Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)

1905-02-23 / 16. szám

16. szám SZAMOS 5-ik oldal Nyilttór. E rovat -slsutt közlőitekért nem felelő.-- a Szerk. Jegyzőkönyv felvétetett Szatmáron 1905 február 20-án Gerő Sándor és Radó Bertalan urak kö­zött felmerült becsületbeli ügyben alólí­rott megbízottak között: Dr. Havas Miklós és Frank Ferenez urak, mint Gerő Sándor megbízottai a Radó Bertalan által felük ellen elkövetett személyes sértés miatt lovagias elégtételt kérnek. Dr. Frieder Adolf és dr. Rácz Endre urak, mint Radó Bertalan megbízottai az ismert tényállás alapján felük eljárá­sában sem magát a sértési tényt, sem a sértési szándékot fenforogni nem látják, mert Radó Bertalan ama eltávolításra vonatkozó fenyegető kijelentését azon feltevésben tette, hogy az ő felügyelete és felelőssége alatt álló felszerelések a kör tagjai közé nem tartozó idegen egyén által rongáltatnak s igy a többszöri si­kertelen felszólítás után a sértőnek te­kintett rendelkezést háznagyi kötelessé­géből folyólag jogosan alkalmazza. Miután az esemény után meggyőződést szerzett arról, hogy Gerő Sándor ur a Csarnoknak tagja, kijelenti, hogy ezen Körülménynek előzetes tudomásával ama sértésnek vett intézkedést meg nem tette volna, készséggel hajlandó az eseményt meg nem történtnek tekinteni s a felett sajnálatát kifejezni. Nevezett megbízottak tehát ezt az elégtételt, melynél többet az eset körül­ményeinél fogva a lovagiasság szabályai nem követelhetnek, felük nevében fela­jánlják annak daczára is, hogy Gerő Sándor ur panaszának és sérelmeinek más utón, a választmány elé terjesztés­sel is keresett orvoslást. Dr. Havas Miklós és Frank Fe- rencz urak, mint Gerő Sándor ur meg­bízottai kijelentik, hogy az elégtételadás­nak felajánlott módját, figyelemmel a felükön elkövetett súlyos természetű sér­tésre, lovagias elégtételnyujtásnak el nem fogadhatják és ezzel az ügyet a maguk részéről befejezettnek tekintik.“ Kelt mint fent. Dr. Havas Miklós s. k. , Frank Ferenez s. k. mint Gerő Sándor ur megbízottai. Dr. Frieder Adolf s. k. Dr. Rácz Endre s. k. mint Radó Bertalan ur megbízottai. A fenti jegyzőkönyv tartalmához a magam részéről — miután abban a köztem és Radó Bertalan, az Első Ma­f yar Általános Biztosító Társaság itteni ivatalnoka között felmerült affair tény­állása csak megemlítve van — a közvé­lemény felvilágosítása szempontjából- a következőket fűzöm : Folyó hó 19-én a Kereskedelmi Csarnok egyik helyiségében Radó Ber­talan engem a díványon fekve találván, arrogáns modorban azt követelte, hogy onnan keljek fel. Ha ezen felszólítását csak tűrhető modorban intézi hozzám, — respectálván benne az erre illetékes ház­nagyot, — feltétlenül engedtem volna felhívásának, de tekintettel a formára és hangra, természetes és érthető önérzet­ből nem tettem eleget a parancsnak, mire Radó Bertalan utasítást adott a szolgáknak, hogy engem kivezessenek. Hogy Radó Bertalan engem, ki személyes ismerőse vagyok, felismert-e, vagy nem ezen alkalomból, az épen olyan mellékes, mint az, hogy a szolgák tényleg kilöktek-e, vagy pedig nem mertek hoz- zámnyulní. Eu tehát akár mint ránézve telje­sen idogeu, akár mint személyes isme­rőse, de mindenesetre a személyében mélyen megbántott s vérigsértett úriem­ber joggal követeltem Radó Bertalantól lovagias elégtételt s ha ezt mint a fenti jegyzőkönyv mutatja, meg nem adta, nem marad más hátra, mint az, hogy a vele való személyes ismeretséget most már én is letagadjam és egyben bemutassam Szatmár város mélyen tisz­telt társadalmának, hogy igy senki se legyen utalva ezen ur esetleges sértései­vel szemben ezekután lovagias utón venni az elégtételt. Mert ez az ur sérteni tud, de azért férfiasán helyt állani nincsen bátorsága. Illő ttsztelettel Gerő Sándor a Szatmári bank r. t. tisztviselője. Nyilatkozat Tudomásomra jutott, hogy egy felmerült ügyből kifolyólag nyílttéri közlemény jelenik meg ellenem. Az­zal a közönséggel szemben, a mely- lyel 18 