Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-30 / 35. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. április ho 30. vasárnap 35-ik szán. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LA MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a íap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a ffegjutányosabb árban közöltéinek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A vörös lobogd. Holnap, május elsején a proletárok ünnepén világszerte ezer- és ezer vérvörös lobogót lenget az üde tavaszi szellő és millió ajkról csendül magasra az elnyomott emberiség hitvallása, a gyújtó, forrongó Marseillaise. Soha még riadó annyi embert fel nem lelkesített, soha még szózat a társadalom oly hatalmas osztályát lángra nem lobbantotta, mint az, mely évenkint május hó elsejével hangzik el a modern szociá- lizmu8 terjesztőinek ajkáról, annak a szociálizmusnak, mely évezredes igazságokat hirdet ugyan, de a melynek sikerült ezen ezredéves igazságokat a nagy tömeg előtt is tetszetős köntösbe bujtatni. Talán időszerű lesz, ha épen ma egy kissé feszegetjük ezt a fölfelé és lefelé egyaránt kényes kérdést, a szociálizmus jogosultságának kérdését. A nagyiparnak fokozódó fejlődésével arányosan lépést tart a kisember létfeltételeinek csökkenése. Addig, mig a munka nem volt annyira centralizálva, mint ma, hanem az egész társadalom apró kis körökből állott, amelyekben a íogyasztó és termelő közvetítő kereskedelem nélkül érintkeztek egymással, mi az életet tetemesen olcsóbbá tette a mainál, addig, mig a nagytőke nem nyelte el telhetetlen moloch módjára a kisember csekély kapitálisát, addig az elszegényedés sem volt sohasem oly nagyméretű, hogy az egész társadalmi rétegek megmozdulását okozhatta volna. A legújabb korig lefolyt véres osztályharczok túlnyomó részben vallási, vagy faji ellentétekből eredtek. A nagy franczia forradalom volt az első általánosabb szociális mozgalom, mely egyúttal sikerrel is járt. Mindazok a tantételek azonban, amelyeket azóta a szociálizmus terjesztői hirdettek, egytől- egyig régi igazságok voltak. Hisz kivétel nélkül az általános emberi jogok diadalra jutását tűzték ki czéljokul. Már pedig a világ összes nagy filozófusai nehány tulcsigázott agyú konservativ tudóson kivü! egytől-egyig—az emberiség boldogulását, a jogegyenlőség kivívását tekintették rendszerük végczéljául. Legfeljebb annyi különbség van az egyes rendszerek között, hogy egyik, vagy másik — aszerint, amint sötétebbnek, vagy világosabbnak látja a helyzetet, — szép szerével, vagy erőszakkal véli a problémát megoldhatónak. Világos tehát mindezekből, hogy a szó általános értelmében vett szociálizmusnak távolról sem áll jogában olybbá feltűnnie, mintha ő lenne az egyetlen ut, amelyen az emberiség boldogulása elérhető volna, mert van kívüle filozófiai rendszer elég, mely más utón és más eszközökkel ugyan, de szakasztott ugyanazon czéi felé törekszik. Sőt, hogy egy lépéssel tovább haladjunk, a szociálizmusnak már csak azért sem áll jogában az emberiség megváltását programmul hirdetni, mert nem az egész em beriség boldogulását, hanem csak egy társadalmi osztálynak, -v- ha mindjárt a többi osztálynak rovására történő — boldogulását tartja szem előtt. A szociálizmus, mely a teljes egyenlőséget hirdeti, maga távolról sem tartja kötelességének, már 'sak méltányosságból is ugyanezt , elvet követni, hanem amint egyrészt minden előnyt a maga védettjeinek igyekszik biztosítani, addig az emberiség többi részének boldogulásával édeskeveset törődik. Ha csak futó pillantást vetünk is azokra a nagyiparos államokra, a melyekben a szociálizmus már annyira megerősödött, hogy számot tevő tényezőjévé lett a társadalomnak és a törvényhozásnak, és ha kutatni fogjuk, hogy menynyivel jobb az emberiség helyzete ezekben az államokban, szomorú tapasztalatokra fogunk szert tenni. Nem vitatom azt, hogy már magában véve az is hátrányos a szociálizmus politikai téren való érvényesülésének, hogy a kipróbált, századok óta jónak talált intézmények megbecsülésében