Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)

1905-07-13 / 56. szám

2-ik oldal. SZAMOS 56. szám HÍRROVAT. Fiu-e, vagy leány ? Ma, a villamosság korszakában, a szédítő haladás ideges századában, a valódi phlegmatizmusra csak itt-ott faluhelyen lehet még rátalálni. Igazat ad nekünk az az eset, mely Ököritón a napokban történt. Boros István, odavaló szegény földművelő felesége egy gyerekkel ajándékozta meg a férjét, ki, úgy látszik, az e téren kapott bőséges ajándékok után a legújabb esemény után nem túlsá­gosan érdeklődhetett, mert a gyerek minden dolgát s igy a keresztelést is az odavaló Földváriné bába gond­jaira bízta. A bába el is járt megbízatásában, csak épen azt nem jegyezte meg jól magának, hogy az újszülött fiu-e, vagy leány ? A gyermek a szent keresztségben „Péter“ nevet kapott s a jegyző is e néven vezette be az anyakönyvbe. Amikor már lege artis minden rendben volt, csak azután konstatál­ták alaposabban, hogy az újszülött a „női nemhez tartozik“ s úgy járt, mint Arany Bolond Istókja, kit téve­désből Kató-nak kereszteltek, persze azzal a különbséggel, hogy itt Kató helyett Péter lön a keresztnév. Most már az egész dolgot vissza kellene csinálni, de hogyan? Ez a kérdés foglalkoztatja most az ököri- tói hivatalos és nem hivatalos körö­ket s a tudósabbja most látja be, hogy nem csupán fölösleges czere- mónia az, mikor fejedelmi sarjakuál meghatározott ágyulövésőkkel jelzik, hogy az újszülött fiu-e, vagy leány * Személyi hir. Kuherne Eduárd, táborszernagy, kassai hadtestparancs­nok. e hó 10-én városunkba érkezett a cs. és kir. 5 gyalogezrednek itteni zászlóalja feletti szemle megtartása végett. A hadtestparancsnok a kivo­nult csapatok magatartása és kikép­zése felett teljes megelégedésének ad^tt kifejezést. * Requiem. A szatmári róm. kath. egyházmegyei székeskáptalan tegnap tartott gyászmisót boldogult József főherczeg lelkiüdvéért. A misét Hehe- lein Károly prelátus kanonok mutatta be nagy segédlet mellett. Jelenvolt mindkét helyőrség tisztikara, kir. törvényszék, városi elöljáróság, és a kir. tanfelügyelősóg. * A közigazgatási bizottság hétfőn délelőtt tartotta havi rendes ülését. Az ülés egyik emlékezetes momen­tuma Bodnár György Szatmárvár- megye és Szatmárváros újabban kine­vezett kir. tanfelügyelőjének bemutat­kozása volt. Az uj tanfelügyelő rövid vázlatát adta munkatervének, mely felöleli a nÓDnevelés keretébe vágó összes feladatokat, mik megoldásra várnak s mint egyik kiváló törekvé­sét emelte ki a polgáriskola létesíté­sét, mely városunkban elsőrendű szükségletet képez. Ezen feladatai teljesítésében kéri a közigazgatási bizottság támogatását. A bizottság ' nevében a polgármester üdvözölvén ! a kir. tanfelügyelőt azon óhajának adott kifejezést, hogy feladatait meg­oldhassa s törekvéseit siker koronázza. Másik emlitésreméltó pontja volt a bizottsági ülésnek a pénzügyminiszter hivatalba lépését tudató leiratra ho­zott határozat. A kir pónzügyigaz- gató egyszerűen tudomásul venni javasolta a leiratot, a bizottság azon­ban nem elégedett meg annyival, hanem megtoldotta hazafias aggo­dalma kifejezésével amiatt, hogy a miniszter a pénzügyi tárcza vezeté­sére vállalkozott. Ez nem volt okvet­lenül szükséges, mert a politika a közigazgatási bizottságnak működése körén kívül esik, másrészt, mert senki sem illette volna a hazafiatlanság vádjával a közigazgatási bizottságot, ha neu is adta