Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-09 / 29. szám
XXXVII. évfolyam. Szálltát 1905. április hó. 9 vasárnap 29-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Elitfizetési ár: %é8Z évre S kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatraaron, a laj> kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közftltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közegészségügyünk. A sok pusztító, romboló kór között, mely hazánk életét veszélyezteti, talán a legelső helyen áll közegészségügyünk rendezetlen volta. Már majdnem megszokott dolog, hogy az illetékes körök alig tesznek valamit, hogy egészségügyünket magasabb színvonalra emeljék, mint amilyen a szomszéd Balkán-államoké. Minden mozgalom hajótörést szenved a rendezésre hivatottak közömbösségén. A sajtóban egy-egy lel bukkanó rövid hir azonban gyakran vakító világot vet ebbe a feneketlen chaoszba és e fellobbanó láng »ellett megdöbbenve kell látnunk azt, hogy minő mérhetlen szomorúak e téren a mi viszonyaink. Megyénkből nehány elmebeteg egyént legközelebbről utasítottak vissza a központi intézetekből, kiket nem lehetett elhelyezni, habár betegségük előrehaladottsága folytán nemcsak a maguk, de a környezetük biztonságát is veszélyeztetik. Nem helyezhették el pedig azért, mert az állami tébolydák állandóan annyira zsuloltak, hogy azokban már több beteget elhelyezni nem lehet és ha valami hatalmas protektora mégis akad valamelyik beteg családjának, még akkor is eltelik 2—3 hónap a várakozással, mig véletlenül, elhalálozás folytán, valahol egy hely megüresedik. Szinte hihetetlen, de mégis tény, hogy Magyarországon jelenleg 40,000 elmebeteg van otthon, családjának gondozása alatt, hozzátartozóit örökös rettegésben tartva. Épen oly szomorú helyzet tárul elénk, ha egy kissé a tüdővészesek statisztikájával foglalkozunk. A rettenetes kór, mely épen az alföldi fajmagyarság köréből szedi legtöbb áldozatát, egymagában mégegyszer annyi életet pusztít el évenkint, mint a többi betegségek együttvéve. A tüdővész fertőző volta immár kétségtelen, és minden tüdővészes már magában véve is ve széllyel fenyegeti a vele sűrűbben érintkezőket. Miért van mégis, hogy a közegészségügy hivatásos őrét, akik p. o. egy-egy dyphteritisz-eset után a legpedánsabb fertőtlenítést hajtják végre, a tüdővészes beteg elhunyta után fertőtlenítésre nem is gondolnak, annál kevésbbé arra, hogy a tuberkulotikus betegeket már életükben családjuktól elkülö nitsék és igy egyrészt hatásos ellenőrzés folytán a beteg gyógyulását lehetővé tennék, másrészt pedig a kór pusztító árja elé gátat vonnának s a halálozási arányszámot lényegesen redukálhatnák. Es mit szóljunk a gyermekek halandóságáról ? Kell-e egyáltalán bővebben foglalkoznunk azzal a ténnyel, hogy az európai államok sorában a 10 é'-on aluli gyermekek halandósága tekintetében hazánk a 16-ik, azaz majdnem az utoisó helyen áll ? Úgy hisszük, hogy mindenki tisztában van azzal, mit jelent fiatal véreink, jövendőnk e zálogának és biztosítékának e pusztulása. Ha most már azokat az okokat kutatjuk, amelyek e siralmas állapotokat előidézték, azt fogjuk találni, hogy e kérdés szanálása nem annyira az illetékes körök közömbösségén múlik, mint inkább azon, hogy az állami költségvetés idevonatkozó tételei évről-évre a minimumra redukáltatnak. Igen fontos ok továbbá az is, h ,ey orvosaink javadalmazása any- nyira csekély, hogy egy csak valamennyire ambicziozus orvos semmi esetre sem lép állami szolgálatba, hogy keserves, sok évi tanulás után, valahol az istenháta mögött körorvos minőségben tengődjék, anélkül, hogy csak valamire való reménye is lehetne arra, hogy helyzetén akármily csekélyét is könnyítsen, javítson valaha. E mellett a körorvosok működési köre annyira tág, annyi község tartozik alája, hogy legjobb akarattal sem töltheti be azzal a lelkiismeretességgel, melyet állása megkövetel. E mellett jelenleg az orvosok kiképzése annyira nehézkes, oly sok és súlyos anyagi áldozatot ró az e pályára készülőre, hogy nem kell csodálnunk, ha az orvostanhallgatók száma évről-évre csökken, ez által még szomorúbbá téve a jövőre való kilátásainkat. Számtalan még az az ok, ami közegészségügyünk rendezésének útjában áll, a föntebbiekben, úgy látszik, mégis sikerült legalább a íőbb okokat felsorolnunk. Mindezen okok azonban olyanok, hogy bizony némi lelkiismerettel és jóakarattal