Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-30 / 61. szám
2-ik oldai SZAMOS 61. szán? nem is magj'ar tannyelvüek. Ezért nem tud a nemzeti gondolat erősebben megmozdulni, mert hiszen, a kivételektől eltekintve, hiányzik a férfit „nemzeti gondolat“ érdekében lelkesíteni tudó nő, a nemzeti gondolatban nevelni tudó anya. Szomorú tények és igazságok ezek. Lehet érveket, kimagyarázá- sokat ellene felhozni, de megcáfolni, sajnos, nem lehet. A nemzeti gondolat fölkeltésére kell törekednünk müveit nőink körében, annak akarván kifejezést adni elsősorban, hogy ne nemzeti műveltség mázát keresve, az idegen nyelvek egész sorozatának tudására, a külföldi viszonyok, tudományok ismeretére fektessük a fősulyt, hanem ismeretére, tudására s mindenek felett elsősorban érzésére annak, ami magyar, ami hazai. Maradhat még idő és alkalom, ha kell, annak megtanulására, ami általános érdekű és idegen. Elég lesz azt tudni, a hazait, a nemzetit érezni kell. Á háború hatása a művelődésre. A lefolyt száz esztendőből hetven év volt háborús és csak harmincz olyan, amelyben a földnek túlnyomó része a béke áldásait élvezte. Azért mondjuk „túlnyomórésze,“ mivelhogy a legbékésebb korszakban is akadt a földnek egy otyan zuga, ahol az emberek egymás ellen küzdöttek. Kicsiny korunktól belénk csepegtetik azt a hitet, hogy a háború és a művelődés meg nem férnek egyrmás mellett és mi szentül hisszük, hogy tökéletes lesz az ember, meg a boldogság, mihelyt egyszer lemond a verekedés gyönyörűségéről. Úgy vagyunk a háborúval, mint a nagy elemi csapásokkal, amelyeknek csakis a káros hatását észleljük, de nem akarjuk elismerni, hogy tisztitólag cs termé- kenyitöleg is hatnak. Pedig a mindennapi tapasztalás bizonyít az utóbbiak mellett és a történet bizonyítja, hogy a háborúnak mindenkor meg volt a maga mivelő hatása. Általában véve téves fölfogás tehát, életet, nemcsak a magáét, hanem az asszonyét is. Mert jó asszony volt az, amig megnem rontották ! ......... Csi korog a börtönajtó, belépett a börtönőr A homályból kicsillant a szuronya. — Kelj fel kilenczes szám ! Az ügyész ur megengedte, hogy a feleséged meglátogadhasson. A rab fölriadt. — Az asszony*! Mit akarhat ? Nem volt ideje gondolkozni, sírva, zokogva rontot be az asszony és leborult a pricscs elé. — Bocsás meg Andris! Tiz évet kaptál miattam. Tiz évet. Csak amikor megtudtam, éreztem, hogy az ördög szálta meg a nyelvemet, amikor ellened vallottam. Megszállt az ördög . . . Megölted a szépségemet. — Hát minek jöttél? Mit akarsz még? — Bocsáss meg. Én megcsunyul- tam, te tiz esztendőt kaptál Én nem kellek már senkinek, te rabviselt ember lettél. Most már még inkább összeillünk. — Te utálsz. Ezért vittél a romlásba — De megbántam. És ha kikerülsz tiz év múltán, én várok rád. Mer ha összetartoztunk akkor, mikor a pap összeadott, még inkább összetart minket a mi nagy nyomorúságunk. Én várok rád. Visszajösz ? Jasics Andris gondolkozott. A sötétben nem látta az asszony aroát. Csak a körvonalait s azok a régi szép, szabályos arcot mutatták. — Vissza, mondta aztán. Fekete Gáspár. ha azt hirdetjük, hogy a háború és a kultúra született ellenségek. Saját- képen nem is azok állanak szemben egymással a csatamezőn, hanem mindenkor két különböző kultúra : egy kiélt s egy, amely fiatal. Győztes az lesz, amely életképesebb. Hogy melyik kultúra felel im*g inkább a lét föltételeinek, azt nehéz megítélni addig, amig a küzdelem tart, sőt később is jó hosszú ideig. Lám, amikor Róma és Karthago