Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-02 / 27. szám
XXXVII. évfolyam. ■3F" Szatmár, 1905. április hó. 2 vasárnap <:> - , * 4'?' 27-lk szám. SZAMOS POLITIKA|áSZEPIRODALM1 ÉS GAZDASÁGI LAP. • J«SmI MEGJELENIK VASÁRNAPA ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Bgész —jiiMiji,ni., —>,x— E It f i i e t;t S i*ta r: • * y évre 8 kor. — Félévre .4, kor Egyes szám ára 10 Aliért SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza S. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S^aímaron, a lap kiadóhivatalában fizeiendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Áz iparfejlesztés érdekében. Hazánk iparfejlesztése oly kezekbe van lehelyezve, amely bennünket kereskedőket, iparosokat nagy megnyugvással tölt el. Szte- rényi József miniszteri tanácsosban oly apostolát találtuk meg mi kereskedők és iparosok a magyar kereskedelem- és iparfejlesztésnek, aki nem a bürokratikus szellemmel, hanem igazi érző, magyar kereskedelmi ésszel, az ipari tevékenység minden legkisebb detailjainak teljes ösmeretével, végtelen tapintattal és nagy tudással végzi munkáját; egyik törvénytervezet a másik után kerül ki dolgos keze alól, egyik üdvös újítást a másik után honosítja meg, mindent megfigyel, mindent lát, mindent tud és mindenre, még oly aprólékos detailra is kiterjeszti figyelmét és ha mindezek daczára sem tudja azokat az igazi nagy, hazánk ipari életének fellendülését maga után vonó eredményeket felmutatni, igazán nem benne, hanem azokban az áldatlan viszonyokban keresendő az eredendő okozat, amelyet egyfelől áldástalan belpolitikánk helyzete teremtett meg, de másfelől az eszközök csekély, ki nem elégítő volta gördít eléje. Es mig pl. katonai ezélokri, — megengedjük, szinte elég tontos, — milliókat és ismét milliókat áldozunk, illetve kénytele- nülünk áldozni, addig az iparfejlesztés czéljaira oly aránytalan csekély összegekkel gondoskodik, illetve gondoskodhatik kormányunk, a mely talán tapogatódzásokra elegendő, ha ugyan, de czéltudatos iparfejlesztésre igazán nem, de leg- kevésbbé ott, ahol nemcsak papíron, nemcsak hangzatos eszmékben, kicikornyázott szólamokban, hanem testet öltött valóságban is akarjuk látni, tapasztalni és érezni. De talán: „Kommt Zeit, kommt Rath.“ Várunk, várjuk ez idő eljöttét, mint a Messiást. Praemissis, praemittendis, elmondottam volna az elmondandó- kat, már most áttérek magára czikkünk tulajdonképeni tárgyára és mindenek előtte azokra az akadályokra, amelyek különösen a kis és középkereskedelemre és iparra nehezednek ólomsullyal. Néhány év előtt, különösen éreztük ezt a millenium idejében, igazán csapatostul jelentek rneg Lajthán-tuli szomszédjaink és de- rüre-borura hirdették magukat, hogy selejtes áruikat ebben, vagy abban a szállodában tartják a közönség rendelkezésére. De nemcsak ezek, még a vidék kereskedői is panaszkodtak, hogy a fővárosi, meg a bécsi kon- kurrencia teljesen lehetetlenné teszi megélhetésüket és hogy a vidék fogyasztó közönsége mindent a fővárostól meg a bécsi szállitóktól vesz, áll pedig ez főképen a finomabb ipari készítményekre s úgy mondták, hogy ha e^n •a.'kppíj'ány nem fog gyökeresen, Itelß alapossággal és gyorsan segíteni, megragadhatják gyorsan a koldusbotot. Nem szaporítom a szót, annak idején a budapesti kereskedelmi és iparkamara legerélyesebb tiltakozása alaczára is megszülem- lődött az a szerencsétlen 1900. évi XXV-ik törvényezikk, amelyet a nép nyelvén egyszerűen „vigécz- törvénynek“ kereszteltek el. Ennél szerencsétlenebb, rosz- szabbul megcsinált törvény talán még nem is került ki a törvény- hozás retortáiból. Úgy csinálták meg ezt a szerencsétlen törvényt, hogy azt mi magyarok iszonyúan megsinyljük, mig a Bécsből ide- sereglő idegenek a legnagyobb kényelemmel folytatják ádáz munká- juká'r&s ha xcg is fognak- egyszer egy-egy ilyen mutatványpéldányt, úgy ez azt a hatást szüli, hogy vagy hamarjában kiváltja a jómadár az iparjogot, kivesz egy hónapos szobát, amelyért fizet vagy 20 koronát havonként, természetesen adóját is, — ha ugyan meg tudják rajta venni, — ez alapon róják ki, vagy egyszerűen fittyet hány a magyar törvénynek és ha szép csendesen le is fizeti 40 koronányi büntetését, tovább folytatja munkáját és a magyar kereskedőnek ezalatt felkopik az álla, roskadozik a reá nehezedő óriási közterhek, házbérek, személyzeti költségek, — megélhetési drágaság stb. elkerülhetetlen nagy kiadások alatt. Mo dern kirakatokat, elegáns berendezést és Isten a megmondhatója, mi mindent kell drága pénzen készíttetnie, hogy az u. n. „kor