tőlünk vészit,, .v át, szivvel-lélekkel támogatunk és ezt teljesítették is, mert ezt kívánta a magyar nép. Meg vagyok győződve, hogy a koalícióban lévő pártok között a legnagyobb párt tagjainak a több­sége tán valamennyien, hiszen nem ismerem mindet, Bakonyi Sarhu és Benedek János barátaimért ezért tüzbe merném tenni kezemet, ha­tározottan állják azt, hogy az ál­talános és titkos választási jog tör­vényerőre emeltessék hazánkban, Kelemen Samu barátom képvise­lőnk ezt programmjába is felvette előttünk. Engemet tehát a koalizált pár­toknak az általános és titkos vá­lasztási jog elleni agitáiása a lel­kemben felháborít és nagyon saj­nálom a nagy pártot, melynek mindig zászlója mellett harcoltam, hogy a magok mellé befogadott kisebb pártokban törököt fogott és nem tud tőlük szabadulni, hogy velünk döröghesse : éljen a nép, mely január 26-hoz segített ben­nünket, mert ha ezt már akár az össze házasodás miatt akár mások­ból nem teszik, vigyázzanak a konzulok, január 26-át könyen követendi a Pál fordulása. Maradván szerkesztő urnák alázatos szolgája. Dr. Fon Antal. Nyílt levél. Tekintetes Szerkesztő Ur! Domahidy Sándor tisztelt barátom a „Magyarország“ czimü lapban egy nyílt levelet iutézett hozzám, mint a Szatmárvármegyei szabadelvű párt elnökéhez, melyben kérdést tesz, hogy uem iátom-e az időt elérkezettnek arra, hogy a szabadelvüpártot felosz­latás céljából összehívjam ? Ezen kérdésre a tisztelt barátom­nak én az „Újság“ ez. lap szerkesz­tőjéhez Gajáry Ödön úrhoz ajánlott levél kíséretében válaszomat felküld- tem, az azonban a mai napig meg nem jelent. Nehogy a válasz nem adása bármi tekintetben félremagyarázásra okot vagy alkalmat adjon, kijelentem, hogy nem a párt megbízásából, vagy an­nak nevében, hanem mint a párt egyik tagja válaszoltam, mely azon­ban a képviselöház szabadelvüpárti tagjainak szerdai megállapodása után majdnem tárgytalanná vált, hogy a jelenlegi nehéz és válságos politikai viszonyok között az 1867-es alapon álló szabadelvüpártnak feloszlását ká­rosnak tartanám, hanem szükségesnek tartom annak újból való alakulását, hogy alkalom adassék azoknak, kik magukat a pártban feszélyezve érzik, hogy abbóí kiléphessenek és az igy bár számban megfogyott, de erőben nyert és a 67-es alaphoz ragaszkodó, bár kisebbségben levő párt nagy szolgálatot tehet a hazának a békés kibontakozás előmozdításánál. Tehát nézetem szerint nem feloszlatásról, hanem a párt tömöritéséröl lehet szó. Kizártnak tartom azt, hogy az a párt, mely az 1867-es kiegyezést létre hozta, akkor megszűnhessen, mikor a nehéz és válságos viszonyok dacára az ország ennek adta a többséget. Ilyen értelemben válaszoltam Doma­hidy Sándor tisztelt barátom levelére. Kérném ezen soroknak becses lapjá­ban helyt adni. Lázári, 1905. aug. ‘25. Maradtam tisztelője : Nagy Béla. HÍRROVAT. * Változás lapunk szerkesz­tőségében. Ferencz Gusztáv, la­punk főmunkatársa, sajnálatuukra, nagy elfoglaltságára történt hivat­kozásával a mai napon lapunk kö­telékéből kilépett. * Kitüntetés. A m. kir. honvédelmi miniszter Ács Géza helybeli járás- csendőrőrmestert, a zilahi kasszafurók ügyében tanúsított fáradságos és ered­ményes nyomozásért, dicsérő okle­véllel tüntette ki. * Honvédeiuk hadgyakorlata. A szatmári m. kir. 12. honvéd gyalog­ezred zenekarával együtt e hó 23-án kelt útra a Sátoralja Ujhely környé­kén megtartandó hadgyakorlatokra. Houvédeink a jövő hó 13-áu érkez­nek vissza. * Eljegyzés. Schmak István m. kir. pénzügyi számtiszt e hó 20-án vál­tott jegyet Szatmári László érkört- vélyesi ev. ref. tanító leányával, Etelkával * A petroleum finomító telep fe­lülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyvet a kapitányi hivatal beterjeszetette a városi tanácshoz, melynek alapján a tanács az épületekre a használati en­gedélyt megadta, ellenben az üzem megindítása tárgyában első fokú ha­tározathozatal végett az iratokat visszaadta az iparhatóságnak. * Életmentés. Licht Jenőné