Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)
1905-05-28 / 43. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. wáMis hó 28. vasárnap 43-ík szán. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési árt Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG ét, KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijait Számáron, a lan kiadóhivatalaSan fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A Szatmári Kölcsey-Kör múzeumának megnyitása A Szatmári Kölcsey-Kör múzeumi szakosztálya nehány évi buzgó tevékenységének szép eredményét junius 1-én ünnepélyesen fogja bemutatni a közönségnek s ugyanekkor fogja a múzeumot és könyvtárt a nyilvános szemléletnek, illetve használatnak megnyitni. Jóleső örömmel látjuk, hogy városunk egy igen fontos kultúrintézménnyel ismét gyarapszik s látva azt az eredményt, melyet a szakosztály buzgalmának a kezdet nagy nehézségeit leküzdve idáig is sikerült elérnie, jogosan remélhetjük, hogy a további fejlődés, gyarapodás révén ez intézmény egykor büszkesége lehet egész vármegyénknek. Mi e muzeum megalapításában az ősi hagyományok iránti tiszteletnek olyan eszményi és erkölcsi értekét látjuk, mely szoros kapcsolatban áll nemzeti kultúránk emelkedésével s méltányolni tudjuk a lejlődés eme kezdeti tokán is jelentőségének azt a mértékét, amelyet már a jelenben is betölt, de a jövőben még inkább hivatva lesz betölteni. Újabb időben az állam is tokozott érdeklődést tanúsít a vidéki múzeumi intézmények iránt s maga is némi támogatással járul ahhoz, hogy a még megmenthető régiségeket s nagynevű embereink nevéhez fűződő emlékeket az utókor számára megmentsük. Az igy összegyülemíő anyag már is igen tanulságos jeléül szolgál a társadalom fejlődésének s értékük e tekintetben idővel csak emelkedni fog. De tanúsága ez egyszersmind az ősök tiszteletének is, mely már a primitiv társadalomban is óriási befolyással volt a fejlődésre. Ezt a gondolatot a következő hasonlattal érzékitjük meg: Vannak állatok, melyek úgy élnek, hogy az egyes egyedek nyomtalanul elpusztulnak. Vannak megint olyanok, mint p. o. a korallok, hogy az elpusztuló egyed otthagyja mészvázát s e vázakon tenyésznek tovább a többi nemzedékek, e vázakból épülnek a korall-szirtek, sőt korall-szigetek így él a társadalom is az ősök kultuszán, a múltak hagyományain. Az ősök kultuszán épült lel mindig a jövendő nemzedékek társadalmi szervezete. A letűnt időknek, az ősöknek tisztelete s az ebből kifejlődött eszmék adták azt a korallsziklát, melyen a következő nemzedékek tenyésztek tovább. S ha igy élnek népek és nemzetek az ősök hagyományain s ha az az igazi egészséges fejlődés, mely erejét a múlt hagyományaiból meríti, az is kétségteten, hogy szép és nemes hivatást teljesít az a íársadalom, mely eme hagyományok látható jeleit egybegyűjti s azoknak ismeretét mindenki számára hozzáférhetővé teszi. És épen ebben látjuk a nyilvánosság számára alkotott múzeumok egyik legüdvösebb hivatását. Régi idők emlékeinek anyagát közkinccsé kell tennünk a megismerés számára, hiszen ezeknek a tárgyaknak szemlélete akár a nemzeti dicsőséget, akár a válságos idők szenvedéseit jelölik, sokszor élén- kebb és maradandóbb benyomást tesz reánk, mint az írott történelem ; kultúránknak pedig elsőrangú czélja az. hogy mennél több olyan Benyomással termékenyítsük meg a lelket, melyekből a nemzeti öntudat táplálkozhatik. Épen ezért azoknak a családi klenodiumoknak, melyek nemzeti jelentőséggel is bírnak, igazi értékük csak úgy lehet, ha nemzeti közkincsekké is válnak, annak a nagy családnak kincsévé, melyet az ősi hagyományoknak közös szemlélete és tisztelete épenugy kell, hogy egységessé íüzzön, mikép az egyes családok tagjait. Hisszük és reméljük, hogy már most, amikor a Kölcsey-Kör múzeumi szakosztálya az emlékek megőrzésére teljes anyagi és erkölcsi kötelezettséget nyújt, a biztos elhelyezés és megőrzés tudatában többen fogják e nemzeti kincsünket gyarapítani emléktárgyaikkal, melyek birtokukban vannak. Szaímármegye egyike az ország leggazdagabb történelmi emlékű területeinek s igen sok emléktárgy vagy régiség lehet és bizonyára van is egyesek tulajdonában, melyek összpontosítva e megye történelméhez fűződve, tanulságos szemléleti adatokat nyújthatnak. Elismerés és dicséret illeti meg e szakosztály önzetlen munkásait, hogy buzgó kultur-törekvésükkeí e muzeum alapját megvetni igyekeztek s találják meg