Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-26 / 25. szám
XXXVII. árfolyam. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 25-ik szán. Szaftnál, 1905, márüziMS hó. 26 vasárnap Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és XIADÓHIYATAL : Rékóczy-utcza 9. sr Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaror, a 1&? kia.dóhivaíaiaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. —ÄÜ^^TtpKÖ hirdetések között minden szó 4 fillér. k magyar gazdatársadalom köréből. Ha figyelemmel kisérjük azokat a nyilatkozatokat, melyek a magyar gazdatársadalom köréből az önálló vámterületre vonatkozólag felhangzanak, alig tévedünk, ha konstatáljuk, hogy a gazdaközönség körében korántsem egyértelmű a lelkesedés a vámterület elkülönítéséért. Most, amidőn arról van szó, hogy határozni kell az ország jövő vámpolitikájáról, a gazdák kezdenek kibontakozni a jelszavak politikájának hatása alól. Gazdasági politikánkat alig ismeri valaki mélyrehatóbban, mint Ottlik István, ki a földmivelésügyi minisztérium képviseletében, tehát épen az agrár-kérdésekben mint Magyarország egyik megbízott al- kudozója volt a külföldi szerződési tárgyalások elintézésénél. Tanulmányában az adatok megdönthetien igazságával mutatja ki, hogy a magyar gazdára ruzve a vámterület közössége tulajdonkép csak most, a világ vámpolitikájának most kezdődő periódusában fog igazán gyümölcsözni. Zselénszky Róbert, a magyar gazdatársadalom egyik első vezetője, szintén nagy eréllyel és határozottsággal foglalt áilást a vám területi közösség fentarlása mellett s mint a királytól kihallgattatott politikusok egyike,- nyíltan kimondotta a gazdaközönség egyesületeiben is s érvekkel is támogatta, hogy a közös vámterületet és az annak alapján kötött német kereskedelmi szerződést elébe helyezi a külön vámterületnek és az azzal járó vámpolitikai bizonytalanságnak. A magyar gazdák budapesti orgánumában a „Hazánk“-ban is ilyen irányú czikk jelent meg a vámterületi közösség fentartása mellett. S ez érthető is. Vegyük tekintetbe, hogy Magyarország gabona-exportjának 99 százalékát Ausztria fogyasztja el. Ez a tény fogalmat nyújthat róla, mit jelentene a gazdákra nézve az, ha terményeink kivitele Ausztriába is megnehezülne, ha versenyezni volna kénytelen egyéb országokkal egy olyan piaczon, melybe ma vámmentesen viheti be terményeit és amely piacz ma azonfelül a többi ország bohózataik elöl vámökKal van elzárva. A magyar gazdára bármily hangzatos jelszónál is élőbb- való az az érdek, hogy eladhassa búzáját, legyen ára és piacza terményeinek. Ilyen körülmények között az orszigos felfogás a jövő vámpolitika tekintetében még alaposan megváltozhat, mielőtt \ rendezés a törvényhozás ajtaján kopogtat. — Ausztria már megkezdte az autonóm vámtarifa tárgyalását, ügy lehet, hogy a Széll-Körber-féle megállapodásnak ma már odaát is volna többsége. Ily viszonyok közt nincs kizárva, hogy a külföldi szerződések tartamára, tehát 1917-ig a kiegyezés Magyarország és Ausztria között parlamentáris utón, annak rendje és módja szerint létrejöhet. Mert • orán*sem befejezett dolog, hogy a magyar országgyűlésben a kiegyezésnek meg volna a többsége. Ily viszonyok közt a vámterületi elkülönítés politikájának esélyeit e pillanatban éppen rózsásaknak nem tarthatjuk. Á mérleg. Minden esztendőben ilyentájt szoktak a kereskedelmi intézmények lezárni a vagyonmérleget. — Ilyenkor derül ki azután, hogy a főkönyvek yiinő eredményt mutatnak ki a múlt esztendei üzletéVrói. A mérleg a kereskedőnél ugyanazt a szerepet játsza, mint az időjárásnál a hőmérő, mert a mérleg eredményei mutatják meg, hogy a vállalatok bevételei tulhaladják-e a kiadásokat és mennyivel s vajon nem veszteséggel kell lezárni az elmúlt esztendőt. Az idei mérlegek nem sok örömöt szereznek tulajdonosaiknak, mert a bankok és egyes biztositó társulatokat kivéve, melyek ugyan szintén szenvedtek az általánosan uralkodó rossz viszonyok behatásától, nem találkozunk talán egy vállalattal avagy kereskedő czéggel Magyarországon, mely ne panaszkodna az 1904-ik óv mérlegének eredménye fölött. Már általános szokás lett, hogy mindenki sopánkodjék azon szokatlan állapotok felett, a melyek jelenleg úgy a kereskedelem mint az ipar minden terén olyan súlyosan éreztetik nyomasztó hatásukat. A pénz szűke valóban egészségtelén helyzetet teremtett különösen Magyarországon, mely tudvalevőleg idegen tőkével dolgozik. Miután az idegen tőkék nagyrésze más elhelyezést nyerve, kivonult az országból, a hitelviszonyok is alaposan megrongálódtak. Pedig a hLel játsza a legfőbb szerepet a kereskedelem háztartásában, az pótolhatatlan akár a só a főzésnél. A kereskedelmi, ipari pangás határozottan a szűkös hitelviszonyoknak köszöni nagyobbrészt eredetét. A hiteltől megfosztott kereskedő még