Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-09 / 55. szám
XXXVII. évfolyam, Szalmái, 1905. ji!i«s hó 9. vasárnap 55-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAÍf, MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési árt Egész évTe 8 kor. — Félévié 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Magyar pénzvándorlás külföldre. Itt vagyunk a forró nyár kellő közepén s újra fölmerül a kérdés: hol nyaraljunk ? — Az idénre na- gyobbára már el van döntve ez a kérdés ; mindenki ott nyaral, ahol van. Nézzük csak meg, hol nyaral ma széles Magyarország iíja-véne? Nézzünk azokba a lakásokba, ahol a jólét ütött tanyát, ahol nincsen gond, vesződség, nyomorúság, ahol tehát nyáron csakugyan nyaralnak. Ezek a lakások üresek, be vannak naftalinozva, le vannak zárva. A házmester, vagy a portás megmondja a czimet : v Az urék Osztendébe utaztak ! Vagy Karlsbadba, Reichenalba, Gleichenbergbe s a csuda tudja, hova ? Tehát tényleg nyaralni mentek. De hova ? Messze idegenbe, ki a külföldre. Csak a legritkább esetben maradnak ez ország határain belül. Akkor is mennek Siófokra, Balatonfüredre, a Tátrába, Herku- les-fürdőre. Hát hiszen ezt az utóbbit, a hazai fürdők látogatását nagyon jól teszik, de itt is meg- állanak a fentebb említett négy fürdőnél s nem mennek egy tapodtat sem tovább. Hát kérem, hosszú évek óta van ez igy. Kultur-náczió vagyunk, akik sietünk oda, ahol nyaranta találkozót ad egymásnak a müveit világ (a kokottok, félvilági dámák, az ízléstelen pénz-arisztokraták, bakkarát, rouge et noir-t játszó uracsok.) Dicső társaság! — Nyugat- és Keleteurópa élveteg szemetje. És ebbe a társaságba rohanva megy minden nyáron a budapesti Lipótváros és bizony a vidéki városok gazdagabb és előkelőbb családja is. Hát álljunk meg egy pillanatra. Kíséreljünk meg egy kis oknyomozást. Kérdem : mire való a nyaralás ? A felelet: pihenésre, erőgyűjtésre. így. Most már tisztán áll a kérdés. De jön utána a másik. Lehet-e azokon a külföldi fürdőkön, amelyeket fentebb felsoroltunk ? A felelet : nem. Ott csak kifáradni, az élvezetekben kimerülni lehet. Köszönöm alássan, de én nem kérek belőle. Én nyíron pihenni akarok és azt akarom, hogy a családom is pihenjen. Ugy-e, tisztelt asszonyom, vagy tiszteli uram, aki e sorokat olvassa, ön is pihenni akar a nyaralása alatt. De akkor miért megy, ha megy, világfürdőre ? Higyje el nekem, ostobaság az ! Nem, több annál, vétek. Vétek önmaga ellen, a családja ellen. Hát ezt a vétket a magyar úri rend évek óta űzi. Ha jön a nyár, megindul a vándor magyar, mint valamikor a nomád ősök az ázsiai téreken és megy nyugat felé. Megy, hogy a nyugati világfiirdők vizében lemossa magáról a barbárság mázát. Azt hiszi, igy van. Pedig akkor követi el a legnagyobb barbárságot. Csak szét kell nézni ide haza, ebben a szegény országban, annyi itt a kellemes, szép, vadregényes nyaraló- és fürdőhely, ahol pihenni is lehet, hogy szinte már sok. És nem is kell érte messze menni. Itt van a szomszédban. Itt, a magyar bérezek alatt, itthon. Aztán gondolják meg, kérem, a fürdőzés, a nyaralás sokba kerül. Ha már sok pénzt adunk ki, miért nem adjuk ki azt idehaza. Legalább itthon maradna az is. Ne legyünk ostobák, könnyelműek- és vétkezők. Ha már nyaralunk, mert az Isten módot adott hozzá, hát nyaraljunk itthon! Nyílt levél*) f hazifiság monopóliuma“ czimü vezérczikkünkre. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Motto: Üss, üss, de hallgass meg. A „Szamos“ f. hó 6-iki számában „A hazafiság monopóliuma“ czimü vezérczikkben, — bár nevem elhallgatásával — olyan erős megtámadta- tásban részesültem, hogy méltán elvárhatom t. szerkesztő úrtól, hogy az alábbi czikkemnek, bárha előre tudom, nem is fog a tisztelt lap irányának, politikai elveinek és gondolko- sásának megfelelni, — mégis helyt fog adni. Nem tagadom, hogy a szatmári ügyvédi kamara legutóbbi választmányi ülésén a választmány többségének azon határozata, mely az alkotmányellenes kormány igazságügyminiszterének kineveztetósét tudató leiratát tudomásul vette, módnólkül felháborított, mert azon hitben voltam, hogy a tudomásvétel egyértelmű akar lenni az alkotmányellenes kormányzásban való megnyugvással, vagy annak plane helyeslésével s hogy e szerint a kamara választmányának többsége kész lenne minden önkény és minden törvénytelenség előtt tórdet-fejet hajtani. Ez a gondolat annyira felbőszített, hogy elveszítettem azon higgadtságot, melyet a közéletben szereplő férfiúnak, elismerem, mindenkor meg kellene őrizni s oly