volna ilyen jelét hazafiasságának. * Politikai mozzanatok várme­gyénkben. Két álláspontu fontos poli­tikai mozzanatról számolhatunk be, ami megyénkben történt. Az egyik gróf Károlyi György nyílt levele a krassói kerület választóihoz, a másik a szatmármegyei ellenzék­nek az alispánhoz intézett felhí­vása. Gróf Károlyi György nyílt levelében fogadalmat tesz választói előtt, hogy azon útról, melyen egye­dül véli hazánk boldogságát elérni, még akkor sem fog letántorodni, ha egymaga maradna a küzdőtéren. Leve­lében részletesen méltatja a 67-es kiegyezés alapján álló párt eddig el­ért sikereit és sajnosán konstatálja, hogy az ország békéje, fejlődése újab­ban a szövetkezett ellenzék áldozatául esett. Kimutatja törvénytelenségét mindannak, ami a képviselőház jun. 21-iki ülésén a királyi kézirat átadása után történt s azt törvényszegésnek minősiti Teljesen kielégítőnek tartja a pragmatika sanctió jogelvéből kifo­lyólag azokat az eredményeket, me­lyek katonai téren eddig elérettek s a hadsereg egységességében látja az ország legfőbb támasztékát. Ha a szabadelvű párt ellene volna bármely nemzeti térfoglalásnak, egy perczig sem tartoznék hozzája, de miután a szabadelvüpárt a magyar vezényszónál sokkal többet akart s akar ma is, a nemzeti erő és gondolat térhódítását betörés elleni biztosítását elejtette. Weisz Dániel kérelmének helyt adott s a sárerdei rönkökre tett vételi ajánlatából íolyó kötelezett­sége alól 1000 korona bánatpén­zének elvesztése mellett feloldotta. A letarolt erdőterületet közgyűlés 1907. október 1-ig meghagyja az erdőgazdaság kezelése alatt s le­gelőként hasznosítja. A kereskedő és iparos tanoncziskolák 1905—6. évi költségvetését közgyűlés elfo­gadta s elhatározta, hogy állam­segély iránt felír a kereskedelmi minisztériumhoz, azonkívül a deb- reczeni keresk. és iparkamarát is megkeresi, hogy kamarai segélyt engedélyezzen. A csendőrlaktanya tervein eszközlendő módosításokat közgyűlés elfogadta s azok végre­hajtásával tanácsot megbízta. Magánköreim ek. A közgyűlés Bartha Kálmán gazd. tanácsosnak, Jókei Károly alkapitánynak és Novák Lajos fő számvevőnek 6—6 heti, Léber Antal főerdésznek 5 heti szabad­ságot engedélyezett. Dj párt — alkotmánypárt. Az uj pártnak már megalapításakor kijelentette báró Bánffy Dezső, hogy ez a megjelölés csak ideiglenes, mely egy véglegesnek kell, hogy adjon helyet, mihelyt a párt programújá­nak tartalma a lakosság szélesebb rétegeiben elterjedt. Az uj párt deb- reczeni csoportja most abban a meg­győződésben látszik lenni, hogy ez az előföltétel immár adva van és azzal az indítvánnyal áll elő, hogy a báró Bánffy Dezső pártjának az „al­kotmány-párt“ nevet adják. Kétségtelen, hogy báró Bánffy Dezső az indítványhoz a legkészsé­gesebben hozzájárul, hisz nem lehet róla feltenni, hogy a debreczeni czi- visoket meghazudtolja s velük szem­ben ragaszkodjék ahhoz, hogy a köz­vélemény zöme még mindig nincsen meggyőződve az ö törekvéseinek és nézeteinek helyes voltáról. És való­ban örvendetes lenne és a kibonta kozás magvát magában rejthetné, ha Bánffy az „alkotmánypárt“ elneve­zéssel egy ily pártnak a terveit is átvenné. Alkotmánypárt alatt természetesen csak oly párt lenne értendő, mely az vehettem arczélét. Mégis csak ő lesz az ! Meg is szólítom . .. De mégis, hátha más. Odaintettem magamhoz egy pinczért s halkan megkérdeztem : ki az az ur ? — Nem ur az kérem, csak afféle