év óta — tehát majdnem annyi idő óta, mint a milyen korú maga a nyiltterezö — érintkezni sze­rencsém van, kötelességemnek isme­rem, hogy a tényállást a magain ré­széről is röviden leírjam. Tény, hogy én nevezett, ifjút mint a csarnok háznagya kötelessé­gemből kifolyólag illetlen, modortalan viselkedésére figyelmeztettem s mi­dőn többször és időközönként tett kérésemnek ellene szegült és kétszeri felhívásomra nevét megmondani nem akarta, saját hatáskörömben utasítot­tam a csarnok szolgáját, hogy távo­lítsa el. Tény, hogy nevezett ifjú az in­dítvány könyvben ellenem nyomban panaszt emelt, kilépését bejelentette és ugyanakkor két megbízottja által lovagias elégtételt is kert. Megtudván, hogy nevezett ifjú tisztességes szülők gyermeke és hogy a kör tagja, kötelességemnek ismer­tem részére elégtétellel szolgálni. — Megneveztem segédeimet, teljesen rá­juk bíztam magamat és ügyemet és a tárgyalások eredményeképpen kéz­besítettek nekem mind a négy segéd által sajátk< ziileg aláiiott. jegyzőköny vet, a melyben a tényállás és sértés minőségéhez képest a legmesszebb menő elégtételt ajánlották fel ré­szemről. Tény, hogy nevezett ifjú — való­színűleg azért, mert mindenáron uyilt- terezni akart — az elégtételadást kieló gitőnek nem találta, bár meglehetett volna győződve arról is, 1 ogy ha se­gédeim más elégtételt állapítottak volna meg, azt is megadtam volna. Nem felel meg azonban a való­ságnak azon állítása, mint ha én nem nyugodt, illendő módon szólítottam volna fel, tanuk bizonyítják, hogy igen és a tanuk közül egy, nyomban az eset után, az elnökség előtt ki is jelentette, hogy a megszólítás udva­rias volt, ennek ellenkezőjét nevezett ifjú a panasz könyvben sem állította és ezen körülmény a tárgyalások so­rán sem hozatott fel. Én tehát nyugodtau várom az általam elvállalt kötelesség pontos tel­jesítésének tudatában a közönség vé­leményét, a mi pedig a neveztt nyilt­terezö ifjú egyéb kijelentését illeti, arra az a megjegyzésem, a m. t. kö- zénség bizonnyára tudni fogja, mit tartson egy olyan ifjúról, a ki meg­lett korú emberrel szemben nyilvános helyen és lapban a leirt és most ész lelt modort tanúsítja, amellett lova­gias elégtételt kér s midőn az fela- jáultatik, el nem fogadja, mindezek .után nyiitterez, ebben a tárgyilagos­ságtól eltér és végül fennhagy a maga számára egy elintézetlen ügyet. Éu a magam részéröl ezzel az ifjúval erre az életre végeztem. Szatmár 1905. február 22. Radó Bertalan. Nyilatkozat. A „Szatmár“ czimü lap legutóbbi számában egy rövid sziui kritika je­lent meg, mely a tárgyilagos bírálat hatását átlépve, személyeskedik. Mint­hogy a nevezett lapnak színi refe­rense én vagyok, szükségesnek tar­tom annak a kijelentését, hogy az említett színi referáda szerzője nem ón vagyok s annak közzététele há­tam mögött történt. Önmagam iránti kötelességemnek tartom ezt kijelen­teni annál is inkább, mert a Sz. és V. e hó 21 -ki számában annak színi tudósítója - kinek figyelmét éppen ón hívtam föl e közleményre a kö­rülmények s annak világos megjegy­zése mellett, hogy a czikk nem tőlem származik — e bírálatot „otrombá­nak és nagyképüsködö“-nek nevezi. Barabás Ferenez. Tekintetes ifj. Litteczky Endre urnák Helyben. Kedves barátunk! A közted és Balassa Sándor közt felmerült, lovagias ügyből kifolyólag az ügy egyszerű befejezésére vonat­kozó jegyzőkönyvet midőn részedre megküldjük, — tudomásodra hozzuk, rogy leveledet az ezen ügyben meg­alakult becsületbiróság elnökéhez meg- rüldöttük s minden további tárgyalás megszüntetését kértük. Leveledben tett azon nyilatkoza­todat, melyszerint nem teszed ki ma­gad annak az eshetőségnek, bogy a te vállaidon esetleg a korrekt gentle­manek sorába emeltessék olyan egyén, akit anélkül, hogy emiatt satisfactiót nyert volna, Veszprémből is kikorbá­csoltak s aki különben is oly érzé­keny a becsületére, hogy jogerőre enged maga ellen emelkedni egy oly II od fokú Ítéletet, mely öt sikkasz­tás vétségében mondja ki bűnösnek: mindenben helyeseljük, valamint he­lyeseljük azon egész eljárásodat, mely szerint a fegyveres elégtételt a fent nevezett egyéntől egyenesen megta­gadod. — Ezzel az ügyet részedről befejezettnek nyilvánítjuk. Szatmár-Nómeti, 1905. febr. 17. őszinte barátaid Er. Lénárd István, Ferenez Ágoston. IIIIMMU—HIHI— Iillll WHi r Egy lóra való jókarban levő disz-lószerszámot keresek megvételre. Czim a kiadóban. Ombodon egy jól ellátott vízi hajó-malom eladó. — Értekezhetni Cs. Károly Jánossal ugyanott. 