váddal illettem a tudomásvétel mellett szavazó és a tiltakozásnak a legenyhébb alakját is elutasító kar- társaimao, melyet bővebb megfontolás után velük szemben fenntartani nem akarok. Kifakadásofn azonban a legszentebb érzésből és indulatból eredt, aki ismer engem, az tudhatja, hogy nem vezet sein szereplési viszketeg, sem a vágy magamat, vagy érzéseimet a mások rovására előtérbe állítani. — Hanem amit teszek, mindenkor a legbensőbb meggyőződésből teszem. —• Egyes tényeim kihívhatják talán a jogos kritikát, egyet azonban t. i. a meggyőződés bensőségót és a vezető indokok nemességét igazságosan senki sem tagadhatja meg tőlem. Nem is azért irom e sorokat, mint ha szükségesnek tartanám védekezni Veszélyben. Irta : Kemény Simon. A nagy vörösbajuszu, vastagnyaku tüzértiszt elment, Meianie asszony még érezte ajakán a férfi utolsó csókját, de tudta, hogy a tüzér ide többé nem teheti be a lábát. Valami mély utálat fogta el a hatalmas erejű ember iránt, valami hirtelen támadt gyűlölet, amely mint a vipera mérge, egy pillanat alatt elterjedt az egész testében és ekkor kezével, lábával, minden ujjával, minden porczikájával gyűlölte már azt az embert, aki egy évig volt a kedvese. Egy hosszúkás csiszolt tükröt vett maga elé és belenézett. Harmincznyoicz évének érett szépségével látta ott magát. Fekete hajának a halantéka fölött való gyengéd ezüstös zománczát, fáradt, barnás szemhéjait, amelyek a La France rózsa hervadó szirmaihoz voltak hasonlóak, mély tökéletesen tiszta, rejtelmektől megtisztult szemét, szájának lefelé hajlott vonalát és hamvát vesztett rózsaszín orczáját, amelyen alig látható finom vonalakat szántott az élet. (Ezekkel a kivételesen szép nőkkel az idő is lovagiasan bánik, finomabb ekével szánt végig az arezukon, mint a szegény dolgos asszonyokén, akiknek ábrázatán hatalmas barázdák jelölik az idő nyomdokait.) S amint igy vizsgálta az arczát Melanie s konstatálta, hogy itt is ott is korrigálni kell a szépségeket, melyeket az élet lassanként visszalopkodott tőle, egy pillanatban megérezte, hogy a tüzérrel együtt az érett férfiassághoz való ragaszkodása is eltűnt. A kerrekt, a diskret férfiak, nagy bajuszukkal, ritkuló hajukkal és rettenetes dohányszagukkal egyszerre roppant nevetségesek lettek előtte. Vágyakozva gondolt a bolondos, meggondolatlan és tehetetlen ifjúságra. Valami serkedő bajuszu csinos fiúra, akinek ő lenne az első asszony szeretője, lázas és titkos álmainak beteljesedése, aki szögletes, zavart és szégyenlős volna és lesütné a szemét a mély asszonyi pillantás alatt. — Ide minden nő eljut az Ízlésében, akinek valaha kedvesei voltak, valami titkos természeti kényszer ez, ugyanaz, amely a férfi szemét egy bizonyos korban megvakitja az érett, vagy túlérett asszonyi bájakkal szemben. így aztán egy napon összekerülnek a harminezon túl lévő asszonyok s a huszonkótéves fiuk. Ezeket izgatja, vonzza az asszonyok nagyszerű fölénye és művészete a szerelemben, mig amazokat a nekik már soha többé vissza nem térő ifjúság igézi meg. Melanie asszony most ért el e ponthoz. Körülnézett s kutatta, hogy hol van az ifjú pásztor, aki többet ér, mint egy agg király. Végre egy délutánon, mikor társaság volt nála s egyszer a szoba homályos sarkába pillantott, két forró szürke szemmel akad össze a tekintete. Tegö Pubi. Egyik barátnőjének a fia. A fiú mélyen elpirult, mint aki nek titkára nyitottak. De, mint nagy vagyonra talált szegény ember, hamar beletalálta magát a szerencséjébe. Nagyon sápadt, igen finom bőrű szőke fiú volt ez, akinek erei átkó- kellettek arczán, kezei s finom orr- czimpái állandó ideges remegésben voltak. Gyenge, törékeny fiú volt, azért hívták beezózve Pubinak. Az asszony nagy vadsággal vetette rá magát. Egészen belekábult a fiú mámoros szép beszédeibe, megbabonázták a határtalan szerelemben égő szürke szemek. Gyilkos sietséggel éltek, mintha napjaik meg lettek volna számlálva. Az asszony egészen megfiatalodott a szép ifjúságtól, amellyel a fiú megajándékozta. Perczekig alig tudtak el lenni egymás nélkül s ha Melanie ura csak félrenézett, már csókolóztak. Sőt az asszony lassacskán úgy megszokta az örökös rettegést, hogj nem is esett jól neki a szerelem, ha a játék nem volt veszélyes. Valami perverz mánia fészkelte magát agyába, amely a legnagyobb őrületeket köá ftóth Fülöp kárlsbádi ez! pő raktárát r ^ ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és yidéke lepa^obb czipőraktára. MífvíVíkríh-faY/trí*,. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ........
