Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-05 / 11. szám
2-ik oldal SZAMOS 11. szám *ok is kis Parisokká növik ki magukat s eljutunk ... Szodoma és Gomo- ra sorsára. Szives figyelmük igénybe vételévéi állításomat példákkal fogom igazolni s hogy vigadalmasan haladjunk, kezdjük mindjárt egy lakodalmon. Tisztelt hölgyeim és uraim, ón még annak idejében sok más társammal gyalog jártam meg lakodalmamat, de, hogy ez ma ósdi szokás, láthatjuk abból — s most az úri és polgári osztályról nem is szólok — hogy ozigány, hetes, kocsis, béres és napszámos hosszú kocsisorral és zseb- kendős lovakkal vonul fel az anyakönyvi hivatalba, útközben keresvén mindenütt a feltűnőbb helyeket. No bizony, hiszen épen a feltűnés a lényeg, a többi csak mellékes, amit bizonyít az, hogy nem egyszer az idilli elet csak a másnapig tart s aztán következik a tragikomédia 3 felvonásban, t. i. először: nincs mit enni, mert a fiakeres a lovait nem akarja hitelre dolgoztatni; másodszor : vastag szemrehányás és egymásnak a boldogabb véggel való támogatása, vagyis kék foltok gyár tása és harmadszor > — szétválás. Nem- tesz semmit, mindenkit érhet baleset ! Mi meg, ha már megiz- leltük a mulatást, haladjunk tovább s látogassunk el a sörcsarnokba ; az idő alkalmas reá, mert a téli esték hosszúak és az ember nem disznóto rozhatik mindig, aztán a karczost is megunja, de meg a változatosság gyönyörködtet s épen zeneestóly vau. Szép társaság gyűlt egybe s igen bajos helyhez jutni. X polgártárs szívesen szorítana egy kis helyet, de nem tud, m-rt nag}' a család, 3 leá nya, fia, felesége s ö maga épen le foglalnak egy asztalt, mely ugj' is szűk arra, hogy kényelmesen vacsorázhassanak s mindnyájok sörös pohara is elférjen. A másik asztalnál sem férünk, pedig Péter csizmadiamester nagyon szeretné, ha oda ül hetnénk : sajnos, nem lehet, mert azért jöttek el hazulról mindnyájan, hogy a komáék is mindnyájan jönnek, együtt fognak vacsorázni, a helyet tehái, fenn kell tartani. így a 3-ik s 4-ik asztalnál is ismerős polgárok ülnek, kiknek élénk kedélyük már is üditőleg hat az emberre s lehetetlen, hogy benuük ne gyönyörködjünk és hogy ezt megtehessük, addig izgiink-mozgnnk, mig valahogy egy sarokba sikerül behúzódnunk. Bizony felséges látvány ez a jó étvágy, mellyel vacsorájukat, sajtjukat, söreiket, boraikat eltemetik ; de meg a fesztelen jókedv, kucséberezés, élénk beszéd, vidám hahota, úgy hat az emberre, mintha valami bohém szinósz-társaságot látna együtt. A mulatság teijes lefolyását olvasóim fantáziájára bízom a mig ezt átgondolják, észrevétlenül vezetem be az uj iparosok báltermébe. A terem csiu és ízlés tekintetében pazar, a megjelent hölgyek kirágott ruhája, édes illatú haja kábító, tánczuk elegáns, ingerlő és sikkes, a fiatalok ügyes mozgása, élénk és folytonos társalgása kívánni valót nem hagy fenn ; a czukros vizet, limonádét, fagylaltot bájos táuczosnőjükuek maguk szolgálják fel s mig azt elköltik, kedélyüket magas fokra emelik és fáradhatatlanok lesznek mindkét részről kivilágos virradtig A felolvasó-estélyek, sziuielőa- dások, köri mulatságok sem ritkák, a megjelenők meg épen számosak és kedélyesség tekintetében mi kívánni vaió sem hiányzik. Ugyan mit is csinálhatna az ember mást télen ? Elég a gyötrelem a három időszakból. Pardon! A három időszak vasár- s ünnepnapjai, no meg a holdvilágos szép esték sem arra vannak, hogy azokat elvesztegessük s tétlenül összedugott kézzel üldögéljük át. Nem bizony, csak az kellene még, hiszen azért vagyon megírva : „Minden órának szakítsuk le virágát.