szül. Hermán Etel, helybeli elmebeteg asz- szony e hó 25-én a közúti vashid mellett a Szamos folyóba ugrott. Tar András rendőr azonban még ideje­korán észrevette és szerencsésen ki­fogta a már elmerülő asszonyt. * Klein Lipót meghalt. A kassai katonai botrány szerencsétlen áldozata városunk fia Klein Lipót nyomdai üzletvezető, pénteken éjjel 11 órakor a kassai közkórházban szivszéihüdés következtében meghalt. Halálos ágyá­nál ott volt felesége, nővére és k ét elvtársa. A kassai szociáldemokra ták átszállittatják tragikus végű elvtársuk holttestét a temető halottas házába és tüntetőén nagyszabású temetést rendeznek neki, amelyben rósztvesz Kassa egész munkássága. A temetés vasárnap lesz és attól tartanak, hogy komoly tüntetések járnak nyomában. * Halálozás. Néhai Hegedűs József volt nagykárolyi polgármester majd orsz. képviselő veje Tolnay Felix, e hó 18-án Nagykárolyban életének 85 évében elhunyt. Temetése 20-án volt Nagykárolyban, nagy részvét mellett. * Értesítés. A „Szatmár-Németi Kölcsey-kör“ múzeuma f. évi szept. hó 3-án d. e. 11 órakor újra meg­nyílik és állandóan nyitva lesz a nagy közönség részére, hetenkiut kétszer, u. m. vasárnap és szerdán d- e. 11 —12-ig. A belépő díj 20 fill. * Pályázók a szatmári ev. ref. fő- gimu. helyettes tanári állására. Osváth Ferencz, a szatmárnémeti ref. fógitnn. helyettes tanára a n.-kőrösi fitanitó- képző intézet ideiglenes rendes taná­rává választatván meg, a helyére meghirdetett pályázat eredménye a következő : Pályázott összesen 4 ta­nárjelölt u. m. Berkv Lajos, Lin­denschmidt Mihály, Theisz Frigyes és Barankai Lajos. Ezek közül a pá­lyázati feltételeknek Berky Lajos tett minden tekintetben eleget, ki a hely­beli ref. főgimnáziumnak jeles növen­déke volt. * 100 éves asszony halála. E hó 24-én egy 100 éves asszony hunyt el városunkban, a neve Bodonyi Anna özv. Koós Lászlóné. Nem kevesebb, mint 18 gyermeket hozott a világra, a legkisebbiket 56 éves korában szülte. Egész halála napjáig a leg­jobb egészségnek Örvendett, -őt még halála előtti napon bevásárlást tett a piaczou. Másuap azonban rosszal érezte magát és pár órai gyöngélke- dés után meghalt. * Pótadó hazafias czélra. Szilágy­vármegye e hó 24-éu rendkívüli köz­gyűlést tartott, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az esetleg üldö­zött. tisztviselők biztosítására 10 szá­zalék pótadót vetnek ki. Wesselényi bárónak az e czélra már előbb meg­ajánlott tízezer koronáért a közgyűlés köszönetét szavazott. Fajérváry Intő szózat-át irattárba tették. * A fogy. adókezelőség felhívása. Felkéretnek a t. bortermelő gazdák, hogy az évi házi borfogyasztás meny- nyiségét igyekezzenek a városi fogy. adókezelő hivatalnál szept. hó 15-ig mulhatlanul bejelenteni hogy az adó­fizetésre a kedvezményt elnyerhessék. A bejelentést legjobb személyesen eszközölni, amennyiben nevet, foglal­kozást, lakhelyet (utca, házszám), a családtagok számát, az évi fogyasztás mennyiségét, a folyó évben remélhető termést, ebből a nagyban eladni szán. dékolt mennyiséget, a szőlőbirtok te­rületét kell pontos adatok nyomán be­jelenteni. * Ellopott aranyóra. Rétháti Kövér Dezső, a helybeli honvódzenekar kar­mesterét kellemetlen meglepetés érte e hó 22 én. Mintegy 200 koronát érő aranyórája Petőfi-utca 17. sz. alatti lakásáról eltűnt. A csendőrség csak­hamar előkeritette az elveszett arany órát, mely Lindenfeld S. zálogházá­ban volt elzálogosítva. A lopás gya­núja az ott lakó szobaleányt terheli. A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak elismert „Jókai“-féle törlő-gummi és- rajzeszköz = kizárólag nálam kapható. Figyelem I = Uj bekötéssel ellátott, valamint mindenféle használt tan- is sege'dHönyVel; = »tar félárban. “jÍ*# = 3SF“ Figyelem! papir-, iró-, rajz és festőszerek a lehető legolcsóbban kaphatók: könyv és papirkereskedésében, Deák-tér 22. sz. = Szalmár, = a „Fehér-ház“ alatt. Egyes művek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents