Szamos, 1905. június (37. évfolyam, 44-52. szám)
1905-06-01 / 44. szám
2-ik oldal. SZAMOS 44. szám tekintve csudálkoznunk lehet, hogy az állam a telep elhelyezését nem kiíogásolta, holott a vasúti pálya területén rendszerint töméntelen faanyag van felraktározva s nem messze esik a teleptől a fedett nagy raktár is, melyben állandóan ezrekre menő érték van elhelyezve. Hogy egy esetleges robbanás csak kissé szeles időben is mily óriási károkat okozhat, azt nagyon könnyű elképzelni s ez a tapasztalás vezette a különböző városokban a hatóságokat arra, hogy az ily robbanó anyagokkal dolgozó gyárak helyét a várostól 5 — 6 kiló- méter távolságnyira jelölje ki. Van azonban egy másik ok is, — mely már nemcsak a valószínűség eshetőségeire támaszkodik, mint a hogy az esetleges robbanást tekinthetjük, hanem állandó hatásban nyilatkozik : s ez a gyár elhelyezése közegészségi szempontból. Azok előtt, kik az ilyen gyárat és környékét ismerik, nem kell magyarázni, hogy mily penetráns szagot terjeszt néha egy két kilométer területen is, de egy kilométernyi környezetében állandóan a szél járása szerint kisebb és nagyobb mértékben. Ez magában véve is elég ok lett volna arra, hogy a gyár telepe csak távolabb engedélyeztessék, mennyivel inkább jogos alapon történt ez ellen a fellebbezés, ha meggondoljuk, hogy közelében van a telepnek a Kossuth kert is, városunk egyetlen üdülő helye ! A lövöldözés puffogatásaitól az idegeket már nagy nehezen megmentettük, most már a tüdőt fenyegeti az a veszély, hogy a petroleum-fino- mitó gyár termékeinek penetrans szaga rontsa le azt a jó hatást, mit a kert üditő levegője nyújtana, — Azoi'ra, akiknek* a gyár közelében Tan a lankájuk, üdülőhelyükre a gyár valóságos csapásként nehezedik, pedig közegészségi szemponté 1 az egyesek igénye is egyenlő melt íi ylást érdemel a közérdekével. Sajnos, hogy a terület kij dőlésében a fellebbezést elutasító végzésen már változtatni nem lehet, de azt már követeljük, hogy a gyár feldolgozási szenyviz és salaktermékeinek eltávolítása a legmesszebb menő higiénikus szempontoknak megfelelően történjék. Azt az intézkedést, hogy a termékek egy nagy betonmedenczébe fogassadollár: 24 forint. Ezt eliddogálva, lementünk a boltba s egy heti ennivalót s három kutyát, jó kövéret, (melyeknek a csontjai még nem lyukasztották ki a bőrüket,) vásároltunk, ára 150 dollár. Ezzel megindultunk Valdez felé. Két magas hegylánczon kellett „átmásznunk.“ Valdez ! Civilizáció ! Két faház ! Tűz ! Meleg étel, egy kiosit erősebb rum s egy fiatal 50 éves szakácsné, aki mindezt föltálalta. — Az első angyali női arcz, annyi nyomorúság után ! Elég! elég ennyi örömből egyszerre, mert az ember még az eszét vesztené! — Kitűnő ágy, a „lepedő“ (mely nem létezett,) felett levő paplan „mozgott,“ mielőtt hozzáértünk volna. Az „ehhez nem értő“ ember azt gondolta volna, hogy az ágy ingadozott, pedig az lehetetlen, mert hát a matrácz, mely nem létezett, a földre volt teritve. De minél kevesebbet szólok ezen érdemes ágy-nem ágyr-ól, annál jobb, mert nem akarok elórzékenyülni. Elég az hozzá, hogy két nap és két éjjel aludtunk négyen ezen illetékes ágyban. A paplan hosz- szában véve nem volt elég széles négyünknek s mindamellett, hogy másnapra egy ötödik ember bepinak fel, sem elegendőnek, sem czél- ravezetőnek nem találjuk. Annak a nagymennyiségű és rossz szagot terjesztő víznek, amit a finomító gyár felhaszuál, okvetlenül csatornákon kell elvezettetni, mert e nélkül megnyugtató eredményt elérni nem lehet. Felhívjuk a tiszti főorvos ur figyelmét e fontos higénikus érdekünkre és reméljük, hogy mint más városokban, nálunk is a legmesszebb menő intézkedéseket fogja megtenni arra, hogy ha már a telep helyén változ tatni nem lehet, most az épitkezés alkalmával minden előzetes óvintézkedések megtótessenek. Mi a magunk részéről a közegészség iránti érdekből e kérdés miként leendő megoldását figyelemmel fogjuk kisérni. Á siketnémákról.*) Nagyon tisztelt hölgyeim és uraim ! Némi elfogódás vesz rajtam erőt, midőn merőben uj tárgygyal lépek önök elé, nagyon tisztelt hölgyeim és uraim. Az elfogódás onnét származik, hogy mikor én tanítványaimról a siketnémákról beszélek, soha sem csupán az ismeretterjesztés a czélom, hanem bevallottan, vagy be nem vallva mindig kifejezést adok pályám iránti szeretetemnek, vallom és hirdetem, hogy a legnemesebb emberi hivatás a felebaráti szeretetnek gyakorlása, a nyomor enyhítése, a könnyek szárítása. És ha végig tekin tek a nyomornak mezején, a sok szenvedő között leginkább megesik szivem a siketnémákon. Az anyatermészet minden teremtményének bőkezűséggel kiosztogatta jótéteményeit, a siketnémákkal szemben azonban eleve fukar vala. Csak egyetlenegy képességet tagadott meg tőlük s az által lefokozta bennök az embert. Mert ugyan mi jellemzi inkább emberi voltunkat, ha nem az, hogy tudunk és hogy tudásunkról számot adhatunk. A siketnéma pedig erre nem képes. — Az ö érteimnek lakóházán az ajiú, amelyen -két .ssitül oda hir juthatna s az ablak, amelyen keresztül oda világosság szűrődhetnék *) Felolvasás, melyet szerző május hó 25-én Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége előtt tartott. (Szerk.) be, befalaztatott. Nincsen olyau sötét börtön s nincsen olyan szomorú rabság a világon, mint amely a siketnéma lelkét fogva tartja. És emberséges érzéssel ezeket tudni annyival fájóbb, mert e börtönből, honnét segélykiáltás sem hallatszik soha, van szabadulás : kulcsa a börtön ajtónak a könyörület s ki a sínylődő rabot onnan kivezeti a mord arczu porkoláb helyett, a szelíd tekintetű emberszeretet. Nagyon tisztelt hölgyeim és uraim ! azért támad elfogódás lelkemben, valahányszor tanítványaimról beszélek, mert, mint az ő szomorú sorsuknak hűséges gondozója, minden beszédemben helyettük szólok, hogy a mit bilincsre vert ajkuk elmondani nem tud, a nagy panaszt, a keserves jaj - szót, börtönbe zárt lelkűknek kínos vergődéseit, azt az Isten adta szónak erejével elmondjam helyettük és nevükben és irántuk a könyörületes szivekben részvétet ébresszek. Kérem és koldulom városonkint, a szivek irgalmát az ő számukra és ha talán az édes-bus megilletődés hatása alatt ma az önök szeméből is kicsordul a kó- nyü, kérem önöket, ne sajnálják ezt a drága nedvet, hiszen ez az emberszeretet oltárára hulló iegősziutébb áldozat. Ezek a tanítványaink, akiket mi magunkkal ide elhozánk, meg akik otthon maradtak, szerencsétlenségükben is igen-igen szerencsések : ezeket már áldást osztó oltalmába fogadta a szeretet. Arczukon vidámság honol, szemükből kiragyog az értelem s aj kukon már megolvadt a szótalanság jege. Ezek mire intézetünknek nyolcz évfolyamát elvégezik, mint normálisan érző és gondolkozó emberek kerülnek ki az életbe, hogy ott a nagy harczban helyüket becsülettel megállják Ámde magyar hazankkan csak kivételes keveseknek jut a szerencse, hogy intézetbe jutva szunnyadó képességeik kifejlesztessenek, a legtöbb siketnóma elzüliik, semmittevő, dolog- talan koldussá leszen, a ki tengődik inkább mint ál, aki mélyen lealacso nyitott emberi állapotában tudatlanságánál és órzóktelensógónól fogva, embertársait akárhányszor veszedelembe dönti. 25,422 siketuéma ól magyar hazánkban, tanköteles korú belőlük 6133 és maszkodott az ágyunkba, mégis jól aludtunk, ón szerencsére a középső levók. — Harmadnap a „Rosalie“ nevű gőzhajó ütötte be orrát a Cook- Inlet-be s Valdez városába. — Nagy öröm volt ez, különösen pedig, mivel a porunkat beválthattuk. Nekem a porom meglehetősen leapadt 290,00 dollárt kaptam érette. — Az utazás Valdeztól Sitka-ig 24-00 dollárba került. Innen meg le Victoriába 15 dollár. Egy hétig kellett várnom Sitkában. De mivel ón már ösmerős voltam ott, jól folyt a dolgom. Vic- toriából átmentem Seatlles-ba, ahol egy rend ruhát s egyet-mást vásároltam. Ez újra egy forduló ut volt életemben. Édes apám bizonyára hallott az úgynevezett „Prize-Fighter“ azaz „Boxolókról.