moczczanni sem képes. Ehhez járulnak még az építési válság okozta nagy mennyiségű munkaerőnek a parlagon hevertetfese, a mely sok embert fosztott meg a megélhetés lehetőségétől, a munkától, a kenyértől. így nem kell csodálkoznunk azon, ha az idei mérlegek nem tüntettek fel oly kedvező eredményeket, ha a kereskedő és iparos egyaráut panaszkodik a megélhetés nehézségéről. A silány bevételekhez járult még a kiadások nagy emelkedése, mert csodálatosképen a nyars termények, a fogyasztási czikbeb általában Treigoletti hadnagy. Irta Marosán János. Vaspini olasz miniszterelnök egy napon sürgős tanácskozásra hívta össze minisztertársait, mert Monió kormányzó táviratilag jelentette, hogy az afrikai olasz gyarmat lakói az olasz fenhatóságot s uralmat tovább nem tűrik. A gyarmat legtöbb helyén lázadás ütött ki, a baj igen komoly jellegű. A kormányzó-tábornok aztán jelenti még, hogy a rendelkezésére álló csapat kevés a lázadás elfojtására s a rend helyreállítására, tehát sürgős segítséget kér a kormánytól. Az olasz kormány hót zárt ajtó mögött tárgyalta a lázadás-ügyet. A minisztertanács három-négy óráig foglalkozott vele; később a Quirinálban koronatanác.scsá alakult, a melyen aztán elhatározták, hogy az 5-ik hadtestet sürgősen mozgósítják és az afrikai partok felé küldik Lonió tábornok segítségére. A hadtestet Leon tábornok vezényli. A 62-ik gyalogezred az 5. hadtest területén feküdt. Egyik fiatal hadnagya Monte-Albó, a mozgósítás hírére örömmámorban úszott. Vége lesz ennek a semmittevésnek, az igazi katona nem örül nagyon, ha itthon ide-oda mászkálva egy-két gyakorlattal agyonütik az időt. Harczi riadó, ágyudörgés, puskaropogás, kardvillo gás, fényes napok, véres nepok övezik a gloria-koszorut a hősök sebzett homlokára . . . Ez az élet a katonának való ! De mi ez ? Monte-Albo hadnagy arcza komorrá lett és halvány. Szemeiben nem a harczi tűz ég, hanem bágyadtan, olykor-olykor egy pár csillogó könnyel mereven egy irányba néznek. Szive hevesen dobog s egy- egy mély sóhaja árulja el, bogy a tüzes, harczi dicsőségre vágyó lelke sokat szenved. Igen, — mert itt kell hagynia azt, kit imád, kit összes tiszttársai irigyeltek tőle, mint egy heves küzdelem s ütközet után bevett várost. S valóban irigyelhették is, mert a szép Treigoletti Tera szivét hiába ostromolták az ezred fiatal tisztjei, a dicsőség koszorúját a szép Tera Monte-Albo hadnagynak nyujtá. A szép olasz leány atyja Treigoletti ezredes ur is kiválóan kedvelte a fiatal hagynagyot az „ezred büszkeség“ ét. Katonáéknál nincs alku s paktum, parancs — parancs. Nagy volt tehát az ezrednél a konsternáczió, mikor megjött a távirati napiparaDcs, hogy holnap reggel 3 órakor „áll“ az ezred teljes harczi felszereléssel. Innen Nápolyba, Nápolyból a Földközi tengeren át a hadtest többi csapataival konczentrálva Afrika partjai felé hajózik a regement. A napiparancsot vegyes érzelmekkel fogadták néhá- nyan, mig a fiatalabb gárda nagy ujjongva alig várta az elindulást. Monte-Albo hadnagy fölfutott Treigoletti ezredesekhez, hogy elbúcsúzzék Tórájától talán — örökre. — Isten veled, Silvió, — szólt Tera bucsuzóra, — Isten veled ! Hir, dicsőség koszoruzza homlokodat. Szerelmem kisér minden lépéseden, soha el nem felejtelek. Mindig veled leszek s nemsokára újra látjuk egymást, tehát csak a viszontlátásig . . . Silvió Monte-Albó hadnagy megcsókolta s megölelte imádottját, fájó szívvel búcsút vett tőle. A fájdalomtól szóhoz sem juthatott, némán s csüggedten sietett századához, hogy a készenlétről gondoskodjék. * * Yigan szeldeli a „Veneczia“ olasz csatahajó a bősz tenger hullámait. A katonák dalolnak, vígak; a katonazenekar ugyancsak működik. A hajó egyik fülkéjében a vezérkar tanácsot ül s a terepet tanulmányozza. Monte-- Albó hadnagy a fedélzeten sétál, egy- egy mély sóhajt küldve a szép Olasz hon felé. Sötét éj van. A .Veneczia“ kiköt s a hadtest kiszáll rendben a partra. Egész éjjel menetelés, apró csatározás az előőrsökkel. Másnap egy kis pihenés után ütközet, a fölkelők csapatai ugyancsak dolgot adnak a kiszállott hadtest ezredéinek. Mindennap újabb és újabb ütközetek jó s balszerencse közt. A lázadók csapatai kitűnő magatartást tauusitanak, a fölkelők titkos utón segítséget kapnak s Leon vezénylő tábornok csakhamar arról győződött meg, hogy hadteste minden dicsősége mellett sem elegendő a lázadás leverésére s a rend helyreállítására. Sürgős intézkedést kér kormányától. A minisztertanács ismét összeül s elhatározza, hogy a 2-ik hadtestet is mozgósítja és önkéntes csapatokat is toboroztat. Csakhamar utuak indult a 2-ik hadtest is Afrika felé, az önkéntes czapatokkal együtt. Az önkéntesek Roth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint lagolasőbb fr&vásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■■