te— kintélyhajhászást lát s épen azért, hogy ennek még gyanúját is elkerülje, sárba gázol minden eddig fenállott intézményt. Csak azt óhajtom még megemlíteni ez alkalommal, hogy lassú, erjesztő munkával megszakasztja az emberiséget összekapcsoló harmóniát és a szakadás, az egyenetlenség csiráját hinti szét a társadalom egyes osztályai közé anélkül, hogy mindezideig pozitív eredményt mutathatna fel. Ez azonban még mind nem volna baj. — Baj azonban az, hogy a szociálizmus nem elégszik meg tanainak terjesztésével, de egyúttal kegyetlenül ki akarja irtani az emberiség legmélyebb és legmagasztosubb érzelmét, a hazaszeretetei ! És ez sikerülhet is neki mindenütt a világon, de van még egy darab föld e sártekén, melyen e A kúra. (Nem ízlés nélkül való szalon, amelyről ha nem is lehet elmondani, hogy az iparművészeinek a remeke, de legaláab nincs benne öt külömbö- zö stíl. Délután hat óra. A városka rossz kövezetét — már ahol legalább ilyen van neki — simára mossa a zuhogó jnninsi eső. A szalon ablakából szomorúnak látszik ez egész világ. Ba- rótné, egy veszedelmesen harmincz éves özvegy nem minden melankólia nélkül nézi az ömlő esőt. Az arczá- nak a tüzén látszik, hogy vár valakit, de azért, mikor megérkezik az a valaki : Yeér földbirtokos, az asszony Bzeme egy lobbanással sem árulja el, hogy ezt természetesnek találja. A városka mosolyogva, meg nem mosolyogva beszél hónapok óta erről a barátságról, amely a legártatlanabb határok közt mozgott és természetes, hogy mindenki viszonyt látott benne. Úgy látszik, hogy a leginkább érdekelt felek, az asszony és a férfi gyorsan és végérvényesen napirendre tértek a pletykák fölött és pontos egymásutánban történtek ezek a szürkületi látogatások.) Barótnó : No, ma legalább megázott ! Veér : Miért mondja, hogy : „legalább ?“ Barótnó : Csak, mert jól esik. Veér: örül neki? Barótnó : Tudja mit: Ha magának nem tetszik ez, akkor örülök, ha meg tetszik, akkor nem örülök. Veér: Szóval, ily szépen fogad. Barótnó : Hja, ilyen a kedvem. Veér: Miért nem dob ki mindjárt ? Barótnó : Még arra is rákerülhet a sor! Veér : Komolyan ? Barótné: Komolyan ! Veér: Miért és mikor? Barótné : Ne feszegesse. Majd, ha megérdemli. Veér: Mondja, azt hiszi, hogy igazságos, ha így beszól és igy gondolkozik felőlem ? Barótné : Mindent helyesnek tartok, amit cselekszem. Veér : És megérdemlőm én ezt a bánásmódot ? Barótné : Meg, kivált, ha oly komikusán hangsúlyozza, hogy én ! Veér: Hát miért kínoz? Barótné : Mert jól esik. Veér: Kegyetlenség. Barótné: Ugyan az Isten áldja meg, hisz segíthet rajta. Már én ilyen vagyok. És maradok. Veér: Mindig ? Barótné : Mindig ! Veér: Nos, hát ez másképp lesz. Barótné: Ejha! Magam is kiváncsi vagyok, honnan tudja ? Veér: Tudom és állítom. Barótnó : Még a lélekzetem is visszafojtom, oly kiváncsi vagyok, honnót vette egyszerre ezt a szuverén szilárdságot. Veér : Ismét gúnyolódik. Barótnó : Eszembe sincs, csak kiváncsi vagyok. Veér: Látja, maga jól tudja, hogy igazán, a lelkemből szeretem. Barótnó: Hatvanegy. Veér: Kérem? Barótnó : Ezt hatvanegyszer mondta. Veér : Csak csufolodjók. Igazat mondtam mindég, mert igazán szeretem és boldog volnék . .. Barótnó : Maga ma novellát olvasott ... Veér : Miért bánt ? Megérdemlem ? Barótné : Hja már ez igy van ! Veér: Igen, igy van és az én gyámoltalanságom az oka. Barótnó : Ez az őszinteség kezd érdekes lenni. Veér : Pedig nem az érdekességet hajhászom .. . Barótné; Hanem ? ... Veér : Az igazat beszélem... Teljesen tisztán áll előttem a saját gyámoltalanságom és a maga . . . Barótné : Vigyázzon a szóra !.. . Veér: Eh, nincs mit vigyáznom. Igenis a maga rosszindulatja. Barótnó : Tehát rossznak tart ? Veér: Ha annak tartanám, nem szeretném. Barótnó: Ellentmond az előbbiben ennek. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesébb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és lídéke legnagyobb czipőraktára. jáM Mí & If (steife • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők vai6di Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. =