182—1905. Hirdetmény. Szatinár-Németi szab kir. város közönsége, a tulajdonát képező a Kossuth kertben levő gőzfürdőt, városi kioszkot, a régi lövész kerti lakóépületet s az ehez tartozó melléképületeket, a kioszk és gőzfürdőhöz tartozó fürdő és vendéglői berendezési tárgyak használatával együtt 1906. évi jauár hó 1 töl 1911 deczember 81 ig terjedő hat évi bérleti időre nyilvános szó­beli és zárt ajánlati árverés utján haszonbérbe adja Ezen árverésnek hivatalos helyi­ségemben leendő megtartására határ­napul 1905. évi márczius hó 21 nap­jának délelőtti 10 dráiát kitűzöm s arra az érdeklődőket el}1- értesítéssel hi,vom meg, hogy minden ajánlattevőre köte­lező bérbeadási feltételek s a leltár nálam a hivatalos órak alatt meg­tekinthetők. Az árverésben részt veune kívá­nók kötelesek 1000 korona bánatpénzt készpénzben, vagy a na. kir, kormány és a helyhatósági szabályok által óvadékképesnek elösmert értékpapí­rokban lekenni. Szatmár Németi 1905. febr. 12. Bartha Kálmán gazdasági tanácsos. Szatmár-Nómeti orth- izr. hitközség. Meghívás. Fenti hitközség elöljárósága az általa tervbe vett s a hitk. tagok körében már ismeretes HuSülérsi Szövetkezet tárgyába* e hó 26-án vasárnap d. e. 10 órakor, a Vigadó kistermében nagygyűlést tart, s ezen fontos, közérdekű alkalomra a hitközség valamennyi tagját meg­hívjuk. Szatmár, 1905. febr. 22. A hitk. elöljáróság. ctooooooooo Eladó Dr. Jäger Kálmán városi főorvos Árpád-utcza 13. számú házánál mint­egy 80 métermázsa kitűnő minőségű takarmány-répa. 206—1905 gtsz. Hirdetmény. Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége tulajdonát képező Szat- márhegyi Kis-dppa alatti kiirtott szőlő terület 1905. feb. hó 24-én d- e. fél 11 órakor 1905. év mároz. 1-töl 1906. november 1-ig terjedő összesen két évi használatra városi gazd. tanácsosi hivatalban meg tar tandó nyilvános árverés utján haszon­bérbe fog adatni. Mely árverésre az árverezni kí­vánók oly értesítéssel hivatnak meg, hogy 20 korona bánatpénzt tartoznak letenni. A minden ajánlattevőre kő- telező árverési feltételek a városi gazdasági hivatalban megtekinthetők. Szatmár-Németi 1905. feb. 17. Bartha Kálmán gazd. tan. 207—1905. gtsz. Hirdetmény. Szatmár-Németi szab. kir. vár»« közönsége tulajdonát képező, Szamos jobbparti vódtöltósből a térkép sze­rint 54 hectométertől 60 hectométerig terjedő területet és pedig úgy a töl­tés részek mint a kubik gödrök, to­vábbá, ugyancsak a Szamos jobb­parti régi töltést a darai kutiól a határszélig 1905. febru r ho 28- án d. e. 11 órakor a gazd. taná­csosi hivatalban megtartandó nyilvános árverésen 1905. évi május hó 1-től számítandó egy esetleg két évre haszonbérbe fog adatni. Mely árverésre a bérelni szándé­kozók oly értelitéssel hivatnak meg, bőgj' a bérlemény külön-külön is bérbe fog adatni és hogy minden egyes bérleti területre az ajánlattevő tartozik 20 kor. bánatpénzt letenni. A bérleti feltételek a hivatalos órák alatt a gazdasági hivatalban megtekinthetők. Szatmár-Nómeti 1905. febr. 17. Bartha Kálmán gazdasági takácsos. Árverési hirdetmény. A „Gazdasági és Iparbank" részvénytársaság azon zálogtárgyakat, melvek 1905. évi febr. hó végéig esedékessé váltak és nem rendez tettek, 1905. évi márczius 2-án délután 2 órakor nyilvános árverésen, bent az üzlethelyiségben el fogja adatni. A kezelöség. Báli ruhákat és czipőket tisztit és fest: JO? SándogB Zrinyi-u. 39., Kazinczi-u. 14. (Gutman-palota,)

Next

/
Thumbnails
Contents