“ Bizony mondom : annyira szaggatják, hogy azt már tördelésnek, sőt taposásunk is lehet nevezni. Ily ünnepnapokon csak úgy csörtetnek a Kossuth-kertben a cseléd kisasszonyok és iuas-urfiak s annyira elfoglalják az asztalokat, hogy mire az előkelőbb közönség megjelenne, már helyet tálalni sem lehet. Koránt se gondolja senki, hogy ezek itt csak szemöket legeltetik és fölöket gyönyörködtetik, oh nem ; ezek a vendéglős nagy fogyasztói, kik előtt nem ismeretlen a fagylalt, jeges-kávé, krómes-tószták, torták és mindezekre a sör, bor sem ártalmas szerek, mit nemes versenybe költ el a hölgy és férfi ser^g (Vége köv.) SZÍNHÁZ. Szerdán ismét visszatértek az előadások a rendes mederbe a „Saharái consul“-lal, mely szép számú közönség előtt, de csak közepes előadásban került színre. Általában konstatálhatjuk, hogy a vigszinházi reper- toirral nehezen tudnak színészeink boldogulni, mert a lassú, vontatott előadással megölik a darab pointját, lerontják a hatást, pedig ezeknek a vígjátékoknak magja, hatása épen ezekben a pointokban van. melyeket csak jó és gyors játékkal lehet kellő leg érvényre emelni. Hogy a darab annyira amennyire hatást ért el, azt a férfi szereplők javára Írhatjuk, kik közül különösen Krasznai és Szőke jól alakítottak. Csütörtök Solti Vilma ujjonnan szerződtetett tag elsőfelléptével színre került csekély számú közönség előtt „Aranyvirág“ operette. A Solti Vilma szerződtetéséről, a saisou további részére, elmondottuk már a véleményünket, melyet kellő szerénységgel és tisztelettel ezúttal is fen- tartunk. Nem énekes primadonnára lett volna társulatunknak szüksége, mert primadonnáink, valóságosak és annak nevezettek, feles számban is vannak, hanem ha már anyagi áldozatot hozott a direktor, akkor ezt. a kar-személyzet kiegészítésére kellett volna fordítani, mely bizony nem válik díszére társulatunknak ; de befejezett tényekkel állván szemben nem akarunk vitázni azokkal, kik hivatva vaunak a szinügyet ellenőrizni s ezen kötelességüknek tényleg „lelkiismere- tesen-1 is eleget tesznek. — A Solti Vilma ének- s játéktudásáról már nyilatkoztunk vendégfellépte alkal mából. — Elismerjük s örömmel konstatáljuk, hogy nagyon szép, tisztán csengő, hatalmas és értékes hanganyaga van, de Aranyvirág szerepében még sem tudott hatást elérni, azon egyszerit oknál fogva, mert az „Aranyvirág“ soubrett szerep, souh- rett módón kell megjátszani, ez a különös soubrett tehetsége Soltinak pedig nincs meg, hiszen nem is so- ubrettnek szerződött. Meg vagyunk győződve, hogy Soltinak lesznek sikerei színpadunkon, de e sikereket soubrett szereppel, mely nem egyéniségéhez való, nem fogja soha elérni. Elismeréssel kell szólani Bayról, ki gyönyörűen énekelte el „Beppó“ szerepét. Papírnak amerikánus alakítása pompás volt s Kőszegi nagyon sikkes volt a miss szerepében s gratio- zusan táuezolt. Hugonnai