Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-19 / 15. szám
mVU, iTiolyanj, Szalma, 1905, ftiraár M 19. tasámaf 15-ik S7M. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ári Kgétz érr* 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 flllór. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-ötcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak SjatnuiroB, a lap UadókiTaíalafca* fizetendők m:»m .................. 1 —■■——— HI RDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közéltetnék Nyilttér sora 20 fillér Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közérdekű indítvány a pénzintézetekhez. Az évnek leginkább e két •lső hónapjában jelennek meg tővé rosi szaklapokban és az egyes helyi lapokban a pénzintézetek mérlegei. Részben az általános politikai viszonyok igazolják, hogy e mérlegek közzétételét köve'ő napokban épen csak február havában •sik meg a közgyűlések dandárja Napirend tehát s mindannyiunkai érdekel, mert ha közvetlen nem is de sógorság, rokonság, atyafiság »évén majdnem minden intelligens •mber elmondhatja Magyarországon, hogy köze van, érdekli az •sztalék összege, mértéke egyik, vagy másik pénzintézetnél. E napirendhez akarok ez al kálómmal pár szó megjegyzést, észrevételt fűzni. Lehetetlen az, hogy gondolkozó s bizonyos tekintetben kon- templáló embernek föl ne tűnjék, mikor e sűrű kincstári hasábokat, üzleti szellemben tartott, de az általános közgazdasági viszonyokai mindenesetre érintő igazgatósági jelentéseket olvassa, bogy mily kevés, vagy épen semmi az, amit a hazai pénzintézetek busás nyereségükből az általános kulturális és társadalmi czélokra áldoznak. Igaztalanok lennénk, ha azt állitanók, hogy a legkisebb lor galmu pénzintézetek nyereményfelosztási teivezeiében is helyet ne foglalna az a bizonyos sablon : „jótékony czélra“ s bizonyos tekintetben a tendencia czélzata rínék ki soraimból, ha mereven tagadnám azt, ami az emberi természettel, lelkülettel congruens; a íelebaráti szeretet, mint amelynek hijjával volnának szerkesztve e tervezetek. Hála az Istennek, eddig még nem jutottunk. De azt is nyugodt lélekkel, elfogulatlan meggyőződéssel mondhatjuk, hogy általában és összbenyomásként e jótékonysági tétel csak hírmondónak van beállítva. Arról pedig szándékosan nem beszélünk, hogy tu - la|donképen micsoda czélt szolgál az igy felvett csekélyke összeg különösen a helyi viszonyok ismerete mellett, hogy zsugorodik össze s valójában alamizsna-számba megy, oszlik szét a „város szegényei,* „az emberbaráti egyesületek“ és „fillér társaság“ annyi, de annyi lyuku szűrőjén, az általános érdekű jótékonyságnak. Merkantil szellemben fogva fel e kérdést s kiindulási pontként arra tételre helyezkedve, mely azt tartja, hogy ki-ki saját magához van legközelebb, méltó megbotránkozás tárgya lehet ez a felszólalás is. S a rideg önösség képes rögtön felölteni bizonyos ünnepélyes posét, arczára fagyos szenv- telenséget, amint felénk dörgi, hogy mi jogon merjük egyáltalán szóvá tenni az ő benső dolgukat ? Kétségtelen, hogy a védelem feltartózhatatlan áradata követkéz nék ezután, de nem soroljuk fel. hiszen csak a szavak mások, a mondatfűzés különböző, értelme, tartalma ugyanaz volna s még jól járunk, ha le nem csepülnek, avagy nem utasítják vissza már legközelebb benyújtott váltónkat. Nem parcziális kérdés ez pedig. Általános nemzeti érdek : a tőke hazafisága. Hallottunk ugy-e róla, talán túlontúl, mikor a helyi érdekű vasutak törzs-részvényei aláírásakor kell megszerezni a szükséges összeget. Lehet, hogy más alkalommal is, mert hiszen nálunk az ilyen frázisok a levegőben röpködnek, csak ki kell nyújtani értük a kezünket, lábánál fogva lerántani s „megrögziteni“ oda és ahhoz, ahova a mi érdekünk úgy kívánja. A töke hazatiságáról hallottunk mindnyájan, fogalmával tisztába is vagyunk s nagyon, de nagyon értjük ezt a nemes czél- zatot, a törekvések azon ideális valóságát, melyet e néven megjelölnek. Talán hangoztatjuk mi is, mikor nem a mi rovásunkra megy s nem zsebbevágó kérdés, a mi czéljainkat nem veszélyezteti, érdekeinken rést nem üt. Oh igen, kidüllesztett mellel, harsogó hangon hirdetjük mi is, mikor ipar pártolásról, uj iparág meghonosításáról, gyümölcsöző befektetésről van szó, de mindig kapcsolatban azzal a hátsó gondolattal, hogy