Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-16 / 22. szám
2-ik oldal SZÁMOS 22. szám Városi közgyűlés. Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósága e hó 13 án délután 3 órakor Kristóffy József főispán elnöklete alatt rendes havi közgyűlést tartott, amelyen a bizottság tagjai feltűnően nagy számban jelentek meg, amely egyrészt azon körülménynek tudható be, hogy a napirend egyik foutos tárgyát az ev. ref. nőképzö- intézetnek 12 ezer koronás segélyügye képezte. A közgyűlésről, mely elég viharosnak volt nevezhető, a következő tudósítással számolunk be: (A polgármester havi jelentése.) A polgármesteri jelentés ezúttal főleg a városunkban felállítandó áll. ipari szakiskola ügyével foglalkozott. A jelentés ugyanis beszámol arról, hogy e hó 11-én városunkba érkezett Yigh Albert ipariskolai főigazgató, ki a polgármester, tiszti főügyész és gazdasági tanácsossal egyetértőleg megállapította az ipariskola felállítására vonatkozó szerződés feltételeit. A helyszínén az illető főigazgatónak kijelölték az iskola czéljára a Németiben levő István-téri Madarassy-fóle telket, a Wesselónyi-utczában levő az ev ref. egyház tulajdonát képező telket, Kölcsey-utczán levő Kolozs- váry-féle telket s végül a jelenlegi tulajdonát képező Árpád- és Attilául czán levő 21. 23. sz. telket. A főigazgató azonban ez utóbbit tartotta legalkalmasabbnak az ipariskola elhelyezésére, igy tehát a közgyűlés felhatalmazása alapján a bizottság ezen telekre kötötte meg az állammal a szerződést, nemkülönben a felajánlott évi 6000 korona ösztöndíj adományozásra szóló ajánlatot vette még a szerződésbe. Mindezekkel szemben pedig az állam köteles az ipari szakiskolát két éven belül a saját költségén felépíteni, azt gépekkel tanműhelyekkel felszerelni, sőt az első évi tanfolyam már ez év őszén megnyitható lesz s ideiglenesen a németi ev. ref. egyház tulajdonát képező, Wesselényi-utczai volt ev. ref. népiskola helyiségben nyer elhelyezést, mig a többi három évi tanfolyam fokozatosan fejlesztebik. Németiben pedig községi vagyon elidegenítéséről van szó; a községi törvény 110. §-a értelmében külön e czélra összehívandó rondkivüli közgyűlés szükségeltetik. A jelentés a rendkívüli közgyűlés határidejéül f. évi márczius 23-ik napját kéri megjelölni. A jelentés végül beszámol arról, hogy a múlt hó 28-án küldöttségileg adták át Kossuth Ferencznek a város díszpolgári oklevelét. A polgármester jelentését a közgyűlés tagjai egyhangúlag és helyes- lőleg vették tudomásul. (A városi árvaszék előterjesztése.) A városi árvaszék Litteczky Endre ésPapp Lajos volt biz. tagok helyére az árvaszéki ülésekre kültagokul Bö lönyi László és Wallon Ede biz. tagokat ajánlja megválasztatni, ami egyhangúlag meg is történt. (Tanácsi előterjesztések.) A szatmár—erdődi h. ó. vasút felebbezést nyújtott be az iránt, hogy a várossal kötött azon szerződése, mely a móntelepi trágya naponkénti kihordására vonatkozik, a városi tanács elutasító határozata ellenében boutassék fel. A közgyűlés azonban a tanács határozatát fogadta el és a felebbezést elutasította. Elfogadta tovább a közgyűlés a szatmár—udvari közút kiépítését, nemkülönben a közkórházi pénzkezelés módosításának mellőzését. Kolozsváry Károly felebbezést adott be az iránt, hogy a felső-kört- vélyesi bérletét, jóllehet ö Hartman | Eerencz ajánlatával