“ Ezek az emberek nem tesznek semmi mást, mint verekednek. Egy nagy arénának a közepén, vagy egy színházban, egy nagy négyszöget formálnak. Négy erős czövek a négy oldalán a szögnek s erős kötél van körbe huzva. A két ember, ki boxol, vagy magyarul: verekedik, belép ezen ringbe s helyet foglal két szemközt levő szegletben. A ringnék a padlóján egy nagy vászon van, akkora mint a ring maga. Ezen vászoD tele van hintve gyantával, hogy ne sikol- hassanak rajta. Kemény és erős bőrkesztyűket húz fel a két ember kezeire, melyeket a csuklókhoz kötnek. Mind a két ember le van vetkőzve egészen, csupán kis úszónadrág s gumiczipő van rajtuk s egy öv. Ütni az övön alul nem szabad. Egy harmadik ember jön a ringbe s ez a „referee,“ azaz az ítélő. Ezenkívül minden embernek van két segédje s egy orvosa, kik a ringen kívül a háta mögött állanak, aztán ott van a két biró a nagy asztalnál, hírlapírók s ami a fő, a „time ooeper,“ azaz az indító, ki az órát tartja. Á két verekedőnek a czólja, a másikat úgy megütni, hogy az elalólva lebukjon s ha nem bir felállani, mig a referee 9-et olvas, hát vészit. Három perczet verekszenek s egy perczet pihennek. Különös indító órákat használnak ezen alkalmakra. Némelykor 15,000 — 20,000 ember nézi ezt. Nők nem mehetnek. Egy-egy ilyen nagy verekedésnél, mikor két jól ismert alak megyen a ringbe, több százezer dollár kerül elő. (Vége köv.) mi e nagy számból ez idő szerint még csak 876-ot taníthatunk, a többi felnő óvenkint, mint az utszéli gyom, — melyre rátapos a járó-kelő, melybe durva kddvtelésbül akárhányszor be- letcröli sáros lábát a műveletlen és érzéketlen ember. Micsoda nagyra rúg az a holt töke, a mely ez óriási emberanyagban eltemetve hever. Olyan gazdagok vagyunk-e mi magyarok, hogy ez óriási holt tőke kamatozására ninesen szükségünk, avagy olyan szegónyek-e, hogy a kamatoztatás előfeltételeit nem vagyunk képesek megadni ? Akármelyik kérdésre adandó válasz legyen i» igaz, elszomorító hazánk kultúrája szempontjából, hogy az Isten adta becses ember anyagot ilyen kevésre becsülni kénytelenek vagyunk. Azonban biztató jele e téren haladásunknak, hogy az utóbbi években egyre szaporodik a siketnémák számára rendelt intézmények száma. — Debreczeni intézetünk csak mintegy másfél évvel ezelőtt keletkezett s már e rövid idő alatt is az életrevalóságnak minden jelével bebizonyította szükséges voltát. A folyamodók száma I kótszer-háromszor annyi évenként, i mint a mennyit eszközeinek elégtelensége raiatt felvenni képes volua. Mert egy nagy akadálya van a mi oktatásügyünk rohamosabb fejlődésének. Mi növendékeinket nemcsak tanítani, hanem élelmezni és ruházni is kénytelenek vagyunk. Ugyanis a sibetnémák természet szerint a legszegényebb uóposztálynak gyermekei. Azok a földhöz ragadt szegény emberek pedig, akik szerte laknak az országban s akiknek szegénységét a kifürkészhetetlen végzés még azzal is tetézte, hogy siketnéma gyermekekkel áldotta meg őket, legjobb akaratuk mellett sem képesek arra, hogy gyermekeiket tanulás végett egy-egy központon fekvő intézetbe küldvón ott élelmezésükről és ruházatukról is gondoskodhassanak. Intézeteinknek kell tehát erről gondoskodni. Az államhatalom nagy mértékben segélyezi minden intézetünket, amennyiben a tanítással járó összes személyi kiadások fedezését magára vállalta. A növendékek eltartásáról való gondoskodást azonban inkább társadalmi feladatnak tekinti, azért e részben csak a némi-nemü segélyezésre szorítkozik. De igy van az a tőlünk nyugatra fekvő országokban is, ahol a siket- némák tankötelezettségét már törvények biztosítják. A hatalmas német birodalom 96 siketnéma intézete közül csak egy nehány állami jellegű, a többi mind városi, társadalmi, vagy felekezeti. Sőt, ha összehasonlítást teszünk a külföldi és hazai siketnéma intézetek között, azt látjuk, hogy nálunk az államhatalom sokkal teljesebb mértékben istápolja ezen rendbeli humánus intézményeinket, miut a külföld az övéit. Ez idő szerint 15 intézet van hazánkban siketnémák számára. A múlt évben a vallás és közoktatásügyi miniszter a 15 intézet között kerületekre osztotta az országot s a mi intézetünkhöz Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyéket osztotta be, — hogy e területről vegye fel növendékeit s különösen e területről gyűjtse össze a növendékek eltartásához szükséges segélyösszegeket is. Azért járunk mi most városról-vá- rosra, hogy országrészünk emberséges érzésű lakói között szóval és tettel hirdessük a siketnámák tanításának czólszerüségét és hasznosságát és ez által a nemes gondolkozása emberbarátok jóindulatát és áldozatkészségét intézetünk részére megnyerjük. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASH
