Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-05 / 19. szám
Szatmár, 1905. márczius hó ,5 vasárnap SZAMOS. 19-ik szán. ■ *r->' . />, POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ars Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Síináennexnü dijak Szatxnaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä válság kútfeje. a A legközelebb leíolyt választások előtt a Kossuth-párt kétség- «égteienül úgy számított, hogy a szabadelvűek aligha lógnak nagy gyarapodást felmutatni; hogy legjobb esetben minden párt régi erejében fog ismét megjelenni az országgyűlésen ; de, hogy ilyen győzelmet vivjon ki, azt bizonyára a legmerészebb ál maiban sem tartotta lehetségesnek. Most azonban mindent lehetségesnek tart, azt meg épen szükségesnek, hogy a kormányzásban részesedjék. Ebből az állásfoglalásból aztán az következik, hogy a válság a pártok hatalmi aránya mellett szinte megoldhatlanná alakul. Pia eltekintünk is attól, hogy a Kossuih-párt a választás eredményét tévesen magyarázza, mert hiszen az nyilvánváló, bogy a nemzetet nem a 67-es alap elhagyása, hanem a házszabályok módosításának a szabadelvüpárt által választott módszere végett kérdezték meg és feleletül e kérdésre azt a döntést hozta, hogy azoknak adta a többséget, akik a nov. 18-iki megoldás ellen léptek fel; ha azt sem vesszük figyelembe, hogy a Kossuth-párt csak ama növekdés által erősödhetett meg számban, úgy, hogy már a választások előtt a volt nemzetipárt hozzácsatlakozott s ezzel lett mandátumainak jogczime ugyanaz, mint ama mandátumoké, melyeket a néppárt, a Bánfí'y-csoport, sőt a disszidensek vívtak ki maguknak, mert hisz a koalíció egyes programmjai közt nem csináltak különbséget a választási hadjáratban; a válság meg- oldásása mégis azért lett a Kős- suth-párt által teljesen kilátástalan, mert ez a párt teljesen s közvetlenül lel akarja adni a tényleges fejlődés alapját, amin az majd 40 év óta íejlődött. A helyzet valóban pedig úgy áll, hogy még eddig létezik a közös hadsereg, még létezik legalábbb a reciprocitás alapján a vámközösség Magyarország és Ausztria közt és e vámközösség alapián kötöttek kereskedelmi szerződést, mely 12 évi érvénnyel birna Németországgal. Ám legyen, hogy a Kossuth- párt kormányra törekvését siker koronázza, de az kétségtelen, hogy ha kormány képes akar lenni, az adott tényállás következményeit okvetlen le kell vonnia. És épen ezt nem akarja; kormányt akar alakítani, melynek a saját pártja sem adja megazujoncz- létszámot, nem szavazza meg a vámszövetséget Ausztriával, keresk. szerződést Németországgal. Hogy lehetne ilyen kormányt komolyan alkotásra képesnek tekinteni. Hiszen ugyanazt a benyomást teszi, mint tenné az a családfő, ki megvonja családjától az eltartás és a védekezés eszközeit. Es ez a párt abban a kényszerhelyzetben van, hogy igy cselekedjék, miután eddig elvből küzdött minden közösség ellen Ausztriával és abban a vélekedésben ringatja magát, hogy ez elvek alapján, melyek pedig most nem voltak uralkodók a választási harczban, nyerte madátumait. Azt hiszi tehát, hogy árulást követ el választóin, ha a tényeket figyelembe veszi és épen, mert ezt hiszi, azért nem kormányképes párt még ma a valóságban. ügy látszik, a válság megoldását csak az idézhetné elő, hogy ha a Kossuth-párt valóban sokkal erősebb, mandátumszámmal, vagy tetemesen redukálva lép íöl az or szágggyülésen. Lévé! egy „Szövetkezett bandádról. A közel múltakban Kis és Nagy Gécz községben annyira elfajultak a viszonyok, hogy bizony még a bezárt istállókban sem voltak teljes biztonságban a kecskék, juhok, borjuk és malaczok. — De becsületükre legyen mondva a tisztelt rumán „frátyék“- nak, a libát, tyúkot, pulykát sem gyűlölték, sőt hogy nagyravágyóknak ne gondolja őket a világ, kisebb tárgyakat is elemeitek. Dehát minden jóllétnek meg kell az árát adni, bár a „móczu atyafiak csakis a maguk számára loptak, mert az élő állatokat mindannyiszor levágták és rengették. Természetes, hogy a levágáshoz, illetve az állat megvizsgálásához sem az állat orvost sem a községi vágatási biztost nem hivták meg, azon helyes logikából kiindulva, hogy fogyasztási adót ne kelljen fizetni. A halmi-i járás parancsnok a turczi Örssel aztán kérdőre is fogta a szövetkezett tolvaj kompánia tagjait. Ezek a román atyafiak szívós tagadáshoz folyamodtak és sehogy sem lehetett önbeismerésre bírni őket mindaddig, a mig az egyik atyafi istálójában a hidlás alá beásva egy mészáros nélkül levágott ökörnek a húsát megnem találták. Ezután lassan megindult az önbeismerés, pedig váltig erősítették, hogy amikor ők azt elkövették, akkor az ördög ösztönözte őket arra, dehát a törvény nem akar az ördögnek sem hinni. Jellemző az egyik „mócz“-nak az önérzetes felelete. Még egy néhány ellopott tyuk tolvaja nem került meg, bár a „Gli- goru ellen alapos volt a gyanú, de mind a mellett érősen tagadta, hogy azokat ő lopta volna. Szentes János jubiláns jutalomjátékára. Szatmár, 1905. márczius hó 1-én. tdes múzsa szállj meg, ma szükségem van rád, Cieeróhoz méltón köszöntsem a „tatát,“ S a mennyire tudja az én gyönge toliam, Tel a Parnaszusra, Apollóhoz toljam. Mert nem gyerek-dolog ily tövises pályán Huszonöt esztendő! Ehhez jó fej kell ám. Jó fej, erős lélek, hisz a színész élte Hamarább lobban el, mivel kétszer élte Xmbert mintáz folyton, lelket lehel belé, Teremt, maga pedig megyen a sir felé . . . Egész életén át a múzsát szolgálja, De a kaczér múzsa ezt meg nem hálálja. Sőt ott hagyja menten, amint észreveszi, Hogy „a száraz kényért rósz fogakkal eszi.“ Kegyetlen szerető . . . Kegyes a Teremtő. Ha nem hangzik a taps, — hívja a temető. A festett világnak ez az árny-oldala, Sokszor könyek között szól víg pajzán dala. * Sokszor sirt a lelked, mig ajkad nevetett S kaczagva, tombolva kiálták nevedet. De te meg nem törtél, csak előre törtél S a szinmüvészetnek büszkesége lettél. Hiába mosolygott reád „ezer virág! Hiába intrikált ez a festett világ ! Hiába sebzett meg tudatlan müitész, Meg nem tántorodtál, te alkotó művész! Meg nem öregedtél, mindig fiatal lész, Mert helyén van szived, munkára, tettre kész. Szellem-szülötteid mind téged dicsérnek, Bár semmitsem várnak és semmitsem kérnek, * Ott van a gaz „Zsupán“ s a kaczkiás „Peták,“ Együtt káromkodnak, mosolyogva reád. A vén „Gonosz“ sunyit és titokban mondja : Én is voltam egyszer szép asszony bolondja. „Most is az vagyok,“ szól Kalabázász herczeg, Hát „báró Szalánezy“ itt hiába henczeg ! „Pemisztoklesz,“ „Samu“ és jó „Lajos bácsi“ A kiváncsi „Prynak“ odaszólnak: ácsi! Az „ácsi“ zokszóra a vén „Zsiga czigány“ Nagy füstöt ereget piros cserép-pipán. — Jaj, a sok kisózott, jaj, a sok besózott Habenix ur, tróger, be- és kipofozott. Nem parancsol nekem, ne szóljanak hozzám, Egy parancsol nekem „Bömbős ur,“ a gazdám. „Márton,“ a vén csikós nagy bajszát sodorja : — Ennek a sok gaznak most vagyon jó sorja, Pedig a mesternek szive, szemefénye Magam volnék itt la, dísze, ékessége! „Hallja, kend csak paraszt, félre most előlem, Ed vagyok a hires „Lóránt“ fejedelem. — Ezzel ne kérkedjen, maga népámitó, Babonaterjesztő! szól „Müller“ tanító. „Mecdonáld“ ur hallgat, a fejét vakarja, Nagy féltékenységét titkolja, takarja. A füléhez hajol „Deprier“ tanácsos : „Elárulja magát és ez nem tanácsos !“ „Gáspár apó“ sóhajt: mit ér az életünk? Mit ér a dicsőség, hogyha nincsen pénzünk ?! Az igmándi kis pap öreg édes apja, Az ö rósz fiának áldozatja, rabja. S mig „Nagy“ uram busán elmélázva hallgat, Agyafúrt „Bögözy“ nagyokat kurjongat. Szerelmi kalandot hajhászó „Jupiter,“ Kinek nem inponál „Dériek polgármester. Összenéz „Gilkával“ és pompásan mulat, Hogy megugratták a hires „Calcas“ urat. „Friczinek“ nem bakancs, papucs van a lábán, Hogy sok sonkát evett, látszik slapán száján. Hát még a többiek, kiket nem említek, Hozsánát Szentesnek, a mesternek zengnek. Peterdi „nagyapó“ hófehér fejével, Könytöl permetező jóságos szemével Reánk néz és halkan azt suttogja szépen: Jubilálni jöttem, édes bohém népem. Szivünk egy eszméért hévül, lángol, lobog, A múzsa-hajlékban vagyunk csak boldogok. Huszonöt „szinészév“ lomhán lebeg tova, Viszi ifjúságunk s nem tér vissza soha! Nem marad mivólünk, csak áldott kedélyünk, Mely megédesíti bolygó, zord életünk. De ki nálunk megér huszonöt esztendőt, Annak a jó Isten ad boldog jövendőt! Ernyei Emil. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. t Az előrehaladt téli idény miatt a még r f/o t. áruk gyári áron alul is beszerezhetők. raktáron levő téli