szemben öt kor. előnyösebb Ígéretet adott be, a tanács mégis Hartmannak adta ki a bérletet. A felebbezés mellett Csomav Imre és dr. Törseök Károly biz. ta- gnk szólaltak fel és azt kivárnák, hogy a bérlet Kolozsvárynak adassék ki, ámde a közgyűlés Barfcha Kálmán gazd. tanácsos felvilágositó beszéde után nagy szótöbbséggel elutasította a felebbezést és igy a tanács határozatát jóváhagyta. {Közig. biz. határozatok.) A közgyűlés ezután egyhangúlag tudomásul vette a közigazgatási bizottság múlt félévi, nemkülönben a városi erdőségek múlt évi állapotáról benyújtott jelentését. (Gazdasági és jogügyi szakbizottsági javaslatok.) A közgyűlés tagjai Bagaméri Sándor és társ. volt rendőrök, jelen leg városi boltőrök azon kérelmét, hogy eddigi fizetésük 480 kor és 60 kor. lakbér továbbra is foiyósittassék, elfogadta és a ruha és esizma pénz nélkül továbbra is kiutalni rendelte. Kíszeiy Károly azon előterjesztését, hogy a szatmár-bikszádi h. é. vasútnál, általa jegyzett 2000 kor. törzsrészvény a város által átvállaitassék, közgyűlés teljesíthetőnek találta, nem- küiömben az építési szabályrendelet 58 § át odarendelte módosítani, hogy belsőségeken a kellő szélesség mellett 150 uégyszög öl területen is lehessen uj épületeket emelni. A szatmári és németi ev. ref. egyházak azon közös kérelme, hogy a város az ev. ref. nőnövelde által létesített nőképző intézet egyszer és mindenkori segélyezésére 12000 koronát adományozzon, nem kis vitára adott alkalmat. A kérelem megadását tudvalevőleg a szakosztály nem véleményezte. Ez ellen, illetve a kérvény érdekében elsőnek Biki Károly emelt szót, fejtegetve mindazon előnyöket, a melyekkel az uj nőképző intézet felállítása a városra nézve hasszonnal jár. Kérte a közgyűlést, hogy nem felekezetiségi, de kultuláris szempontból mérlegelje a kérvényt és adja meg a kért segély- összeget. Uray Géza, Csomay Imre, Dr. Nagy Barna, és Dr. Törzsök Károly hasonló szellemben szólaltak fel s a kért segélyösszeg megadását véleményezik. Dr. Tanódy Márton bizotts. tag a törvény világos rendeletére hivatkozva, kimutatja, hogy az 1868. évi LXV. t. ez. 23 § úgy intézkedik, hogy ha egy város bármelyik felekezeti iskolát segélyben részesít, úgy a segély iránt a többi felekezeteknek is joguk van. Aggodalmai vannak tehát a kérelem megadása körül és azt indítványozza, hogy a kérvény adassék vissza a jogügyiszakosztálynak azzal, hogy mutassa ki, miszerint a kórt segélyezés megadása esetén a más felekezeti intézetek minő jogezimek- kel léphetnének fel újabb segélyezés czóljából. A vitában még részt vettek Dr. Keresztszeghy Lajos, Dr. Vajay Károly, Antal Dániel és Pap Géza polgármester és Bartha Kálmán gazd. tanácsos. A főispán a vitát bezárta és Dr. Tanódy Márton javaslatát szavazás alá bocsátotta, mely alkalommal a bizottsági tagok nagy többsége a Tanódy indítványát fogadta el. Mintegy másfél óráig tartott a vitatkozás, melynek bevégeztével a közgyűlés tagjainak nagy része, mivel a tárgysorozat semmi érdeket már nem tartalmazott, eltávoztak s a hátramaradt bizottsági tagok csakhamar latárgyalták a szőnyegen levő egyéb ügyeket, nevezetesen a róm. kath. I fiunépiskoiára vonatkozó szerződést, amennyiben a püspökség és a város között megkívánt szerződés létre nem jöhetett, visszaadatott a tanácsnak. {Egyéb ügyek.) Közgyűlés vita nélkül fogadta el a rendező bizottság javaslatát a Szarvadi Pál telek megosztására vonatkozólag. — Beregszász város átiratát a lcözokt. törvény revíziója tárgyában magáéval- tette és elrendelte az országgyűléshez hason szellőmben való feliratást. Végül a Szatmári bank róazv. t. kérelmét a közpénzek elhelyezésénél figyelembevétel végett a főszámve- vőuek kiadta A közgyűlést ezután az elnöklő főispán, más tárgy nem lóvén, bezárta. Megnyitó beszéd. Tartotta a Lorántffy-Egylet márczius 11-iki estélyén : Domahidy István. Tisztelt Társaság ! Miután hajlott korom daczára hivatalos és polgári társadalmamnak máig szolgája, hogy ne mondjam rabja vagyok, de ez év folyamán egészségi állapotom is megrendült, nagy sajnálatomra máig nem szakaszthattam magamnak annyi időt, hogy önöket fölolvasó estélyeiken üdvözölhessem. Örömmel ragadom meg tehát a mai napon az alkalmat, hogy szellem-er kölcsi és vallásnemesitő körüket élvezzem, örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy üdvözletemet fejezzem ki önöknek azon lankadást nem ismerő buzgalmukért és fáradozásukért, melyeket óvek során át kifejtenek, hogy társadalmunkat együtt tartsák, s a szépre, nagyra ós nemesre törekvő lelkeknek időnkint szellemi tápot nyújtsanak. Egy óv telt el tehát ismét tisztelt társaság ! az édes viszontlátás között, mely óv, ha szerte tekintünk öt világrészünk s főleg szeretett hazánk horizonján, valljuk be, hogy minden nemesebb eszményeinket ismét összetörte, és valóban az annyit ígért és annyi reményekre jogosított huszadikszázad első éveivel világszerte nem dicsekedhetünk. Mert ha első sorban is hazánk felekezeti, politikai és társadalmi viszonyait vesszük boncz- kós alá, elszomorodik lelkünk annak tapasztalásán, hogy mig a multszázad derekán egyedül a jellemtől, hazafi- ságtól és tehetségtől mérlegeltük honfitársainkat, ez idők szerint fájdalom, a felekezeti versengések tagokra szaggatják társadalmunkat, mig ismétlem az 1848-49-iki évek szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavainak hatása alatt a 19-ik század végéig csak akkor tudtuk felekezetisógünk kü- lömbségeit, mikor harangjaink templomainkba szólítottak bennünket, s azon kívül róm. kathulikus honfitársainkkal, mint véreinkkel együttesen karöltve intéztük hazánk ós társadalmunk viszonyait, sőt felekezeti életünknek nehéz napjaiban segítségünkre siettek. Ez idők szerint, ha bár körünkben még csak az intézmények tüntetik föl a szóttagolást, de a róm. katholikus gyűléseken és főleg a kat- holikus néppárti sajtókban kiadták a jelszót az egész vonalra, hogy első sorban és. mindenek fölött minden téren a felekezetiségből mérlegelőn- dők a hivatásokra utalt egyéniségek Szomorú jelenség ez korunkban tisztelt társaság ! mely nemzi-ti egységünk erejét gyengíti meg, s ha ezen iránynak esak hazafias érzelmű ós a korszellemétől áthatott róm. katholikus honfitársaink útját nem állják, a mire reményünk jogosult, megrenditöbb testvérharcz még alig dúlt hazánkban mint minő reánk várakozik. Ha továbbá egy faió pillantást vetünk po-1 litikai életünk láthatárára, mint hervadt fára az ősz esős köde, lelkeinkre oly mély honfiúi bánat és aggodalom • borult. Négy éve múlt, melyeknek lefutása alatt pari ementünk magában a tétlenség zátonyán vesztegel. — Egyik törvényen kívüli állapotból, hazánk kiszámíthatatlan kárára, a másikba