könnyen eltüntethetők, hiszen csak egy nehány százalékát kell a hadügyi költségeknek kórházakra és orvosokra költenünk és a mizériák egyszeriben megszűnnek. Vagy talán fontosabb érdeke az államnak, hogy katonagyermekei pompás uniformisban feszítsenek, mint az, hogy halandó, mu- hndó betegeit és azok környezetét megmentse ? Úgy hisszük, a választás nem nehéz. Pillanatnyi felvételek városunk XVII. századbeli történetéből. Irta és a „Kölcsey-kör“ 1905. márczius 26-án tartott matinéján felolvasta: Ferencz Ágoston. Ki gondolná, hogy annyi véres küzdelem színhelye volt e nyugalmas külsejű város és környéke ? Midőn a városi színház alapjait ásták, valamint a Kölcsey szobor áthelyezése alkalmával is sok harczos porladozó csontja került napfényre a simára taposott hantok alól. Magam is láttam azokat, de akkor nem foghattam fel, hogyan kerültek oda. íme, most már kezünkben van a relytély kulcsa. Bizony erős napok jártak akkor szegény városunkra, innen magyarázható meg, hogy a külső tanács jónak látta nem egyszer a végrehajtó hatalmat teljesen főbíró uramra ruházni s a jegyzőkönyvekben több helyen is találkozunk ilyen s hasonló feljegyzésekkel, hogy „ mivel az Ur Isten az hadakat rajtunk hozta szabadságunkkal úgy mint kellene, 1 nem élhetünk, minthogy mintegy táborban, sőt ugyanabban vagyunk, ami előadja magát, tegyen törvényt felőle biró uram“. Miután pedig dióhéjban elmondottam azt, amit városunk 16, de főleg 17 századbeli történetéről tudnunk kell, épen ideje lesz a „Con- ventionalis“ tartalmának méltatásához visszatérni. IV. Ne gondolják önök, hogy felesleges volt ez a kis történeti visszapillantás. E nélkül meg sem értenők az azon korból reánk maradt feljegyzéseket a az akkor élő embereket okvetlenül együgyüeknek, botor, rosszindulatú és a humanizmusnak fogalmával sem biró lényeknek kellene képzelnünk. A „Conventionalism például a polgári szabadságnak olyan korlátozásáról tesz tanúságot, amit ma vér- lázitónak tartanának. A főbíró uram kezébe akkora hatalom van letéve, amilyen egy diktátornak is sok volna mai fogalmak szerint. Oly'an cselekményekre, melyek ma semmi büntetőjogi felelőséget sem vonnak maguk után, hallatlan szigorú büntetéseket szabtak. Voltak pedig akkor is humánusan gondolkozó emberek, azonban az akkori viszonyok és erkölcsök a gyámkodásig menő szigorú fegyelmet indokolttá tették. Eltekintve attól, hogy az örökös izgalmak fokozott éberséget, a személyi és vagyoni biztonság pedig erélyesebb védelmet igényeltek, más mértéket kellett alkalmazni az emberi cselekedetekre, mert az emberek szellemi élete alacsonyabb régiókban mozgott ; a tudatlanság és annak nyomában járó babona misztikus félelemmel és bizalmatlansággal töltötte el a lelkeket s a legkisebb inger szenvedélyig fokozta az indulatokat. Nyomatékos eszközökre volt tehát szüksége mindazoknak, kik valamelyes hatalmat gyakoroltak, hogy a sokféle megbizbatlan elemekből összeverődött alsóbb nóprótege- ket a tulajdon tiszteletére s a polgári kötelességek teljesítésére szoktassa. Sok deliberátumot olvastam a tanáosi i jegyzőkönyvekben, de pellengórezés- sel és vesszőzéssel egybekötött száműzetésnél kisebb büntetésre nem találtam. A száműzetés abból állott, hogy az elitéit kivitetett a városból 12 mértföldnyire s vagy soha, vagy bizonyos ideig nem volt szabad a városba visszatérnie. A visszaeső, vagy az ítéletet megszegő bűnösnek, ha férfi volt feje vétetett, ha nő volt a Szamosba vettetett. Ennek a szigornak kell tulajdonítanunk, hogy az ide letelepült idegenekből nemcsak jóravaló polgárok váltak, de sőt számos példáit adták a legszebb polgári erényeknek s olyan demokratikus szellem fejlődött ki közöttük, mely a későbbi századok alatt mindinkább megerősödve annyira gyökeret vert a közérzűletben, bogy a modern kor eszméi és a lázas fejlődés ösztöne sem képes többé kiirtani. Csakis igy érthető, bogy a város annyi megpróbáltatás után ma is áll és virágzik. A polgári szabadság korlátozását érdekesen illusztrálja az a sok esküforma, mely a „Conventionalism Rotte Fülöp kór Is bádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bd7isi?lá3i fo rrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és ?idáke legnagyobb czipőraktára. ívfl^Aiklifeföwtelb • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők IP? ^• valódi Sehervaax bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■■