e tervezgetések állami kedvezmény, segély, támogatás mellett kell, hogy megvalósuljanak. De azt, hogy egy milliókra menő forgalmat elérő pénzintézet m."vészi, társadalmi és kulturális czélra jelentékeny összeget juttatott volna évi tiszta nyereségéből, azt, hogy hazafias czélzattal alapítványt létesített volna önmagának, erről nem hallottunk, erről nem olvastunk. Az igazgatóság csillogó prezenz-márkja, a hivatalnokok dús fizetése, a részvényesek busás osztaléka chinai kőfalnál szilárdabb akadálya ilyen rebellis, szociális eszméknek. Az adósok, a szegény misera plebs pedig bárhogy át legyen is hatva ez eszmék helyességétől, csak nem indítványozhatja, hogy ezáltal, ha mást nem, a kezelési költséget saját terhére emelje. Uraim, lisztéit részvényes A képzelődésről. •fia és a „Szatmári Kölosey-Kör* 1905. jtt. 29-én tartott matinéján felolvasta : Dr. Hantz Jenő. Azt hiszem, megbocsátják t. höl gyeim, ha az illúziókeltés toillette- ktkaiba ezúttal nem bocsátkozom. Hanem inkább áttérek a képzelődós- ■ek egy másik igen fontos sajátságára. Arra t. i. bogy segítségév el nemcsak látni tudjak képzeletben a távollevő dolgokat, de érezzük is; — keszivjuk illatjukat, halljuk hangjukat. Hófödte síkra gondolok s érzem Hisseségót. Verőfényes nyári napra gondolok a mig rágondolok, mintha érezném melegét. Az illat- és virág- ■yelv sem puszta jelentőség nélküli külsőségeken alapszik, mert alapjak az illúziókban gyökerezik. Az illúzió nemcsak az illatot, de a hangot is át tudja váltani képekké. Ha a han got az illúzió képre váltani nem tudná, mivel táplálná képzeletét a született vak ? Neki p. o. az asszonyi wépség; hangja s ha szerelemre gyuI lad, e hang bűbája mindig vele jár. íme felolvasom egy vakon született versét Guilbeau Edgárdtól: „Remegő hangja édes csengése Rezgése szivem mélyéig hat, Elbájolt eugein e hang, u.egigézett, Felöle álmodom alva és ébren. Hangját imádom távolból is, Visszhangja ott is nyomon kísér. Vajh* hallhatnám mindig e hangot: Puszta viszhangja nem elég nekem.“ Az illúzióknak még az a fontos szerepük is van, hogy gondolatok, eszmék forrásává is válhatnak. Ezt igazolja Schiller is, midőn azt mondja egy Goethéhez intézett levelében : „Nálam az érzés úgy kezdődik, hogy nincsen meghatározott tárgya. Lelkem eltelik elsőben valami zenei hangalattal. A költői eszme ebből az illúzióból és csak utóbb tisztul ki.‘ Ugyanezt a lelki jelenséget találjuk meg Goethénél is, ki „Faust“ fe,avatását igy kezdi meg: „Leszálltok újra ingó képzetek Mint ifjúságom hajnali ködében ? Elszánjam-e, hogy most lekösselek ? Még ért-e szivem a letűnt regéken ? Beám tódultok? Ám szülessetek Köd szárnyain, gomolygó páraképen. Szivembe csap, mint ifju-kor varázsa Lélekjárástok bűvös szélcsapása.“ íme, a képzet leszáll, a szív ért és az eszme születik! íme, az eszme születésének titkos műhelye a lélekben ! Megszáll az illúzió a finom benyomásokra s úgy alakul más és más csoportokba, mint a vonó különböző erősségű rezditésére a homokszemek a Ohladni-féle üveglapon. A szemlélődő képzeletre kitűnő példát idézhetek Petőfi „Saigonjából. A költő képzelme úgy látja, hogy a Mátra erdősége egy oroszlán, mely sötéten néz messze tájakig. A pihenni vágyó terhes felhők vándorserege itt nyugszik meg. A dörgedelmes égi háború komor kovács, ki itten késziti a villámokat. Salgóvár a sziklacsu- cson agy áll, mint egy óriás, ki az i egekre nyújtja vakmerő kezét, hog^ onnan csillagot raboljon. A várból megmaradt egy-kót csonka fal szo- morkodássH tölti idejét, mint aki lármás ifjúság után óltót megunva, remetéskedik. Longfellovruál egy helyen azt olvassuk: „Hull a sötétség az éjnek szárny- [csapásibul: Mint barna toll, mely büszke sasnak Röptében — szárnyából kihull.“ Hugó Viktor az „Álraadozó* az. költeményében maga bevallja : „Igen, álmodozni szoktam. Jó bajtársak na- kém az omló fal mohái. A hársak a a szél beszélgető pajtást lelnek bennem. El se hinnetek, de mindez ismer engem.“ S most még csak arról akarok szólani, — hogy miképen nyilatkozik meg a költői képzelődés a különböző egyének sajátos temperamentuma szerint. Az idő rövidségére tekintett*! csak két ellentétre hivatkozom. fíóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeseié»!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők. -------------------