állottak szemben egymással, a látszat a karthagói mivelfség mellett szólt. Az volt a fényesebb, a szembeszö- köbb, de alapjában véve meg volt már rongálva és a tulfinomodás férge rágódott a gyökerén. Az erkölcsi züllés belevitte a marazmust, a vénség- nek lassú, de biztos haldoklását es mint túlérett gyümölcs, lehullott az emberiség fájáról, mihelyt ezt kimé letlenül megrázta a Róma felöl támadó erős hatalmú szól. El kellett pusztulnia, hogy helyet adjon egy másik, életrevalóbb kultúrának A háhoru egy paradoksznak látszó, de alapjában véve, igaz szempontból megítélve viszonyát a kultúrához, sajátképen a miveltségnek kvártély- csinálója Minden háború az, kivétel nélkül, még a legkegyretlenebb is. Mert annak is levonja tanulságait a humanizmus. A nagy középkori hadakozásból merítette az európai emberiség azt a tudatot, hogy a sebeket, amelyeket a harcz dulása okoz, gyógyítani kell és a múlt századbeli harcok gyümölcse a genfi konvenció, amelynek törvényeit ma mindenütt tiszteletben tartják, ahol civilizált emberek laknak. Ez a felfogás mái nem éri be a puszta, utólagos gyógyítással, hanem előzetesen gondoskodik róla, hogy a háború el ne fajulhasson csapán csak öldökléssé. A miveltség, ahogy fejlődött ós életerős lett, felülkerekedett a nyers ösztönön ós a benne rejlő erkölcs szelídítő hatását a háborúval szemben is gyakorolja. Ami a háborún annyira félelmetessé teszi ós első látszatra is ellentétb: hozza a kultúrával, nem annyira a gazdasági károsodás, a vagyoni pusztulás, amelyet okoz, mint inkább a nagy veszteség emberéletben. Ezért lázad fel ellene a humanizmus s ezért hangoztatja, hogy jobb a rothadó béke is a legvirágzóbb háborúnál. A harczi kedvnek barátai ezzel szemben s nem is egészen jogosulatlanul, hangoztatják, hogy a kultúra munkája is megköveteli bőven az áldozatokat, de sőt, hogy nem is volna haladó kultúra háború nélkül. Az elsőre nézve azzal állnak elő, hogy minden kulturmunkának, minden uj találmány kipróbálásának és életbeléptetésének vannak számos halottjai, — a másodikra nézve pedig, hogy nem volt még haladás a mivelődósben, amelyet nem kellett volna ráerőszakolni az emberiségre. Amelj? ráerőszakolnak háború a neve és a bevett formája. Amerika még mindig civilizálatlan vadon volna a nagy háborúk nélkül, amelyeket a civilizáció előharcosai folytattak a benszülöttek ellen. — S ugyanezt a processzust látjuk ma Ázsiában, az uj műveltség küzd a régi ortodoxiával. Lássuk már most, hogyan áll meg az a föltevés, hogy a háborúnak kizárólag emberirtás volna a célja. Ha igaz volna ez a tétel, Európának rég lakatlan kellene lennie, de ahelyett, mit látunk ? Azt, hogy minden háború után megszaporodott a lakosság száma. A harminczéves háború előtt tizenkét millió ember lakta Németországot, amely szám a vesztfáli béke után négy millióra csökkent ugyan, de nem múlt el egészen a XVII. század ós a németországi lakosság már 15 millióra szaporodott, a XVIII-ik század végén pedig már 25 millió lélek lakta Germánia földjét, noha a hétéves háború ós a franczia forradalmi harczok közbe estek. Ma pedig több mint ötven millió lakója van Németországnak, noha a nagy franczia, porosz háború is végezte pusztító munkáját. Távol legyen tölünk, hogy a háborút dicsőítsük és neki a „szükséges rossznál“ nagyobb szerepetjuttasunk a mivelödés munkájában. Az egyoldalú fölfogás ellenében akarjuk csupán megvéd.mi, amely csakis rosszat lát benne. A természet átalakító és fejlesztő működésében a viharnak is megvan a