lump, valami Nagybereky nevezetű. Az elébb a szememnek nem akar­tam hinni, most meg a fülemben nem bíztam, pedig mindakettőnek igaza volt. Nagybereky Kálmán, igen még a névre is emlékszem, az én egykori iskolatársam, az a jómódú ur, nem ur, hanem afféle lump ! Az az elő­kelő gentri, akiről ezelőtt 7—8 évvel olvastam, hogy a szép' Lengyel Mar- gitot vette el, akinek a lakadalmáról még a fővárosi újságok is hosszasan emlékeztek meg, hát ez volna ő, aki itt előttem ül ? — Pinczór, szóltam, mondja meg annak az urnák, hogy egy régi isme­rőse üdvözli és beszélni kíván vele. A pinczór gúnyosan mórt végig egy igen kevésre becsülő pillantással, de aztán oda ment Nagyberekyhez, majd visszajött az izenettel, hogy ; — Azt izeni, hogy ö vele tisztes­séges úri emberek nem szoktak szóba állani. — De már nekem nem te szabod meg, mondtam hozzá menve, hogy én kivel akarjak beszélni, kivel ne ! Ismersz-e ? — Megismertelek, mondta vonta­érvényben álló és uralkodó alkotmá­nyon alapul. A Magyarországon je­lenleg érvényben levő és uralkodó alkotmánynak pedig lényeges alkat­része az 1867. XII. tcz. Ha tehát báró Bánffy tényleg mint alkotmány­pártot akarja működtetni pártját, akkor mindenekelőtt oda kell ipar­kodnia, hogy ez a párt az idézett törvényekkel törvénybe iktatott kie­gyezés fentartásához és erősítéséhez a lehetőség szerint és a rendelkezé­sére álló minden eszközzel hozzájá­ruljon. Es itt önkéntelenül tolakodik fel a kérdés: mint tartja báró Bánffy az e párt iránti kötelességével össze- egyeztethetőnek. hogy karöltve ha­ladjon ama pártokkal, melyeknek a legfőbb czólja a kiegyezés megszün- I tetése és a tiszta perszonál-uuió hely­reállítása ? — És kérdezzük, mikor akarja báró Bánffy a 67-es alapot erősíteni és fentartani, mikor az egész országot rá akarja bírni, hogy a törvényes kormánytól tagadja meg az állami rend fentartásához legszük­ségesebb eszközöket, csupán egy kö­vetelés nem azonnali megadása miatt. Az uj párt névváltoztatásának te­hát, ba komoly és őszinte akar az lenni, okvetlen következményének annak kellene lenni, hogy ez a párt eddigi irányát is megváltoztassa. Az alkotmánypártnak a koalíció kereté­ben csak akkor lehet helye, ha nevét nem a létező alkotmánytól, hanem talán az ultramontánok hasonló nevű sajtóközegótől veszi, amit pedig báró Bánffyról legkevésbé lehet feltenni. Ha pedig tényleg az alkotmány ké­pezi az uj párt alapját, akkor lehe­tetlen magát a jelzett kötelességek alól kivonnia és a következményeket is le kell vonnia további magatartá­sára nézve. Lehet, hogy már legközelebb ki fog tűnni, vájjon báró Bánffv, kinek legfeltűnőbb előnyeihez tartozik a tényállás helyes fölismerése és a fen- forgó körülmények helyes mérlege­lése, — érvónyesiti-e a jelen esetben is ezeket az előnyöket ? A rend helyreállítása érdekében i kivánjuk, hogy igy legyen. Mert ha Bánffy nyíltan a 67-es alapra áll és késznek nyilatkozik ez alapon egyen­getni a kibontakozás útját, akkor a legkészségesebb közreműködésére szá­míthat mindama politikusoknak, kik osztoznak ez álláspontban és ezzel adva lenne az uj pártalakulás lehe tősége, melynek czólja a tiszta külön­válás lenne a kiegyezés hívei és ellenzői közt. Az igy létrejött 67-es pártból oly kormányt lehetne alakí­tani, melynek többsége lenne a par­lamentben s megszüntetné a válságot. tottan, épen azért voltam irántad annyira udvarias és illedelmes, hogy elfordultam