munkásságuk jutalmát abban az elismerésben, melyet osztatlanul fejeznek ki irányukban mindazok, kik városunk és megyénk kulturtörekvéseit szivükön viselik! Egy szatmári i{ju tengerész levele Amerikából *) Egyesült-Államok, Kelso (Washing-ton-állam) 904. nov. 18. Édes jó apám és anyám! Sok, nagyon sok barangolás és utazás után letelepedtem Eszak-Ameri- kának a nyugati oldalán. Kelso a neve ezen kis városnak, mely a Colombia és a Cowlitz folyók partjain fekszik. Úgy negyven tengeri mértfölddel alább, a Colombia a Csendes Óceánba ömlik, melynek hatalmas törését a Colombia-Reefen vagy zátonyon egész ide hallani. Az északi oldalán a városnak hatalmas fenyves őserdők fedik az alacsony hegyeket, honnót *) E levelet B a k c s y Károly, Bakcsy Domokos szatmári orvos fia irta szüleihez. Nem azzal a szándékkal ugyan, hogy hírlapban közöltessék, de közvetlenségénél fogva igy még érdeklőbb, s mivel e levélben az ottani sajátos viszonyok egy szatmári ifjú egyéni benyomásainak megvilágításában jelennek meg, tárgyánál fogva is alkalmas arra, hogy olvasóinkkal megismertessük. (Szerk.) tiszta időben messze lehet hallani az irtok fejszecsapásait. Maga a város nem valami nagy, se nem szép. Lakossága úgy nyolez ezer. A népség többnyire a rengetegben dolgozik. Irtanak, fákat fágnak, melyeket aztán nagy gépekkel és három-négy mértföld hossza aczól-kötéllel lehúznak a hegytetőről, néha pedig a hegyen túl levő völgyből a Cowlitz folyóba. — Mindamellett, hogy ezen kis város lakói mind munkásemberek, azért a „s p o r í“-szellem mégis meg van bennök. Itt Amerikában a munka nem szégyen, mint minálunk. Egy orvos, vagy bankár, lelkész, vagy tanár ur öt óra után, mikor a dolognak vége s a nagy gőzfutyölők kürtőinek, hogy a mértföldekrre dolgozó ember is hallja, hát ugyanezen urak összejönnek és együtt töltik az időt a munkással. Legtöbb esetben ezek rokonok, vagy testvérek. Az egyik fiú orvos, a másik favágó, a harmadik kocsis, de azért mind együtt laknak, együtt esznek s nincs különbség köztük se a magán, sem a társaséletben. Az a nagyszerű itten, hogy mind egyen-1 állású. Ha ón kapáltam egész nap, este hazamegyek s felöltözöm s felmegyek a clubba, leülök a milliomos mellé és i sakkozom, avagy biliárdozom vele s fraternizálunk, ópeu mintha ő is fát vágott volna egész nap Hanem egyben, az igaz, nagyon különbözik az itteni köznép a mienktől. Tessék végig menni itten az utczán esténkint, avagy vasárnap. Szemközt jön velünk egy ur, gombos lakkczipővel, fekete szalon ruhában, aranyóra és láncz, gyémántgyűrű az ujján s tü a nyakkendőjében, hosszú felsökabát a karján, aranykarimáju szemüveggel a szemén, ötvenkrajezáros szivart szíva. Mellette egy szép nő — felesége, — tiszta selyemben, harmincz-negyren forintos kalappal, aranyfoggantyus nap- avagy esöernyővel. Azt kérdezné akárki otthon, hogy ki az a nagy ur ottan, gróf avagy báró ? Pedig nem mint napszámos. — Igen, közönséges napszámos, avagy favágó, kocsis, vagyis egy ember, kivel itthon ha egy úri ember kezet fogna, hát „elitéinek.“ Nemde furcsa lenne, ha otthon egy nagy mulatságnál két nő kivágott I derékban egymás mellett ülve, egyik lenne a bankámé X, a másik nap számosné Y. A két férfi pedig a terem közepén társalog: egyik panaszkodik, hogy a fűrésze, avagy a kapája nem jó, másik pedig, hogy & tőzsdén a pamut, vagy a részvények ára hanyatlott. — Ilyen itt az élet. Ez Amerika, a testvériesség földje. Mindezt előre akartam mondani, hogy amit ezután írok, ne tűnjék fel furcsának. Legutoljára én Hong-Kong, Chiná- ból írtam édes apámóknak. Akkor a „Victoria“ nevű gőzhajón voltam mint „quarter-master“ azaz főkormányos. Nem volt semmi más dolgom, mint kormányozni ezen gyorsjáratú hajót. „Tacoma“-bóI indultam s mentünk egyenesen Japáuba. Koli, Jokohama, Kioto, Simonoszaki, Maji, Nagasaki, Chefu, (China) Jeng-Pong, Hong-Kong és Canton-ban voltunk. Ünuan hazajőve újra Tacomába, elhagytam a hajót s elindultam Alaskába. Az aranymezők épen a legjavában adták az aranyat s én gondoltam, & szerencse talán megjutalmaz. Tessék elképzelni egy nagy sziklás vidéket, akkorát mint Magyarország hóval s jéggel fedve. Semmi sem terem rajta. Itt-ott a hegy oldalon hol ftoth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási fo «pást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és vidéke legnagyobb czifőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. .....