Irén kis szerepét értékessé tette, egy nagyoa szépen s teljes zenei tudással elénekelt dallal. A „Czigánybáró“-nak pénteki előadása, Szaffi szerepében Soltival, igazolja az „ Aranyviiág‘-ban róla mondott véleményünket. Hangjának egész szépsége, temperamentuma és egyénisége ebben a szerepében teljes hatással érvényesült s a mily hideg volt fogadtatása első fellépte alkalmából, annyira kijutott az elismerésből neki a „Szaffi“ alakításáért. Gh Szabó Mari, ki vendégként lépett fel, Czipra szerepében nagyon szép hatást ért el. Nagyon jó napja volt még a jubilálni készülő Szentesuek is, ki Zsupán szerepét a közönség állandó 'derültsége mellett pompásan alakította (Dr. K.) H RROVAT. * Személyi hír. Dóczy Imre, a tiszántúli ev. ref. egyházkerülefci középiskolák felügyelője február l é» városunkba érkezeti. — Csütö tököa, pénteken és szombaton a helybeli ref. felső-leányiskolát s ezzel kapcsolatos ref. nfíkópzőt látogatta, melynek be- vógeztóvel tapasztalatai felett elismerésének adott kifejezést. — Hétfőtől kezdve a felügyelő ur látogatásait az ev. ref, főgimnáziumban fogja megkezdeni. * Emlékeztető. A kath. kaszin# farsangi estélye ma este 6 órakor tartatik meg a Ceczil-egylet nagytermében. művészet egyik alkotó elemével vetjük össze. Mindkét érzést valami nagynak, erősnek, tökéletesnek, sőt félelmetes nek érzése kelti fel, mely eszünkbe juttatja kicsinységünket, gyarlóságunkat. A végtelen, a titokzatos és rejtelmes ég p. o. a benne kerengő világok milliárdjaival fölóbreszti bennünk kicsinységünk érzetét ; e deprimáló érzést azouban nyomban a fölemelkedés, a megnyugvás követi. A mindennapi lót göröngyös utjain alakuló küzdelmeink a fenséges szemléletében elvesztik jelentőségüket s szétfoszlanak, mint a pára a nap letűző meleg sugarainak hatására s az előbb még nyomasztó érzet a meg- nyugvás kedves érzelmének ad helyet. Ki tudná megmondani, hogy a fenség tiszta szemléletének hatása alatt a lélek ezen állapota a művészi, vagy a vallásos ihletnek a forrásából ered-e inkább ? Hiszen mindkét elemben benne van a nagyság és erő és bizonyos rendkívüli, mystikus elem A titokzatosnak, a sejtelmesnek eleme is közös a vallási és művészi fenség érzetében. Az igazi művészet hatása épen abban rejlik, amit nem árul el, csak sejtetni enged. Reánk bizza, hogy mi egészítsük ki képze létünkben, amit elhallgatott. Egy akkordot üt meg lelkűnkben s engedi. hogy az bennünk a magunk kedélyvilága szerint tovább resonáljon s ezzal azt az örömet is megszerzi nekünk, hogy magunk is részeseivé válunk az alkotásnak. A sik róna tereinél azért szebb a bérczkoszoruzta vidék, mert ez nem egyszerre, hanem fokonkint leplezi le szépségeit. Minden kanyarulat a sej telmesnek, a képzelődésnek uj ingeréül kínálkozik. Ez az időuként fölmerülő kérdőjel az, ami lesújt és fölemel, de azért mindig vonz, magával ragad. S vájjon a vallásos érzés is nem épen a nagy Ismeretlen utáni vágyakozás motívumából fakad? Ez ad szárnyat érzelmeinknek ; ez emel föl költői ihletésével s a legmagasabb tökély felé ez irányozza tekintetünket. A művészetnek épen úgy, miut annak az ó-szövetségben sokat emlegetett létrának is, melyen az angyalok föl s alá jártak, az égben volt a