maga szerepe, munkaköre : a vih, r, amely letöri az ágakat, sőt kidönt egyes, még életképes törzseket, elsősorban helyet csinál uj életnek, amely erősebb és hivatottabb arra, hog. betöltse azt a helyet, — amely az élet működésnek van szánva. A háború : a vihar az emberiség örök életében s ki merné állítani, hogy egészen czéltalan, fölöslnges. hírrovat. * Jóváhagyás. A belügyminisztérium jóváhagyta a villamtelep re- konstrukcziójára vonatkozó közgyűlési határozatot s az átalakítási munkálatoknak egy 450.000 koronás kölcsön terhére való végrehajtását, egyszersmind felhívta a törvényhatóságot, hogy aunak idején a kölcsön tényleges felvételéről kiállított okiratot terjessze fel. * Előléptetés. A vallás ós közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Kurtz Sándor helybeli kir. kath. főgimnáziumi tanárt a VIII. fizetési rangosztály 3-ik fokozatába léptette elő. * Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter Róth Samu tökef.ere- besi és Molnár József szaniszlói segéd jegyzőt anyakönyvvezető helyettesül nevezte ki s az utóbbit a házasság kötésekkel járó teendőkkel is megbízta. * Kitüntetetett mintagazda. A kormány hogy az okszerű gazdálko dást póldaadólag terjessze, évről-évre létesít raintagazdaságokat, a melyeket modernül felis szerel a szükségesekkel. Azokuak a gazdáknak a kik öt éven ár. kivállóan vezették a miutagazda- ságot a földmivelósügyi miniszter rendszerint odaajándékozza a felszereléseket s e mellett oklevéllel is kitüntette őket. A folyó évben az országban kilencz ilyen gazdát tüntetett ki a miniszter, a többek között Szat- márvármegyéből Fodor József gazdát kinek Sárosmagyarberkeszen van évek óta kiváló mintagazdasága. * Szabó tanfolyam vizsgálata és kiállit ása. Az Iparos Otthon helyiségében e hó elején megnyílt szabó iparos tanfolyam a mai napon reggel 9 órakor zárul be. A jelzett időben a tanfolyamot látogatott iparosok vizsgálatot tesznek, majd pedig a tanfolyam alatt készült rukákat kiállítás keretében bemutatják. A kiállítás a maga egészében igen érdekesnek ígérkezik s annak megtekintésére felhívjuk ezúton is a közönség szives érdeklődését. A kiállítás megnyitásán illetve a vizsgálaton a hatóság megbízottja, azonkívül a kereskedelmi miniszter kiküldötje is megjelenik. — Este a Kör helyiségében tánczmulat- ság, melyet hangverseny előz meg. * Helyi ipar pártolás. Iparos és kereskedő polgatársaink mindig nagy örömmel ós áldozatra készséggel fogadnak minden uj intézményt, mely városunk forgalmának emelésére jótékonyan hat. Helyes ós indokolt ebbeli magatartásuk, hiszen városunk emelkedéséből, népesedéséből első sorban nekik van hasznuk és saját jólfelfogott érdekük ellen cselekednének ha evvel ellenkező magatartást tanúsítanának, azonban mit szóljanak akkor, ha városunkban nagy áldozatok árán létesülő intézmények vezetősége vállalataiknál indokolatlanul mellőzi őket, avagy szerződésbeli nehézségekkel akadályozza meg munkájuk sikerét. A közel múltban a vasúti internátus hirdetett 10500 koroua értékben ruha ós fehérnemű felszerelésekre árlejtést, melyre városunkból két teljesen megbízható ozég adta be reális ajánlatát, úgyszólván minden siker nélkül, mert azt a szemszurás- tól való pár száz korona értékű megbízást jobb lett volna nem is adui. Felhívjuk a polgármester ur figyelmét e körülményre és kérjük, lehetőleg hasson oda a jövőben, hogy ily mellőzések ne fordulhassanak elő különösen ily nagyobb összegű árlejtéseknél, melyeknek jövedelméből számos szegéuy családra