szellemével“ haladhasson és az eredmény az, hogy a mi bájos magyar asszonyaink kedves mosolylyal jelennek meg üzleteinkben, hogy elmondják, ezt vagy azt a ruhadarabot, kalapot, czipőt, bundát, fehérneműt vagy micsodát ettől a bécsi szabótól, attól a czipésztől, vagy nem tudjuk kitől kapta meg. Gyakori felszólalásoknak az volt az eredménye, a melyek az illetékes hatóságokat érték, hogy „tessék feljelenteni, akkor majd eljárunk“ . . . Hát ezt szeretettel megköszönjük. Mi kereskedők és iparosok, a kik minden erőnk megfeszítésével kell, hogy dolgozzunk, a kik nappalunkat éjjellé és éjjeleinket nappallá tesszük, hogy megtudjuk valahogyan teremteni a legszükségesebbet, nem érünk rá, de nem is tudunk mindennapi munkánk közepette detektiv-szolgálatokat teljePillanatnyi felvételek városunk XVII. századbeli történetéből. Irta és a „Kölesey-kör“ 1905. márczius 36-án tartott matinéján felolvasta : Ferencz Ágoston. I. Mielőtt mai felolvasásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, elöljáróban szives türelmüket kérem, melyre ekvetlenül szükségem lesz, midőn rég letűnt daliás idők eseményeiről fel- lebbentem a feledés fátyolét s midőn »ég kipróbálatlan történetírói vénám gyönge világánál fogom önöket elkalauzolni városunk háromszázados múltjának homályában. Ezen homályba fényt deríteni előttem mindössze ketten vállalkoztak, uggymint Szirmai, aki Szatmár- megye leírásában a városunkra vonatkozó adatokat csak hézagosán s nem mindenben hitelesen adja elő, — és Bartók Gábor, aki Sarkadi Nagy Mihály egykori városi levéltárnok jegyzeteit rendszerbe „ütötte* s kiegészítette 1860-ban. Ezen utóbbi munka l azonban mig a város „egyházi történeteit“ igen terjedelmesen tárgyalja, addig „polgári történeteidnek csak néhány lapot szentel. Jeney György egy szatmári cívis emlékirataiban már sokkal későbbi kor eseményeit örökítette meg. (1780-1820.) Egyéb, városunkra vonatkozó és figyelemreméltó monografikus jellegű történelmi munka nem áll rendelkezésünkre, legalább én ilyet nem ög- merek. Láthatják tehát, hogy nem valami taposott utón jutottam a történetírás múzsájának csarnokáig s nem restellem bevallani, hogy kissé félve tevém kezemet a kilincsre s már-már visszalépni akartam, midőn egyszerre feltárja előttem valaki a csarnok kapuit. Ez a valaki pedig nem volt más, mint Fodor Gyuri bátyánk, a múzsa felkent papja, városi levéltárunk őre. Amint összeszedtem magam első meglepetésemből, előadtam, mi járatban vagyok s minő históriai kútfőkre van szükségem. Kérésemből rögtön tisztában volt velem s emigyen felelt: — Hát tudod, kedves öcsém, ezt a várost a tatárjárás óta különféle ellenségek legalább tizenötször feldúlták. 1703-ban pedig ugv a vár, mint a város borzasztóan leégett. Odevesztek legbecsesebb okmányaink, tanácsi jegyzőkönyveink, szóval itt vajmi kevés értékes dolgot találsz. Ebből a szeretetteljes felvilágosításból megtudhattam, mikép elég tájékozatlan vagyok ahhoz, hogy a város múltjából merített tárggyal sikeresen megbirkózhassam, egyszersmind azt is megérthettem a válaszból, miszerint történelmi anyag feldolgozásához egyéb is kell, nemcsak forrásgyűjtemény. Azonban ez a kis csalódás legkevésbé sem hütötte le ambíciómat, sőt valami sajátszerü belső ösztöntői sarkalva rendithetlenül ragaszkodtam elhatározásomhoz, örültem rajta, hogy egyszer a csarnokon belül látom magamat. Majd kiegészítem ón hiányos történelmi ismereteimet, gondolám s az én szeretve tisztelt Gyuri bátyám látva hajthatatlanságomat, megkünyö- rült rajtam. Rendelkezésemre bocsá- tosta a levéltárunkban őrzött legeB- legrégibb ereklyéket, amiket a tűz megkímélt s a Gondviselés a török, tatár, kuruez és labancz hadak pusztításától megőrzött. Ezek között a régi, molyette poros akták között találtam egy igen érdekes könyvet 1640-ből. Eredeti kézírással van Írva s különféle feljegyzéseket tartalmaz. Alighanem hivatalos használatra jegyezhették fel a bennefoglaltakat azoD kor iródiákjai, avagy jurátus nótáriusai. Ma azonban igen becses történeti adatokul szolgálnak e feljegyzések. A könyv külseje kevés érdekességet árul el. Meglehetősen kopott bőrkötésben 180 elsárgult, negyediv nagyságú levelet tartalmaz Az első 110 lap sűrűn tele van Írva. Az utolsó 70 lap azonban nagyobbára üres, csak elvétve találunk egy-kót soros jegyzéseket. II Ennek a könyvnek az érdekes Róth Fülöp kárlsbádi czipőra ktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási fo rrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MífHí • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. --------