támasztó pontja. A vallás és művészet kapcsolatára nézve még csak a zenére hivatkozom. E kapcsolatot semmi sem igazolja inkább, mint az, hogy az imádság kiegészítője a zene. Kire ne volna fölemelő hatással, mikor az ifjúság ajkáról az egyházi éneket hallja, mikor a szív beszélget a szívvel zsoltárokban és hymnu- szokban ?1 Az ének már magában véve is kifejezi azt, hogy szivünk szerint ragaszkodunk ahhoz a gondolathoz, mit kifejezni akarunk. Ez az érzés az együtt éneklők összhangjában csak fokozódik, mert ez az összhang nem csak a fülben verődik vissza, hanem a szívben is ; hullámaiban mintegy megfürdik és erőt nyer az érzelem, melyhez a zene, mint frissítő elem, hozzászegődött. A vallásos ihlet énekkel kapcsolódva, ekképen lesz egy neme a tagolatlan és kibeszélhetetlen nyelvnek, mely minket a Végtelen pitvarába vezet s egy-egy pillanatra betekintenünk enged. A vallásos ihletből fakadó ének elémozditja a bűnös bünbánatát, enyhíti az ártatlan ember buját, bátorságot önt a katona szivébe és meg- aczólozza a mártyrok lelkét. Balassa Bálint, első nagy lyri- kusunk énekkel enyhítette gyötrelmeit, Rimái János, Beaiczky Péter vitézi fáradalmaik után a lanthoz fordultak enyhületért; Báthori István zsoltárokat zeng Isten magasztalására s fogsága keserveit az istenes Ko háry István énekkel enyhíti. A vallás bizonyos értelemben rászorult a zenére, mint az érzés kifejezőjére s innen van, hogy egyefclea felekezet sem nélkülözheti a zenét. Az ének is öntudatlan lelki életünknek leghomályosabb érzéseit, izgalmait juttatja kifejezésre s ezért jól esik s általa a lélek megköny- nyebbül. Azok a képzetek sem lehetnek egészen tiszták és határozottak, melyek a vallásos érzést kisérik. Mert a vallás is, épugy, mint a zene, inkább szivünkhöz, mint órtelmiinkhö« szól. „Kereshetjük Istent eszünkkel, de megtalálni őt csak szív által lehet,“ — mondja Eötvös is, A festőművészeinek a vallásh»» való viszonyáról ezúttal nem szólok. Elég, ha rámutatok arra, hogy a keresztyén középkorban, sőt még a rennaisance-ban is a festő genieje a vallásból nyert ihletet s ez ihletnek magasztossága öm'ik el az e korbeli művészek örökórtékü alkotásain. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hugó Viktornak egy költeményét olvastam, melynek czime egy kérdőjel volt. Sokszor elgondoltam azóta, hogy mennyi érzésünknek, gondolatunknak, eszmemenetünknek adh»tnók e czimet. E nagy jelentőségű kérdőjel rajzolódik lelkűnkbe, mikor a csillagos ég rejtélyeibe merülünk, amikor e Sasénásy, Hoffmann és Társa — selyemáruháza----■■ Bu dapest, IV. kerület, Béesi-uteza 4. sz. 1905-iki nagy választék selyem- és gazekelmékben, voil de lainben, Popeline brillanteLouisienne Soie 95 kr., I. 25, 1.90 Liberty SQblinne minden színben 78 kr. Dús választék arany,- ezüst- és fekete flitter,- valamint fantasie-ruhákban. Crepe de Chine brillant minden létező szibnen. Szénási, Hoffmann és Társa — selyemáruházában .... Bu dapest VI. kér. Béesi-u. 4 sz. Elismert legjobb és legszolidabb ezég, hol a legszebb újdonságok mindig raktáron vannak. — A báli divatezikkek megtekintésére külön helyi- ség egész napon át villamosán van kivilágítva. Mintákat bérmentve szivesen küldők. J3áli idényre