tőled. — No hallod, ón ugyan sok orszá­got, világot bejártam s az udvarias­ságnak sok-sok kifejezését láttam, de még azt a formát sehol nem tapasz­taltam, hogy valaki másnak a hátát mutassa udvariasságból! Miért nézesz rám olyan haragosan ? ha sért a bi­zalmasságom, amire gyermekkori is­meretségünk alapján feljogosítva érez­tem magam : akkor távozom ! — Nem rád haragszom én, mondá ő, egy alkoholista üveges tekintetet rám szegezve, nem azért haragszom én rád, mert te : te vagy, hanem azért, hogy te is ember vagy ! Más embert valószínűleg elriasztott volna ez a fogadtatás, de engem sok­kal inkább sarkalt a kíváncsiság ör­döge, mint hogy abba hagytam volna a dolgot. — Ha igy van a dolog, mondám kedélyesen, akkor nincs okod rám haragudni Lásd én csak kereskedelmi consulatusi hivatalnok vagyok, akit a magyar gentry csak „handló“ számba vesz, a „handlé“ meg, akármi vallásu legyen, csak zsidónak számit, a zsidó pedig nem jön emberszámba, igy aztán világos, hogy bármint is ha­ragszol is az emberekre, rám nem vagy kénytelen haragudni. Elmosolyodott. „Ember vagy pajtás, szólt fanyar mosollyal, de nem olyan, akire haragudnom kellene“. — No hát akkor jöjj az asztalom­hoz, mondám. — Bocsáss meg, ennyire nem szé- gyenitelek meg. — így nincs más megoldása a do­lognak, mint hogy én ülök le ide melléd. Le is ültem. No Ó3 most foly­tatóm, a záróráig beszélgethetünk. — Záróra!? kiáltotta nevetve, tud­ják is azt itt, hogy mi az ! Addig maradsz, amig a kellner meg nem unja az ébrenlétet és ki nem lök. — Hát addig, a mig a feleséged adta kimaradási engedélyed le nem jár, mondám. Ne vedd ide vágó czól- zásnak, ha megkérdem, hogy érzi magát kedves feleséged ? — Kitünően, kivált mióta férjhez ment a huszár főhadnagyához. Hm, gondolám, bolondul tettem a kérdést, hanem hát kivárta volna rá ezt a feleletet. Most már erről hall­gatni volna illendő, hanem a kíván­csiság rettentően gyötör, hogy többet tudjak. Bort neki, majd ellágyul, s kiveszem én belőle szép szerével a dolgot. — Barátom, szólottám, az én kér­désem nem volt helytelen egy olyan embertől, aki hat esztendeje az Indiá­kon bolyong, s aki tiz esztendeje nem volt a szülőföldjén. A te feleleted is okos volt, hanem úgy látom bolond a dolog, amire vonatkozott. Amint szavadból kiveszem : elváltatok. Hát hiszen ez előfordul ma már a legelő­kelőbb családokban és másnak semmi köze hozzá. Nem is firtatom tovább a dolgot, csak egyet kérdek s ezt is csak úgy, ha nem veszed tolakodás­nak : mi adott okot a válásra ? — Mi adott okot ? . . . hm ... bi­zony akárhogy hányom vetem a dol­got, csak arra jutok, hogy az a nagy tükör volt az oka, felelt ő. — Remek feleteket tudsz adni, mondám nevetve, művészileg tudsz úgy felelni, hogy szellemeskedéseid­ből ne értsen az ember semmit. — Szellemeskedós ? mondá kissé ingerülten. Nézz végig rajtam, nézz végig ezen a gyűrött pofán, ezen az ócskás-zsidók által is fölényes gőggel lenézhető kopott ruházaton ! Hát igy néz ki az olyan ember, akinek kedve van szellemeskedésre ? — Eh, mondám, mindezekre nem sokat adok. Voltak nekem Benares- ben, meg Luknow környékén olyan ügyfeleim, akiknek tizedrósz annyi ruházatok sem volt, mint neked, mégis tiszteltem őket becsületessógök, jellemüknél fogva. — Mondtam ugy-e szólt ő, hogy ne ülj le ide mellém! Lám annak a te benaresi ruhátlan emberednek jel­leme volt, becsülete volt, írása sem

Next

/
Thumbnails
Contents