esnék a jólétnek egjr gyenge sugara. * Bátor életmentő. Pénteken a reggeli órákban két gyermek játszott a katona uszoda mellett levő gáton. Hogy-hogy nem, az egyik Németi József, Németi Mihály állami elemi iskolai szolga 5 éves fia, megcsúszott és belezuhant a több mint két méteres mély vízbe. A másik gyermek segély kiáltozásaira többen oda siettek, de senki sem mert bemenni a mély vízbe. Már-már azt lehetett hinni, hogy a fiúcska odavész, midőn a kertben időző Klein Elemár gőz- malmi főkönyvelő szintén meghallotta a segélykiáltást és oda sietett. A fiú már elmerült. Klein nem sokáig gon- golkozott, nem törődve szép világos nyári ruhájával, vízbe vetette magát ós nehány másodpercz múlva már felszínre hozta a kis vizbefulót, ki teljesen eszméletlenül terült el a fövényen. Életre ébresztették A gyerek sírva fakadt, bogy a kalapom meg a nadrágom oda veszett. Megnyugtatták hogy csak az legyen a legnagyobb baj. — Az életmentésnek sok nézője akadt, kik lelkesen megéljeuezték, a derék fiatal embert, ki már nem egy ember életét mentette meg a vizbe- fulástól. * Baleset. E hó 27-én Pap Endre, Lengyel Károly temetkezési vállalatának üzletvezetője a Deák-téren egy kocsiról akart lelépni, eközben megcsúszott és fejét a keramit kocsiút burkolatához vágta. Az esés következtében pár pillanatra elszédült, de aztán a maga lábán sietett be az üzletbe. A sérültet dr. Török István látta el az első segéllyel, majd pedig lakására szállították. Állapota súlyos ugyau, de aggodalomra nem ád okot. * Kedélyes rendőri krónika. Tót Gazsi, Várady Jóska, Kerezsi Gyula ós Tót József kispaládi sármunkások szent fogadást tettek a teplomban, hogy szeszes italt nem fognak többé inni. Egy darabig ment is a dolog. E hó 27-ón azonban valami ügyben beruccantak Szatmárra s a tikkasztó hőség rettenetes mód diszponálta őket fogadalmuk megszegésére. De másrészt lelkiismeretük erősen tiltakozott a kísértés ellen. A nagy dilemában végre egyiküknek mentő gondolata támadt. Azt javasolta tudniillik, hogy a patikában szedjenek be egy kis Hofmann- cseppe, az orvosság, nem ital. A barna fiuk kitörő „Banzáj“ kiáltásokkal fogadták az indítványt s betértek egyik deáktéri gyógyszertárba, hol rövidesen elsülyeztettek egy pár stampedli „Hokmány-cseppet“. A gyógyszerben levő nagymennyiségű szesztől a fiuk hatalmas volantot kaptak s oly skandalumot ós verekedést csaptak, hogy kettőjüket a mentőknek kellett részesíteni az első segítségben. Nem kevésbé mulattágos eset volt az is, mely ugyancsak e hó 27-én történt a helybeli csibészek egy kitűnőségével. Sorsának tragikuma akkor sújtott le rá, midőn megszálta a nagyravagyás ördöge s a csirkefogás hatáskörén túllépve libával akart megpróbálkozni Vállalkozását azonban a csendőrök meghiúsították s a corpus delicti-t a nyakába akasztván a tett színhelyére a Diánna városrészbe, majd onnan a városházára kísérték. A jelenetnek tanúja volt néhány naponsütkérezö füstöskópü zenész-csemete s a dolce farnientót megszakítva a menethez csatlakozott ós a helyzet tragikumához illő zene- kisérettel követte az escortot a Diánna határáig. A nap hőse pedig megsem- misülten lép a soros rendőrtisztviselő elé ós megfelelő drámai pózban zokogja : rA büntetést nembánom, hej csak aztat sajnálom, hogy engemet a Dehenuán véges-végig fényes nappal, bandaszóval, barna fattyuk kísértek!“ * Tarka színpad. A legközelebbi napokban egy kitűnő magyar daltársulat tarka színpada érkezik városunkba s a Sörcsarnokban fogja tartani előadásait.