bukdácsolunk. Eszményeink hullámokat vetnekföl lelkeinkben, s azoknak megvalósítása négy sz? zados elenségeinknek eselszövényei folytán mindannyiszor megtörik. Mi, távol a döntő köröktől szükebb körű társadalmunkban egyedül Istenünket, a magyarok Istenét kérhetjük, ki ezer óv lefolyása alatt mindig kegyes volt lesegiteni a zátonyokról államunk hajóját, hogy térítse egyetértésre királyunkat, államférfiainkat, irtsa ki az országgyűlési tényezők léikéiből és sziveiből a versengéseket, önzést, irigységet ós személyes gyülölsóget, hogy végre, valahára az alaptalan gyana- kodásoktól menten azon szent jelszótól áthatva : — A haza minden előtt, együttesen fátyolt, vetve a keserű múltak eseményeire, egyetértőleg eszközöljenek tért a békés és megrázkódtatás nélküli fejlődésre. És ha végre tisztet! t társaság ! látképeinket más világrészbe, a távol keletre irányítjuk, az emberi méltóságot és az emberiség valódi czóljait tipró vad brutalitásokkal találkozunk. Sötét lapokra Írott lealázása lesz ez korszakunknak, történelmünknek, mikor két önkényes lény szívtelen ám- bitiójáért százezrek hurczoltatnak a mészárszékekre. Kik soha nem látták egymást, egymás ellen nem vétettek egymás vagyonára nem áhítoznak, szemben állitatván egymással, a modern kor gyilkoló eszközeivel szag- gattatnak szét. Tengerek fenekén találják sirjokat, száguldó lovak tiporják őket agyon, vagy ezer és ezer mértföldekre hurczoltatuak otthonaiktól rabságba. Móltóztassanak elhinni, nem a népek vágya keresi a vésznek e borzastó hatását, nem a népek óhajtják a harczi dicsőséget. — Az udvaronezok, diplomaták, tábornokok, fenségesek eselszövényei szövik a szálakat, és a vállalkozók serege, kiknek a pusztulás szüli a milliókat, hogy ambitióikat kielégítsék ós pozi- tiókat nyerjenek. S végre azoknak mézbe kevert mérges maszlagaitól az elkábult koronás fő nem tekintve népeinek belső nyomorára s elégedetlenségére, döre önhittségében igy kiált föl: „Harcz az utolsó katonáig!“ S az erkölcsi világra ezen szomorú ténykedésekben az legmegdöbbentőbb, hogy bár a közelmúltban a vén Európából százanként zarándokoltak interparlamentáris államférfi»- ink Észak-Amerikába a világbéke megalkotása végett, s bár a harozofc szomjazó egyik kényur, az oroszok császárja pár év e'őtt maga indítványozta a világbéke biróság fölállítását, ma az összes világ a szigorú semlegesség mezébe öltözve összetett kézzel nézi a középkorba illő eseményeket. Tehát t. társaság ! mindezen szomorú mai tényállásokat összegezve valóban a költő azon szavaival sóhajthatunk fel : Rossz időket élünk ! Rossz csillagok járnak ! Adjon Isten jobb jövőt E szenvedő világnak ! A jobb jövő alapját én tisztelt társaság ! az erények, erkölcsök, közművelődés és vallásosság ápolásában vélem föltalálhatni, azért nagyon is indokolt ós tiszteletre méltó törekvés az, metyet önök társadalmunkban megindítottak. Fejlesszük tehát tisztelt társaság tovább a jobb ós nemesebb érzelmeket, hazafiságot, felebaráti szeretetet, ós egyetértést, mert csak azoknak szelleme által áthatott | őserő fog bennünket egykor eszményeink délpontjához elvezetni. Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mini; legnlosőbb bdirásápiási fogást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők -JWÍsi* valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben.
